Kelet-Magyarország, 1984. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-31 / 77. szám
1984. március 31. Kelet-Magyarország 3 Ügyintézés munkaidőn túl ÜJ SZÍNFOLTJA FEHÉRGYARMATNAK a Petőfi Sándor Közgazdasági Szakközépiskola tornaterme. Az új épületrészt a SZÁÉV dolgozói építették. (Csász ár Csaba felvétele) Tagság kontra közös Világszínvonalú baromfiállomány, amelynek tojását egyenesen Ausztriába viszik keltetni; Kanadából hozott tisztavérű holsteinfriz csorda; csúcstechnológiát képviselő, — nagy teljesítményű lucernaszárító. Mindez a szolid jóléthez, a kiegyenlített és eredményes gazdálkodáshoz jelentett alapot az ököritófülpösi Szamos menti Termelőszövetkezetben a hetvenes években. Szinte hihetetlen, de nem túlzás: már a tönk szélén is túl vannak azóta. Harmadik éve, hogy szanálással telnek az első hónapok. gyintézés — munkaidőn túl. Kevés téma van, amelyről annyit írtak az újságok, beszélt a rádió, a televízió, mint ez. Mégis, hiábavalónak tűnnek az erőfeszítések, az ördögi körből nehezen tudunk kilépni. Hiába mutatják ki évről évre az úgynevezett munkanapfényképezési vizsgálatok, hogy a vállalatokat, intézményeket, végső soron a népgazdaságot tetemes károk érik azon munkaidőkiesések miatt, amelyek a dolgozók hivatalos ügyeinek intézéséből adódnak. A munkahelyi vezetők mégis elengedik beosztottaikat, ha a tanácshoz, a közjegyzőhöz, vagy a földhivatalba szeretnének menni. A hivatkozási alap jól ismert: az ügyintézőknek is csak négyig vagy ötig tart a munkaidejük, utána már hiába kilincselnének a hivatalban, nem tudnák elintézni a dolgukat. Látva a helyzet tarthatatlanságát, először a tanácsok tettek lépéseket a munkaidőn túli ügyfélfogadásra. A hét meghatározott napjain — ez a helyi szokásoktól, igényektől függően vidékenként eltérően megállapították — este 6- ig, fél hétig is nyitva tartották az ügyfélszolgálati irodát. Az ügyintézők azonban öt óra után már többnyire hiába vártak az ügyfelekre, ők továbbra is munkaidő alatt igyekezték letudni hivatalos dolgaikat. Tehették, mert a munkahelyükről elengedték őket. S akadt még erre némi magyarázat is: a meghosszabbított félfogadási időben a tanácsi ügyfélszolgálat nem tud érdemben intézkedni, legfeljebb felvilágosításokat, tájékoztatókat ad, ösz- szegyűjti a kérelmeket. Hiszen nem azok a tanácsi előadók ülnek ott az irodában, akik másnap majd hivatalosan döntenek, intézkednek az ügyekben, az állampolgárok pedig személyesen velük szeretnének találkozni, beszélni. Ezt az igényt egyébként a népi ellenőrök is jogosnak találták, amikor többször is alaposan megvizsgálták a munkaidőn túli ügyintézés tényleges helyzetét, lehetőségeit. A következő lépés tehát az volt, hogy a meghosszabbított félfogadást az érdemi ügyintézőkre is kiterjesztették. S a tanácsokon kívül azokra a hivatalokra is, amelyek az állampolgárok egyéb — öröklési, ingatlanátírási, illetékeztetési stb. — ügyeit intézik. őszintén meg kell mondani, hogy a népi ellenőrzési jelentés nyomán általánosan elrendelt meghosszabbított félfogadási időért az ügyintézők — finoman fogalmazva — egyáltalán nem lelkesedtek. Sok gondot okoz ennek bevezetése a hivatalok vezetőinek, hiszen 1984. március 5-től az államigazgatás és az igazságszolgáltatás területén is áttértek a heti 40 órás munkahétre, s éppen ezzel együtt kell megoldani a munkaidőn túli félfogadást. Ne felejtsük: nemcsak az ügyfelek, az ügyintézők is emberek. Sőt, többnyire nők, családos anyák, akiknek éppúgy megvannak a jellegzetes gondjaik. Nem titok, hogy a hivatalok új munkarendjének bevezetése több helyen éles vitákat váltott ki a hivatalok vezetése és a szakszervezetek között, s van, ahol máig sem alakult ki a megegyezés. Mindez persze a hivatalok belső ügye — mondhatja most bárki. Valóban így van. De nem árt ha mindenki tudatában van, hogy milyen nagy nehézségek, súlyos feszültségek árán tudja csak megoldani az igazgatási apparátus a meghosszabbított félfogadást. Az ügyfeleknek és a dolgozóikat munkaidő alatt hivatalos ügyintézésre továbbra is elengedő vállalatoknak legalább annyival illenék viszonozni a hivatalok erőfeszítéseit, hogy valóban élnek a munkaidőn túli ügyintézés lehetőségével. H jelenlegi helyzetet tehát röviden úgy foglalhatjuk össze, hogy most már a munkaidőn túli ügyintézés valamennyi fontos feltétele — a hivatalok részéről — biztosított. A továbbiakban így elsősorban a munkahelyi vezetőkön — no meg persze a munka szervezettségén, a munkaidőn kihasználtságán — múlik, hogy este hat óra után is rányitják-e az ajtót a tanácsi előadóra, a földhivatali ügyintézőre. Aki — ha már úgyis ott kell lennie a hivatalban ezen a késői órán ats»" biztosan inkább dolgozna, mint hogy a plafont nézze. Hiszen ő is szeretné kihasználni a munkaidejét. D. A. Deme Albert, a jelenlegi elnök két éve került a gazdaság élére, így már csak egy folyamat következményeit elemezhette. Nem lehetett valami örömünnep a kezdés, hiszen egy szál takarmány nem sok, de annyit sem talált, mert a korábbi vezetés úgynevezett önszanálással rendezte a veszteségeit, ami egyet jelentett azzal, hogy „kiseperték a tsz-t, vagyis mindent pénzzé tettek, amit lehetett. Elmaradt a váltás Nem is volt olyan hosszú az út idáig. A világpiac baromfiválsága egyik napról a másikra „agyonütötte” a szép telepet, hiszen a túltermelést leghamarabb a tenyészállo- mány érzi meg. Nem volt más hátra, fel kellett számolni az állományt, le kellett nyelni a tetemes veszteséget. Kiesett egy jelentős termelő alap, és oda lett 64 ember biztos és jól fizető munkája. A baj pedig nem jár egyedül: a drága pénzen importált, de gazdag eredménnyel kecsegtető, nagyszerűen tejelő tehénállományról egyszer csak kiderült, hogy nem bru- cellamentes. Nemzetközi per következett, de ez mit sem segített, mert az állatokat levágták időközben. Kaptak ugyan a minisztériumtól pénzt az állatok pótlására, de ők nem ilyen tehenet akartak. Az pedig már egyenesen balsorsnak nevezhető, hogy 10 forint lett az olaj ára. Hogy mégis jóval később állították le hírneves szárítójukat, arra vall: itt valahogy mindig elmaradnak néhány ütemét a váltással. Az új vezetés egyáltalán nem mondhatta el magáról, hogy melléje szegődött a szerencse. Azon az éven már nem sokat változtathatott a hanyatlás lendületén, így aztán a tavalyi szanálásra már „összejött” huszonegymillió forint veszteség, 1983-ban pedig tovább romlott a helyzet. Mi sem jellemzőbb, hogy pusztán főmérnökből és főállattenyésztőből hármat „nyűt-, tek el” egy év alatt,, de más, posztok tekintetében is ' átjáróház lett az iroda. Lehet-e csodálkozni, hogy 1500 hektár kukoricát ellepett a gaz a szakszerűtlen növényápolás miatt? Vagy azon, hogy a szomszédos Nagyecsedről veszik a szilázst? Egy főmezőgazdásznak hónapok kellenek pusztán arra, hogy a határt megismerje, itt pedig még meg sem melegedett, máris továbbállt egy házzal. A tagság morgolódása az eredménytelenség láttán nyárára nyílt elégedetlenségbe csapott át, és a háztájit nagy részük visszaadta, nem tartotta érdemesnek a kapálásra, természetesen a művelési költséget sem fizette meg. A hangulat rányomta bélyegét az almaszedésre is. Nyolcvan százalékát októberben szedték le, pedig fenyegetésként mindenkinek tudomására hozták: aki nem szedi az almát, az az idén nem kap háztájit. Több mint száz tagot még ez is hidegen hagyott. — Nyereséget ekkora hiány miatt természetesen nem tervezhetett ez a tsz a tavalyi szanálás után — emlékezik Végh János, az akkori szanálási bizottság tagja, a mostani vezetője, egyébként a közeli cserigeri Lenin Termelőszövetkezet főmérnöke. — Tízmillió „mínusszal” talán kiegyeztünk volna, de hogy ismét húsz fölött van, az több a soknál. Mentségére legyen mondva az itteni vezetésnek, hogy az időjárás nem pártol hozzájuk. n hibák gyökereinél Amíg az ország nagy részét az aszály sanyargatta, itt volt olyan 24 óra, ami alatt 100 milliméter eső hullott. Ezzel aztán el is fogyott a mentségek „sora”. A szanálóbizottság a napokban töviről hegyire elemez mindent, mert mint Végh János mondja: „Ha jövőre is jönnünk kellene, az már a bizottságra is rossz fényt vetne, ezért meg kell keresnünk a hibák gyökereit!” Szakszerű felsorolás következik. A kukorica alá adott műtrágyáknak nem. volt helyes a táparánya. Az állattenyésztésben szakszerűtlen a takarmányozás. Számos épület