Kelet-Magyarország, 1984. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-04 / 54. szám
2 Kelet-Magyarország 1984. március 4. Jégmenéskor jött a nagy harcsa. Az öreg halász és a Tisza — Becsapott engem egy kicsit, Berti bátyám! — Már hogy csaptam volna be?! — Mikor a nyíregyházi csárdában átvette a szövetkezetei alapító tagoknak járó kitüntetést, azt mondta, hogy még a múlt héten is halászni volt...! — Kint voltam én! Csakhogy ezek már nem engednek szerszámot fogni! Az „ezek”, Mária lánya és két fiatalasszony unokája itt derülnek körülötte az újtelepi kis ház udvarán. A 92 éves tiszadadai öreg halászt készül jó vasárnapi ebéddel is ünnepelni szűkebb családja. — Képzelje el, felkelünk hajnalban, hát apám nincs sehol. Elszökött a Tiszára! Pedig mondtam neki, hogy baltát vágok a ladikba, ha ki mer menni a vízre! Még odavész egyedül. „Hányán is lehetnek?" Schwartz Albert bátyánk köpés mosollyal hallgatja Mária lányát, egykori halászinasát, aki maga is hatvanéves már. Milyen szép is lenne, ha az egész család itt lenne most körülötte! öt gyereke nőtt fel. Hogy az unokák, dédunokák hányán is lehetnek? Talán huszonötén. — Éppen kilencvenéves voltam, mikor utoljára néztem fel a verséket a Tiszán. Akkor is megfogtam pár főzet halat. Azóta már csak látogatóba járok a vízhez. Mert a Tisza nélkül nem lehet élni.. . — Mikor lett halász, Berti bátyám? — Várjon csak, hogy is volt... Én a kerékgyártósá- got tanultam ki. De a legénycimboráim elcsaltak halásznak az első háború után. Huszonöt éves lehettem akkor. Ügy beleszerettem a Tiszába, hogy azóta sem tudok megválni tőle ... A baji örvény — Mindig csak a Tiszán halászott? — Mindig. Gyönyörű folyó, gazdag folyó. Talán még most is. De hogy nemrég levágták a báji sarkot, bizony gyengébb lett erre a hal. Pedig micsoda potykák, harcsák voltak itt! Meg rengeteg kecsege. Az igazi helyem a báji örvény volt... Mária lánya most segédriporternek csap fel: — Mondja csak el apám, milyen tanyája is volt magának a báji örvénynél? — Hát volt ott egy télinyári kunyhóm. Tán nyolctíz éve hagytam oda. Kint voltam én ott mindig. Velem volt két tehén, meg öt-hat birka. Na és persze az asz- szony is, tán ötvenéves koráig. Csak kéthetenként jártunk haza. A legszebb életemet töltöttem ott. Halásztunk, meg főztük a halat a vendégeknek. — És a nagy harcsa, apám?! Az, amit még lánykoromban fogott! — 85 kilós lehetett. Jégmenéskor jött, jól megizzasz- tott. Mikor felvettem a fejét, tele volt vele az ölem. Szekéren vittük haza. A bakon volt a feje, a farka meg — Lehetne még ebből valami? — Schwartz Albert, a megye legöregebb halásza. (A szerző felvétele.) a földön jött a szekér után. Hej, mennyi harcsát fogtam én életemben! Nem tudnám összeszámolni. De ha az ára most egyszerre itt lenne ... Kolompol a tokhal — És a nagy tokhal? Azt is mondja el! — Az éjszaka jött. Húszszemes véghorgom volt akkor a vízben, telerakva szep- lenkeszeggel. Alszunk, hát egyszer csak megszólal a véges kolompja. Nagyot néztem, mikor a vágóhoroggal kivettem a harminc kilósnyi halat. Hogy éppen egy tokhal kapta el a keszeget... — Megvoltunk a halból mindig. A gyerekeimet felneveltem, egy kis házacskát is vettem. Elnézem a szikár öregembert, akin alig látszik a kora. Jó humorú, élénk észjárású. Ki is nevet, mikor a hosszú élet titkáról kérdezem. — Nincs itt titok. Keményen dolgoztam mindig. És vidáman. Nótás ember voltam. Danoltam, fütyültem. Rosszemberem sohase volt. És hát a Tisza ... Pristyák József Cserépkályhához, kandallóhoz Mázas kerámia Nyíregyházáról Ügy tűnik az utolsó pillanatban — talán éppen a drága energiahordozóknak köszönhető! — sikerült megmenteni, s a lakáskultúra szolgálatába állítani a kerámiát, ezt az ősrégi mesterséget. Ha a jövőben újra divat