Kelet-Magyarország, 1984. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-14 / 62. szám

2 Kelet-Magyarország 1984. március 14. NEGYVENÓRÁS MUNKAHÉT A TANÁCSON Jön az ügyfél ■■■ ... és türelmetlen. Ak­kor is bekopog a hivatal­ba, amikor nincs félfoga­dás. Az asztal mögött ülő unottan veszi el az aktát, percekig szótlanul matat az íróasztalában. Pattaná­sig feszülnek az idegek. Az érem két oldala. Az állampolgár és az állam- hatalom találkozásának leggyakoribb színtere a tanács, ahol a sarkított jelenetek lezajlanak. A járások megszűnésével a városi tanács apparátusá­ban dolgozók feladata és ezzel együtt a felelőssége megnőtt. A korszerűsítés a belső ügyvitel megújí­tását is maga után vonta. Március elejétől az ál- lamigazatásban dolgozók áttértek a negyvenórás munkahétre, részben eb­ből adódóan megváltozott az ügyfélfogadás rendje. A kisvárdaiak és a kör­nyező községekben élők ezentúl ügyes-bajos dol­gaikkal hétfőn fél 8-tól ti­zenkettőig, szerdán szin­tén fél 8-tól délután öt óráig nyithatnak be a vá­rosi tanácsra. A korábbi­hoz képest a szerdai mun­karend egy órával kitoló­dott, így műszak után is marad idejük az ügyfelek­nek hivatalos teendőik le­bonyolítására. A csütör­tök hagyományosan piaci nap Kisvárdán, ezért dél­előtt ismét fogadják az ügyfeleket a tanács dol­gozói. Legtöbben a hatósági osztályra és az adócso­porthoz kopogtatnak be. Az ügyfélszolgálati irodá­ban az egyszerűbb esete­ket teljes munkaidőben intézik. Szombatonként 8- tól 13 óráig ügyeletet tar­tanak, főleg az anyaköny­vi ügyeket lehet ekkor le­rendezni. Ügyfélfogadási időn túl csak kivételes esetekben kérhető gyors intézkedés. Ez a megszo­rítás éppen az állampol­gárok érdekeit szolgálja, hogy maradjon elég idő az ügyek intézésére, a pana­szok kivizsgálására. Szolgáltatások a lakótelepen .Hozom-viszem szolgálat—Átalánydíjas márkaszerviz Oláh Lászlóné a zakók tisztaságát a vegytisztítógépet kezeli. ellenőrzi, Orosz Ernőné Az olasz vegytisztító gép naponta 160 kilogramm felső­ruhát varázsol széppé a Nyírségi Patyolat Vállalat kisvárdai kirendeltségében, ahol heten dolgoznak. A gyá­ri lakótelep szolgáltatóházá­ban három automata mosó­gépre vállalnak mosást. A szalonon kívül a városban még egy felvevőhelye van a Patyolatnak, valamint Zá­honyban tartanak fenn gyűj­tőhelyet. A „hozom-viszem” szolgálat gépkocsija pedig a környező falvakat járja. Elsősorban felsőruhát mo­satnak, tisztíttatnak a kis­várdaiak, sokan kölcsönöz­nek ágyneműt. A kisvárdai kirendeltség háromszáz gar­nitúrát ad kéthetes váltással Üjvári István tv-szerelő a hibás készülékeket „gyógyítja”. Volán mellett kupicával Csökkent, mégis sok a baleset A halál éjszaka lovagol — tartja a közlekedési veszé­lyekre figyelmeztető mon­dás. Az elmúlt esztendőben a Kisvárda környéki közuta­kon öt halálos kimenetelű baleset történt. A komor sta­tisztikai adat csak annyiban vigasztaló, hogy 1982-ben ez a szám 13 volt. A tavalyi közlekedési bal­eseti mérleg összegészében is kedvező képet mutat. 162-ről 139-re csökkent az előző év­hez viszonyítva a személyi sérüléssel járó közúti balese­tek száma. Kevesebb volt a súlyos kimenetelő és a köny- nyű sérülést okozó ütközések aránya. A legtöbb baleset a koráb­biakhoz hasonlóan 1983-ban is Kisvárdán történt. A kör­nyező községei»* közül Pap, Ajak és Berkesz vezet a szo­morú listán. A balesetek elő- idézőjeként továbbra is első helyen van az ittas vezetés. A súlyos közlekedési bűncse­lekményt elkövetők száma emelkedett, ami a továbbra is gyenge közlekedési fegye­lem egyik figyelmeztető jele. A helyszínen egy év alatt ötvennégy gépkocsivezetőtől vonták be a jogosítványt. A legtöbb balesetet személygép­kocsival okozták, de veszé­lyeztetik a közúti biztonságot a kerékpárosok és a segéd­motor-kerékpárosok is. Tizen­nyolc esetben az úttestre fi­gyelmetlenül lépő gyalogos miatt következett be baleset. Mintegy húszezres hallga­tósága volt tavaly annak a háromszáz közlekedésbizton­sági előadásnak, melyet rendőrök, önkéntes segítőik és a közlekedésbiztonsági tanács tagjai tartottak a meg­előzés módjairól, a defenzív vezetésről. Részben ezeknek a látogatott fórumoknak is kö­szönhető, hogy kevésbé ko­mor a kép. A nagy jármű­parkokkal rendelkező vállala­toknál, üzemeknél az előadá­sokat összekapcsolták vetél­kedőkkel is. A legjobb gépkocsivezetők a megyei versenyen képvise­lik Kisvárdát, illetve körze­tét. Jó lenne megtalálni az idén annak is a módját, hogy a nem hivatásos gépkocsive­zetők is részt vegyenek köz­lekedési ismereteket felfris­sítő tanfolyamon, előadáson. A nyáron életbe lépő KRESZ-módosítás önmagá­ban is indokolná ennek szük­ségességét. bérbe. Az új kisvárdai lakó­telep szolgáltatóházában a városi tanács közel egymil­liós költséggel egy másik Pa­tyolat-szalont alakíttat ki, ami várhatóan jövőre vesz fel rendeléseket. A gyári lakótelepi szolgál­tatóház Modul-szervize min­den háztartási gép javítását vállalja. A Vasvill-depóval karöltve 1983-tól új készülé­keket is forgalmaznak. A Le­hel hűtőgépgyár márkaszer­vizeként átalánydíjas szerző­déssel javítják a cukrász­üzem gépeit. Tizenhat mű­szerész végzi a központi tv- antennák karbantartását és évente 8—10 ezer fekete-fe­hér és színes televíziót javí­tanak. VÁROSTÖRTÉNET A toronyóra mindenkié! Aki felnéz, hallgatja üté­sét, észrevétlenül igazítja hoz­zá a napját. Megszokása csak akkor tűnik fel, ha elromlik, megáll. A kisvárdai római katoli­kus templom első órájának különösen szép históriája van. Az egyre forgalmasabb város főterére már évek óta ter­veztek órát, gyűjtöttek is egy szép summát, de még nem volt elég a négy égtáj felé tekintő szerkezetre. 1848. március 15.-e híre az­tán ezen nagyot lendített. A város hirdetményt adott ki: minden rendű és rangú em­ber járuljon hozzá az óra fel­állításához. Az esemény ma már semmi különösséggel nem bír, de akkoriban ez a város polgárai összefogásá­nak próbája volt. Éltek ugyanis Kisvárdán nemesek és jobbágyok, katolikusok, reformátusok, zsidók, keres­kedők és pénzük hasznából élők, hivatalnokok, továbbá mesteremberek, akik addig óriási távolságban laktak egy­mástól, még ha házuk szom­szédos is volt. Fiatalok és a város Lakás, újítás, verseny Kisvárdán ötezernél több kiszes fiatal él, dolgozik. Közülük majdnem kétezren középiskolákban tanulnak. A legtöbben a Bessenyei gim­náziumban, félezren pedig a 111-es számú ipari szak­munkásképzőben ismerked­nek leendő kenyérkereső szakmájukkal. — Fiataljaink helytállnak. Minden részletezésnél töb­bet mond az az elismerés, amit a város részéről tapasz­talunk — magyarázta Rusz- nák András, a városi KISZ- bizottság titkára. — A pá­lyakezdést meghatározó kér­désnél, a lakásnál kiemelten segítik fiataljainkat. A vá­rosban legutóbb felépült ott­honok hetven százalékát if­jú házaspárok vehették bir­tokba. — A rétegek sajátos prob­lémáival, eltérő érdeklődési körükkel tisztában vagyunk, akcióprogramjainkat ennek szellemében állítjuk össze év­ről évre — vette át a szót Makiári Miklós, a KISZ-bi- zottság politikai munkatár­sa. — Támogatjuk a város­ban és a környező termelő- szövetkezetekben dolgozó fi­atal agrár szakemberek né­hány hónapja alakult klub­ját. Az újítási versenyfelhí­vásunkat pedig az ipari és mezőgazdasági KlSZ-alap- szervezeteknek címeztük. Az első visszajelzések biztató­ak. A pályázattal az a céljuk, hogy ösztönözzék a fiatalo­kat munkahelyük legége­tőbb termelési gondjainak mérséklésére, megoldására. A november közepéig be­érkező munkákat a gazda­ságpolitikai és érdekvédel­mi munkabizottság értékeli majd. A kisvárdai Vulkán­ban Gölöncsér Pál KISZ- titkárral beszélgetve az újí­tási pályázatra terelődik a szó. Indulnak-e az öntödei fiatalok és milyen remény­nyel? — kérdeztük. — Meg akarjuk nyerni! — felelte határozottan Gölön­csér Pál. — Hagyománya van üzemünkben az újítási mozgalomnak, és derekasan kiveszik részüket a fiatalok. Az elmúlt esztendőben pél­dául 135 újítást nyújtottak be dolgozóink, ebből hetyenket­tő az ifjú szakembereket di­cséri. A munkavédelmi ja­vaslatok aránya jó, de sok fejtörést ókoz a környezet- szennyezés is. Az öntödei munka mellék- termékeként finom pernye kerül a levegőbe, mely az­után rárakódik az üzem épületeinek a tetejére. Ha nem ragadnának seprűt időn­ként a fiatalok, ahogy azt az utóbbi években vállalásként teszik, beszakadhatnának a tetők. A város és a fiatalok kapcsolatának mérőszáma lehet a társadalmi munka nagysága. Az ipari és mező- gazdasági üzemekben dolgo­zók elsősorban munkahelyü­kön kommunista műszakok­kal járulnak hozzá a fejlesz­tésekhez. A Volán Vállalat kiszesei védnökséget vállaltak min­den gépjárművük hidegindí­tása felett. A költségvetési üzem 35 év alatti dolgozói a parkok gondozásában járnak élen. Talán ennyi is bizo­nyítja, hogy a várost magu­kénak érző fiatalok a fel­nőttekkel közösen dolgoz­nak a városért. A hirdetmény sikerét az 1848 nyarán felállított óra bizonyította. Szinte mindenki adakozott. Volt, aki tekinté­lyesnek számító 5 forintot adott, de bőven akadtak 15 krajcárral segítők is. A vá­ros a közösség új életét élte. Döntéseit nem egy-egy em­ber irányította, hanem a tes­tület. Határozataikból idé­zünk meg néhányat. 1848 márciusában a felnőtt, jó erőben lévő férfiak Kis­várdán is nemzetőrnek áll­tak. Uniformisuk egyetlen szimbóluma a nemzetiszínű kokárda volt. A város utcáit éjszakánként két-két őr vi­gyázta, a városi tanácsnál pedig nyolc ember állt ké­szenlétben, óránként adva át másnak a szolgálatot, össze­sen 120 fős volt a nemzetőrök csapata. Az új óra ütése pedig a re­gulához tartozott. A város közönségének, azaz lakossá­gának összefogását, közös kí­vánságát és tenniakarását más dolgok is bizonyították. Például, hogy levélben kér­ték a megyétől részvételü­ket, képviselőiknek helyet a megyei bizottságban, a nép­képviselet elvének megvaló­sításával. Másik bizonyítéka helyes forradalmi érzéseik­nek, hogy nyáron a Kossuth toborzóbeszédeinek hírére már az első jegyzéken hu­szonegy kisvárdai szerepelt a honvédek között. A városi közös akarat szá­mos szép eredményét a kö­vetkező évtizedek bizonyítot­ták, a toronyóra pedig nem­csak a múló időt mutatta fá­radhatatlanul, hanem az ösz- szefogás szimbóluma is ma­radt. Láczay Magdolna Forradalmi ifjúsági napok A forradalmi ifjúsági napok Kisvárda környéki rendezvényeit március 15-én a Mándokon és Dombrádon tartandó ifjúsági nappal nyitják meg. 17-én Kisvárdán fáklyás felvonulás és utcabál lesz. Délelőtt megkoszorúz­zák az emlékműveket, majd az ifjúgárdisták vonulnak végig az utcákon. A menetdalversenyt köve­tően 10 órától kezdődik az ünnepi nagygyűlés. A nap hátralevő részében az ama­tőr művészeti csoportok és szólisták bemutatója, lövész­verseny, valamint könnyűze­nei koncert és diszkó ígér változatos programot. Tavaszi nagytakarítás A tavaszvárás egyik bizta­tó jele, ha az udvarokban bodorodik az őszről maradt avar füstje. Gereblyék ke­rülnek elő a kamrákból, sep­rűk fésülik a pázsitot. • A száraz levelek, lenyesett galy- lyak halmai magasodnak a kiskertek szélén. Míg pat­togva, füstölve elhamvad az ősz és a tél levetett ruhája, hallhatóan fellélegzik a táj. Az életigenlő mozgolódás, tavaszi nagytakarítás nyo­maival lépten-nyomon talál­kozunk a kisvárdai portákon is. Az emeletes házakban la­kók szintén igyekeznek megszabadulni minden fe­lesleges tárgytól, terpeszke­dő papírdobozoktól, rozsdá­san ásító használhatatlan va­salótól, béna mosógéptől. A szilárd burkolat nélküli ut­cákban több felesleges hol­mi, szemét gyűlik fel, mert még nincs a város belterü­letén mindenütt rendszeres szemétszállítás. Ez is indo­kolja, hogy Kisvárdán ta­vasszal és ősszel megszerve­zik a lomtalanítási akciót. Az idén április elején indul­nak útnak a szemeteskocsik. Az említett, gépjárművel ne­hezebben járható körzetek­be konténereket helyeznek ki, abba lehet gyűjteni a ház körüli hulladékot. A tervek között szerepel, hogy 1985-től — fokozatosan — a lakókörzetek utcai sze­métgyűjtőket kapnak, ami­ket a kiépítetlen utakról is egész évben el lehet szállí­tani. A tavaszi nagytakarítá­sokat talán ezek a törekvé­sek sem teszik majd feles­legessé. Az oldalt összeállította: RESZLER GABOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom