Kelet-Magyarország, 1984. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-22 / 44. szám
1984. február 22. Kelet-Magyarország 7 Postabontás Féligazságok Levélírónk gépíró adminisztrátorként dolgozik az egyik vállalatnál. (Hogy1 ' hol, azt sajnos nem írta meg.) Panaszkodik, hogy ugyan régóta elismert tény: a gépírás nehéz fizikai munka, s ennek ellenére ezt hivatalosan még sem ismerik el, nem értékelik úgy, mint kellene. A panaszkodó gépírónőt néhány év választja el a nyugdíjkorhatártól, most 17 évi gyakorlattal háromezer forint a fizetése, holott úgy tudja — olvastuk a levelében — hogy az ő beosztásában akkár 4600 forint is lehetne. Ennek tudatában többször kérte a főnökét, hogy munkájára való tekintettel, és körülményeinek figyelembevételével fizetését rendezze. Természetesen mindezt udvariasan, a szolgálati utat betartva kérte. Kérése azonban nem talált meghallgatásra. Egyéb körülményekről is beszámol levélírónk, hogy korábban ketten végezték azt a munkát, amit végül is most egyedül lát el. Ennek is volt egy kényelmetlen előzménye. Átszervezésre való hivatkozással közölték vele, hogy más munkaterületre helyezik át. A felajánlott munkahelyek egyike sem volt szakmájával, képzettségével összefüggő. Azért esett rá a választás, mert egy évvel később került e munkahelyre, mint a fiatalabb, gyors-gépírói szakképzettség nélküli kolleganője. Viszont mellette szólt a vállalatnál eltöltött hosz- szabb idő. Közben a fiatalabb munkatársnő elment szülési szabadságra, majd gyermekgondozási szabadságra. Levélírónk így maradt az eredeti helyén, azaz így szakadt a nyakába a két munkakör, melyet ma is a fentiekben említett fizetésért lát el. Amit szóvá tett, de... Az előbbiekhez hasonló munkahelyi gondokról szinte naponta olvasunk a levelekben. Panaszkodnak gyakorta levélíróink, hogy munkájukat nem ismerik el, noha ők nagyon lelkiismeretesen, szorgalmasan, jól dolgoznak. Azoknak a sérelmeknek utána tudunk nézni, amelyek esetében tudjuk, hogy a panasz melyik munkahelyre vonatkozik. Sokszor sikerül is segítenünk. Amikor viszont nem tudjuk, hogy hol kopogtassunk, csak a féligazságot ismerjük, nem tudunk mást tenni, legfeljebb hangot adunk a panasznak, mint most is tettük, nem titkolt szándékkal: hátha az illetékesek ezúton felfigyelnek az esetre. Mi pedig a féligazság ismeretében olykor azt is tekintetbe vesszük, hogy esendő emberek vagyunk valamennyien és hajlamosak vagyunk magunkat szépítő tükörben látni, nem ismerjük el gyengeségeinket, pedig sokszor szembe kellene néznünk a tényekkel, önmagunk hibáival is. Soltész Ágnes ROSSZ ELLÁTÁS A közelmúltban kapott községünk — Besenyőd — egy új, korszerű ABC-áruhá- zat hűtőpulttal, hűtőszekrénnyel felszerelve. Mindenki örült, mert bíztunk benne, hogy jobb lesz az ellátás, mint eddig. Sajnos egyre gyakrabban csalódunk, mert például frissen vágott csirkét hetek óta nem látunk az üzletben. A tejellátás pedig a legrosszabb. Többször előfordul, hogy délelőtt 10 órakor már nincs tej. Ilyenkor vagy tej nélkül maradunk, vagy a szomszédos községbe vagyunk kénytelenek egy lifer tejért elmenni. Kiss Péterné, Besenyőd, kossuth utca 103. ÜVEGSZILÁNKOK Nagyhalász főutcáján , szombaton éjjel és vasárnap reggel a széttört sörös üvegek szilánkjai miatt veszélyes autóval, kerékpárral közlekedni. Hogy mit keresnek az úton az üvegszilánkok? Ittas fiatalok szórakoznak azzal, hogy az üres üvegeket a földhöz vágják. Zajra, csörömpölésre ébrednek a családok úgy éjfél táján, amikor a szórakozóhelyek bezárnak. Jó lenne, ha ez idő tájt a körzeti megbízottak résen lennének, mert fülön lehet csípni a rendbontókat. B. J., nagyhalászi lakos JOBB KÖZLEKEDÉST A felső tagozatos tanulók Nyíregyházára járnak iskolába Butykáról, Császárszállásról, s rajtuk kívül pedig igen sokan a városban dolgoznak. Sokakat érint tehát a következő kérés: Oláhrét— Dózsa Termelőszövetkezettől reggel hét óra után indul a városba az autóbusz, s jó lenne, ha egy fél órával korábban indulna. Ugyanis míg ez a járat a László-tanyára is betérve megteszi az útját a városig, bizony már majdnem nyolc óra van. Aki pedig még tovább, más járatra átszállva jut el a munkahelyére, az nem tud nyolc órára, a pontos munkakezdésre beérni. Még az is zavaró e térségbe közlekedő járatokon, hogy hol jeggyel lehet utazni, hol pedig a helyszínen váltható meg a jegy. így aztán nehéz eligazodni az utazás rendjén. Hatvankét érdekelt utas Császárszállásról GOND Á DÍJFIZETÉS Magányos, mozgássérült asszony vagyok, nincs, aki ügyes-bajos dolgaimat intézze. Például tavaly augusztusban, hogy rendezni tudjam a távhőszolgáltató vállalatnál a díjfizetést, taxit kellett hívnom, s azzal mentem el a Népkert utcába. Most hasonló gondom van, és telefonon kértem, hogy küldjenek csekket a részemre, hogy azon fizethessem be az esedékes díjat. Az ígéret ellenére sem kaptam csekket, s a díjbeszedő is valahogy mindig elkerül. Állítólag azért — említette egyik szomszédomnak —, mert nincs ilyen nevű személy a nyilvántartásban feltüntetve. Szeretném, ha a vállalat — betegségemre való tekintettel — találna valami egyszerű módszert arra, hogy a fűtési és vízdíjat befizethessem. özv. Márton Béláné, Nyíregyháza, Bessenyei tér 3—4. szám APRÓ ÖRÖMÖK A közelmúltban óvodás kislányommal és másfél éves kisfiámmal tartottam hazafelé az Árok utcán. Táskámat nagyobbik gyermekem kezébe adtam, megszabadulva a könnyebbiktől, és így haladva tovább, egy idő után pillantást vetettem a táskára, azaz vetettem volna, mert már nem volt meg. Valahol elveszítette kislányom. Kevés pénz volt benne, de a kulcsok annál többet értek, no meg az igazolványok. Nem kellett azonban sokáig szo- morkodnom, mert a házfelügyelő röviddel hazatértünk után átadta a táskát, amelyet egy középkorú férfi hozott el a táskámban lévő , cím alapján. Kedves figyelmességét csak ezúton tudom megköszönni — olvastuk Bertli Istvánné, Öz köz 35. szám alatti lakos levelében, és hasonló esetről számol be levelében Sárközi Gyulápé. Nyíregyháza, Tompa Mihály utcai lakos is. írja, hogy fontos iratokkal teli táskáját veszítette el, némi aprópénzzel. Este a vacsoránál családjának éppen mesélte a szomorú esetét, amikor egy fiatalember csengetett és érdeklődni kezdett az ajtónyitást követően, hogy nem hagyott-e el valamit? A levélírónk táskáját vitte el a lakásra, amiért Sárköziné a szerkesztőségünknek írt levélben mond köszönetét, mert — mint említi — meglepődésében el is felejtette a fiatalember nevét megkérdezni és megköszönni önzetlen fáradozását. „LELEMÉNYES" LAKÓTÁRSAK Nyíregyházán. a Móricz Zsigmond utca 37. .-.zamu ház egyik közös helyiségében az egyik lakó cefrével teli hordókat tárol. A kellemetlen szag átjárja az egész lépcsőházat, már magában ez is bosszantó, de az még inkább, hogy a gyerekkocsikat nincs hol tartani, erre nagyszerű lenne az a helyiség, amelyiket a cefretulajdonos kisajátított magának. Sajnos, a közös képviselőnk sem erélyes, nemigen tesz meg mindent azért, hogy rend legyen a házban, és ilyen a közösség érdekét sértő dolog ne forduljon elő. M. J„ nyíregyházi lakos KÜLÖNÖS FORRÁSOK Elnézem, hogy a magánkereskedők boltjaikban a hazai gyártmányú áruk mellett, túlsúlyban importból származó dolgok' vannak. Ügy tudom, hogy a rendelkezés szerint a magánkereskedők a nagykereskedelemtől hivatalosan nem kaphatnak tőkés importból származó árukat. Akkor honnan ez az óriási kínálat? Milyen forrásból, esetleg különböző boltokból összevásárolják és olykor bizony magasabb áron adják el a „kurrens” dolgokat. Nem ártana az illetékeseknek utánanézni az áruk eredetének és ellenőrizni az árakat is. Kovács László,« nyíregyházi lakos Szerkesztői üzenetek Simon József né apagyi, Varjú Imréné kisvárdai, Simon János sóstóhegyi olvasóinknak levélben válaszoltunk. Tarái Mihály nyíregyházi, Selmeczi Sándor ti- sza vasvári. Rézműves_ Gyula nyírturai. Szilágyi Béláné pátrohai, Lörincz Etelka rohodi, Bódi Gyu- láné szamosta tárfal vi. Horváth Ferencné tiszada- dai, özv. Márton Béláné nyíregyházi, Sólymos Béláné bátorligeti, Balogh Ferencné demecseri, Végh Gyula gyulaházi, Kiss Péterné besenyődi, Virág György teremi, Szabó Gábor nyíregyházi, Bárkányi László nyíregyházi, Tpth István újfehértói, Gál István varsánygyürei. Feleszi Jánosné gacsályi, Gönczi Lajosné pátrohai, özv. Miklósi Miklósné berkeszi, Kernács Lászlóné nyírtas- si. Borbás Béláné olcsva- apáti, Jakab László ko- csordi, Lipták József nyírtéti, Kovács László nyíregyházi, Hidasi László kis- létai, Fazekas Istvánné nyírcsászári, Kocsis Anna ibrányi, Siket Istvánné vá- sárosnaményi, Kálucza Mi- hályné nyíregyházi, Bese- nyei István nyírtéti, Szakács Józsefné máriapócsi, Kondor Rozália nyírcsa- holyi, Trencsényi István nyíregyházi lakosok ügyében az illetékesek segítségét kértük. Budai Miklósné pusztadobosi, Nagy László demecseri, Takács János nyírtelek-varjú lapos i olvasóink kedves köszönő soraikat megkaptuk, örülünk, hogy segíthettünk. Horváth Jánosné buji levélírónk betegségi segélyre nem jogosult, mert 1983-ban az alapszabályban előírt 100 tízórás munkanapot nem teljesítette. Pénzes István nyíregyházi lakos a kért átmeneti lakást — a felújítás időtartamáig — megkapta. Gerő Béla tiszaszalkai lakos által képviselt ügyben a nyugdíjfolyósító igazgatóság intézkedett. Az illetékes válaszol AZ EDDIGI PROPAGANDÁVAL A „Jobb tájékoztatást” címmel megjelent észrevételre a következő tájékoztatást adjuk: áruházunk vezetősége minden pénteken eldönti azt, hogy a következő héten milyen cikkek és melyik osztályon kerülnek a „Centrumhétfő” keretében árusításra. Az erről szóló tablót az áruház bejáratánál már szombaton elhelyezzük, és a kirakatunkban is részletesen felsoroljuk azokat a cikkeket, melyekre kedvezményt adúnk. A jelenlegi gazdasági körülmények között nincs lehetőségünk arra, hogy a sajtóban, rádióban is meghirdessük e kedvezményes vásárt. Egyéb alkalmakról — mint a nőnapi, anyáknapi vagy a nyugdíjasoknak nyújtott kedvezményes árusításról — természetesen a sajtó, valamint a rádió útján is felhívjuk a vásárlók figyelmét. Centrum Áruház Nyíregyháza Csökkenthettt-e a rakodási pótlék? ÁPOLÁSI DÍJ ÜZEMI BALESET ESETÉN Juhász Pál balkányi olvasónk az egyik üzem területén zetorvezetői munkakörben dolgozott. Munkaköréből azzal az indokkal váltották le, hogy az említett gépjárműre vezetői engedélye nincs. Olvasónk ezt azért kifogásolja, mert a gépjármű közúti forgalomban nem vesz részt és a jogosítvány megszerzésére nem kötelezték. További kérdése az is, hogy az órabérét és a havi 400 forint rakodási pótlékot csökkenthetik-e? A munkáltató a dolgozót iskola, tanfolyam elvégzésére, illetve képesítés megszerzésére kötelezheti. Ez a munkáltató részére lehetőség és nem kötelezettség. A jogosítvány megszerzését olvasónknak is szorgalmazni kellett volna még akkor is, ha a járművel csupán az üzem területén közlekedett. A munkáltatónak a minőségi cserére való törekvését kifogásolni nem lehet. A rakodási pótlék az esetleges rakodásban való közreműködésnek a munkadíja, mely csak akkor illeti meg a dolgozót, ha ilyen munkában részi vesz. Az órabér az új munkakörre előírt bérhatáron belül közös megegyezés tárgya, melynek hiányában munkaszerződést módosítani nem lehet. Tehát az új munkabérben meg kell állapodni. Balogh Gyula győrteleki olvasónk 1982. december 21- én üzemi balesetet szenvedett. A vállalat a felesége részére egy ideig ápolási díj címén napi 100 forint ápolási díjat fizetett. Olvasónk szerint ez az ápolási díj a mai napig is megilleti. , Az üzemi balesetet szenvedett dolgozó részére a munkáltató — ha a kárfelelőssége fennáll — köteles megtéríteni a dolgozó részére: az elmaradt jövedelmét, felmerült kárát és a különböző kiadásait. A munkáltató felelőssége ilyen tekintetben korlátlan. Tehát olvasónk részére az ápolási költséget — mint kiadást — addig köteles fizetni, amíg ápolásra szorul és ilyen címen kiadása keletkezik. Az elmaradt jövedelem, a felmerült kár és a kiadások összegét, indokát azonban a balesetet szenvedettnek kell bizonyítania. Ezért azt javasoljuk, hogy kérelmével levélben keresse meg a vállalat szakszervezeti bizottságát. Kérje fel, hogy a jogsegélyszolgálatot bízza meg egy peres eljárás kezdeményezésével, amelynek keretén belül érvényesíteni lehet a kért és az esetlegesen felmerült és megalapozott követeléseit is. A levelében leírtakból arra lehet következtetni, hogy az üzemi balesetéből következően egyéb alapos vagyoni — és nem vagyoni — kárigénye is megalapozott lehet. A «kért „fájdalomdíj” címén követeléssel nem léphet fel. Az elmaradt jövedelem lehet például egy korábban rendszeresen végzett mellékfoglalkozásból eredő kereset. Felmerült kára, a viselt ruházatában és más használati tárgyaiban is keletkezhetett. Az üzemi balesetével összefüggésben számtalan kiadása lehetett, például saját útiköltsége, hozzátartozók kórházi kezelésének idején látogatásával összefüggő útiköltsége, ajándéka, telefonköltsége, a levelében is említett ápolási, gondozási költség, feljavított élelmezési költség, többletmosatási és világítási vagy fűtési költség, a különböző állattartás, saját vagy háztáji föld művelésével kapcsolatban felmerült költségek, esetlegesen építkezett és a szak- vagy segédmunkát a baleset miatt ellátni nem tudta és emiatt is kiadása keletkézhe- tett. A felsorolás nem teljes körű. Az a fontos, hogy ezek a kiadások mind összefüggésben legyenek az üzemi balesetével és azt hitelt érdemlően összegszerűen tudja bizonyítani. Végül a levelében közöltek szerint alapos lehet egy nem vagyoni kárigénye is. Erre akkor tarthat igényt, ha balesétének következtében a társadalomba való beilleszkedése nehézkessé, vagy lehetetlenné válna. Például segítség, vagy segédeszköz nélkül nem tudna közlekedni. A kárigényének teljes körű megállapítására az állapotának végleges kialakulása után van mód. Mindezeket a kérdéseket csak egy peres eljárás keretén belül lehet tisztázni. Hudák Istvánné balkányi olvasónk szakmunkás-bizonyítványt szerzett a közelmúltban. A munkakörére előirt bértétel alsó határa 2600 forint, amit a munkáltató nem hajlandó megadni. Olvasónk kérelmével forduljon a munkáltató mellett működő hivatali munkaügyi döntőbizottsághoz. Kérje a munkabérének az alsó határra való felemelését, mert a bértétel alsó határának a megadása kötelező. A felemelt munkabér, a szakmunkás-bizonyítvány megszerzésétől illeti meg. Sebők Andrásné nyíregyházi olvasónk 1978. szeptember 20-tól 1983 augusztusig szülési, majd gyermekgondozási szabadságon volt. A határozott időre kötött munka- szerződése az első gyermek szülési szabadságának ideje alatt lejárt. Munkába állását követően azt tapasztalta, hogy a gyermekgondozási szabadság idejét nem tekintik munkaviszonyban töltött időnek, ami számára hátrányos. A munkáltató jogszerűen járt el. mert olvasónk munkaviszonya időközben automatikusan megszűnt, passzív jogon folyósított gyermekgondozási segély nem eredményez munkaviszonyt. Nagy Mihály