lesz a szép, olykor még a régi búbost is idéző cserépkályha, abban jelentős az érdeme a nyíregyháziaknak, szakembereknek, tanácsi vezetőknek, piackutatóknak és mindazoknak, akik úgy döntöttek, hogy új kerámiaüzemet kell építeni Nyíregyházán. Ennek az üzemavatásnak a premierjét készíti elő nagy gonddal a Szabolcs megyei Kommunális Szolgáltató Vállalat, amely csaknem 60 milliót áldozott arra, hogy egy korszerű, minden igényt kielégítő kerámiaüzem épüljön meg a megyeszékhelyen, — a Tó utcán. Már a belső technológiai szerelést végzik a szakemberek. Befejezés előtt van a kerámia égető- és szárítókemence, és hamarosan helyükre kerülnek az agyagmegmunkáló gépek, gépsorok. Ez mindenképpen rekord, ha azt számítjuk, hogy alig egy esztendővel ezelőtt kapta meg a vállalat a hitelt a banktól erre a beruházásra. Tervezéssel, építéssel, belső szereléssel együtt alig másfél év alatt válik termelőképessé az üzem. Ez év júliusában már teljes üzemeléssel megkezdik Nyíregyházán a kerámia- gyártást. F. K. GYÖGYCIPÖ — NEM CSAK MOZGÁSSÉRÜLTEKNEK Helybe jön a cipész Egyedülálló kezdeményezéssel állt elő a mozgássérültek megyei egyesülete — holnap, március 5-én délelőtt 10 órakor a Felszabadulás útja 5. szám alatti központjukba személyesen jönnek el az Elit Ortopéd Méretes Cipőipari Szövetkezet szakemff HÁROMMILLIÓT A TAKARÉKBAN HAGYOK. ff Négyszemközt a totémilliinossal Lehet, hogy találkoztam már milliomossal, de nem tudtam róla. Az a fiatal férfi, akivel beszélgettem, szemrebbenés nélkül „bevallotta”, hogy többszörös milliomos, s e napon pontosan hárommillió 324 674 forint került a birtokába. Totón nyerte. A hetedik játékhéten 13+1 találata volt, s mellé még 13 tizenkettese, hetvenkét tizenegyese, és 220 tízes találata. Március elsején a nyíregyházi OTP-igazgatóságon átvehette nyereményét. — Február 19-én, vasárnap este a rádióban hallgattam a sporthíreket, s elmondták a totóeredményeket is. Lázasan néztem a szelvényemet — s amikor kiderült, hogy minden bejött, már tudtam, hogy sokat nyertem. A papírformára ugyanis nem sokat adva tippeltem — mondja az újdonsült milliomos (aki, érthető okokból, nem járult hozzá neve közléséhez...). — Másnap, hétfőn már a fél ötös híreket meghallgattam, és akkor tudtam meg, hogy ekkora összeg tulajdonosa lettem. Mondanom sem kell, hogy elakadt a szavam . ■ ■ — Mióta totózik? — Több, mint húsz éve: 14 éves koromtól. Nyertem is több alkalommal. Három évvel ezelőtt majdnem félmilliót. — Akkor volt miből játszani ... — Nem mondom, hogy nem volt, de azért túlzásba nem vittem. Ezen a héten, amikor nyertem, elég magas összeggel fogadtam, több, mint ötezerrel. De ehhez hozzá tartozik, hogy előzőleg négy darab 12-es találatom volt... — A foglalkozása: villanyszerelő kisiparos. Folytatja a munkát? Aki ekkora nyereményről ábrándozik, az köny- nyen kimondja: én bizony „nyugalomba vonulnék” ... — Természetesen folytatom a munkát. Egy új műhelyt építek. — Hová tesz ennyi pénzt? — Éppen a lakásom felújításában vagyok nyakig, arra költők, meg kisebb dolgokra. Hárommilliót a takarékban hagyok egyelőre. — Nyíregyházán sokan ismerik. Tudják, hogy nyert? — Sokan tudják. Vannak akik örülnek a szerencsémnek, vannak, akik irigykednek. — És kölcsönkérnek ... — Ezt inkább hagyjuk. — No, akkor mondja el, ha nem titok: milyen szisztémát játszott? — Kollektív szelvényt vettem, mint mindig. Amivel nyertem, azon hat mérkőzést vettem fixre, egyet kétesélyesre, hatot pedig háromesélyesre. Ez a variáció, ha jól emlékszem, 3650-be kerül. A rá következő héten újra megjátszottam ugyanígy, a mécs csektől függetlenül. Ugyanis annak idején, amikor azt 470 ezret nyertem, a következő héten ugyanaz a variáció a dupláját hozta volna — ha megjátszom. Most egy 11 es találatom lett vele ... Vettem egy totószelvényt (tarnavölgyi) béréi, hogy a megrendeléseket felvegyék. Orvosi vényre felírt gyógycipő készítése mellett szívesen látják azokat az érdeklődőket is, akik valamilyen okból a cipőboltokban nem találnak maguknak kényelmes cipőt. A megrendelések számától függően megállapodnak a határidőben és a vásárlónak szinte már a kisujj át sem kell mozdítania a számára oly fontos cipőért. Ennyi a hír. Ami mögötte van, közismert mértékegységekkel nem fejezhető ki. Annyi felesleges utánajárás, idegeskedés, hosszas várakozás, a megfelelő gyártó felkutatása és még sok nehézség tornyosul azok elé, akik betegségük miatt egyébként is nehezen szánják rá magukat az eredménytelen szaladgálásra. A megyében élő igen sok mozgássérült helyzetét könnyíti meg a speciális feladatokra szakosodott szövetkezet. De sokan járnak kényelmetlen cipőben azért is mert nem találnak a kereskedelemben a fájós, fagyott, vagy lúdtalpas lábukra meg felelő lábbelit. Most. az első ilyen rendezvény bebizonyíthatja : kinek érdeke, hogy egy helyen, nagy számban hozzá jusson a megrendelésekhez. Ebből ugyanis már kiderül, hogy jól felfogott üzletpolitikája miatt az Elit szövetke zetnek sem közömbös, hogy egyszerre vegye fel az igényeket. Csak annyit kell tenniük érte, hogy Budapest ről eljönnek a megyénkbe. T. K A tárgyalóteremből Rabolt a Szarka... Mozgalmas előélete után, 1982 augusztusában szabadult legutóbb a börtönből a harmincegy esztendős nyíregyházi Szarka Ernő. Rablásért ítélték 1979-ben szabadságvesztésre. de már akkor sem volt ismeretlen számára a rács mögötti élet. Korábban hivatalos személy elleni erőszak és tartási kötelezettség elmulasztása miatt került összeütközésbe a törvénnyel. Nem túl hosszúra nyúlt szabadságát a huszonnégy éves Poczkodi Andrásáéval töltötte. akivel élettársként költözött össze. Tavaly, szeptember végén azonban — úgy tűnik hosz- szabb időre — végeszakadt a kapcsolatuknak. 21-én a rendőrség mindkettőjüket letartóztatta — rablás miatt. A nyomozás és a tárgyalás során sokmindenre fény derült, egy valamit azonban nemigen lehetett biztosan tudni: a tettesek, vagy az áldozatok voltak-e részegebbek .. . Június végén egy délután Szarka és Poczkodi né a Krúdy étterem teraszán szórakoztak, amikor megláttak az egyik szomszédos asztalnál egyedül üldögélni egy férfit. Bár egyikük sem ismerte, odainvitálták magukhoz, s közösen iszogattak tovább. Ma már nehezen eldönthető. hogy mit ígért V. P.-nek az asszony, az viszont tény. hogy hamarosan együtt táncoltak. Közben Szarka sem maradt tétlen, újdonsült ismerőse • táskájából kiemelt egy zsebkést, egy ollót s a szintén ott lévő boxert(!). V. P. eltávozott, de a parkban utolérte Szarka és az élettársa. Állítólag az erősen ittas férfi tisztességtelen ajánlatot tett Poczkodinénak, s ezt partnere nem tűrhette ... A lényeg a dologban, hogy V. P.-t közös erővel, alaposan helybenhagyták, s mikor a földön feküdt — a nagyobb nyomaték kedvéért — még meg is rúgdosták. Közben lehúztak az ujjúról két gyűrűt, s az órájától, ezüstláncától is megszabadították, de a táskáját sem hagyták nála. Szeptember közepén a Halász étterem pincéjébe tért be egy este Szarka és Pocz- kodiné, ahol hamarosan megismerkedtek V. Gy.-névéi, s a Kolumbiában és a Zöld Elefántban együtt iszogattak tovább. Alaposan eláztak már. amikor szóltak egy taxisnak, vinné el őket! Az útirányban már nehezebben tudtak megegyezni. V.-né még a Krúdy bárba szándékozott volna menni, Poczko- diné azonban Nagycserkesz felé irányította a gépkocsit. Letértek egy dűlőútra, s a főúttól nem messze megálltak. V.-né ugyan nem akart kiszállni, Szarkáék azonban „.meggyőzték” — némi rán- gatással. A taxis nem mert beavatkozni vitájukba, amikor kifizették a számlát, elhajtott. Szarkáék ezután a földre tepertők — a tiltakozni csak szavakkal képes — nőt, s elszedték láncait, óráját, aranygyűrűjét. Hogy pontosan mennyi értéket vittek el, nem lehet tudni, mert V.-né többre emlékezett, mint a tanúk, s természetesen a két vádlott. A bűntársakká lett élettársak ezután elmenekültek a helyszínről. Egy hét elteltével azonban a rendőrség kopogtatott náluk ... A nyíregyházi városi bíróság Sándor Vilmos tanácsa járt el elsőfokon a kettős rablás ügyében. Szarka Ernőt a bíróság hat év fegy- házra, Poczkodi Andrásnét négy év börtönre ítélte. A férfit hét évre, élettársát pedig öt évre a közügyektől eltiltotta. Az ítélet nem jogerős, mivel a vádlottak és védőik enyhítésért fellebbeztek. (pd) M itől keresett cikk ma a térkép? A válasz roppant egyszerű: a gyors ütemben épülő megyeszékhelyen a tősgyökeres városlakók is nehezen igazodnak el, az örökösföldi lakótelep frissen keresztelt utcái valóságos labirintusnak tűnhetnek. S gondoljunk a Nyíregyházára érkező idegenekre, turistákra! Sokat változott az elmúlt években a többi várossá nyilvánított település is. Mégis, a megyeszékhelyen kívül eddig a szabolcsi városok közül csak Nyírbátor városi tanácsa készíttette el a Kartográfiai Vállalattal a város térképét. Pedig a legjobb útitárs a térkép. Nem mindegy, hogy megtalálom a műemléket, épületet, szobrot, egyéb nevezetességet, amit nem szabad kihagyni, ha már egyszer arra akadt dolgom. Jó vendégvárók vagyunk-e? Tudunk-e biztos iránytűt adni a hozzánk benyitó országjáróknak? Ha a vendéglátásnak ez lenne az egyedüli fokmérője, akkor nem sok jót mondhatnánk el magunkról. Aki letér a műútakról, mert erdei ösvényeken, dülőutakon kívánja útját folytatni, kívánjon magának szerencsét. A horgász, aki a Tisza élő és holtágai között remél jó halfogást ígérő helyet, vállalkozásához méretarányos rajzolatú remeket hiába keres. S aki neki akar vágni a Tisza- túrának, esetleg a Bockereki- erdőnek? Ha az idegenforgalmat szervező irodáink összefognának, kerülne annyi pénz a közös kalapba, amiből megrendelhetnének egy turistáknak szánt megyei útmutatót. Hátoldalán elférne a szálláshelyek, éttermek listája, nyit- vatartása és még számos más hasznos információ. Várhatóan tovább növekszik a belföldi turizmus, ez a befektetés bizonyosan megtérülne. Reszler Gábor Sárközöny E zzel a címmel jó másfél hónappal ezelőtt megír tűk a megyeszékhely egyik központi, forgalmas pontjának sár- és kátyúten gerét. Azzal a reménnyel, hogy értő és intézkedő fülekre talál a naponta sok száz és ezer embert érintő gazdátlanság. Sajnos, süket fülekre talált, semmi sem változott. A Kossuth utca elején lévő „sárga” húsáruházát és a szomszédos lakóházakat — mellesleg a megye legma- gasab lakóházát — bokáig érő sárban lehet csak megközelíteni. Jól tudjuk, ez a rész még nem befejezett, a Vasvári Pál utcán folytatódik az építkezés. De addig is, ideiglenesen rendezést kíván a városnak nemcsak bosszúságot jelentő „színfoltja”, amely sokkal in kább folt, mint szín ... Az eredetileg kirakott betonlapok rég a földbe süly lyedtek, többek között a gép kocsik jóvoltából. De ez nem mentheti az illetékes tanácsi szervek lelkiismeretét, hogy ők annak idején lerakatták a betonlapokat. Most próbáljon azon — száraz lábbal — átkelni az a felelős ember, aki ezek szerint nagy ívben elkerüli ezt a pontot. Tartok tőle, a sártenger eltüntetésének egyetlen gyógyszere van, egy országos vezető nyíregyházi látogatása. De csak akkor kell tisztába tenni a dolgainkat, ha mutatni akarjuk .* Páll Géza Laczay László gégényi tanító udvarán látható a hazánkban is ritkaságszámba menő tiszafa, melyet ezelőtt 35 évvel ültetett, házasságkötésük első évében. Ezért is tekintik a családban „életfának”. (Fotó: Zsoldos B.)
