Kelet-Magyarország, 1984. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-11 / 60. szám
1984. március 11. Kelet-Magyarország 3 MIMÁSFÓRUM (Császár Csaba képriportja) Csellengő tíz percek H eti két órát nyertek a legtöbb üzemben, intézményben. Hovatovább általánossá válik a negyvenórás munkahét, amelynek megszervezése helyi hatáskörbe tartozott. Amilyen könnyű volt kimondani, hogy ezentúl tíz-húsz perccel, fél órával hamarabb véget ér a munkaidő, annyival nehezebb volt az utazást megszervezni. Jó és rossz példákat egyaránt lehet sorolni. A vasúti menetrend kötött, itt bizony jóformán semmi változás nem történt, a bejárók a megnyert perceket legfeljebb elcsellenghetik. Az autóbuszközlekedés már rugalmasabb volt — főleg a helyijáratoknál. A déli ipartelepen, a gumigyárnál az üzemek előre jeleztek, ehhez igazították a buszok indulását. Ám mivel vannak üzemek, amelyek csak nyárára térnek át a negyven órára, így a bejárók, a távolabbról utazók a csatlakozó buszoknál már várni kényszerülnek. Példaként említhetjük Mátészalkát hasonló gondokkal, de Kisvárdán sem jobb a helyzet. Újabban megint olyan kép alakul — tisztelet a kivételnek —, hogy az üzemek nem látnak a ka-' pun túl, a dolgozók bejárásával, utazásával kevesebbet törődnek. így aztán az a nagy vívmány, ami a rövidített munkaidővel jár, csak egyeseknek kedvezmény, másoknak elpocsékolt idő. A reggeli zsúfoltságon pedig már csak legyinteni szokás — mert a sokat hangoztatott lépcsőzetes munkakezdésnek se híre, se hamva. Pedig jó lenne, ha az egyeztetéseken arra is gondolnának, hogyan utazik a dolgozó reggel és este. Lányi Botond Expresszként ment tönkre az Expressz. / Egy csőd tanulságai Jó évkezdet Jól kezdődött az idei esztendő a Magyar Acélárugyár tiszaszalkai gyáregységében, ahol a 230 milliós termelési tervet időarányosan kicsivel túlteljesítették. Termékeik közül 140 milliós értékben az acélszerkezetek gyártása vezet, de készítenek Tisza- szalkán csiga- és kőzetfúrókat, valamint végeznek forgácsolást is. Termékeik több mint egyötödét országhatáron túl értékesítik. A fúrószerszámgyártás területén új típusú speciális gyártmányokkal az idén jelennek meg a piacon. Két körülmény miatt is említésre méltó a kemecsei Expressz Építőipari és Szolgáltató Kisszövetkezet története: az építési dekonjunktúra első valódi áldozata; másrészt megyénk kisszövetkezetei közül éppen rajta keresztül ismerkedhetünk egy új fogalommal, a csőddel. A mintegy két éve indult vállalkozási formák közül igazi vállalkozás kevés van, ilyen azonban a kisszövetkezeti forma. A tagok saját anyagi eszközeikre támaszkodva indulnak el, és később sem számíthatnak nemhogy állami támogatásra, hanem jórészt termelési hitelre sem. És a bukásnak is elsősorban ők a vesztesei. Az Expressz igen jól kezdett. Végzett minden olyan munkát, ami gyorsan befejezhető: tatarozást, javítást, vagyis olyasmit, amire szükség van. De aztán jól szervezhető feladattal kecsegtették őket: alvállalkozók lettek a KEMÉV árnyékában, az úgynevezett ifjúsági házak építésében. A kezdés 1982-ben történt, s most utólag úgy látszik, nem ok nélkül kínálta a megrendelést annyira a KEMÉV: nem akadt rá az építésbe belevágó másik szervezet. Akkor mintegy 700 ezer forintot számláztak a KEMÉV- nek, s úgy tűnt, az sem okoz majd galibát, hogy a 12 lakás 5 millió körüli beruházásához az anyagok vásárlására, napi kiadásokra nincs elég pénzük. A számlázások után azonban hamarosan kiderült, hogy a pénzük egyre fogy, s előbb anyagra, aztán már munkabérre sem tellett. A rendszertelen bérfizetés hihetetlen gyorsasággal szétzilálta az amúgy is ingatag munkafegyelmet, s nem lehetett megállás: a létszám csökkent, végül az iparhatóság feloszlatta őket. Akik nem számoltak... Az ifjúsági lakások elvállalása persze nem egészen eny- nyi: fényegesen megmutatja, milyen súlyos felelősség e terepen egy gazdasági döntés. E lakások négyzetméterenkénti ára ugyanis a megállapodás szerint 5400 forint, ami szinte hihetetlenül alacsony. Igaz, az építtetők jókora társadalmi munkát ígértek, ez azonban inkább csak ígéret maradt. A kisszövetkezet megkísérelte ellenőriztetni a költségvetést, s az ellenőrzők is csupán bólogattak: jól van ez. De lassanként köztudomású, hogy Nyíregyházán egy kisebb lakás értéke is a millió körül mozog, ezek pedig nem mondhatók éppen kicsikének — 96 négyzetméteresek —, mégis alig több az áruk az átlag felénél. Nyilvánvaló, hogy ennyiért nem szabad lett volna elvállalni, s a most a kisszövetkezet her lyett építő KEMÉV sem történetének legragyogóbb üzletét kötötte vele. összességében a kikötött ár és a munka értéke között oly nagy az aránytalanság, hogy legalább az érdekvédelmi szervnek célszerű volna egy alaposabb vizsgálatot kérni az ügyben. Egyébként önkéntelenül adódik a kérdés: nem maradt túlságosan magára a döntésben az Expressz? Nem tudták, hogy gazdák... A döntésekhez tartozik még, hogy a nem egészen világosan megfogalmazott áralakítási követelmények miatt a főkönyvelőjük addig félt a tisztességtelen haszon vádjától, míg végül az általa számított nyereség valóban tisztességtelen lett, ám tisztességtelenül kicsi: még az adóra sem nyújtott fedezetet. Ez már a tavalyi záráskor világossá vált, hiába volt a kisszövetkezetnek 800 ezer forint nyeresége, 8 ezer forintot vissza kellett fizetni-' ük. (Más kérdés, hogy a KE- MÉV-es munka már nyelte a pénzt, s az adó befizetését előbb halogatták, majd ez el is maradt, jött viszont a súlyos büntetőkamat.) Természetesen a tagokra is túlzás volna állítani, hogy mindegyik angyal, inkább a munkavállalói magatartás érvényesült a ténykedésükben, mint az, hogy ennek a társulásnak ők a gazdái. És az iparágban kialakult „fegyelem” itt is megmutatkozott: sem tulajdonosok nem voltak igazából, sem dolgozók. A pénzükkel felelnek... Mindezt végiggondolva, egyetlen eredmény következhetett be: a bukás. A szövetkezet megszűnt, alakul a felszámoló bizottság, s ezentúl csak a bizottságnak van joga ténykedni. De nem annyi azért ez az ügy, annak sem, aki úgy vélte, ma itt, holnap másutt... Odébbállt, s talán még követelőzött is. (De hány!) A kisszövetkezetben viszont a veszteségért a tagok a befizetett, kéthavi munkadíjnak megfelelő részjegyen kívül mással is felelnek: a keresetükkel. Tavaly a munkadíjak java részét valahogy kifizették, az egy és negyedmilliós veszteség miatt azonban a tagbk csupán havi 1350 forint jövedelemre tarthatnak igényt, a többletet vissza kell fizetniük. összességében az Expressz csődjéből le kell vonnia mindenkinek a megfelelő tanulságot, ami ez esetben nem az, hogy a kisszövetkezeti forma alkalmatlan volna a vállalkozásra (hiszen a másik négy nyíregyházi kisszövetkezet jól működik) — hanem az, hogy ebben a szférában a gazdasági döntéseknek különösen zsebre ható súlyuk van. Kun István Na mondd. «•* mma megyünk az utcán a WW vad szélben és összekapaszkodta látjuk a fiút meg a lányt, akkor az én életem párja lelassít és csóválja ősz fejét. Azt mondja: — Na most mondd meg ... — Mit mondjak meg? Nem? Nem mondom meg! Ez a bolond március inkább zavar. Az meg leginkább zavar, hogy te vajon mire gondolsz? Talán eszedbe jut egy régi március'. Hajaj! Régen is voltak szelek, orkánok, viharok és összekapaszkodtunk. — Ne nézz vissza! — Na, de hát szólj már hozzá? Nem én. Most konok vagyok. Különben is érzem a lábam, a karom és arra figyelek. Valamikor azt sem tudtam, hogy lábam is van, karom is van ... Fáj ... — Most miért állsz meg? — Na most mondd! Mondd már, mit szólsz hozzá? Ezek a fiatalok! — Ugyan mama! Menjünk csak tovább. Márciusban biztos jó a csók. Jó volt akkor is. Jó lehet most is. Persze te most nem tudom mire gondolok. Hát legyen a kívánságod szerinTT íme a véleményem: — Ejnye, ejnye! — Na ugye! Megyünk. Ősz fürtjeid kuszálja a szél, de már boldog vagy. Én meg. Hát igen. Reszkető kézzel fogom, óvom a széltől a kalapom. (seres) A praktikus, szép csomago- •tíranak nagy szerepe van az áru kelendőségében.' Ugyanakkor sok vásárló nem igényli az áruk reprezentatív csomagolását, inkább minél olcsóbban szeretne a kívánt cikkhez hozzájutni. Ez utóbbi kielégítése terén mi a helyzet? — ennek szegődtünk nyomába. — Az úgynevezett „fehér árukat” vásárlók ugyanolyan minőségű árut vesznek, mint mások, csak olcsóbb, egyszerűbb, kevésbé dekoratív csomagolásban — kaptuk a tájékoztatást az Alföld Élelmiszer és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat nyíregyházi lera- katánál. — Igény van a fehér áruk iránt, de az ellátás nem folyamatos. Az olcsó áruk jegyzékén található súrolószerekből, egyes fogkrémek- ből is szintén elég sok hiányzik. VIM-et például a nagy- kernél fél éve nem láttak. A vállalat árukészletének egyébként körülbelül öt szár zalékát teszik ki a „fehér”, valamint a kimondottan „olcsó áruk” kategóriájába tartozó termékek. A lerakat vezetői szerint a boltokban jobban el kellene különíteni a fehér árukat, hangsúlyozottan felhívni rájuk a figyelmet. De ebben a boltok nem érdekeltek. Erre egy példa: az NDK-ból érkezett „fehér” zománcfesték kilója 15 forint volt. A hasonló hazai 60 forint. A készletet nagyon nehezen tudták eladni, a boltok nem lelkesedtek az NDK-festékért, mert ugyanolyan bevétel eléréséhez a német festékből négyszer annyit kellett eladniuk, mint a magyarból. A nyíregyházi Búza téri ABC-áruházban elmondták, hogy az úgynevezett fehér áruk közül a 7,5 kilós csomagolású Tomi Sztár mosóport korábban^ forgalmazták, de hamar elfogyott. Egyébként minél nagyobb csomagolásban érkezik a mosópor, kilogrammja annál kevesebbe kerül. A befőttek közül viszont a kis üvegekben lévőket vásárolják, ugyanígy húskonzervekből is a kisebbeket keresik. A fehér árukat ebben az ABC-ben általában már a terjedelmességüknél fogva is külön tartják. A gondolák végénél vannak, a vevő szinte belebotlik. Azt is elmondták, hogy a zsákos áruk iránt nem nő a kereslet — a városi lakáskörülmények miatt. A magányosoknak, a kis létszámú családoknak szintén nem kedvez a túl nagy csomagolás, zömük egyszerre keveset vásárol mindenből. Újdonság, hogy a Nyíregyházi ÁFÉSZ és a növényolaj- gyárak közötti megállapodás alapján többféle mosóport közvetlenül a gyáraktól kapnak, tehát remélhető az elegendő mennyiségű és választékú mosópor — beleértve a „fehér áruként” forgalomba kerülőt is. (cselényi) /-------------------------------------------------------------------:-----------------------------\ Tavaszelő — Nem érzi magát fáradtnak az egész napi munka után? — Túlzásba sohasem vittem. Mindig vigyáztam, hogy a munkahelyemen is, a másodállásban is a tőlem elvárhatót nyújtsam. .— A családja hogyan viseli el az állandó munkát, azt, hogy a hétvégek is foglaltak? — Tudják, nem öncélúan végzem, s ez nekem is erőt ad. Olykor a feleségem is segít, a kilencesztendős fiam pedig rendszeres látogatója a műhelynek, már majdnem a segédem. — Meddig lehet ezt a két- laki életet csinálni? — Harmincnyolc évesen már érzem, nem mehet a végtelenségig. Választani kell. Sipos Béla Egyszerűbb csomagolásban olcsább Hol a „fehér áru"? Miért szokott maszekolni? legálisan, másodállásban javítok. — Mégis miért dolgozik reggeltől estig, sőt a hétvégeken is? — Ha arra gondol, hogy szórakozásra kell a pénz, téved. A legkevesebb éppen erre ment el. Amíg fiatalabb voltam, lakásra gyűjtöttem. Most van egy száz négyzet- méteres lakásom. Bővítettem a garázst, ma már kész műhely két almával. Aztán a javításhoz szerszámok is kellenek, ezek mind pénzbe kerültek. Most már nagyok a gyerekek, nekik is egyre több kell, nagyobb az igényük. A gyárban havonta jó esetben ötezerig összejött, mindig volt helye a mellékesnek. — Két okból, s nem tagadom az egyik az anyagi érdekeltség, a másik a szakma szeretete. Huszonegy éve vagyok autószerelő és nagyon szeretem, a járműveket. Ügy is mondhatom, a mániám az autó — mondja Baracsi Ferenc. — Napközben a nyírbátori növényolajgyárban dolgozik. Mikor van ideje a maszekolásra? — Négy, fél öt van, mire hazaérek. Otthon már várnak a kuncsaftok, sokszor időm sincs vacsorázni. Aztán szombaton és vasárnap is dolgozom. Két éve kiváltot- tam.az iparengedélyt, mert a többi, főállásban dolgozó kisiparos nem jó szemmel nézte a munkámat, amolyan kon- Baracsi Ferenc autószerelő tárkodásnak vették. Most már
