Kelet-Magyarország, 1984. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-09 / 33. szám

2 Kelet-Magyarország 1984. február 9. Falugyűlés Nyírmadán „Pénztárca“ nagyban és kicsiben Egymás után érték a meglepetések hétfőn este Nyír- mada vezetőit. Először: arra számítottak, hogy az este hatra hirdetett falugyűlésre komótosan, késve érkeznek az emberek. Másodszor: a párbeszéd színhelyéül a mű­velődési ház klubtermét szánták, ide kényelmesen elfér 150 ember. Harmadszor: arra is felkészítették a kíván­csiskodó idegent, hogy nemigen lesz négy-ötnél több hozzászólás. Mi történt? Először: hat előtt kiderült, hogy a klubterembe már az elnökség sem fér be. Má­sodszor: levonultak az emberek a földszinti mozihelyi­ségbe, s megtelt ez a kétszer akkora terem. Harmad­szor: a sok hozzászólás miatt csaknem három órán át tartott a tanácskozás. Itt meg az újságírót érte meglepetés. Lovas József ta­nácselnök első mondatai szok­ványos tájékoztatót ígértek, ám néhány perc múlva, ami­kor odáig jutott, hogy mire költötték el a költségvetés 20 millióját, a fejlesztési alap 4,3 millióját és mivel gazdagod­tak a lakosság 3 és fél mil­liót kitevő társadalmi mun­kájából, arra számítottam, valaki még közbekiált: elnök elvtárs, nem Pusztadoboson, hanem Nyírmadán vagyunk! Mit tagadjam, hétfő estig hajlamos voltam azt monda­ni: a pénz nagy többségét a székhelyközség költi magára, a társnak csak a morzsa jut. És Nyírmadán mit hallot­tam? Elszámolás A VI. ötéves tervi fejlesz­tési alapból 2,5 milliót a pusz­tadobosi vízmű építésére fordítottak, a társadalmi munka jelentős részét is a vízműhálózat építésénél vé­gezték a lakók, központi fű­tést szereltek a dobosi isko­lába, útkiemelést végeztek a dobosi Kossuth utcában... Persze azért nemcsak ezek­ről beszélt a tanácselnök, hi­szen Nyírmadán is történt egy s más. Például hozzálát­tak a művelődési ház felújí­tásához, a Hárfa utcát is be­kapcsolták a vízműhálózatba. A Táncsics utca áramot ka­pott, korszerűsítették a veze­tékek és a világítótestek egy részét, megépült a tsz-presz- szó előtti útdelta. Kohósalak­kal töltöttek fel néhány ut­cát, lebontották a romos csár­dát és telkeket alakítottak ki helyette. A volt kenyérgyár helyén szolgáltatóház készül... Hogy nem egyedül voltam, aki örömmel hallgatta a társ­községben történteket, erről győzött meg Tolnai Ferenc hozzászólása, aki elmondta: már csak azért is megérde­melték a pusztadobosiak a nagyobb figyelmet, mert a korábbi években mindig na­gyobb érdeklődést tanúsítot­tak a közügyek iránt. „Tisz­telem a tanács gondoskodá­sát — mondta —, kapja meg a társközség is amit megérde­mel.” Nyírmadáról mindig úgy beszéltek, hogy az itt élők so­kat dolgoznak falujukért, és ez így igaz. De a tavalyi lel­kesedést az idén is folytatni kell. Bégány Miklós a község­szépítő bizottság létrehozásá­nak fontosságáról szólt, mert „szép ez a község — mondta —, de jó lenne, ha még szeb­bé tehetnénk." A fásítást sür­gette, de a fák megóvásáról is beszélt. Ha Kisrárdán zeng. Szóltak bőven a gondokról is. Nem szerencsés, hogy az ABC mellett a piacon sertést árulhatnak, de gond van a közbiztonsággal is. Kun And­rás a Rákóczi út gödreinek eltüntetését sürgette, mert az ABC-be már alig tudnak árut szállítani a kocsik. Kézi And- rásné a Petőfi, a Dózsa utca és a Kálvin tér lakóinak ne­vében kérte a TITÁSZ-t: te­Á csend hangjai N em szórakoztató műsor volt a rádió Húszas stúdiójá­nak legutóbbi adása. „A csend hangjai” címmel Hegyi Imre riporter ko­runk egyik alattomos ár­talmáról a halláscsök­kenésről, a siketségről készített, nyugodtan le­írhatjuk, szívbe marko­ló összeállítás. Hallhattunk fiatal anyát, aki arról beszélt, hogyan vált majdnem végzetessé a gyermeke veleszületett hallássérü­lése, ha az utolsó órák­ban nem viszik orvos­hoz és nem kezdik el a hallásfejlesztő gyakor­latokat. A riporter meg­szólaltatott neves fülész orvosokat, kutatókat a korai hallásfejlesztés le­hetőségeiről, a gyógyítás módozatairól. Megdöb­bentő adatokat hallot­tunk arról, hogy a csend hangjai mind több em­bert fenyegetnek, a la­kosság tíz százalékának van valamilyen hallási rendellenessége, ami igen magas szám. A műsorban főként a fiatalkorban felismer­hető és még orvosolható hallássérülésekről volt szó, a szülők, az orvosok felelősségéről, a csend hangjait megtörni akaró speciális nevelőintéze­tek áldozatkész oktató­iról. Valójában egy tár­sadalmi gondra igyeke­zett felhívni a figyelmet a „Húszas stúdió”, ko­runkban mind több a zaj­ártalom lakásban, mun­kahelyen, utcán, az élet minden területén. Egész­séges, jó hallásunk nagy erőpróbának van kitéve. A zaj olyan környezeti ártalom, amely nemcsak a hallást veszélyezteti, a kutatások szerint egy sor más betegségek kiváltó­ja, súlyosbítója is lehet. E lgondolkozhattunk a műsor után azon is, milyen a társa­dalmi, közösségi visel­kedési formánk a na- gyotthallókkal, süketek­kel szemben. Mosoly, szá­nalom, kiközösítés, ide­ges megnemértés lengi körül a csend világában élőket. Hallásunk olyan érték, amit talán nem mindig becsülünk elég­gé, legfeljebb akkor esünk kétségbe, ha egy-egv apró rendelle­nesség — néhány órás, vagy napos — hallás­csökkenés figyelmeztet bennünket, hogy senki sem sebezhetetlen. (P) gyen valamit, mert ha Kis­várdán zeng, vagy Gyulahá­zán fújni kezd a szél, náluk már áramszünet van ... Nem ment el szó nélkül a Hunyadi utca belvízelveze­tésének gondjai mellett sem, de még több bosszúságot és veszélyt jelent a Kossuth ut­cai kereszteződés, ahol csak gólyalábakon lehet átkelni. Tamási Sándor is jobbára a gondokat sorolta. Azt, hogy a Kálvin tér szép virágai he­lyén parkolót alakítottak ki, s ha látta valaki, amikor a virágokat kiszedték, nem szí­vesen vállal még nagyobb cé­lokért sem hasonló jellegű társadalmi munkát. Szóvá tette a Táncsics utca lakói­nak nagy gondját, ahol egy 100—120 méteres mélyedés megközelíthetetlenné teszi a lakásokat, de felhívta a ta-- nács vezetőinek figyelmét ar­ra is, hogy felül kellene vizs­gálni a szociális támogatás­ban részesülők jogosultságát, mert olyanok is kapnak, akiknek „szeretném örökölni a pénztárcáját”. Közben van­nak olyan sokgyermekes nagycsaládok, akik több tö­rődést érdemelnének. Utazás — gondokkal Csinálos János a magukra maradt öregek sorsa felett aggódva kért szót, akiknek még a sírjukat sincs aki meg­ássa. Albi István a járások megszűnése óta tapasztalt gondok között említette, hogy akinek Vásárosnamény he­lyett Kisvárdára kell beutaz­ni például a bíróságra, gon­dolkodhat, hogyan is menjen haza. Reggel még elutazhat éppen Baktáig vonattal, on­nan a zsúfolt busszal, de dél­után akár Baktára, akár Na- ményba utazik el Kisvárdá- ról autóbusszal, a vonatot egyik helyen sem éri el. Mi­ért nem közlekedhet a gyula­házi busz Nyírmadáig, ha már Kisvárdához szervezték a fa­lut? Éles István a kenyér mi­nőségét, a Rákóczi úti belvíz elvezetésének elhúzódását, a TÜZÉP-telep ellátásának hiá­nyosságait kifogásolta. A kérdésekre, a kérésekre a válaszok is elhangzottak, hiszen a tanácsi, a népfront, a pártbizottsági vezetőkön kívül ott volt a TITÁSZ, a Vásárosnaményi ÁFÉSZ kép­viselője is a falugyűlésen, de tekintsünk most ei ettől, mert a lényeg az volt, hogy kiderült: a lakosság nem kö­zömbös a közügyek iránt. Mondataikból kitetszett, hogy ismerik, elismerik a tanács munkáját és — ha néha-néha türelmetlenek is — tudják: mit tehetnek meg ma és mit kell a távlati tervek közé so­rolni. És mindehhez nem fu­karkodtak a felajánlásokkal sem. Balogh József HULLADÉKANYAGBÓL TÓKÉS EXPORT. A Tannimpex Guszev utcai kiállítótermében textilipari kiállítást rende­zett a Novotrade vállalat. A bemutatott termékek a gyapjú­iparban eddig hulladéknak számító nyersanyagból készültek. A tetszetős szőnyegek és takarók iránt — amelyeket nem­sokára gyártani kezdenek — érdeklődnek a nyugat-európai tőkés országokban is­Borverseny Dombrádon Hódít a szóló A dombrádi szőlősgazdák izgalommal várták a bor­verseny napját, hiszen saját termésű boraikat minősítette a szakemberekből álló zsűri. Negyvennégy gazda vett részt a rendezvényen, ahol előbb meghallgatták Kovács Gá­bor főiskolai tanár előadását a bőrbetegségekről és a bor­kezelésről, majd Szerdi Gá­bor tanár, helybeli borter­melő mondta el véleményét, tapasztalatait. Ezt követte a vita — majd a bemutatott borok értékelése — össze­sen 26 palack bort ízleltek- vfzsgáltak meg a hozzáértők. Ezalatt szellemi vetélkedőt tartottak a jelenlévők között szőlészetről-borászatról. A zsűri örömmel állapít­hatta meg: míg két évvel ez­előtt több gazda borát „diszkvalifikálni” kellett, mert direkttermő szőlőből készült, most mindössze egy ilyen akadt... A legjobb bo­rok gazdái jutalmat kaptak — kertészeti eszközöket, iszakkönyveket. A dombrádi szőlőtermesz­tésnek hagyományai vannak — ezek ápolására alakult meg néhány évvel ezelőtt a kertbarátok köre. Gyakran tartanak összejöveteleket, ki­cserélik tapasztalataikat, megvitatják a saját módsze­reket, melyekre persze min­denki esküszik. Talán ennek is köszönhető, hogy míg ko­rábban meglehetősen sok el­hanyagolt szőlőterület volt Dombrádon, most már új kedvvel foglalkoznak a sző­lővel a gazdák. (sz. e.) Megyei sajtóbibliográfia az ifjúságról Új. megyei kiadvány látott napvilágot a napokban: a Móricz Zsigmond Megyei Könyvtár kiadásában megje­lent „A kommunista ifjúsági mozgalomban Szabolcs-Szat- márban 1957—1982" című saj tóbi/bliográf ia. Nem a széles olvasóközön­ségnek szól a 300 példány­ban kiadott kétszázoldalas kötet, ám sokkal többen for­gathatják haszonnal, mint azt első látásra gondolnánk. Az ifjúsági szövetség 25 évét öleli fel a több mint 2200 tételt — azaz hírt, tu­dósítást, interjút, elemzést — jegyző bibliográfia. Már maguk a címek is iránytűt adnak az első KISZ- alapszervezetek megalakulá­sától kezdve (1957) a KISZ negyedszázadéra emlékező alapítókról szóló írásokig (1982) — amelyek alapján könnyen hozzá lehet jutni a részletesebb információkhoz. Sokat segíthet a kiadvány mindazoknak, akik a KISZ helyi történetével szeretné nek megismerkedni, de a mai KISZ-vezetőkneik, propagan­distáknak is, akik számára szintén fontos, hogy mai munkájukban hasznosítsák elődeik tapasztalatait. Az Orosz Szilárd szerkesz­tésében megjelent tematikai tagolású kiadvány főként a Kelet-Magyarországban és a Szabolcsi Ifjúságban közölt írásokat szemlézi. Egy ré­gebbi, 1970-ben megjelent kötetettel (Szabolcsi Ifjúság — Tanulmányok és adatok Szabolcs-Szatmár megyei de­mokratikus és kommunista ifjúsági mozgalmának törté netéből — 1945—1970) me­gyénk felszabadulását követő ifjúsági mozgalmának hatá­rozott közelképét vetíthetik az érdeklődők elé. (m) A tárgyalóteremből Beszélt a lopott táska Akár némi nosztalgiával is gondolhatnánk arra, hogy ki­halnak a klasszikus tolvajok: a zsebesek, a vasúti tolvajok, mac­kósok ... Persze, nem haltak ki, hanem más, jobban fizető lehetőségeket kutatnak. Persze, nem mindegyik, például Farkas Zsigmond 51 évet nyírbátori la­kos sem, ő megmaradt a rég meg­tanult és bevált formáknál, az más kérdés, hogy hamar raj­taveszt. Büntetve volt már mar- kecolás, zsebtolvajlás és rablás miatt is, ei az utóbbi tíz évből csaknem hetet volt börtönben Tavaly október 8-án este Far­kas berúgott a nyírbátori Kakukk étteremben, és összeveszett a feleségével. Mérgében felszállt a Debrecen és Mátészalka között közlekedő személyvonatra. A vonaton aludt Balázs Má- tyásné. Balázsné szolgálatból tért haza, és nagyon elfáradt, azért nyomta el az álom. Kék reklámszatyor és sötétkék mű­bőr táska volt nála, több sze­mélyes holmival, továbbá 1604 forint készpénzzel. Farkas természetesen nem hagyta ki a lehetőséget, és Ho- dászon az ellenkező oldalon le­szállt a vonatról — a két táská­val súlyosabban. A pénztárcát még ott előkereste, kiszedte be­lőle a pénzt, a tárcát eldobta — ennyit eltanult a zsebesek „mes­terségéből” —, azután bement a várótőerembe. Balázsné Mátészalkán a for­galmi irodában és a rendőrségtől kért segítséget. A vasutasok át is telefonáltak Hodászra. A szolgálatban lévő Lilik István kiment a váróterembe, és látta, hogy ott egy hölgy ül. továbbá egy cigány férfi. Megkérdezte mind a kettőt, hová utaznak, s a férfi úgy válaszolt, hogy Nyír­bátorba. Előtte volt két táska, egyik kék, a másik sötétkék. (Éppen ilyet kerestek Mátészal­káról.) Viszament a forgalmi irodába, hogy közölje a látotta­kat. Köziben azonban Farkas észbe kapott, hogy mekkora hibát csi­nált: kiment az állomásból és hamarosan visza is tért — táska nélkül. Az ott várakozó hölgy és a vasutas is kérdezte: hová let­tek a táskák? Farkas azt vá­laszolta. hogy a testvérének ad­ta át. Persze, a környéken nem volt senki. A vasutas ezt isi közöl­te Mátészalkával, s a telefonon végzett nyomozásnak a rend őrség megjelenése vetett véget. Végül is csaknem mindent meg találtak, csak az hiányzott, ami véletlenül szóródott ki a táská­ból a pénztárca kiszedésekor. A Mátészalkai Járásbíróság dr. Soltész Pál tanácsa Farkast lopás miatt — mint többszörö­sen visszaesőt — egy év börtön re büntette és két évre eltiltót ta a közügyektől. Kötelezte bíróság Farkast a még meg nem térült 293 forint kár megtéríté sére is. Az ítéletet a Nyíregyhá zi Megyei Bíróság helyben hagy­ta, így az jogerős. (ki)--------------------------------^ HÍRÍinK v —‘7 Az elmúlt hetekben a Nép- szabadság művelődéspolitikai írásai között különösen sűrűn szerepeltek nyíregyházi, ille­tőleg szabolcsi témájúak. Terjedelemes írás mutatja be a Megyei és Városi Mű­velődési Központ életét, ja­nuár 10-én Baktalórántháza és társközségei kerültek a lap reflektorfényébe. KÖNYVESHÁZ AZ ISKOLÁBAN A cikkből megtudható. hogy Nyxrkércsen az iskolában talál­hatjuk meg a szépen berendö- zett könyvtárszobát. Nappal a kisdiákok használják, este pedig a község lakói vehetik birto- kukiba a helyiséget. Most, hogy találkozott az iskola meg a könyvtár, a gyerekek tucatszám­ra viszik haza a könyvekét a szülőiknek., akik maguk is be­járnak ide, nemcsak olvasni, de beszélgetni is. Ramocsaházán- a másik társközségben is a kor­szerű modem iskolában kapott helyet a köny-vesszoba. Az ol­vasnivalók mellett hanglemezek­ből is válogathatnák az érdeklő­dök, a zenesarok magnóval, le­mezjátszóval mindenkinek a rendelkezésére áll. Természete­sen csak tanítás után, addig eb­ben a teremben is kisdiákok foglalnak helyet. HASZNOSÍTHATÓ ISMERETEK A lap január 14. számának egyik cikke a fakultáció kér­déseit, gondjai feszegeti. Az írás többek között megemlí­ti, hogy a vásárosnaményi gimnáziumban próbáltak egy olyan fakultációs „szabadon választható” tárgyat kitalál­ni, amit az érettségi után az üveggyárban hasznosíthatná­nak a tanulók. Meg is álla­podtak az üveggyáriakkal, hogy összeállítanak nekik egy tan tervet, aminek alapján már itt megismerkednek a szakmával, aztán egy év után szakmunkás-bizonyít­ványt szerezhetnek a gyár­iban. BOROVI FENYŐ? A Tiszadobi Gyermekváros tör­ténetéről, mindennapjairól szá­mol be az Ifjúkommunista 12-es száma. Egyebek közt arról is, hogy a kastély tetőszerkezete elöregedett, vakolat igencsak omlik már itt-ott. Elég nehéz helyzetben vagyunk a műemlék épület miatt — mondja az igaz­gató. Előírás, hogy eredeti, a valósághoz hasonló anyagokkal végezhetjük a felújítást — s ez emiatt évek óta húzódik már. Honnan szerezzünk például 28 méteres borovi fenyögerendá- kat, műemléki palát, speci­ális festéket? A tlszalöki tanács építőipari vállalata ezért lemond­ta a munkát, a Nyírber és a SZAÉV 1985-ig elvégzi a rekonst­rukciót — ha lesz anyag. Ezért a KISZ KB védnökséget váUalt a felújításért az anyagok meg­szerzéséért. TANULSÁG A Magyar Hírlap január 20-i számában az ömbölyi Kossuth Tsz-ről olvashatunk sorokat. Az elnök mindent egy lapra tett. Olyannyira, hogy központi előírásokat is figyelmen kívül hagyott. Nem vetette be például azo­kat a területeket, amelyek a gazdaság fennállása óta csak veszteséget termeltek, lebo­nyolított olyan földcseréket, amelyek a gazdaság érdekeit szolgálták. Az elnök tehát a szó legszorosabb értelmében gazdálkodott. Nem mindig sikerrel, mert például az említett földek művelés aló­li kivonásához a felettes ha­tóság — a MÉM — engedélye kellene. Nincs meg. Pedig az elnök már több hónapja el­juttatta kérvényüket. Több hónapja fut az az ügy is, amelyhez a megyei fővadász aláírása kellene. A minden fillért megfogó termelőszö­vetkezetben ugyanis 250 ezer forintnyi kárt okoztak a va­dak. Nos, a fővadász még úgy tűnik, nem döntött, pedig a forintokon múlik, vajon a kukoricatermelés hozta-e vagy vitte a pénzt?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom