Kelet-Magyarország, 1984. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-27 / 73. szám

Z'"’ 1 c Szakkönyv és önképzés szervezett tanulási formák mellett a legnagyobb szerepe az önképzésnek van, a ko­rábban megszerzett tudás szinten tartásának, sőt az új ismeretek elsajátításá­nak, amihez elengedhetet­lenek a szakkönyvek. Az egy hónapja megtartott ha­gyományos mezőgazdasági könyvhónapon, új könyvek tucatjait kínálták a szak­embereknek. De az eszten­dő többi hónapján is kell és szükséges forgatni a könyveket. A jól szerkesz­tett, új információkat tar- •; talmazó szakkönyvek ma | már nélkülözhetetlenek va­lamennyi mezőgazdasági nagyüzemben. Eddig csak arról volt szó, milyen szerepe van a szak­könyveknek a termelés­ben. Hiszen egyetemi diplo­mával a zsebükben — fel- I tételezhető — valamennyi gazdaság vezetője megta­nulta a termesztés alfáját és ómegáját, tudják hogyan kell öt tonna búzát és nyolc tonna kukoricát ter­melni egy hektáron. Most leginkább a mennyiért a kérdés, a gazdaságosság kerül előtérbe. Nem véletlen, hogy ép­pen az ilyen témájú, köz- gazdasági ismereteket adó könyvek forognak közké­zen. S ha már itt tartunk, a főmezőgazdászok inkább a konkrét példákat mutató könyveket szeretik, forgat­ják a leggyakrabban, mert azt átültethetik a saját gyakorlatukba. Nem véletlen ez, mert a köztermesztésben ritkán van arra idő, s főként pénz, hogy kísérletezzenek. Ered­ményt kell felmutatni, szükség van a termésre, s nyereséget kell előállítani, hogy a következő esztendő­ben is nyugodtan gazdál­kodhassanak. Abban már megoszlik a szakemberek véleménye, hogy mennyi időt fordít­hatnak olvasásra. Olvasni pedig leginkább munkaidő után lehet, de sokszor* csak gyűlik a könyv, a folyóirat, halmozódnak a hetilapok. ■tekezleteken, ta­nácskozásokon gyak- ran találkoznak egy­mással a nagyüzemek szak­emberei. Az itteni beszél­getések is az információ- cseréhez tartoznak, amikor óhatatlanul szóba kerülnek a termelés árny- és napos oldalai. Esetenként többet | profitálnak ezekből, mint egy-egy gyengébben sike­rült tanácskozás anyagá­ból. Mert kézzelfoghatóan a gyakorlatról, a minden­napokról ' szólnak. Vagyis tanulnak egymástól. Napirenden: az élelmiszerprngram Kiemelkedő feladat a mezőgazdaság fejlesztése Konsztantyin Csernyenko beszéde a moszkvai tanácskozáson A szovjet agrár-ipari egye­sülések kérdéseivel foglalko­zó országos tanácskozás kez­dődött hétfőn Moszkvában, a Nagy Kreml Palotában. Az SZKP KB Politikai Bizott­sága által összehívott tanács­kozás résztvevői összegezik a Szovjetunió 1990-ig szóló, az SZKP KB 1982 májusi plé­numán elfogadott élelmiszer­program eddigi végrehajtásá­ban eddig elért eredménye­ket és megvitatják a mező- gazdaság további feladatait. Az értekezleten Konsztantyin Csernyenkóval, az SZKP KB főtitkárával az élen részt vesznek a KB Politikai Bi­zottságának tagjai és póttag­jai, a Központi Bizottság tit­kárai. A tanácskozást Konsztan­tyin Csernyenko nyitotta meg. Hangsúlyozta, e fóru­mon konkrétan meg kell ha­tározni a párt-, tanácsi és gazdasági szervek időszerű feladatait a mezőgazdaság és a hozzá kapcsolódó területek munkájának hatékonyabbá tételében. Az SZKP KB főtitkára rá­mutatott arra, hogy a párt nemcsak gazdasági, hanem kiemelkedő jelentőségű tár­sadalmi és politikai feladat­nak is tekinti a mezőgazda­ság fejlesztését. Abból indul ki, hogy a magasan fejlett, hatékonyan működő agrár­ipari egyesülések nélkül nem valósítható meg az életszín­vonal emelése és nem fokoz­ható az egész népgazdaság hatékonysága. Az SZKP és a szovjet kor­mány állandóan figyelemmel kíséri a mezőgazdaság és a vele kapcsolatban álló ága­zatok fejlődésének kérdéseit. Ezekben az ágazatokban az állam jelentős beruházásokat eszközöl és nagy anyagi tar­talékokat biztosít. Megkülön­böztetett figyelmet szentel annak, hogy erőteljesebben fejlődjenek a kolhozok és szovhozok, javuljon a falu szociális helyzete, a mezőgaz­dasági dolgozók munkájának szervezése és anyagi ösztön­zése. Ennek a munkának máris megvannak az eredményei: növekszik a mezőgazdasági termelés és az állami felvá­sárlás, javul és kiegyensú­lyozottabbá válik az élelmi­szer-ellátás. A szovjet nép tanúja lehet annak, hogy a párt által kidolgozott élel­miszerprogram fokozatosan megvalósul. Ez azonban csak a kezdet. Sok fontos teendő vár még ránk. Napjainkban az a legfonto­sabb — mutatott rá Konsztan­tyin Csernyenko —, hogy emelkedjen a gabonafélék és ipari növények terméshoza­ma, biztosítsuk a lakosság élelmiszer — ezen belül első­sorban hús, tej, zöldség és gyümölcs — ellátását. Ezért meg kell gyorsítani a mező- gazdaság belterjessé tételét, növelni kell a mezőgazdasági üzemek meglevő kapacitásai­nak kihasználását. (Folytatás a 4. oldalon) Vetés Seregben A tiszakerecsenyi Dó­zsa Termelőszövetkezet­ben 15 hektáron füvet vetnek. Hatrák Mihály és ifjú Bartha Páiné éppen a vetőgépet töltik fel maggal. A vásárosnaményi Vö­rös Csillag Termelőszö­vetkezet I. kerületében 30 hektáron került föld­be a múlt hét végén a csillagfürtmag. (Elek Emil felvételei) Nyolcmillióé társadalmi munka Vás árosnamónyban Városszépítés összefogással A múlt évi társadalmi munkaterv végrehajtását ér­tékelte hétfőn együttes ülé­sen a Vásárosnaményi Váro­si Tanács és a Hazafias Nép­front városi bizottsága. A két testület elismeréssel ál­lapíthatta meg, hogy a vá­ros lakossága a tervezett hat­millió helyett nyolcmillió fo­rint értékű társadalmi mun­kát végzett. A pénzbeli be­fizetésekkel és a lakosság társulati érdekeltségi hozzá­járulásával együtt pedig tíz és fél millióra emelkedett a társadalmi munka értéke, s ez egy lakosra vetítve 1190 forintot ér. Sokat dolgoztak a város lakói, az üzemek és intéz­mények kollektívái a köztéri parkok gondozásán, újabb parkokat létesítettek, közte­rületeket díszítettek, de ott voltak a földutak karbantar­tásánál, járdát építettek a Nyáriak exportja Szabolcsból H Hűtőkamionban utazik a meggy S. B. Az egressel kezdődik az idén a gyümölcsexport. Az első szállítmányt — az idő­járástól függően — május vé­gén, június elején indítják útba az NSZK-ba. A Hunga- rofruetnak 260 tonnás szer­ződése van, ami a korábbi esztendőkhöz viszonyítva visszaesést jelent. Elsősorban azért, mert az orosi, a napko­ri termelőszövetkezetek már nem termelnek köszmétét, pedig keresett gyümölcs, s a szovjet partner is szívesen vásárolja. Meggyből a tervek szerint 460 tonna kerül az NSZK-ba, az NDK-ba és Csehszlovákiába. Cseresznyét csak a Nyírlugosi Állami Gazdaság ajánlott exportra, tizenöt tonnát. Ettől sokkal többet lehetne eladni. Piros ribiszkéből hatvan tonnára van szerződés, s ezt szinte kizárólag az újfehértói Lenin Termelőszövetkezet­ben termelik. Fekete ribisz­kéből már több, összesen 124 tonna kerül Szabolcs-Szat- már megyéből az ország ha­tárain túlra. Csak a demecse- ri téesz nyolcvan tonnát szál­lít, s a nagy termelők közé tartozik a tiszaberceli Besse­nyei Termelőszövetkezet és a Nyírtassi Állami Gazdaság is. A fekete ribiszkéből ennek a többszörösét is megvenné az NSZK és Hollandia. Néhány évvel ezelőtt a Hungarofruct támogatásával ültettek őszi barackfát a va­jai, a hodászi, a nagy cserké­szi termelőszövetkezetekben. Ezek az úgynevezett gumiba­rackok konzervipari feldolgo­zásra alkalmasak és a Szov­jetunió vásárolja. Ezenkívül friss fogyasztásra is szállít a külkereskedelmi vállalat őszi­barackot Tiszadobról a Szov­jetunióba, összesen 180 ton­nát Kajsziból 160 tonnára van szerződés, s ezt a raka- mazi termelőszövetkezetben termesztik, az NSZK-ba szál­lítják. Keresett a szilva is, ebből 490 tonnára van szer­ződés. Legnagyobb mennyisé­get a nyári cikkek közül a görögdinnyéből exportálják. Csak Szabolcs-Szatmár me­gyéből 3300 tonna kerül kül­földre, elsősorban az NDK-ba és Csehszlovákiába. Zöldpaprikából négyszáz tonnát szállít a nyár folya­mán a Szovjetunióba a Hun­garofruct. A kereslet ettől lényegesen nagyobb, ezért az ország más részeiből is szál­lítanak szovjet exportra.. Ugyancsak a Szovjetunióba kerül száz tonna paradicsom- paprika. A gyümölcsöt és a zöldséget szállításig hűtőhá­zakban tárolják, ott készítik elő, csomagolják és rakják kamionokba, vasúti kocsikba (sípos) Korvin, a Szamuely, a Kun Béla, a Viola, az Arany Já­nos, a Kis Ernő, a Török Ig­nác, a Sport utcákban és a Hősök terén Végeztek lakásbontást, út­alapot építettek a Kölcsey, a Veres Péter, és az Aulich ut­cában, a Damjanich utcában elkészült a csapadékvíz-el­vezető csatorna, a sporttele­peken kerítést építettek, fá­sítottak, tereprendezést vé­geztek a fürdő környékén, és elkészült egy autóparkoló is. A ládagyár, az ipari szövet­kezet és az ÉRDÉRT dolgo­zói erdei tornapályát létesí­tettek. Gergelyiugornyán autóbuszváró épült, elkészült a temető kerítése és a városi köztemetőben is új vízveze­ték-hálózat létesült. Az iskolák karbantartásán együtt dolgoztak a tanulók és a szülők, részt vettek a város lakói a népfront által szervezett hulladékgyűjtési versenyben, a kommunista műszakokból pedig 225 ezer forintot fizettek be a gaz­dálkodó szervezetek a város kasszájába. Szóltak a két testület tag­jai gondjaikról is. Még min­dig tapasztaltak kampány­szerűséget, nem volt kielégí­tő a társadalmi munkák irá­nyítása és a tömegszerveze­tek szervező munkájának ösz- szehangolásában is van még mit javítani. Csak így válhat valóra az az elképzelés, hogy az idén nyolcmilliós értékű társadalmi munkát végez­hessenek a város lakói, amelyben rutinpálya, KRESZ- park és lőtér kialakítása, a Petőfi-tanyán egy klubszo­ba építése, Vitkán a sport­pályán egy öltöző építése szerepel, de számítanak a lakosság munkájára a par­kok ápolásánál, a Gulácsi és Damjanich utca járdaépíté­sénél, a strand és a Tisza- part környékének rendezésé­nél, az autójavító bázis épí­tésénél, a Béke és Munkásőr utcai gázvezeték építésénél és természetesen arra is, hogy az idén tervezett kom­munista műszakok bevételé­ből is ajánlanak fel bizonyos összeget, amellyel a város fejlesztését segítik. Újítószolgálat Az idén már központilag is nyilvántartják a mező- gazdasági, élelmiszeripari és erdészeti újításokat. A MÉM irányítása alá tartozó ágazatokban az újítások száma évente meghaladja a tízezret. Közöttük jelentős számban vannak olyan megoldások, amelyek szin­te minden mezőgazdasági üzemben alkalmazhatók lennének, elterjesztésük azonban a kívántnál las­sabban halad, mivel nehe­zen hozzáférhetőek, s gyak­ran csak a legszűkebb szakmai körben válnak is­mertté. Az újítások „forgalmazá­sának” könnyítésére a MÉM információs központ­ja, az Agroinform egysé­ges tájékoztatási rendszert hoz létre. Korszerű elekt­ronikai eszközök felhaszná­lásával gyorsan és könnyen kezelhető nyilvántartó és visszakereső szolgáltató rendszert dolgoztak ki. Az Agroinform újítási szolgá­lata — ezen a néven mű­ködik majd a szervezet —, egyben az újítások jogvé­delmét is garantálja. Az újítási szolgálat rend­szerébe való felvétel — az újítások nyilvántartása — önkéntes és költségmentes. A rendszerbe azokat az újí­tásokat veszik fel, amelyek egyfelől hasznos eredmény alapján — kalkuláció sze­rint — díjazottak, másfelől eszmei alapon fizettek ér­tük kétezer forintnál na­gyobb összeget. Nyilván­tartanak továbbá minden olyan újítást, amely a balesetveszély vagy az egészségre káros körülmé­nyek csökkentését, a mun­kakörülmények javítását, illetőleg a környezetvédel­mi feladatok megoldását teszik lehetővé. A nyilván­tartásba vett adatok cse­kély összegű térítés ellené­ben, szolgáltatásként ki- kérhetők, igénybe vehetők. Az adattárban való kere­sést — tulajdonképpen a megrendelést — a rend­szeresen közreadott szak­mai jegyzékek segítik majd elő. Az újítási szolgálat megbízás alapján vállalja a teljes újítási dokumentá­ció értékesítését is. XLI. évfolyam, 73. szám ÁRA: 1,40 FORINT 1984. március 27., kedd

Next

/
Oldalképek
Tartalom