Kelet-Magyarország, 1984. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-28 / 74. szám

4 Kelet-Magyarország 1984. március 28. Moszkva: ólalmimzarpro gram Befejeződött az országos tanácskozás Moszkvában kedden véget ért az agrár-ipari egyesülé­sek feladataival és problé­máival, az élelmiszerprog­ram végrehajtásával foglal­kozó kétnapos országos ta­nácskozás. A résztvevők eszmecserét folytattak arról, hogyan ja­vítható a mezőgazdasági ter­melés tervezése, miként nö­velhető a munkatermelékeny­ség, hogyan lehet még erő­teljesebben érvényre juttatni az agrár-ipari egyesülések­ben az önelszámolás elvét. Az értekezleten az az egysé­ges vélemény alakult ki, hogy az agrár-ipari egyesülések gazdálkodását belterjessé kell tenni, fokozni kell termelési kapacitásaik kihasználását. A gazdasági tanácskozás résztvevői levelet intéztek az SZKP Központi Bizottságá­hoz és Konsztantyin Cser- nyenkóhoz, a KB főtitkárá­hoz. Ebben hangoztatják, hogy legfontosabb feladatuk­nak tekintik az SZKP agrár- politikájának végrehajtását, a Szovjetunió élelmiszerprog­ramjának teljesítését. USA-kudarc Salvadorban Választási „komédia“ TANÁCSKÖZTÁRSASÁG - MEGEMLÉKEZÉSEK Ezekben a napokban Szov- jei;-Ukrajna számos városá­ban és magyar megyékkel kapcsolatokat ápoló hat me­gyéjében a baráti társaságok tagcsoportjai bensőséges ün­nepségeken emlékeztek meg a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 65. évforduló­járól, méltatták népeink for­radalmi hagyományait, in­ternacionalista együttműkö­dését. A központi ünnepsé­get Kijevben a Művészek Házának színháztermében rendezték. Az ünnepi meg­emlékezést I. I. Grunyanszkij miniszter, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság ukrán tago­zatának elnöke tartotta. SEKOU TOURÉ MEGHALT Hétfőn este Clevelandben, 62 éves korában meghalt Ahmed Sekou Touré guineai elnök. A guineai államfő szívbetegségben szenvedett, és az Egyesült Államokban gyógykezelték. A hírt hivata­losan kedden jelentették be Conakry ban. SZOVJET—KÍNAI KONZULTÁCIÓK Moszkvában március 12. és ,26. között megtartották a szovjet—kínai konzultációk negyedik fordulóját. Leonyid Iljicsov külügyminiszter-he­lyettes, a szovjet kormány különleges megbízottja és Csien Csi-csen külügyminisz­ter-helyettes, a kínai kormány különleges megbízottja foly­tatta az eszmecserét a szov­jet-kínai kapcsolatok ren­dezéséről. A felek megálla­pítása szerint a konzultációk kezdete óta újra felélénkül­tek a két ország kölcsönösen előnyös kapcsolatai a gazda­ság, a kereskedelem, a tudo­mány, a kultúra és a sport terén. A konzultációk nyílt és nyugodt légkörben zajlot­tak le. HOLLAND EGYHÁZAK — ROBOTREPÜLÖGÉPEK A holland egyházak taná­csa (a protestáns egyházak közös szervezete) hét végén tartott ülésén állást foglalt az amerikai robotrepülőgé­pek Hollandiába telepítése ellen. A tanács levelet inté­zett a kormányhoz és a par­lamenthez, amelyek júniusig készülnek döntést hozni a kérdésben, s a kilencmillió holland hivőre hivatkozva kifejtette benne: az egyhá­zak ellenzik és elítélik az atomfegyvereket, — nem­csak azok használatát, ha­nem a velük való fenyege­tést is, mert ez ellenkezik a keresztény alapelvekkel. A levél hangoztatja, hogy a fegyverkezés — noha a biz­tonság nevében történik — csökkenti a biztonságot, ahe­lyett hogy növelné, és ma teljes megsemmisítéssel fe­nyegeti az emberiséget. Az egyházak hivatkoznak a nem hivő holland állampolgárok többségének támogatására is ebben a kérdésben. . SZOVJET HADIHAJÓK — HAVANNA Hétfőn baráti látogatásra a havannai kikötőbe érke­zett egy szovjet hadihajó­kötelék Fjodor Sztarozsilov altengernagy parancsnoksá­ga alatt. A korábbi megálla­podás alapján Kubába érke­zett hadihajók: a „Lening­rád” tengeralattjáró elhárító cirkáló, az „Udaloj” nagy tengeralattjáró elhárító hajó, egy Diesel-meghajtású ten­geralattjáró és egy tartály^ hajó. A szovjet tengerésze­ket meleg fogadtatásban ré­szesítették a kubai forradal­mi hadiflotta tisztjei és mat­rózai, valamint Havanna la­kossága. A vasárnap tartott salvado- ri választások zűrzavara, a .szavazás eredményének vár­ható meghamisítása az Egye­sült Államok sailvadori poli­tikájának kudarcát mutatja — jelentette ki hétfőn a ku­bai Prensa Latina hírügynök­ségnek adott nyilatkozatában Guillermo Ungo, a Salvadori Forradalmi Demokratikus Front (FDR) vezetője. . Ungo szerint a választások csak elmélyítették a hatal-. mon lévő erők közti ellenté­teket. „Ebben a helyzetben arra kell számítani, hogy az Egyesült Államok a salvadori hazafiak elleni harc fokozásá­nak sürgetésével próbálja összehozni veszekedő szövet­ségeseit” — tette hozzá. A salvadori közponi vá­lasztási tanács több mint 24 órával a szavazás befejezése után még mindig nem hozta nyilvánosságra az első hiva­talos részeredményeket. A szavazatok összeszámlálása az Egyesült Államoktól ka­pott számítógépekkel folyik; így Ungo szerint „érthetet­len” a késés. „Minden jel ar­ra mutat, hogy a kormány az eredmények meghamisításán fáradozik” — mondta Guil­lermo Ungo. Időközben a keresztényde­mokrata párt közölte, hogy jelöltje, Jósé Napoleon Duar­te kapta a szavazatok mint­egy 47 százalékát. Legerősebb ellenfelére, a szélsőjobboldali Roberto d’Aubuissonra a sza­vazók 29 százaléka adta vok- sát. Más jelentések szerint a szavazatok megoszlása a két jelölt között 49 és 27 száza­lék. Francisco Jósé Guerrero, a nemzeti egyetértés pártjá­nak jelöltje 20, René Fortin Magana, a demokratikus ak­ció pártjának képviselője 3, a többi kisebb párt jelöltje együttvéve két százalékot ka­pott a nem hivatalos közlések szerint. Az elnöki cím elnyerésé­hez abszolút többség kell, ha ezt egyik jelölt se szerzi meg, akkor egy hónap múlva a két legtöbb szavazatot kapott je­lölt részvételével újabb for­dulót tartanak. A salvadori hazafiak ille­gális rádióadója, a „Radio Venceremos” hétfőn közölte, hogy a hazafiak ellenőrzése alatt álló területeken és a vasárnap lezajlott fegyveres harcok színterein — az ország 261 járása közül mintegy 90- ben — a kormány nem tudta megrendezni a választási ko­médiát. A „Radio Vencere­mos” szerint a vasárnapi har­cokban a hazafiak megron­gáltak egy helikoptert, 30 fő­nyi veszteséget okoztak a hadseregnek és fogságba ej­tettek 48 katonát. Nakaszone Jaszuhiro mi­niszterelnök pekingi látoga­tása „kiemelkedő jelentősé­gű” volt az ázsiai béke és stabilitás megszilárdítása szempontjából — hangoztat­ta keddi sajtóértekezletén Abe Sintaro külügyminisz­ter. A szigetországi diplomá­cia vezetője szintén tagja volt a Kínában járt küldött­ségnek. Abe aláhúzta a két­oldalú viszonyról, valamint a kölcsönös érdeklődésre---------------------------------------------\ CHILE Tiltakozási nap Chilében országos tilta­kozási nap kezdődött ked­den a katonai diktatúra ellen. A demokrácia azon­nali helyreállítását köve­telő politikai szervezetéh felhívására az országban nem nyitnak ki az üzle­tek, nem kezdődik meg az oktatás és a dolgozók többsége távolmarad mun­kahelyétől. Santiago de Chilében és más nagy vá­rosokban megerősített ka­tonai és rendőri egységek cirkálnak, készen arra, hogy erőszakkal akadá­lyozzák meg a tüntetése­ket vagy az utcai nagy­gyűléseket. Az újabb országos til­takozási napot a szak- szervezeteket tömörítő dolgozók országos tanácsa és a kommunista pártot is magába foglaló demok­ratikus népi mozgalom szervezte, de csatlakozott hozzá a polgári pártokból álló demokratikus ellen­zék is. A szakszervezeti tanács és a demokratikus népi mozgalom legutóbbi felhívásában hangsúlyoz­ta, hogy békés eszközök­kel kívánja kifejezésre juttatni a lakosság szem­benállását a katonai rend­szerrel. A szervezők sze­rint a hatóságok összetű­zések kiprovokálásával újabb elnyomó intézkedé­sek bevezetésére készülőd­nek. Az Egyesült Államok külügyminisztériuma hét­fő este nyilatkozatban a chilei kormány és a „de­mokratikus ellenzék” kö­zötti párbeszéd újrafelvé- telét szorgalmazta. V ______________> számot tartó nemzetközi kérdésekről folytatott őszinte véleménycsere jelentőségét. Ugyanakkor elismerte, hogy a Koreai-félszigeten kiala­kult feszültség enyhítésének útját illetően nem egyeztek a vélemények. ' Utalt arra, hogy Tokió továbbra is ér­vényben tartja azokat a szankciókat, amelyeket Phenjannal szemben lépte­tett életbe. Kunszabó Ferenc: festámentom (A níi élete lyirtöttitai a XIX. százaiban) 8. És tovább: aki a házépí­téstől, a szerszámkészitéstől kezdve a gyümölcsoltáson keresztül a ló csikódzásának levezetéséig száz meg száz alkotó, teremtő tevékenysé­ge ismert, az nem csalk ér­telmes kellett legyen, hanem türelmes, fontolni kész is. Mert az nem csupán apjától, nagyapjától hallotta, hanem a maga életében is tapasz­talta, mennyi türelem, meg­fontolás, újrakezdés, helyes­bítés, töprengés kell az alko­tó munkához. Hányszor és hányfajta tevékenységet kell egyeztetni, hogy a gazdaság működése, a család élete összhangba kerüljön a köze­lebbi, s távolabbi gazdasági, társadalmi környezettel! De vegyek egészen más jel­legű példát: de Gaulle, saját nemzetére értve mondta, hogy nem lehet tehetségtelen az a nép, amelyik több száz féle sajtot készít. Ennek nyomán: milyen elmélyült- nek, sőt értelmesnek kell lennie annak a népnek, ame­lyik egyetlen étel elkészíté- s séhez, a bográcsgulyáshoz 16 féle anyagot használ!... Mi ma, szűk szakmai sze­letekre osztott világunkban nehezen tudjuk elképzelni az akkori életet, de aki bármit is alkotott már, az megsejti, hogy a régi munkásember­nek a maga széles és sokré­tű tevékenységi körében mély gondolkodásra, erős logikára és tervezőkészségre volt szüksége. Ezt nem szoktuk figyelem­be venni manapság, mert a szűk szakmai szeletekre osz­lott modern tudományok so­hasem tárták föl, sohasem elemezték, s így természete­sen a következtetésekhez ugyanúgy nem juthattak el, mint a nép valóságos életéi nek, működésének megérté­séhez. Ahhoz például, hogy mi mindent igazított el saját ha­táskörében egy-egy korabeli lakóközösség. Tudjuk. Kö­rülbelül a XVIII. századig Európában, de különösen Ma­gyarországon nincs sem köz- 1 ponti, sem területi közigaz- - gatás. A közrendet, a közös­ségi és egyéni érdekeket a I helységek önkormányzata ér­vényesítette. A földesúr, a vármegyék csak az adót szed­ték, s a honvédelem felada­taival foglalkoztak. A király sem igazgatott, hogyan is tehette volna, mi­kor két, három kancellistája volt csupán. Hozzá csak fel­lebbezni és szabadalmakért folyamodni lehetett. A tör­vényeket az országgyűlés hozta, az egyház egyetértésé­vel és a király jóváhagyásá­val. Az egyházi hatóságok a hit­életet vigyázták, s hiteles he­lyek voltak, azaz megírták vagy újraírták az okmányo­kat. Igazgatni a nép igazgat­ta önmagát. Falunagyokról már Szent István törvényei is említést tesznek, s tudjuk, a német­barát Péter elűzése után minden helységből két öreg­nek kellett fölmennie Fehér­várra, hogy az ország sorsá­nak eligazításakor bölcs ta­pasztalataik kéznél legye­nek. Szabó István történész ku­tatásai nyomán vázolom rö­viden a helységek — mik akkor egyaránt voltak lakó- és munkaközösségek — kö­zépkori önkormányzatát. Az összes családfő évi rendes és évközi rendkívüli gyűlései jelentették a legfőbb helyi hatalmat. Falunagyot és hiteseket az évi rendes gyűlésen válasz- ;ottak. Mindenki választó és Abe sajtókonferenciája Moszkvából jelentettük (4,) Csomag a világ végéről Az alma mater varázsa egy életre szól. A miénk esetében több évtizedes szo­kás is szolgálja, hogy a di­ákkor emlékeit minél ke­vésbé kezdhesse ki az idő. Valamennyien tudjuk, hogy ha május 5-én — a szovjet sajtó napján — ép­pen Moszkvában járunk, az esti órákban feltétlenül fel kell keresnünk diákéveink színhelyét, a Lomonoszov Egyetem újságíró karát a Marx sügárúto'n. Az ember biztos lehet benne, hogy ke­zet szoríthat az időközben megőszült, megpocakosodott régi cimborákkal. Az sem baj, ha egyiket-másikat