Kelet-Magyarország, 1984. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-16 / 64. szám

1984. március 16. Kelet-Magyaroruág 3 Többet kínálni a turistának Szezon után — szezon előtt az idegenforgalomról Az Idegenforgalommal, a turizmussal foglalkozó szervezetek számára ren­dezett tanácskozást a na­pokban a megyei tanács vb kereskedelmi osztálya, abol szembesítették a ter­veket és célokat a gyakor­lattal, áttekintették Sza- bolcs-Szatmár megye múlt évi idegenforgalmát és természetesen kijelölték az idei célokat, feladato­kat is. A tanácskozás után Nemes Andrással, a me­gyei tanács vb kereskedel­mi osztályának helyettes vezetőjével beszélgettünk. SxerkesMtöségi kerekasztal-besxélgeiós Tanulást menedzsel a vállalat A szabolcsi iparfejlesztés fellendülésével a szép ered­ményekkel gondok is együttjártak. Képzetlen munkaerő állt be a méregdrága gépsorokhoz, hiányzott, hiányzik a saját műszaki vezetői gárda stb. Nagy feladat hárul az üzemekre a szakemberképzésben és a műveltség gyarapí­tásának ösztönzésében egyaránt. Ennek üzemi hátteréről volt szó szerkesztőségi kerekasztal-beszélgetésünkön, amely­nek résztvevői voltak: Lakatos Éva, az Üjpesti Gyapjúszö­vő újfehértói gyárának technológiai osztályvezetője, Laka­tos János, a HAFE nyíregyházi gyárának telepvezetője, Csengéri Istvánná, a SZÁÉV oktatási csoportvezetője és Tolnai István, a MEZŐGÉP vállalat szb-titkára. Szerkesz­tőségünket Saraksó Erzsébet képviselte. Melyek a legjellemzőbb gondok napjainkban? LAKATOS ÉVA: Nálunk az, hogy ösztönöznénk a dol­gozókat a továbbtanulásra, de nincs kit. Bizonyára be­folyásolja helyzetünket az, hogy mezőgazdasági terüle­ten települt az üzem, fontos a második gazdaság, a háztá­ji. De akire ez nem vonat­kozik, az sem tanul, eseten­ként elfásultságot tapaszta­lunk. Pedig 900 dolgozónkból több mint 170 nem végezte el a nyolc osztályt — és nincs általános iskolai tagozatunk — a gimnáziumba húszán járnak, a most végző szak­középiskolai osztályban pe­dig az érettségire mindössze öten maradtak a textilszakon. CSENGERI ISTVANNÉ: A SZÁÉV-nél 670 dolgozónak hiányos az általános iskolai végzettsége. Nagyon szomo­rú, de van 1960 után szüle­tett analfabétánk is. A tanu­lásra rábírni őket egyszerű­en lehetetlen. De visszaesett az érdeklődés a középiskola iránt is. Ezek a főbb gond­jaink. Nincs olyan érdekelt­ség, ami vonzóvá tenné a ta­nulást. TOLNAI ISTVÁN: Nekünk alapképzettségi gondjaink nincsenek, sőt, a középisko­lai továbbtanulással is jól ál­lunk. Azok az oktatási for­mák a legsikeresebbek, me­lyeket a dolgozók maguk kezdeményeztek. A mi ellen­ségünk a távolság a gyáregy­ségek és a főváros között. A 280—300 kilométert nem vál­lalják. Ezért a vállalatnak fontos szakmai területeken a A CSENGEK ÉS VIDÉKE VEGYESIPARI SZÖVETKEZET porcsalmai PVC-üzemében Szegedi Lászlóné és Palkó Jó- zsefné egy terítésből 1180 gyermek guminadrág elemeit szabja ki gép segítségével. (Elek Emil felvétele) képzésre a szükséges létszám dupláját kell indítani. LAKATOS JÄNOS: Nem kedveznek mostani társadal­mi viszonyaink a tanulás­nak. Ha megvan a diploma, az üzemi fizetéssel szemben ott áll a nagyobb vonzerő, amit a gmk, a tsz-mellék- üzemág kínál. Dupla létszám indul, a fele „megtérül” — s a vállalat kockáztat. A vállalatoknak lehető­ségük van az anyagi ösz­tönzésre, szerződést köt­hetnek, ösztöndíjat ad­hatnak, szakmunkásokat érettségi nélkül küldhet­nek egyetemre, főiskolá­ra. (ök a SZET-esek.) Hogyan éltek ezekkel a lehetőségekkel? LAKATOS JÁNOS: Akkor hadd folytassam! Hárommil­lión felül adunk ki pénzt évente ilyen célokra. Szer­ződést kötünk például szak- középiskolákban továbbta­nuló dolgozóinkkal, ha a vál­lalat profiljába illő tanul­mányokat folytatnak. Támo­gatjuk a diploma megszer­zését: most egy SZET-est ta­níttattunk, két nappalis egye­temistával van szerződésünk és négy dolgozónkkal, akik munka mellett végzik a fő­iskolát, egyetemet. A világon mindent mi vásárolunk meg, a legutolsó géppapírig, uta­zás, szálloda stb. TOLNAI ISTVÁN: Képe­sítő tanfolyam, technikus­minősítés, szakmunkások szakközépiskolája, gimnázi­um, közgazdasági egyetem — mindenki tanulhat, aki ezek­re a formákra jelentkezik, s aki képes rá: támogatjuk. Nagy öröm, hogy a SZET- esek közül jól sikerült egy dolgozónk visszatérése: érett­ségi nélkül, szakmunkásként ment el tanulni, nappali ta­gozatra és most a vállalat jogásza. CSENGERI ISTVANNÉ: A SZET-esek „mérlege” ná­lunk elég szép képet mutat: hatból öt végzett, egy át­ment levelezőre. Nekik vi­szont a visszatérés után van­nak problémáik, több évet kell várniuk, míg megfelelő posztra kerülnek. Jelenleg több, mint 30 dolgozó közép­iskolai tanulmányát támogat­juk, felsőfokon huszonhatét: tizenhármán az első, s ugyan­annyian a második diplomát szerzik — munka mellett. Ösztöndíjjal próbáljuk kötni a nappalis hallgatókat, most öt egyetemistával és tizenhá­rom főiskolással van szerződé­sünk. LAKATOS ÉVA: Még azt is támogatjuk, aki a tanár­képzőn tanul, mert matema­tika-műszaki szakos, csak -számíthassunk rá. Szerződést öt dolgozóval sikerült kötni: ketten felsőfokú, hárman kö­zépfokú iskolában tanulnak. Az általános iskola erőlteté­se reménytelen, az egyszeri jutalom nem ösztönző. De fölvetődik a kérdés maga­sabb iskolával kapcsolatban is: megfizetik-e a diplomát, egyáltalán: megéri-e tanul­ni? Az elhangzottakat össze­gezve: a négy üzem képvise­lői szerint a dolgozók általá­nos iskolája iránti érdeklő­dés szinte teljesen megszűnt, a közép- és felsőfokú iskolák esetében is csökkent. A vál­lalati lehetőségek és a jelen­legi szabályozók szerinti tá­mogatás gyenge, nem elég ösztönző. Akadály a főváros­tól való távolság is, mind kevesebben vállalják az utaz­gatást. A felnőttoktatás sok­kal nagyobb figyelmet igé­nyel a jelenleginél. Többek között azért, mert Széchenyi eszménye, a „kiművelt em­berfők sokasága” ma már a szabolcsi iparban is napi szükséglet. /----------------------------------------\ Tv-jegy met „Sínen vagyunk” Szegények vagyunk, szerencsétlenek — úgy ál­talában. Mármint mind azok, akik távolabb élnek a fővárostól, akik egyete*- met vágy főiskolát végez­tek és mégis falun laknak. Ugye milyen rossz egy ilyen sommás ítéletet hall­gatni? Talán felesleges is mérgelődni miatta, bár nagyon megfoghatóan egy szemléletet takar. Így járt a tv-néző is azzal a szerda esti riportfilmmel, amelyet a 2. műsor su­gárzott. Szabolcsbákáról, Ajakról és Nyíracsádról — vagyis munkahelyük­ről és a vidéki életről nyi­latkoztak fiatal szakem­berek. Szimpatikus volt a ri­port végkifejlete, amely a fiatal agrármérnök há­zaspár életútján keresztül, a művelődési ház igazga­tóján át a tanárnőig arról beszélt, hogy igenis lehet falun tartalmasán élni, a szakmát magas szinten művelni. A riporter — Antal Ist­ván, a nyíregyházi rádió­tól — jól vezette végig kérdéseivel a falusi pá­lyakezdés előnyeit és hát­rányait egészen a vidék vállalásáig. Nem ő, ha­nem a szerkesztők tehet­nek róla, ha mégis olyan hátsógondolata volt a ri­portot hallgatóknak, hogy szegény vidékiek, örülhet­nek, hogy beszélnek róluk. Pedig nem ártana tud­ni, hogy Magyarországon a népesség fele falvak­ban él, s hogy bármeny­nyire vonzó a város, de a termelőszövetkezetek többsége mégis a faluban marad, s ha megfelelő feltételeket teremtenek, akkor odavonzza a szak­embereket is, így joggal mondhatják: „sínen va­gyunk ...”. L. B. BÜROKRÁCIA A z aktatologatásról valamiképpen idős, megcsontosodott hivatalnok jut az ember eszébe. Aztán — a tanácsi ügyintézés kedvező változásait tapasztalva — rájön, hogy a fiatalítás is párosulhat ugyanezzel. Így jártam, amikor a nyíregyházi forgalomirányító lámpák sorsáról ér­deklődtem. A maga helyén mindenki korrekt véleményt mon­dott — fiatal tanácsi szakemberek voltak, akiknél látszott a felkészültség. Ami keserű szájízt hozott: a felkészültség in­kább azt mutatta meg, mit és miért nem lehet, ahelyett, hogy a változtatás lehetőségeit latolgatta volna. Az eredmény: a Marx téren hetente visszatérő gond, hogy sárgán villog a lámpa. A közterület-fenntartóknál, a műszaki irodánál készülnek a levelek, a feljegyzések, miközben fele annyi időt sem venne igénybe egy hiba elhárítása. A klasszi­kus bürokrácia valahol itt van: tovább tart az ügyintézés, mint az ügy elintézése. (1. b.) Döntés, vitával — Milyen változáso­kat tapasztaltak a múlt év során a megye ide­genforgalmában? — Egyebek között azt, hogy takarékosabbak lettek a turisták. Jelzi ezt, hogy a ko­rábbiaknál többen keresték az olcsóbb utakat, s a nagy távolságok helyett a szom­szédos országokba utaztak többen. Lerövidült a turis­ták kinttartózkodási ideje, többen vállalkoztak önellá­tásra, vagy helyezkedtek el rokonoknál, így a napi pénz­költés húsz-huszonöt száza­lékkal volt kevesebb. Idegen- forgalmi bevételeink egyéb­ként megközelítették a 443 millió forintot, amely az elő­ző évhez képest 36 százalé­kos növekedést jelent. — A vendégforgalom közel 35 százalékkal emelkedett és meghaladta a 120 ezret, örü­lünk neki, hogy a külföldiek száma megkétszereződött, et­től is nagyobb arányban emelkedett a szocalista or­szágból érkezők száma, amely az előző évinek több mint kétszerese. — Tudta-e követni ezt a dinamikus keresletet az idegenforgalmi kíná­lat? — Igen. A kiskereskede­lemben javult a napi cikkek kínálata, előtérbe került az ajándéktárgyak termeltetése, értékesítése, javult a Tisza- parti területek komplex kí­nálata, ami különösen Vá- sárosnaményban és Dombrá- don volt érzékelhető, s to­vább javult a szolgáltatás és a kölcsönzés is. Sóstó kínála­ta is összehangoltabb volt, bár sokszop p^ozott bosszúsá­got, hogy nem volt elegendő hűtött ital, kevés volt a szín­vonalas, a fiatalokat vonzó műsor. — Javultak-e a felté­telek? — Elég jelentős mértékben. Közel 3400-zal bővült a szál­láskapacitás a megyében. A KEMÉV leányvállalata kínált olcsó szállást, de a KISZ sós­tói továbbképző tábora is se­gített a kispénzű turisták elhelyezésében. Sajnos a szállodák kapactáskihasznált- sága éves szinten csak 41 szá­zalékos volt. Különösen a vásárosnaményi Bereg Hotel és a Hotel Szatmár nem di­csekedhet, hiszen itt 29, illet­ve 31 százalék volt a szállo­dák kihasználtsága. Ez sze­rintünk a hiányzó progra­mokkal és a hétvégi olcsóbb kínálat elmaradásával függ össze. — Kedvező változást je­lentett a Korona átadása, amely a legigényesebb ide­genforgalmi keresletet is ki­elégíti, hiszen itt rendezvé­nyeket, konferenciákat is tarthatnak. Elégedetlenek vagyunk az egyéb megyei lehetőségek kihasználásával, — Milyen fontosabb célokat jelöltek ki erre az évre az idegenforgal­mi szervezetek számára? — A különböző üdülési formák szerepének megvál­tozását szeretnénk elterjesz­teni. Még jobban előtérbe kerül az olcsóbb üdülések, pihenések, utak szervezése, amely a nagycsaládosok és az alacsonyabb jövedelműek igényeit is kielégíti. Konkré­tabban : azzal számolunk, hogy nő a szociálturizmus, kiemelt szerepet kap az if­júsági turizmus fejlesztése, amelyhez a különböző ked­vezmények is rendelkezésre állnak. A szálláshelyek kö­zül a sóstói Igrice és Feny­ves kemping, valamint a vá­sárosnaményi Tisza-kemping várja a fialalokat, diákme­nüt értékesitő étteremmé pe­dig a Zöld Elefántot, a Bor­sodi sörözőt, az Anna—Tisza éttermet, a mátészalkai Szat­már, a vásárosnaményi Be­reg, a kisvárdai Várda, a nyírbátori Kakukk és a fe­hérgyarmati Szamos étter­met jelöltük ki. Erősíteni kell a kereskedelmi turizmust, a belföldi turizmus feltételei­nek javítását. — Indokolt-e a fizető­vendég-szolgálat bővíté­se? — Feltétlenül, hiszen eb­ben jelentős tartalékaink vannak. Egy nemrég megje­lent rendelet kedvező lehe­tőséget kínál: a havi adó mértéke lakóhelyiségenként városokban 250 forint, má­sutt pedig 100 forint. Helyi tanácsaink felkészültek az ezzel kapcsolatos feladatok­ra, az egyszerűsített eljárás — reméljük — meggyorsítja az ilyen szálláshelyek növe­lését. Szólnom kell feladata­ink között a városkörnyéki szabadidő-központok kiala­kításának fontosságáról, amely az idegenforgalomnak azért is szerves része, mert lehetővé teszi a hétvégi ki­rándulásokat. Ebben is fon­tos feladatok hárulnak a he­lyi tanácsokra. — A falusi turizmus is új lehetőségeket teremt. 1984- ben megyénkben Tarpa és Szatmárcseke lakói élhetnek ezzel a lehetőséggel. Az uta­zási szervezetek feladatául azt fogalmaztuk meg, hogy törekedjenek az olcsóbb kí­nálat megteremtésére és jobb propagandamunkájukkal se­gítsék elő a megye idegen- forgalmi lehetőségeinek to­vábbi feltárását. A kereske­delmi szervek a napicikk-el- látás bővítésével, műsorpoli­tikájuk javításával, a foga­dási feltételek bővítésével segíthetnek, a helyi taná­csoknak pedig jobban fel kell vállalniuk a gazda szerepét. — Mi várható 1984 idegenforgalmától? — összességében jobb kí­nálati feltételekkel rendel­kezünk. Egy összehangolt, tudatos munka az eddiginél is magasabb színvonalú ide­genforgalmi szezont, jó évet igér. Balogh József Neve Máté Péter, de nem az európai hírű táncdalszer­ző és -énekes, hanem a SZÁÉV asztalosüzemének fi­atal művezetője, s a párt- szervezet egyik bizalmija. — S ez nem is olyan köny- nyű akkor, amikor a testvé­rem a pártszervezet titkára. Tőlem duplán követeli meg a munkát. Sokszor otthon is parázs viták vannak közöt­tünk a munkáról. Négyen va­gyunk a családban fiútestvé­rek. A legtöbbet János öcsémmel vagyunk együtt. Máté János az asztalosüzem párttitkára és a belső gyártás művezetője. Külső műveze­tőként dolgozik. Itt nevelke­dett gyerekember kora óta, alig húszesztendősen került ebbe a gárdába. — Kezdetben sok gondom volt, mert nem volt gyakor­latom a pártmunkában. De sokat segítettek az időseb­bek, az üzemvezetőm, Mo- kánszki Mihály. Jó kollektíva alakult ki, amelynek tagjai nem rejtik véka alá a véleményüket. Régebben nagy gond volt a vagyonvédelemmel. Laza volt a bizonylati fegyelem, herdálták az anyagokat, ér­tékeket. Ez a gárda az elsők között állt a sarkára és szi­gorú felelősségre vonást sür­getett. Volt foganatja. Ja­vaslatunkra kizártak egy párttagot is. Most szilárdabb a fegyelem, a rend. — Első követelmény a sze­mélyes példamutatás. Ezt mindenkitől megköveteljük — sorolja Máté Péter. Nem jelent gondot egy- egy pártcsoport-megbeszélés, mert mindenkit érdeklő kér­dést vitatnak. Szenvedélyes vita volt az önállóságot ka­pott asztalosüzem teendői­ről. Hasznos eszmecsere bon­takozott ki egy másik alka­lommal az újítások sorsáról. Fontos témaként szerepelt a kollektíva előtt az új tanmű­hely indítása. Igyekeznek mindig olyan témát vitára bocsátani, ami hasznos lehet az egész kollektívának. S ebből úgy tűnik, Máté Péter, a pártbizalmi ezt a munkát is megtanulta. F. K.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom