Kelet-Magyarország, 1984. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-24 / 71. szám
1984. március 24. ffí V' MEGYÉNKBŐL INDULTÁK DR. ANTALÓCZI ZOLTÁN A kardiilégss Dr. Antalóczi Zoltán: Kardiológia. Ha azt mondom, hogy a múlt évben ez a könyv orvosi berkekben a szenzáció erejével hatott, nem túlzók. Negyvenöt esztendeje, Hay- nal Imre tollából jelent meg utoljára olyan szakmű, tankönyv, ami a témával foglalkozott. A magyar tudós orvos új könyve igen rövid idő alatt a nemzetközi érdeklődés előterébe került. Már a szerző neve is garancia 'volt: a szívgyógyászat művelői a kor jelenlegi ismereteinek tárházát kapják. Hét másik könyv, megközelítően 300 tudományos közlemény, számtalan bel- és külföldi előadás, oktatási és klinikai múlt, találmány és módszer teszi nevét ismertté Moszkvától New Yorkig, Budapesttől Londonig. A világon elsőnek számolt be a holocardiografia elvének gyakorlati megvalósításáról. Pozsonyban és Japánban, Kanadában és Pármában egyaránt a jeles tudósok között ismerik, s nevét, mint a New York-i Tudományos Akadémia tagjáét őrzi a cambridge-i Ki kicsoda tudós- arcképcsarnoka. Tudja isten, talán illene elfogódottabban ülni szemben vele dolgozószobájában. Erre azonban nem ad sem okot, se módot. Egy, a betegeiért és betegei között élő, minden feszültséget és gátlást oldani tudó férfi ül szemben velem, akiről nem tételezem fel. hogy már hetvenegy esztendős. Mint egyetemi tanár, aki az orvostudományok doktora s az Orvostovábbképző Intézet II. belgyógyászati klinikájának igazgatója, most mintha átváltozna. Az emlékek megrohanta emberré változik, aki első kérdéseivel amiatt ostromol: mi újság otthon? Igaz, kollégáival rendszeres kapcsolatot tart Nyíregyházán, megfordulnak nála szakmai kérdésekkel, de hát ez most mégis más. A fiatal évek városa — megannyi élménnyel — tolul előtérbe. — Meghatározó, egy életre szóló úticsomagot kaptam Nyíregyházán. Ott jártam nyolc évig a „kirkatba”. A katolikus gimnázium kemény iskola volt. És hasonlóan kemény volt a Szent Imre kollégium, ahol laktam. Kemény? Akkoriban néha azt hittem, nem is lehet kibírni. A reggeli tornák az év minden szakában, kint az udvaron, a sziklaszilárd fegyelem néha elviselhetetlennek tűnt. Csak később .kezdtem megérteni, itt kaptam az első leckét abból, mit jelent a fegyelem, a rend, s bizony csak idő múltával jöttem rá, így alakult ki bennem, bennünk egyféle tartás. Valami .nagy elszántsággal mentem Nyíregyházára gimnáziumba. Édesapám tanító volt, s tudtam, ha valamire akarom vinni, keményen kell bizonyítanom. ' A tanító a középosztály peremén élő ember volt, gyermeke számára nem kínált könnyű előrehaladást az élet. Megfogadtam: nekem kitüntetéssel kell érni! Tanárairól beszél. Mészáros Miska bácsiról, Kaszás Józsi bácsiról, aki ma 91 éves, s ott fekszik a klinikáján. Tanárokról, akik nevelők voltak a szó legnemesebb értelmében, akiktől a tanítás ma is érvényes módszerét tanulta, akik megtanították: eszmények nélkül nem lehet élni. — Egész életemben elkísér- Széchényi, Ady, Zrínyi, Krúdy szelleme. Egykorvolt iskolámban tanultam meg, élni csak úgy szabad, . ha az ember szolgálatnak tekinti hivatását. Csak a nyíltság, a tiszta egyenes élet minősítheti az embert, s ehhez kell a hit, a korba, az ügybe, az emberbe vetett mélységes hit. Ha most végiggondolom, nekem ez jelentette és jelenti a kötődést Nyíregyházához, s talán még többhöz: a hazához. Mert a hazaszeretet építőkövei apró dolgok. Az öreg, súlyosan beteg, de még így is daloló Kaszás tanár úr, a visszaidéződő reggeli torna, a tanári katedrán elhangzó, embert alakító szó gyakorlati győzelme. Hihetetlen mély és gazdag kút ez, miből mindig kincseket merít az ember. Gondolok is néha rá: vajon tudjuk-e ezt adni azoknak, akiket reánk bíz az élet manapság? Említem neki: nevével találkoztam egy mostanában megjelent könyvben: Címe: Magyar diákok szabadságfrontja. Azokat veszi sorba, dokumentumok tükrében a mű, akik részesei voltak az antifasiszta harcnak. Kíváncsian nézem dr. Antalóczi profesz- szort, s nehezen tudom elképzelni, mint harcost. Se szava, se mentalitása nem azt sugallja, hogy hőst keressek benne. — Igen, ott szerepel a nevem a könyvben, mint a Táncsics Mihály zászlóalj alapítójáé. Akkor 1944-et írtak, s Budapest már ostromgyűrűben volt. Éreztem, kényszerem volt, hogy cselekedjek, hogy tettekkel bizonyítsam: nekem drága ez a haza. Akkoriban még orvostanhallgató voltam. Nem tudtam elképzelni, hogy másként cselekedhetek. Való igaz, hivatásom az ember életéért szólított, s ennek ellenére fegyvert ragadtam. Nem, nem vagyok politikus alkat, nem hősi meggondolások késztettek. Csupán mindaz kelt életre bennem, amit iskolám tanított: a becsületről nem elég beszélni. Mindez ma már történelem. Sokan voltunk, akik akkoriban így döntöttünk. Németellenesek voltunk, tisztességes magyarok. Jó és igazságos, hogy napfényre kerül: voltak, voltunk abban az időben, akik a tisztesség törvénye szerint cselekedtek. — Miközben pályámat megfutottam, annak fő részét képezte és képezi ma is a tanítás. A tanítás: elkötelezettség. A tanítás is tisztesség dolga. Amikor ott ül az emberrel szemben negyven főorvos, akkor nem elég egyszerűen tárgyi ismeretet adni. Szemléletet, magatartást kell sugallni, tisztességet, tudományos fegyelmet. Ezért nem tudom sosem kettéválasztani vagy részekre darabolni saját tanulmányaimat, a közéletet, a tudományos munkát, az oktatást. Az embernek egynek, egy szelleműnek és becsületű- nek kell lennie. Amit elértem, a magam erejéből értem el. Rendíthetetlen életelvem származik a kis tanítói család puritán világából, s abból az iskolából, amely nyolc gimnáziumi év alatt nevelt következetességre és a feltétlen becsületességre. Feszes napirend jellemzi dr. Antalóczi Zoltán életét. Elsőnek érkezik klinikájára, pontosan megtartja reggeli szakmai eligazításait, mindennap vizitel, minden betegét ismeri. Tudományos előadást tart, oktat, s mint végső forráshoz, hozzá futnak össze intézménye szálai. Lazítani nem lehet, a személyes példa és keménység a legnagyobb rendtartó és teremtő erő. Közben nem adhatja fel derűjét, hiszen a beteg hisz'benne, tőle várja a vigasztaló szót, a biztatást, a mindig nehéz verdiktet. — Aztán jönnek az esték, néha az éjszakák. Ilyenkor marad időm, hogy írjak. Igaz, már évek vagy hónapok óta hordom fejemben a mondandót, de hát azt le is kell írni. Csak egy csodálatosan szép családi biztonság és türelem teremthet ehhez feltételt. Csak így tudom megalkotni mindazt, ami, úgy érzem, kötelességem. Kell hozzá valamiféle szent őrület is, hisz’ másként alig tudnék megbirkózni az idővel. Csak egy példa a közelmúltból. Miután megjelent a Kardiológia című könyvem, egy hírlapíró megjegyezte: kár, hogy a nagyközönségnek mindez nem érthető. Miért nem írok nekik is? Ott volt a Medicina igazgatója. Kérdi: lehet róla szó? Rábólintottam. Szinte magam sem hittem, hogy a vállalt rövid határidőt tartani tudom. De valahogy megkapott a munka, a feladat, s megírtam, — még szenteste is dolgoztam rajta — A Szív- és érbetegségekről mindenkinek című munkát, amely most, áprilisban vagy májusban jelenik meg. Egyszerűen nem járt más az eszemben: használni kell, az embereknek mondani kell olyat, ami az életüket, egészségüket szolgálja. Nézegetem könyvespolcát. Nagy elődök, Huzella és Haynal könyvei, magyar és idegennyelvű művek, saját könyvei, a legújabb tudományos közlemények a világ minden tájáról. Intézetében a legmodernebb műszerek, s mellettük a munkatársak válogatott csapata. Ez a fegyvertára — a Sub laurea Almáé Metris címmel rendelkező, aranygyűrűvel avatott tudósnak. Mindezek láttán csak ismételgetem magamban azt, amit az imént mondott: „Minél magasabban, annál alázatosabban. — Más a jelen pódiuma, mint volt negyven évvel ezelőtt. Ma nekünk valóban, ezek a legcsodálatosabb fegyvereink. Tekintélyszegény világunkban a tudás, az emberekért végzett munka adja a rangot — ha valaki azt kiérdemli. Tudja, amikor otthonról érdeklődtem, az nem volt véletlen. Az embernek vissza kell nyúlnia a gyökereihez. Amelyekben erősen tud kapaszkodni, a televény- hez, amelyben emberré nevelődött. Alelnöke vagyok a szabolcsiak budapesti baráti klubjának. Legjobb meggyőződésem késztetett, hogy elfogadjam e tisztet. Hiszem, itt szó sincs nasztalgiáról. Itt nem egyszerűen visz- szasóvárogjuk hajdani fiatalságunkat. Nekünk szükségünk van egyszerűen arra, hogy vissza-visszaidézzük: kemény volt az útunk, s köszönettel tartozunk a minket útra bocsátó tájnak, iskolának, ismerős és ismeretlen embereknek. A szűkebb hazának. Bürget Lajos Ándrássy Katinka: Básti Juli Film a „Vörös grófnőről" Filmesek vették birtokukba a Lánchíd környékét: itt zajlott le Kovács András Kos- suth-díjas rendező Vörös grófnő című új játékfilmjének első forgatási napja. Dél körül már elbontották a „barikádot” a Lánchíd pesti hídfőjénél, az „őszirózsás forradalmárok” a Gresham-palota előtt elvonulásra zárkóztak fel, s munkagépek kezdték takarítani, mosni az úttestet. A filmezés miatt már éjféltől kezdve nem közlekedhettek járművek a hídon, de déli egy órakor — a tervezettnél egy órával korábban — ismét megindulhatott a forgalom és az autóknak, buszoknak nem kellett keriilő- utat tenniük. A forgatás befejezése után Kovács András az MTI munkatársának elmondta: éjszaka kezdték meg annatt az új produkciójuknak forgatását, amely Károlyi Mihály és Károlyi Mihályné életének egyik szakaszát, az 1912—19-es éveket idézi fel. A Lánchídon a forradalom október 31-i éjszakáján történteket, pontosabban azt az epizódot jelenítették meg és filmezték, amikor a forradalmárok barikádot építenek, felkészülnek a védelemre, miután azt hallották, hogy a kormány bosnyák ezredet rendelt a forradalom ellen. A barikád másik oldalán feltűnt az ezred, amely voltaképpen nem is tudta, kikkel áll szemben. Végül kiderült: mindannyian a forradalom győzelméért harcolnak. A hatvan tagú stáb, a szereplők, több száz statiszta dolgozott itt. A film főalakjai közül Károlyi Mihály — Bács HENRI VERNEUIL: EZERMILLIÓ DOLLÁR című francia krimijének hőse egy újságíró, aki korrupciót leplez le, de ahogy a szálakat követi, a II. világháború eseményeihez jut vissza. A mai bűnügy és a négy évtizeddel ezelőtti politikai események egymáshoz kapcsolódnak. Képünkön a bárnőt alakitó Anny Duperey. Ferenc —, Károlyi Mihályné — Básti Júlia —, apja — Kállai Ferenc —, anyja — Temesi Hédi — ebben az epizódban nem szerepeltek, csak a radikális újságírót alakító — Kútvölgyi Erzsi tűnt fel a tömegben. Keményen dolgoztak a műszakiak, kellékesek is: a forradalom színterét kellett korhű formában és szempontból is hitelesen kialakítaniuk, ami nem csekély munkájukba került. Reggel ugyanis, például a vártnál derűsebb volt az idő, ezért mesterséges füstölőkkel keltették az október végi ködös idő látszatát. A program szerint júliusig folytatják a forgatást a Károlyi-palotában és számos más korabeli épületben, kastélyban. A „Vörös grófnő”, előreláthatóan a jövő év tavaszán készül el, és Kovács András később fel akarja dolgozni Károlyi Mihályék életének további eseményeit is. Csillagbázis Foton Pezsgőbbé vált az élet a napokban a Magyar Filmgyártó Vállalat stúdióiban. A műtermek- | ben több külföldi filmgyártó cég dolgozik, közöttük a világ egyik legnagyobb stúdiója, a Holly- wood-i 20th Century Fox, amely Magyarországon készíti Az ellenségem című tudományos-fantasztikus film felvételeinek egy részét. A nagyszabású produkcióhoz a MAFILM összes műtermét beépítik. Foton a Máriássy-műte- remben készül a „csillagbázis” nevű díszlet, amely egy XXI. századi bolygóközi űrállomás belső terét ábrázolja. A Huszárik-műteremben ugyanennek az űrállomásnak az ebédlőjét építik a díszletesek, s a XXI. század egyik ..Robinsonjának” barlangja a MAFILM központi műtermeinek egy részét foglalja el. Ugyanitt felépül az űrhajók kilövőállomásának egy részlete, ahonnan a forgató- könyv szerint csataűrhajók indulnak csillagközi útjukra, s természetesen elkészítik itt az űrbázist is. Az idegen bolygó felszínén játszódó jelenetekhez szükséges díszleteket különböző külső helyszíneken építik fel: a bolygó erdőségét idéző környezetet mintegy ezer négyzetméteres területen a fóti filmvárosban alakítják ki. A legérdekesebb helyszín Gánton található, ahol egy elhagyott bauxitbányában különböző harci jeleneteket forgatnak majd. A hatalmas'vállalkozást a MAFILM öt építésze és három látványtechnikusa készíti. A MAFILM Népszerű Tudományos Filmstúdiójában a közelmúltban Gödöllőn befejeződött az a beruházás, amelynek eredményeként olyan természeti környezetet alakítottak ki. ahol szinte minden tudományos film I leforgatható. Felépült a mindeh- hez nélkülözhetetlen speciális la- I boratórium is. Általános érdeklődés és újra meg újrafogalmazott kérdés tárgya a szak- és memoárirodalomban a szélsőségesen jellemzett. Kossuth nevével fémjelzett magyar forradalom és szabadság- harc is. Valóban: mi is volt tulajdonképpen a mi 135 évvel ezelőtti heroikus küzdelmünk? ,, . . . nemzeti felkelés az idegen elnyomás ellen, vagy a földbirtokos köznemesség és a módosabb parasztság lázadása az idegen hatalommal szövetkezett nagybirtokos arisztokrácia ellen” vagy esetleg a birtokos nemesség nemzeti színekbe burkolt feudális, ..frondeur” megmozdulása a modern központosító és nemzeti különbségeket nem ismerő államhatalommal szemben?” Bár a kérdéskörrel foglalkozó színvonalas irodalomnak csupán a bibliográfiája is köteteket töltene meg, mégis találgatásokra vagyunk utalva számos Deák István által is feszegetett kérdéshez hasonló dilemmával kapcsolatban. Sőt, mintha a gondosan sorjázó és különböző nyelveken megjelent résztanulmányok nyomán ma több lenne a vitatott kérdés, mint valaha. Egyebek mellett éppen ez a több ponton is jelentkező bizonytalanság indokolja Deák István ,.Kossuth Lajos és a magyarok 1848—49-ben” című, ezúttal ismertetett érdekes és értékes monografikus feldolgozásának magyar nyelvre ültetését. Deák István: Kossuth Lajos és a magyarok 1848—49-ben K322rDOLAT A székesfehérvári születésű neves Közép-Kelet-Európa kutató- amerikai történész-professzor negyedszázaddal Spira György „A magyar forradalom 1848—49-ben” című és néhány évvel a tízkötetes „Magyarország története” ugyancsak a Spira tollából származó témába vágó kötetének kiadása után először jelentkezett a nagy idők krónikája átfogó elemzésének igényével írt alkotással a hazai könyvpiacon. Jelen munkájában — Spira Györggyel, Szabad Györggyel és Urbán Aladárral az élen — magyar, osztrák, német, angol és amerikai szakértői gárda figyelő szemével követve kísérelte meg a sorsfordító események sokszempontú analizálását. Tette ezt azáltal, hogy gazdag levéltári, illetve angol, német, francia, no meg természetesen magyar nyelven publikált források, valamint feldolgozások ismerete és kritikai birtokbavétele alapján, imponáló tudósi és szakírói felkészültséggel polemizál a megcsontosodott felfogásokkal. A Gondolat Kiadó által megjelentetett könyv angolul épp a tízkötetes „Magyarország története” 1848/49-cel foglalkozó kötetének kiadásával egy időben látott napvilágot. Hogy ma már a magyar olvasóközönség is kezébe veheti, annak magyarázata elsősorban magában a bemutatott szakkönyvben keresendő. Mivel komplex vizsgálatnak vetette alá tárgyát, többnyire olyan konklúziókra jutott, amelyek friss szemléletüknél fogva megszívlelendők közvéleményünk, sőt historikusaink számára is. Nem egy ponton illeti jogos kritikával a hazai történeti irodalmat. Vitába száll azzal a tarthatatlan, érthetetlen módon mégis széles körben élő felfogással, amely — eltekintve a körülmények mindenoldalú elemzésétől — kicsinyesen a forradalom és szabadságharc vezéralakjainak ballépéseivel, torzsalkodásaival, széthúzásával válaszolja meg Világost. Helyesen mutat rá a forradalmi mozgalom lehetőségeinek túlértékelésével kapcsolatos álláspont tudományos megalapozatlan voltára. Nem csökkenti a mű értékét, ha fenntartásainkat: néhány tárgyi tévedését és elhamarkodott konzekvenciáját is szóvá tesz- szük. Rejtély, hogy mi alapján tartja például a szerző a forradalom előtti légkört alkalmasnak az összmonarchiai és a magyar érdekek összeegyeztetésére. Még kevésbé látható be, hogy a megegyezés létrejöttének elmaradását milyen alapon írja kizárólag a magyar nemesség rovására, mikor — az ez irányú történeti kutatások egyértelmű eredményeivel alátámasztottan állíthatjuk, hogy az udvar nem is mutatott ez idő tájt érdemi megbékélési készséget, hanem az erő pozíciójából akarta nyugvópontra juttatni a kérdést. Megalapozatlannak tetszik az az érvelése is. amellyel — az eredmény ismeretében, azt visszavetítve — a forradalom és a szabadságharc kimenetelének egykorú nyilvánvalóságát alátámasztja. Nyitottsága, alapvetően helyes és friss szemlélete alapján azonban még vitatható állásfoglalásaival is az ismeretanyag újragondolására sarkallja a honi közvélemény formálásáért felelős céhbelieket. Tidrenczel Sándor KH HÉTVÉGI melléklet