bi­zony nehéz lesz felismerni. Miként a nagymamává lett tisztes kolléginák vonásai mögött sem könnyű felidéz­ni hajdani szerelmek kislá- nyos báját. Számomra egy ilyen talál­kozó volt öt évvel ezelőtt a moszkvai tudósítói munka nyitánya. És nem is akármi­lyen, hiszen az egyetemkez­dés negyedszázadára emlé­kezhettünk. Egyetlen hatal­mas leltározás lett az az es­te, mert hát számon tartjuk egymást, s minket, a két magyart is számon tartanak. Tudjuk, hogy Garij Nyem- csenko és Oleg Dmitrijev időközben befutott író lett, választható volt — de ezt semmilyen szabály nem írta elő, évszázadokon át, hanem a szokásjogra támaszkodtak. A választógyűlés a jelenlévők számbavételével kezdődött, utána bíró és esküdtek be­számoltak munkájukról. En­nek központjában az állt, hogy mennyiben hajtották végre a gyűlés előző határo­zatait. Utána a családfők nyilat­koztak — de ugyanekkor mondtak véleményt a pap működéséről is. Végül meg­állapították, hogy a vezetők megfeleltek-e munkájuknak. Ha igen, s az illetők vállal­ták, újraválasztották őket. Ha nem, másokat állítottak helyükbe. Szabó István Ugocsa me­gyei kutatásai azt tanúsítják, hogy gyakran földtelen, de írástudó zselléreket válasz­tottak vezetőknek, mert eze­ket nem kötötte le annyira a gazdaság. Bíró és esküdtek mindig a gyűlés által meg­állapított javadalmakat kap­tak a közszolgálatért. A választott vezetők ke­zelték a falu pénztárát. Ve­zették a földek évi elosztá­sát. A műveletlen vagy rosz- szul megművelt földeket el­vették, s másik családnak adták. Vigyáztak a magán- és közvagyonra. Jelenlétük­ben lehetett hagyatkozni, örökölni, vagyont megoszta­ni, ingatlant adni-venni. (Folytatjuk) hogy Anatolij Orlov regénye irodalmi szenzációszámba ment. Nyilvántartjuk, hogy ha valaki Rigában jár, az számíthat Vosztruhovnak, az Izvesztyija tudósítójának a segítségére, hogy Észak-Osze- tiában Zsóra (pardon: Geor- gij) Csercseszov a művelő­désügyi miniszter. Közismert, hogy Vaszilij Jakovlev, aki — moszkvai lakás birtokában — csak pár évre szándékozott Magadán­ba menni, immár negyed- százada egyik oszlopa a he­lyi lapnak, Aljosa Grigorjev viszont külföldi tudósító, csakúgy, mint Viktor Kopi- tyin, az egykori korcsolya- és kerékpárbajnok. Az éjszakába nyúló be­szélgetés révén, mint afféle időgépben, évtizedeket utaz­hat vissza az ember, felidéz­ve fiatalságát, és az 50-es évek Moszkváját, amikor még csak épült a Lenin Sta­dion, nem létezett az „új Arbat”, vagyis a Kalinyin sugárút, tehén legelészett az épülő Ukrajna-szálló szom­szédságában, és Moszkva ha­tára valahol ott volt, ahol ma — Gagarin szobra mögött — az irdatlan lakótelepek kez­dődnek. Azon a bizonyos öt évvel ezelőtti estén hiába keres­tem Linocska Avericsevát. Éveken át ott ült a köze­lemben, valami szerelemféle is szövődött közöttünk, de azután mindent elmosott az idő. Tudtam, hogy visszatért szülőföldjére, Juzsno-Szaha- linszkba, egy grúz festő fe­lesége lett, és a hivatásával is inkább adminisztrátori minőségben maradt kapcso­latban. Sajnáltam távolma­radását, de megértettem: on­nan „a világ végéről” való­ban nem egy ugrás Moszk­va, és a repülőjegy sem cse­kélység. Persze a tudósítói munka hétköznapjai között nem sok idő marad emlékek kergeté- sére. Jó két hét múlva fura henger alakú csomaggal ál­lított be a postás. A bélyeg­zőn Juzsno-Szahalinszk állt. Több réteges volt a csoma­golás, és az elsq alól apró levélke hullott ki. Női kéz szabályos betűivel ez állt rajta: „Kedves Jóska! Meg­tudtam, hogy Moszkvában dolgozol. Mi kissé távol esünk azoktól az útvonalaktól, aho­vá ti, tudósítók riportra szok­tatok menni. Szívesen látná­lak vendégül, de ez aligha fog menni egyhamar. Előleg­ként küldöm — zakuszká- hoz — e pár doboz kaviárt. Vegyesen pirosat és feketét, nem tudom, melyiket szere­titek jobban, ölel egykori évfolyamtársad: Lina Averi - cseva”. Szászi József Séta a Kalinyin sugárúton

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom