Kelet-Magyarország, 1984. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-15 / 63. szám
1984. március 15. Kelet-Magjiromág T 3 Ifjakra emlékezve □ tanító úr bejött és mesélt. Arról, hogy ő gyerekkorában látott negyvennyolcas honvédőt. Töpörödött öregembert, aki reszketeg hangon énekelte, hogy Kossuth Lajos azt izen- te. A tanító úr később képeket mutatott, rajzokat: Petőfi Sándor, Jókai Mór, a márciusi ifjak. Mi, a tanítványai — hét—nyolc évesek lehettünk — feszült figyelemmel hallgattuk. Eltelt azóta még harminchat év. Amiből arra is futotta, hogy valamivel többet tudjanak az egykori kisdiákok a szabadságharcról és forradalomról. Többet, de minden bizonnyal kevesebbet, mint amennyit tudni illenék. Remélve, hogy amit tudunk, jól tudjuk. Pontosabban: remélve, hogy arról a márciusról eszünkbe jut, mi benne a példa, mi az, amiben azokhoz az ifjakhoz hasonlóvá lenni kellene. Hazaszeretetben, bátorságban, a kor parancsának, feladatának felismerésében. Hetedik osztályos gyerek mondja a leckét. Előtte a tankönyv, benne március 15. eseményei. Honnan hová vonultak, Petőfi Sándor a Nemzeti Múzeum lépcsőjén elszavalta a Nemzeti dalt. Történészek többször protestáltak már, hogy nem így történt, kérem, legenda csupán az a szavalat. Baj, hogy a gyerek még a legendát tanulja? Kiszabadították Táncsics Mihályt a börtönből — halad tovább szépen, időrendben. Ellenőrző kérdések következnek, nem a tankönyv szerint, nem is a jobb jegyért, csak kíváncsiságból. Hogy vajon mit akartak azok a márciusi ifjak, és persze nem csupán az ifjak. Miért nevezzük szabadságharcnak is, forradalomnak is azt a másfél esztendőt? Mi a különbség a kettő között? És választanál-e példaképet az ifjak közül? És ha igen, miért? Szülő beéri a félmondatnyi válaszokkal. Hiszen a gyerek egyelőre csak tananyagnak tekinti ezt is. Nevek, dátumok, megjegyezni nehéz események sorának. Mint a többi leckét Talán majd később felfogja, hogy miért emlékezünk másként 1848-ra, mint a könyvben néhány oldalnyival előbbre és hátrébb leírtakra Miért tud március 15-ről az is, aki rég elfelejtette az Árpád-házi királyokat. Felfogja majd, hogy mitől nemzeti ünnep ez a nap. Megérti, hogy miért nem üres frázis dicsőséget emlegetni, hogy miért tekintett Európa haladó gondolkodású része reménységgel, bizakodással a magyarországi történésekre. Majd megbirkózik azzal a minden korban érvényes kérdéssel, hogy a haladásért miként lehet, kell küzdeni, hogy az áldozat mikor szükséges, hogy a haza sorsa lehet előbbre való az egyén érdekénél. Valamint, hogy a bukás nem mindig kudarc. Az elbukott ügy is lehet igaz, s mert igaz, a történelmi fejlődésben előbb-utóbb érvényre jut. Hiszen azt a szabadságharcot, azt a forradalmat is leverték, de semmi nem maradhatott úgy, mint előtte. Változásokat kénysze- rített ki, ha nem is minden célja, de jó néhány közülük elérhetővé vált. M egtörtént, a mi hazánkban történt meg 1848/49 dicső lobogá- sa. A mi dolgunk, a kései utódoké, hogy méltó helyen tudjuk hőseit. A hírnévtől övezetieket és a névteleneket is. Adjuk tovább az utánunk jövő nemzedéknek, ami bennünk él róluk. Ne csak az eseményeket, hanem az érzéseinket. Kamaszkori álmodozásunkat is, a rég hallott legendákat, meséket, a tanító úr emlegette öreg honvédőt. Hogy tovább éljenek az emlékek. Hogy — patetikusan szólva — szívünkben legyen az ünnep március idusán. A GYÓGYNÖVÉNYFORGALMI KÖZÖS VÁLLALAT nagyhalászi gyógynövényüzemében műszakonként 200—250 kilogramm mentát dolgoznak fel tőkés exportra. Képünkön: válogatják a mentát. (Császár Csaba felvétele) Hegyei irányítású nagyközség — 1970 után alaposain megnőtt Csieniger léié ks zárnia — mondja Jeney Lajos, a tanács elnöke. — Az árvíz pusztítása nyomán akkori közigazgatási területünkön több, mint félezer lakóház pusztult el, s ezek többsége nem a régi helyien, hanem itt, Csengerben épült föl. Kilenc új utcát nyitottunk abban az évben ... A beköltözési folyamat azóta is tart, most mór Csenger 44. utcájának tervei készülnek! önállóan kezdeményeznek Az itt élők száma, a köz- igazgatási terület mérete és Csenger földrajzi fekvése egyaránt azt sugallja: további fejlődés várható a megyének ebben a távoli csücskében. Ha minden jól megy, Csenger (újra) Város lehet egykor ... — Nem titok, hogy ilyen elképzelései vannak településünkkel a megyének, s persze mi sem ellenkezünk, mosolyog a tanácselnök. — Éppen ezért Záhonyhoz hasonlóan ez volt az oka annak, hggy január elsejétől megyei irányítású nagyközséggé (váltunk. — Nagy változás ez a tanácsi munkában? megyéhez, és milyeneket kell a városi szervekhez küldeni. Aztán természetesen mátészalkai irányítású sok más terület is. A kenyérgyár a sütőipari vállalaté, a kmb- csoportunk a szálkái rendőr- kapitánysággal tart szoros kapcsolatot, és így tovább. Á tanácsi kassza Amikor a járások megszűntek, és nőtt a községek tanácsainak önállósága, többször is elhangzott: igazi önállóság csak akkor létezhet, ha gazdaságilag is a saját lábára áll minden település. Magyarán: ha az ott levő anyagi forrásokból származó pénz cxtt is marad ... — Ha az itt levő üzemek, szövetkezetek hozzájárulása, az adók és egyebek a tanács pénztárát gyarapítanák, akkor függetlenné válhatna Csenger fejlesztésben, beruházásban? — A múlt év elején készítettünk egy kimutatást. A Pénzügyminisztérium kérte, mérjük föl, melyik variáció lenne a legelőnyösebb nekünk: a teljes gazdasági önállóság, a részleges vagy a teljes függés a központi elosztástól ... Számoltunk, osztottunk-szoroztunk, és kiderült, hogy a teljes önállósággal nem sokra mennénk. Nincs annyi pénzforrás ezen a területen, mint amennyi kellene — az ipar például alig mutogatja magát. A teljes függés megint nem lenne jó hiszen gátat szabna az önállóságnak. Véleményünk szerint tehát nélkülözhetetlen a megyei támogatás. Ha várossá akarunk válni (márpedig akarunk!), akkor az önerőből nem megy. Év vége — határ? — Eszerint minden így jó, ahogy van? — No, azt nem mondtam. Vannak dolgok, amin változtatni kellene. Például azon, hogy ha a tervezett bevételnél több jön be egy évben, akkor csak hat százalékkal többet kaphatunk meg. 106- on felül elvonják a pénzt. Az utóbhi években mi így jártunk többször is, ha nem is túl sokkal, de túlléptük ezt a határt, s a többletet nem kaphattuk meg. Pedig minden forint jól jönne a „városiasodáshoz” ... Hasonlóképpen gond, hogy ha az év végéig nem költünk el minden fillért a tervezett összegből, akkor ami marad, azt elvonják. Holott ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy rosszul gazdálkodtunk, terveztünk... Sok dolgot meg tudunk oldani társadalmi összefogással, így az arra szánt pénzt másra használhatnánk. De az nem jó, hagy ennek a határa december 31. A maradvány néhány százezer forint — sok mindenre jól jönne az a következő évben is ... Tárná völgyi György Földcserék megyénkben Az idén várhatóan folytatódnak a mezőgazdasági nagyüzemek közötti földcserék. Tavaly a megyében 1534 hektárnyi földterület cserélt gazdát, 1977-itől 1981-ig pedig összesen tizennyolcezer 141 héktár. E földátadások számos helyen lehetővé teszik a területek jobb hasznosítását, a korszerű nagyüzemi agrotechnika nagyobb területen való alkalmazását, a szállítási költségek mérséklését, s végső soron fokozzák a mezőgazdasági termelés jövedelmezőségét. Szabói cs-Szátmár megyében még mindig számos gazdaság művel szétszórt, a gazdaság központjától 40—50 kilométerre levő, egy másik mezőgazdasági nagyüzem tábláiba ékelődött földterületet. Ez a gazdálkodás jövedelmezőségét még akkor is jelentősen rontja, ha az adott területnek jó a termőképessége. A megyei földhivatal adatai szerint — annak ellenére, hogy a földátadásokban a megyék között előkelő helyen állunk — a mezőgazdasági nagyüzemek között még mindig legalább ötvenezer hektár föld cseréjét kellene végrehajtani, (cselényi) Sóiizem Vásárosnaményban Március elejével megkezdődött a vásárosnaményi sóüzemben a próbagyártás. A Compack Kereskedelmi Csomagoló Vállalat és a var- sánygyürei termelőszövetkezet közös vállalkozásaként a volt malomépület átalakítása után fogtak hozzá a vasúton szállított importáru csomagolásához. A darabosan érkező NDK- beli, román, illetve lengyel sót őrlik, szitálják, osztályozzák, majd kézileg csomagolják. Az új üzemmel harmincnyolc, többségében gyermekgondozási szabadság után beállt kismamának teremtettek munkaalkalmat. Egy műszakban dolgoznak, naponta 30 ezer kilogramm sót csomagolnak. Az asztali són kívül különböző ízesítésű fűszersó is elhagyja a csomagolóüzemet. A tervek szerint később a termelés fokozása érdekében félautomata adagológépeket is beszerelnek. Képünkön: csomagolják az étkezési sót. (Jávor László felvétele) Fokozzák a jövedelmezőséget — Hogy is fogalmazzak... A járással jól megvoltunk — a járás nélkül is jól megvagyunk. A járási irányítás idején nem volt sok problémánk, Nem szóltak bele a dolgunkba fölöslegesen, nagyon jó viszonyt alakítottunk ki egymással. Amiben lehetett, szabad kezet kaptunk, ezért aztán sok területen önálló kezdeményezéseinknek is teret engedtek. Kapcsolatokat létesítettünk különféle megyei vállalatokkal, szervekkel. Egyszóval nem volt az .gyámkodás” — ezért nem jelent nehézséget a mostani önállóság. Ami pedig a megyei irányítást illeti: ez még alakulóban van, hiszen nem sok idő telt el januártól. — Mátészalka „keze” azonban most is elér ide ... — Persze. De ezt jó értelemben kell venni. Nem lehetünk teljesen függetlenek a várostól, hiszen a napi munka során sok az olyan terület ahol átfedés van. Ilyen mondjuk az egészségügy, az oktatás ... Ezekben a szakmai irányítás Mátészalkáról történik továbbra is. De nagyjából már kialakult a rendje annak, hogy milyen jelentéseket, papírokat kell a M entem hát Tiszabercelre ... Soha se legyen jobb szombat délelőt- töm. Főként, mert hallottam Pista bácsit szólni. (Restellem, de nem tudom a vezetéknevét, csak azt: elnöke volt, a régenvolt kis termelőszövetkezetnek és ebbe a nagyba úgy jár ünnepenként, zárszámadásonként, hogy lába viszi és szíve húzza. Szóval szólt.) — Lopni nem loptam. Ha loptam, akkor a családomnak loptam, a nagy családnak, a szövetkezetnek. Mert úgy voltunk mi akkor, mint én gyermekként az édesanyámmal. Azt mondtam az édesanyámnak, süssél pogácsát. Miből, hogyan? — kérdezte. „Hát van tepsi?” Szóval azt hittem, ha tepsi van, minden van. Felnőtten meg úgy gondoltuk, ha szövetkezet lesz, minden lesz. Lett, de mikorra? Hálás lehet a tiszaberceli nép. Én sem vagyok különb. Pedig hát hatéves koromban eltört a kezem és fél kézzel csináltam végig az életem. Mégis azt mondom, megérte. Köszöntőm hát a vezetőséget, a szép eredményekért... Nagy taps. (Ezt a két szót most direkt leírom. Azért is leírom, mert volt idő, hogy a sajtó e hangulatjelentő szavakat igy, hogy taps, nagy taps, fergeteges taps, hosszan tartó taps — térdig lejáratta. Emlékezzen csak, aki tud.) Szóval Pista bácsit fergetegesen megtapsolták és akkor még inkább, amikor alighogy leült, újra felugrott. — Még egy szót! Most hallom és veszem észre, hogy Farkas Anti is ott ül az elnökségben. Hiába, már rossz a szemem, romlik a látásom. Szóval őt is köszöntőm. Mert, amikor ő lett elnök, úgy nőtt itt az épület a földből, mint határban a muhar. Sertéskombinát, marhaistálló. Ezt az embert szeretem itt látni... /Nagy tapsi: Pista bácsi szavaival derűt kavart. Felért ez azzal, ami Eperjesy Ferenc elnök közlendője volt, miszerint a tsz jól dolgozott 83-ban, mert ha nehezen is, de teljesítettek árbevételben 188 milliót, nyereségben 3,8 milliót... Régtől tudom, gyűléseken, zárszámadáskor az „előttem szóló” a következőnek mindig kapaszkodó. Tiszabercel sem volt kivétel. Pista bácsi kezdte és folytatta Jóska bácsi és mások keresztnéven, ahogyan a levezető elnök a szólást megengedte. Miket is mondtak? Nemcsak szépet és jót. Egy ember előadta, egyszer nagyon régen hazavitt 30 cső tengerit. Rajtavesztett. Intette hát a fiát, aki azt mondta ősszel: — Apu, én hazahozok vagy két almát. Mondtam neki, nem kell azt fiam. Nem hallgatott rám. Elkapta az elnök és rászólt. Mit viszel fiam?! Almát... Hol szedted? A fáról... Szóval megbüntették. Ez nem lenne baj, de a fiam panaszolta. Apu! Hát miért pont engem állított meg az elnök? Miért nem az előttem járót, vagy a mögöttem jövőt? Mert azok felnőttek? Hát én azt mondom, ne sajnálják azt a néhány almát és főként ha büntetnek, egyformán tegyék. Más, már a nagyközösséget érintő beszéd volt, hogy a főnökök a beosztottjaikat jobban ellenőrizzék. Nézzék meg okával, hogy prémiumot mivel érdemelték meg. Ki, milyen munkát végez, azt kapja: — Mert mi van túl a Tiszán? Ha az ember a töltésről végignézi a szántást, azt mondja jó, pedig a föld épphogy csak el van boronáivá. Milyen lesz ott a termés? Én már nyugdíjas vagyok és tiszta szívből örülök az utódaink sikerének, annak, hogy más, jobb körülmények között dolgoznak. De azt helytelenítem, hogy elharapózott a tulajdonsértés. Igenis, rá kell szólni az emberekre: ne bántsd, ami nem a tiéd!... Zajlik a zárszámadás annak rendje és módja szerint. Sok a hozzászóló, a jelen értékek említése mellett nagy a múltbajárás. Majdhogynem nosztalgia. Szépen, okosan beszélnek az öregek, nagy tapsokat kapnak, meg is érdemlik. Legyen így máskor is, jövőre is. A föld idén is terem, az ember idén is dolgozik és a tsz-vezetőknek jó tervük van ahhoz, hogy minden jobb legyen. Erről is beszéltek. Seres Ernő M Csenger város akar lenni Csenger és vidéke — ma már jószerivel így emlegethetjük a csengeri tanács közigazgatása alá tartozó területet, hiszen hét települést igazgat a közös tanács. (Nemrégiben még nyolcat: Nagygéc azóta mint önálló falu megszűnt létezni, ma már csak négy-öt család él az árvízpusztította községben...) összesen tízezren élnek e hét községben, többségük, csaknem hatezer ember Csengerben.