üresen áll, mégis nagyon sok gép a szabadban telelt. Az egész tsz tele van ócskavassal, mégsem adják el, pedig annak az ára fejlesztési alapot képez, ami itt eléggé fehér holló. Egy apróság: mellettünk olaj kályha duruzsolt, és nem csak az irodaházban, hanem a gépműhelyben is 10 forintos olajjal fűtenek. És ami egyáltalán nem apróság: ha a tsz tavalyi veszteségét az idén is meghiteleznék, kerek hetvenmillió forint lenne az adóssága. H tagság nélkül nem megy Pech, vagy nem pech, az ököritófülpösi tsz 1,6 aranykorona híján nem sorolható a kedvezőtlen adottságúak közé, és így számos kedvezménytől esik el. A tagoktól megvett állatok után nem kapja meg az állami támogatást, így aztán azok más faluba viszik, hiszen a szomszédos gazdaságok már „kedvezőtlenek”. A tengerit persze helyben veszik, önköltségi áron. Sőt, a közelmúltig háztáji gyanánt automatikusan minden tag kapott 25 mázsa kukoricát Ezt is eltörölték és még számos, nem éppen népszerű intézkedés született. Tény, hogy elég laza a munkafegyelem, a tagság és a vezetés viszonya nem felhőtlen. A munkafegyelem javulásához előbb munka kellene, tehetnénk hozzá, de nincs például melléküzemük sem. A tagság nélkül persze nem megy, tudja ezt Deme Albert, de azt is tudja, hogy amíg nem verbúválódik egy stabil vezetés, addig hiába a jó szándéka. Márpedig az egyes számú személyzeti vezető minden tsz-ben az elnök. A bajok a ’78-as egyesüléssel kezdődtek, amikor a győrteleki tsz csatlakozott hozzájuk, hangzott el még a régi vezetés védelmében. Az akkori garnitúrának' azonban eleinte erényeik is voltak, még ha le is maradtak a rugalmas váltásról. Hibáik azonban benne vannak a mostani csődtömegben. A szanálási bizottság minden bizonnyal most is leírja, miben látja a kiutat, de fennáll a veszély, hogy éppúgy nem tudják betartani, mint tavaly. Az iszonyatos adósságtehernek pusztán a kamata közel tízmillió forint. A szanálási számonkérés különösen ilyen éri húszmilliók esetében nagyon kínos és eléggé megalázó. Egy tisztességes csődeljárás tiszta vizet öntene a pohárba, és a milliókat sem kellene az ígéretek és hamis remények feneketlen kútjába zúdítani minden év kezdetén. Esik Sándor Galambos Lajos: Szellő, szél mióta csak hallok, látok, beszélek; de különösen mióta csak öntudatom van: a való világ fényeiben hiszek. Csakis a tapasztalatra, érzékszerveim pontos radarhullámaira hallgattam. Egyetlen . jelenséget nem tudtam mindmáig tudományosan megmagyarázni, holott értekeztem erről marxista tudós barátaimmal és teológus ismerőseimmel is: miért támad fel a szellő, vagy a szél, amikor olyan valakitől búcsúzunk végleg, akinek bármi cse- kály köze, de mégiscsak köze volt egyéni életünkhöz? Így volt ez nővérem, édesapám, öcsém temetésekor; vagy amikor drága barátaimat, Váci Mihályt, Nagy Lászlót, Tamási Áront s másokat temettünk. Idős parasztemberektől azt hallottam: ilyenkor száll el véglegesen a lélek a testtől. De hová, ha van? Hiszen a lélek abban marad meg, amit ránk hagytak, a munkáikban, a földben, amit szántottak-vetettek-kapál- tak, az írásaikban, gyógyítóintő-irányító gesztusaikban, ugyan mi másban? Most, e percekben, amikor volt anyósomat teme-> tik, íme, megint feltámadt a szél. Vagy csak amolyan tavaszi, böjti szél ez? Amely megerősíti, le- gyintgeti, dajkálja a mezőkön a lassan majd szárba- szökő életet? \_____________-__________________/ HAJÚ SZABOLCSBÓL — A BALATONRA. Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság tiszaiöki hajójavító üzemében az Országos Vízügyi Hivatal megrendelésére elkészült egy új vízvédelmi hajó. Ez az első eset, hogy megyénkből ekkora méretű és teljesítményű, itt készített hajó induljon útnak. A főbb jellemzői; 30,8 méter hosszú, 6.2 méter széles, 1,2 méter merülésű. A tervezést és a kivitelezést — K árusa Sándor felelős tervező irányításával — az üzem dolgozói 1983-ban kezdték, a vízre bocsátás nemrég történt. A hajó a Balaton víztisztaságára ügyel majd, adott esetben szennye- zödési veszélynél mentésre is alkalmas. Alkalmas vontatásra és kikötői jégtisztításra is. Űticélját vízen éri el, s a Balatonon április 19-én kezd! meg munkáját. (Jávor (.ászló felvétele) m A
