Kelet-Magyarország, 1984. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-25 / 72. szám
4 Kelet-Magyarország 1984. március 25. ' A Bolgár Kommunista Párt kétnapos értekezletet tartott a hét vegén, ahol az idő- szerű gazdasági feladatokról tanácskoztak.Képünk: Todor Zsivkov beszédét mondja. . _ ' Események címszavakban HÉTFŐ: A közös piaci tízek csúcsértekezlete Brüsszelben: az alapvető ellentétek továbbra is megoldatlanok maradnak — Pártkonferencia Varsóban — Irak és Irán között ismét fellángoltak a harcok KEDD: Kubai—angolai tárgyalások — Lausanne-ben befejeződik a libanoni nemzeti megbékélési tanácskozás, Bejrutban kiújulnak az ellenségeskedések — Csernyenko fogadja az NDK nemzetvédelmi miniszterét SZERDA: Sandino kikötője előtt aknára fut egy Nicaraguába tartó szovjet tartályhajó, szovjet tiltakozás az Egyesült Államoknál — Mitterrand washingtoni tárgyalásai CSÜTÖRTÖK: A Bolgár Kommunista Párt országos értekezlete — A bécsi haderőcsökkentési értekezlet ülése — Tovább tart a Mondale—Hart versenyfutás az amerikai elnökválasztáson PÉNTEK: Nakaszone japán miniszterelnök Pekingbe érkezik — Gromiko fogadja a Moszkvában tárgyaló kínai küldöttség vezetőjét — Belpolitikai vihar Izraelben a rendkívüli választások kitűzése körül SZOMBAT: Nagyarányú tüntetés Rómában a kormány gazdaság- politikája ellen — Amerikai—hondurasi hadgyakorlat kezdődik — Vietnámi bejelentés: fegyvereket szállítanak a fenyegetett Nicaraguának Á hét három kérdése O Milyen eredményekkel járt a lausannei Liba- non-konferencia? A legelégedettebbek á Genfi-tó partján fekvő svájci város szálloda- és étteremtulajdonosai. A Libanon-kon- ferencia körüli sürgés-forgás alaposan fellendítette az előszezon különben szerény forgalmát. Ennek már hagyománya lehet Lausanneban: a 1912-es olasz—török béke- szerződés aláírása óta számos konferencia zajlott a városban, éppen „előszezonban”... A perdöntő természetesen mégis az, hogy az érdekelt felek hogyan nyilatkoznak. Alighanem Berri, a Siita Amal (remény) szervezet vezetője járhatott legközelebb a realitásokhoz. Amikor kijelentette: a libahoni nemzeti megbékélési konferencia nem eredményezett kudarcot, de nem is hozott teljes sikert. Fontos esemény volt, hiszen azért ülhetett egyáltalán össze, mert előzőleg felmondták a tavaly májusban Izraellel kötött különbéke- szerződést. A szerződés érvénytelenítése pedig összefüggött a belső fordulattal, azzal, hogy a kormányhadsereg drámai felbomlása az erőviszonyok módosulását jelezte az ellenzék javára. Ami az eredményességi oldalra írható: a konferencia megerősítette a tűzszünetet, sorrendben a száznyolcvannegyediket kilenc év alatt (a legújabb tűzszünet-statisztikát az 1975-ös polgárháború kezdetétől jegyzik). Ennek ellenére nap mint nap ösz- szecsapások híre érkezik Bejrútból, de úgy tűnik, „hivatalosan” még életben levőnek tartják a megállapodást. Sőt, furcsa módon, a különböző ellenzéki, fegyveres csoportok egymás közti hadakozása állítólag azzal volt kapcsolatos, hogy egyes osztagok nem akarták komolyan venni a tűzszünetet... Pontosan nem részletezett, elvi egyetértés alakult ki a hadsereg átszervezésének szükségességében, de az igazi vita akkor kezdődik majd, amikor ennek mikéntjéről tárgyalnak. Hasonló a helyzet a legkeményebb dióval, a hatalom újrafelosztásával s a felekezeti hatalmi szerkezet átalakításával. Kiküldtek egy harminckét tagú bizottságot, hogy hat hónap alatt dolgozzon ki javaslatokat az alkotmány módosítására. Egyelőre azonban ninos jele annak, hogy a maronita vezetés lemondana hatalmi kiváltságairól, márpedig enél- kül nincs tárgyalási alap. Ezért az annyira sürgetett nemzeti egység-kormány ügyében sem történhetett előrelépés. Ezért nemcsak, hogy áttörés nem történhetett, de fennáll a veszélye annak is, hogy az ellentétek újra kiéleződnek, s az újabb felvonás, esetleg véres felvonás kezdődik a libanoni színen. Bonyolítja a képet, hogy az alapvető szembenállás mellett bizonyos lazulás tapasztalható mind a jobboldal, mind az ellenzék táborában. A maronita politikai vezetésben Amin Dzsemajel elnök és a szélsőséges milíciák parancsnoka, Fradi Frem folytat több-kevesebb nyíltsággal polémiát. Míg a másik póluson Franzsié volt köztársasági elnök, az egyik nagyhatalmú maronita család feje látszott szakítani korábbi szövetségeseivel. Akikkel tavaly ősszel megalakította a Nemzeti Megmentés Frontját. Ugyancsak tűzpárbaj zajlott a Szunnita Morabitun Szervezet (libanoni nasszeris- táknak is nevezik őket), illetve a siiták és a drúzok között. Jóllehet Lausanne-ban még mindig szövetségesek vonultak fel. A libanoni polgár- háborús frontokon azonban nem először történtek ilyen meglepetésszerű „helycserék”. Talán érthető, ha ezek után a Közel-Kelet avatott szakértői is tartózkodnak mindennemű előrejelzéstől, vagy felelőtlen jóslástól, a libanoni helyzet többesélyesnek tűnik ... O Történt-e előrelépés a bécsi haderő-csökkentési tárgyalásokon? „Ismerkedési csúcstalálkozót” javasolt a héten Hammer, az amerikai üzleti élet nagy öregje, a vegyipar egyik multimilliomosa, aki Lenin óta személyes kapcsolatban állt minden szovjet vezetővel s az elmúlt hetekben két ízben is magas szinten fogadták Moszkvában. A hivatalos Washington máris elutasító- lag nyilatkozott, jóllehet az is kitűnt: történtek és a tények alapján, találkozó nélkül is, ismerkedhetett a világ az amerikai külpolitikával. A bécsi haderő-csökkentési tárgyalások előtt például szél- tében-hosszában terjedtek az alighanem kiszivárogtatott hírek, hogy Washington új, konstruktív javaslatokat kíván tenni a holtpontról való elmozdulás érdekében. A héten újra összeültek Bécsben, a múlt heti nyitány után immár érdemi megbeszélésekre, de az új amerikai javaslatok nem hangzottak el, sőt minden jel szerint a dolgok maradtak úgy, ahogyan eddig voltak. Stockholmban — ahol most az eredetileg betervezett kéthónapos szünet tart, afféle „gondolkodási szünetről” is beszélhetünk. A konferenciák hagyománya szerint — változatlanul nem látszik elmozdulás a korábbi amerikai álláspontról, amely leragadt a technikai részletek, s mindenekelőtt a'szocialista országokban remélt felderítési lehetőségek követelése mellett. A fegyverkezési verseny tart, s éppen a minap egy határozott hangvételű Pravda-cikk rámutatott az új amerikai rakétatervek veszélyes von- zataira. Maga az amerikai külügyminiszter is kijelentette: nincs szó arról, hogy az Egyesült Államok újabb kezdeményezésekkel, tervekkel álljon elő ebben a vonatkozásban. Mindennek fényében ismét bebizonyosodott, hogy az a hangváltás, amely január óta az elnöki megnyilatkozásokban jelentkezik, nyilván az elnökválasztási év taktikájának jegyében történt. A Mondale—Hart-versenyfutás még nem dőlt el, s azt sem lehet tudni, hogy a meghasonlott demokraták mennyiben veszélyeztethetik Reagan újjá- választási ambícióit. Az viszont máris nyilvánvaló, hogy a demokrata bírálatok is igazolták; az elnök leggyengébb pontjának ma a külpolitika tűnik, s valószínűleg ezzel kapcsolatos a szavak „vágányállítása”. A szavak azonban sohasem elegendőek, tettekre van szükség s ezekre a legkézenfekvőbb alkalmat a meglévő kelet—nyugati tárgyalási fórumok nyújtanák. Tettek, vagyis ésszerű, új amerikai megközelítési módok azonban még mindig nincsenek... O Mi a helyzet a középamerikai válságterületen? Ma „választ” Salvador, s az idézőjel több mint jogos. A hazafiak bojkottálják az elnökválasztást, amelyen csak a jobboldali és még jobboldalibb jelöltek között lehet választani, s a terror nyomasztó légköre, a halálbrigádok fenyegetése vet árnyékot az urnákra, A salvadori választási cécó nem függetleníthető a Nicaraguára nehezedő fokozott nyomással, s a közép-amerikai ország körüli feszültség növekedésével. Az ellenforradalmi csoportok (kontrák) fokozták a behatolást, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy elfoglaljanak egy-két határmenti városkát, és „ellenkormányt” alakítsanak, amely segítséget, magyarul katonai beavatkozást kéme az Egyesült Államoktól vagy az amerikaiakkal szövetséges szomszédoktól. A harcok folynak, jelentős sandinista erőket irányítottak a frontra, a forradalom védelmében s nagy figyelmet keltett a vietnami bejelentés: fegy- szállításokkal segítik a veszélyeztetett nicaraguát. A válság veszélytényezőit növeli, hogy a kontrák elaknásították a Nicaragua körüli vizeket. Korábban három hajó, köztük egy holland és panamai sérült meg, a Íjéten pedig mágneses akna robbant a Luganszk nevű szovjet tartályhajó alatt. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a raktárrész és nem az olajtartályok alatt. így is voltak azonban sebesültek a tengerészek között. Az eset komolyságát érzékelteti, hogy Gromiko személyesen nyújtott át tiltakozó jegyzéket a moszkvai amerikai nagykövetség képviselőjének, s az Egyesült Államokat tette felelőssé az incidensért. Az el- lejjforradalmi alakulatok egyedül aligha hajthatták volna végre az akciót, a szálak Washingtonba vezetnek, s bizonyítják az amerikai politikai felelősséget. Réti Ervin Moszkvából jelentettük... Q Á tudósító nyelvet tanul Egyazon lakóházban éltünk Kis Csabával, aki az MTI-t tudósította, s egyikünk sem panaszkodhatott, hogy problémái lettek volna az orosz nyelvvel. De abban a pillanatban, amikor 1957. október 4-én elhangzott a moszkvai rádióban az ünnepélyes bejelentés, hogy Föld körüli pályára bocsátották az első szputnyikot, valósággal új nyelvet kezdtünk tanulni mind a ketten. Az űrnyelvet ... Voltak dolgok, amikre a szótár sem tudott választ adni. Hogyan is tudhatott volna, amikor eladdig olyasmiről szó sem volt. Először úgy kerültük meg a problémákat, hogy „a naprendszer első mesterséges bolygójáról” tudósítottunk. Később a külföldi sajtóban önkényesen használt kifejezések miatt harcba kellett szállnunk az olyan szavakkal, mint a „műbolygó”, s kikötöttünk a „mesterséges holdnál”. Óriási szenzációnak tekintettünk dolgokat, amelyek ma már hétköznapi szavak egy gyerek számára is: Én például lelkendezve számoltam be arról, hogy az „indítórakéta ... nyilvánvalóan több fokozatú — valószínűleg három fokozatú”. Azt is izgatottan tálaltam, hogy a mesterséges hold napokig keringhet a pályáján. S sejtelmesen megpendítettem a lehetőségét annak, hogy „esetleg élőlényeket is feljuttathatnak a világűrbe”. Ez viszonylag hamar bekövetkezett, s ma már bizonyára kevesen emlékeznek erre a két névre: Otvazsnaja és Sznyezsinka. Magyarra fordítva: Bátor és Havaska — ezek voltak később a sztárok a halhatatlan Lajka mellett, „akinek” szobrot is állítottak. összeszámoltam: kilenc sajtóértekezletet tartottak Moszkvában az űrkutyák repüléséről, egészségi állapotáról, s. arról, milyen nagy szerepük van az ember akkor már bizonyosra vett, előbb-utóbb elkövetkező űrutazásának előkészítésében. Lajka „igényei” szerint hozták létre az első regenerációs típusú hermetikus kabint, s ezt a gyönyörű állatot hónapokig készítették elő az utazásra. Akkor már senki előtt nem volt kétséges, hogy az első ember, aki majd a kozmoszban jár, a Szovjetunió polgára lesz . . . Szabó L. István A halhatatlan Lajka Kunszabó Ferenc; Testámentom (A gép élete Nyírbátoritaa a XIX. században) 6. Hát lehet. Lehetséges, hogy volt ilyen is. Igen, mert pontosan a múlt század második felében szaporodik meg a Nagyaílföld lakossága, s elsősorban nem bevándorlás, hanem a gyermek- szám szaporodása révén. Azaz, ebben az időszakban, szemben a korábbi mintegy harmadfél századdal, mintha hirtelen megnőne a magyarság életbátorsága. Igen, mert a Széchenyi István által kezdeményezett folyószabályozások és belvizleve- zetések többmiUdó holddal növelték a megművelhető területet: volt tehát hová kiterjeszikedni, mint ezt a Sárközről szóló könyvben részletesen ábrázoltam. Hanem, amint ez lenni szokott, a szaporodás néhány évtized alatt fulszaladt a területnövekedés mértékén. — Bátor lakossága például megháromszorozódik s meghaladja a hétezret, ami ami nagyon örvendetes, de egyúttal azt is jelenti, hogy elfogy a föld, fölalprózódnak a telkek, s a századé,leji mintegy 7-10 százalékról 35 százalékra és afölé emelkedik a nincstelenek aránya. Akik már ha akartak, akikor sem juthattak földhöz vagy más biztos megélhetéshez. S lehetséges olyan lakás másrészt, mert nemtörődöm, magaelhagyó, lusta családok mindig voltak — és nemcsak a szegények, hanem a gazdák, iparosok, kereskedők, sőt értelmiségiek között is. Emlékszem például egy tisztviselő otthonára; naponta hordtam a tejet, de mindig undorodva léptem át a küszöbüket... Erre kell gondolnom, almikor azt a kiállítási célra építtetett házat nézegetem a múzeumban. Mert bizony a rendes ember, lett légyen szegényebb a templom egerénél, csak szép simára huzza meszelés előtt azt a vertfalat, a tetőre pedig villával dobja föl a törtszalmát, hanem cséppel kivert kalászu zsúpot szerez, s ha maga nem érez hozzá tehetséget, értő embert hiv a fölverésére — s ha fillérje nincs rá, legföljebb ledolgozza. Mert az így földobált szalmán, ahány eső, mint átcsurog, ahány szél, mind lerángatja, szétszórja! S akkor a szegény ember mehet uj szalma után, de ingyen azt sem kapja meg! Akadt-e ember a századfordulón, aki ezt ne érte volna föl ésszel Bátorban? De ha akadt — mert elképzelhető —, akkor megmondták neki rokonai, barátai, szomszédai, ismerősei. Mint azt is, hogy a nyagda bútor mihamar tönkremegy! Azaz, sokkal kifizetődőbb megszö- gelni, felpántolni, kipótolni, megenyvezni, becsapolni, mint teljes tönkremenetele után újat venni, vagy csinálni! Nem az egyébként kitűnő bátori muzeum értékeit akarom csökkenteni, hanem a vezetés múlhatatlan érdemeit kiisebbiteni, hanem felhívni a figyelmet a múltat illető általános tévképze- tünkre. Mert az is elképzelhető, hogy a századfordulón volt olyan szegényember Bátorban, aki egyosztatu (egyhelységes) házban élt — ám arról ő tehetett! Mert, mondjuk, egy háromszor négy méteres alapterületű helyett háromszor hatost építeni s legalább egy közfalat huzni, bizony nem volt lehetetlenség ... Aki mégis egyosztatut épített, s ott rossz bútorok között, szakadt gúnyában élt — azt megérdemelte. Tévedés az is, hogy régen a nép nem ásott alapot házának. Bizony ásott, mert tudta, hogy akkor sokkal szilárdabban áll a lábán. Ezt bizonyítja az is, hogy mikor a 30-40 centiméter mélyen szántó gőzekék megjelentek az Alföldön, akkor az újonnan fölszántott földeken szé- (Foly tatjuk)
