Kelet-Magyarország, 1984. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-24 / 71. szám
1984. március 24. Kelet-Magyarország 3 Szellemi erőink HOGYAN LEHET FELISMERNI, hogy valaki értelmiségi dolgozó ? — tehetnénk fel a témánkhoz illő kérdést, ha az értelmiségre jellemző külsődleges jegyekre lennénk kíváncsiak. Ma már a külső — a ruházkodás, megjelenés, magatartás és beszédkultúra — alapján aligha lehet megkülönböztetni az egyes foglalkozási ágak művelőit. Nem azért, mert tökéletes a kiegyenlítődés és eltűnt a szellemi és fizikai munkát végzők közötti mindenfajta különbség. Valóban felgyorsult a különböző rétegek között az általános kulturáltságban észlelhető közelítés, de ha az életformában kifejeződő lényeget kutatjuk, kitapinthatok a sajátos ismertetőjegyek. Szabolcs-Szatmárban tizenhatezer értelmiségi kategóriába sorolható ember él és dolgozik. Többségük, negyven százalékuk a megyeszékhelyen él, míg a megye városaiban összességében az értelmiség 57 százaléka található. Az értelmiség számát, arányát és életkorát tekintve igen figyelemreméltó az utóbbi két évtizedben elért fejlődés, még akkor is, ha a területi elhelyezkedés nem éppen ideális. A felmérések tanúsága szerint a szabolcsi értelmiség egyharmada 30 éven aluli, itt él az ország fiatal diplomásainak 4,5 százaléka. Ezért is érdemes szemügyre venni — ezt tette egy évvel ezelőtt a megyei tanács is — az értelmiség élet- és munkakörülményeit, előbb- rejutásuk tényezőit. AZ EGY ÉVE KÉSZÜLT megyei intézkedési terv tárgyilagos elemzéssel jelölte meg a legfontosabb tennivalókat. Abból indult ki e munkaprogram, hogy az 1970-es évektől az országosnál nagyobb mértékben nőtt az egyetemet és főiskolát végzettek száma, s ez természetesen kedvezően befő-' lyásolta az értelmiség számának alakulását. „Számottevő erővé vált a műszaki és közgazdasági értelmiség, jelentősen nőtt az agrármérnökök, az egészségügy területén dolgozó diplomások, az államirányításban dolgozó felsőfokú végzettségűek száma. Nagymértékű volt a pedagógusok, a közművelődési dolgozók létszámának növekedése.” Ennyit a mennyiségi oldalról. De milyen politikai, irányitásbeli tennivalókat von maga után ez az örvendetes körülmény? A megyei tanácsi intézkedési terv a kölcsönös tájékoztatás javításában, a megye politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális feladatainak jobb megismertetésében, a közös megoldásukban való cselekvőbb részvételben, s legalább kétévenként értelmiségi fórum szervezésében jelölte meg a tennivalók egy részét. Külön is felhívták a figyelmet a pályakezdő fiatalok megélhetési gondjainak folyamatos javítására, ösztöndíjak, pályázatok, alkotói díjak és egyéb ösztönzők széles körű alkalmazására. Azóta a konkrét lépések sorában meghirdették a komplex tudományos pályázatot, amely a tudományos fokozatok elérésében segítheti a szabolcsi értelmiséget és összhangban áll a megye gazdasági, társadalmi, kulturális fejlődésének irányaival. Egy év alatt is sok minden történt — bár a tennivalók több évre szólnak és folyamatosak — de mindez nem fedheti el a gondokat. A megyében dolgozó fiatal értelmiségiek átlagkeresetük alapján a megyék között a 12. helyen állnak, ami nem éppen dicsekvésre méltó. Az országos átlagnál viszont jobbak a lakáskörülményeik, vezető beosztásban is többen vannak, mint az ország más megyéiben. Nem ennyire jó viszont az értelmiség részvétele a helyi döntések előkészítésében — nem az ő hibájukból — még erősen akadozik a folyamatos tájékoztatásuk, kevés, vagy nem eléggé élő az olyan szervezeti keret — fórum, klub —, ahol véleményt cserélhetnének a különböző értelmiségi rétegek képviselői saját szakmai kérdéseikről, a társadalmi és politikai közélet legizga- tóbb gondjairól. ÉRDEMES HÁT NAPIRENDEN TARTANI — időközben is elemezni — az egy éve készült megyei intézkedési tervben foglaltakat és szorgalmazni kicsiben és nagyban az értelmiség érdemibb, jobb tájékoztatását. Mindez csak úgy eredményes, ha az értelmiség is igényli, sőt sürgeti ezt, még cselekvőbb részvételt vállal a megye további felemelkedésében, képes megújítani önmagát, formálni szűkebb környezetét. Páll Géza ! 1 I M I I . I I J HflKgg liiirilllliiil—Ilim 11--|(HU Ilin ....mi ..............— A kótaji Egyesült Erő Termelőszövetkezet jó évet zárt, s ehhez sok köze van a szövetkezet három melléküzemágának is. A sertésbél-fel- dolgozó üzem 1984-es árbevételi terve 18 millió forint és az itt készült termék belga exportra kerül. A futózó üzem folyamatos három műszakban dolgozik. Idei tervük 87 ezer darab személygépkocsi, és 10 ezer tehergépkocsi gumiabroncsának felújítása« Diagonál és Radiál típusból. A szövetkezet faüzeme a Szabolcs ládák helyett az idén átállt a Szatmár típusú ládák gyártására. Képeinken: Varga István műszakonként 20 darab tehergépkocsi gumiabroncs futófelületét készíti el... A bélfeldolgozó francia, svéd és magyar alapanyagot használ fel. (Jávor László felvételei) Derű és ború Porosaimén Mosolyogjon az alma Elég átszelni a megyét, mondjuk Rakamaztól Csengerig és a szélvédő mögül tanulmányozható, merre hogyan érzékelik, értékelik az „almahelyzetet”. Rögtön Tiszanagyfalu határában tekintélyes nagyságú kert hever a földre terítve, később házikerteket is látni, ahol balta nyoma tűnik fel. Egy kis kitérővel Namény alatt néhány-éves fiatalos látható — nemrég húzgálták ki. Szat- márba fordulva változik a kép. ököritófülpöst elhagyva szép sövényesben rotációs gép zúzza a nyesedéket, a fák frizurája már tavaszi fazonban várja a melegebb időt. A porcsalmai Szatmár Tsz-é ez a kert és még számos másik négy falu haitá- rában. Vezetőiktől kérdeztük, mi újság náluk almaügyben? Nem hozták vissza... — Gyönyörű, mosolygós, hatalmas almáink teremtek tavaly — emlékezik Szabó Józsefné a párttitkár. Várnánk, hogy örömmel mondja, de szavaiba inkább keserűség vegyül. — Alig több mint 14 százalékát tudtuk exportra eladni, és még a négy forintos átlagárat sem tudtuk elérni. Ez az érvágás éppen tízmillió forint kiesést jelentett a múlt évben és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy veszteséges legyen a zárszámadás. Micsoda különbség, három éve még 81 százalék volt az exportarány, Tomas kiment a szobából, és öt perc múlva egy merőkanállal tért vissza, amely alatt egy darab spárga figye- gett. Ezzel a rögtönzött mikrofonnal rendkívül élethűen alakította a tévériportert. De a nagymama is elismerést érdemel: kitűnően megbirkózott a szerepével, remekül játszotta a rockegyüttes kacér csillagát. Valamennyien — Olda bácsival együtt — szinte dőltünk a nevetéstől. — Remek volt, fiú! Ügy látszik, van tehetséged, egészen a bácsidra ütsz. De mi és 6,60 az átlagár, 82-ben sem sokkal kevesebb, pedig akkor már megkezdődtek a megyében a gondok a hatalmas terméssel. — Volt néhány gazdaság errefelé is, amelyik akkor kapott észbe, amikor eladta a tagság almáját és rájött, a közösére nincs piac — fejtegette Székely László főmezőgazdász. Már késő volt, és bizony igen sok ott rothadt meg. Nálunk a négy községben is legalább annyi alma terem, mint a közösben, ösz- szesen akár hatezer tonna, mégis megbirkóztunk vele. — Az átrakóban Tuzséron bérelt rakodóhelyünk van, igy almát vissza nem hoztunk, legfeljebb várt vagonra, a teherautó pedig jöhetett haza. Szeptember 1-ig eladtunk hatszáz tonnát, és utána a tagság almáját szállítottuk, a közösével pedig fejtől töttük a hűtőtárolót. Amikor elfogyott a tagoké, megkezdtük a tárolt meny- nyiség értékesítését. Karácsony előtt egy nappal raktuk meg az utolsó vagont. Végzetes ballépés lett volna A tavaly ősz után, amelyet nyugodtan nevezhetnénk akár improduktívnak is, azt lehetett volna várni, hogy elsőként nyúlnak a baltához a porcsalmai Szatmár Termelőszövetkezetben. — Végzetes ballépés lett volna — ez a véleménye Felföldi Csabának, a kertészeti ágazat vezetőjének. — Csak az egyébként is soron lévő selejtezéseket végeztük el, jelentéktelen területen. Ezáltal nagyot fiatalodtak a kertek. A megmaradt 250 hektárból alig 80 terem, és ami szintén nagyon kedvező, több mint hatvan százalékra emelkedett a starking aránya. Akár szerencséseknek is nevezhetők a porcsalmaiak, mert éppen a legkedvezőbb fajtaarányban fordulnak termőre a közeljövőben a kertjeik. Ennyire mégsem bizakodóak. Megfelelő kitekintéssel rendelkeznek a megyei helyzetre, és úgy gondolják: a termőre forduló új kertek pótolni fogják a termelésből kiesett területek hozamát. Ahelyett tehát, hogy tétlenül várnák saját nagyobb termésüket, máris arra gondolnak: a piacon áll vagy bukik minden. A főkertész ezt így fejtegeti: — Már tavaly is prüszköltek a termelők a megemelkedett minőségi követelmények láttán, szinte hihetetlen volt, hogy ez tovább szigorodhat. Márpedig az idén abszolút hiba nélküli almát vár a szovjet vevő, minden eddigi kibúvót megszüntetve. Pusztán ez a tény legalább három permetezési fordulóval drágítja meg a növényvédelmet. A fuzákládiummal nem lehet kukoricázni. — A minőség megóvásának szükségessége pedig any- nyira szigorodott, hogy a fa alatti csomagolástól már most „eltekinthetünk”. Ott képtelenség ilyen szigorú követelményeket nyomon kísérni és ellenőrizni. Hiába a pénzszűke, mi rászánjuk magunkat egy manipuláló asztal beszerzésére, nem is olyan drágán gyártják Má- riapócson. Fedett helyen kell csomagolni, és nyugodt körülmények között, az almát pedig csak tantályládában lehet odaszállítani változatlan minőségben. Drága helyett olcsóbb hazai Mosolyogjon az alma a vásárló asztalán is, ne csak a fán, ez a biztos bevétel alapja. Nehéz dolga lesz a porcsalmai tsz-nek, ha ezt meg akarja valósítani. Ha ugyanis az összes kert elkezd „teljes gőzzel” termelni, felére is kevés lesz a munkaerő, hogy leszedjék. Pedig a tagság saját magával sem kíméletes. A közgyűlés megszavazta az alapszabály módosítását: a kertészeten kívül dolgozóknak kötelező három tonnát leszedni. — Már van néhány ötletük a nyomasztó munkaerő- hiány enyhítésére. Kiszemelték azokat a kerteket, ahol kizárólag ipari minőséget várnak. Ott csak azon kártevők ellen védekeznek, amelyeket a karanténtörvény értelmében kötelező módon el kell végezni. A drágább szereket természetesen olcsóbb hazai gyártmányokkal helyettesítik, és így a költségek felére esnek vissza. Egyre inkább olyan kép alakul ki: dacára a kritikus két évnek, Porcsalmán nincs „almakérdés?’. — Az alma hazája a Szamos partján, a jó öntéstalajon van — jelenti ki a főkertész. — Bizonyított tény, hogy a homokinál jobb szövetű, tartalmasabb, illatosabb, tovább eltartható. — Higgye el, hogy még a tatárfalvi alma is jobb, minta porcsalmai — csúszik ki a párttitkár száján a mondat —, jaj de ezt meg ne írja! — Miért nem tehetjük hozzá? Az a határ is a Szatmár Tsz-é. Bíznak az almában — Nálunk bíznak az emberek az almában — summázza a főmezőgazdász. — Aki ért hozzá, és türelemmel, szakértelemmel gondozza, az egy fára sem emelt ■fejszét, sem a közösben, sem a háztájiban. Olyan kiegészítő jövedelemforrásról van szó, amely helyett itt senki sem tud a tagságnak mást ajánlani, és tegyük hozzá a közösben sem lehetne mással helyettesíteni. Mi igenis meg fogunk élni az almából, még akkor is, ha minden évben kénytelenek leszünk újjászületni a megváltozott körülmények között. Esik Sándor £ gészen meghibbantál! — rivalltam rá a fiamra. Alig tudtam türtőztetni a haragomat. A kedves fiam, az én vérem — képzeljétek — a fejébe vette, hogy színművész lesz. Az osztály legjobb tanulója létére se szó, se beszéd, a színművészeti főiskolára kérte a felvételét. Csak akkor esett meg rajta a szívem, amikor a feleségem könyörgő pillantást vetett rám. — Rendben van, hívjuk meg Olda bácsit! Olda, a feleségem fivére volt az egyetlen ember a családunkban, akinek valami fogalma volt a művészetről — ugyanis villanyszerelő volt az egyik színházban. Amikor megmagyaráztuk, miről van szó, így oktatta Tomasunkat: — Készülj fel a próbajátékra, kölyök! A gyakorlat a legfontosabb a vizsgán. Remélem, van némi fantáziád, öcsém? Tomas helyeslőén bólintott a bozontos fejével — haja olyan volt, akár a szénaboglya —, és a nagybácsi folytatta intelmeit: volna, ha most pantomimeszközökkel ábrázolnál egy ... nos, mondjuk ... bankrablót? Amikor Tomas ezzel a feladattal is mégbirkózott, családunk általános megelégedésére én is beadtam a derekamat, és kijelentettem: — Ám legyen, kedves fiam. Nem állok a szerencséd útjába, ha valóban művészi tehetséged van... Egy hónap múlva Tomas elment az első felvételi vizsgára'. Mi pedig egész nap szinte tűkön ültünk. — Nos, mi újság? — kérdeztem türelmetlenül, amikor fiam este beállított. — Semmi jó — felelte az, alig hallhatóan. Egy percre nyomasztó csend támadt. — De hát min hasaltál el? — tudakoltam. — A próbajátékon. Borbélyt kellett játszanom munka közben — én pedig már el is felejtettem, hogy néz ki. és tulajdonképpen mit csinál! Fordította: Gellért György — Akkor most képzeld el hogy tévétudósító, vagy o nagymama pedig megnyerte a Decini Horgony ének- 'esztivált, és neked interjút cell készítened vele. Fő* ■■lii
