Kelet-Magyarország, 1984. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-05 / 30. szám
2 Kelet-Magyarország 1984. február 5. Hulladékért kopogtatnak Szabolcs-Szatmár köztudomásúlag nem dúskál vasérckészletében — miután egyetlen bányánk sincs — mégis köze van a kohászathoz. A magyar kohóipar, igaz, nem megyénktől függ, ám mégsem nélkülözheti a szabolcsi ipár egyik melléktermékét, az öntvény- és vashulladékot, mint a kohászat segédanyagát. Ennek összegyűjtésén fáradozik a MÉH mellett megyénkben a Kohászati Alapanyag-előkészítő Vállalat nyíregyházi kirendeltségének huszonnégy fős kollektívája. Árgus szemmel figyelik a szabolcsi ipari üzemek tevékenységét, s hála az évek során kialakított jó kapcsolatnak, már jó előre tudják, mikor és hol kell kopogtatniuk a hulladék ügyében. Hat teherautójuk szinte állandóan úton van, s a jól szervezett munkának köszönhetően a múlt évben is 17 ezer tonna öntvény- és vas hulladékot gyűjtöttek össze, s továbbítottak a hazai kohászat fellegváraiba. D_ J iMvítn« Megyénkben hét gonddal, kitartással dolgozik, egy-egy be- *,®**®®J'■TITOS. helyen segíti a szédhibás gyereket egy—három év alatt, — beszédhibás gyermekek nevelését logopédus, attól függ, mennyire hibás a beszéd, — le- A megyei nevelési tanácsadó Nyírbátorban a hét korrigálni. A legkisebbektől, az óvodá- napközi otthon egyik helyiségében hozta lét- soktól az általános iskolásokig jönnek ide re ezt a tevékenységét. Mészáros Zoltánné gyerekek, sok szülő vidékről hordja be cse- logopédus hetedik éve foglalkozik itt a gye- metéjét. A játékos foglalkozások keretében, rekekkel. Örömmel újságolta, hogy január heti két alkalommal észrevétlenül sajátítják végén tizennyolc gyerek fejezte be a tanú- el a helyes beszédet. Képünk: Mészáros Zol- lást, akiknek a beszédhibája megszűnt. Álta- tánné óvodásokkal foglalkozik. Iában évente 60—70 gyereket tanít. Nagy Elek Emil Szórakoztató zenészek „szűri alatt”? Egy szórakozóhelyen a hiányzó, hiányos, vagy teljes létszámú, de rosszul játszó zenekar játéka éppúgy megkárosítja a vendéget, mint a boltban, ha kevesebbet mérnek húsból, vagy bármi másból. Márpedig egyre több jel mutat országosan — és megyénkben is arra — hogy a szórakozóhelyek látogatottságának csökkenésével az éttermek, presszók, bárok és más vendéglátóhelyek vezetői a zene megnyirbálásával igyekeznek csökkenteni a költségeket. De kinek jó ez? A, B, C A megyeszékhelyen az Országos Szórakoztatózenei Központ megyei kirendeltségének kimutatása szerint nyolcvan állandó működési engedéllyel rendelkező szórakoztató zenész él, akik jogot szereztek a hivatásos zenészi munka gyakorlásához. Valójában ötvenhatan dolgoznak a zenészpályán. Közülük egynek van a legmagasabb minősítést jelentő „A” kategóriás működési engedélye, 19-en „B”, 31-en pedig „C” kategóriás engedéllyel rendelkeznek. A megyében rSjtuk kívül 538 azoknak a száma, akik a négyévenként meghosszabbított ideiglenes működési engedéllyel rendelkeznek. Természetesen gz állandó és az ideiglenes működési engedélyek minősítést tartalmaznak, hisz az állandó működési engedélyeket ma már középiskolai végzettséghez és magas zenei tudáshoz kötik. A gyenge on ki hullj Az ideiglenes működési engedélyek gazdái felkészültségben, színvonalban nagyon eltérő képet mutatnak. Ezért is írták elő számukra, hogy nyolcévenként meg kelll újítani az ideiglenes szerződést — amely a munkábaállás, a kiközvetítés feltétele — magyarán újra vizsgát kell tenniük szakértő zsűri előtt. Csak azok szerződését újítják meg, akik helytállnak a vizsgán. A dolog érdekessége, hogy az állandó mellett az ideiglenes működési engedélyes zenészek is vállalhatnak munkát. Az lenne a cél, hogy minél többen szerezzék meg az állandó működési engedélyt, a gyengék pedig hulljanak ki a „szűrőn”. Valójában az ideiglenes engedéllyel rendelkezőknek is magas követelményeket kell teljesíteniük a márciusban kezdődő vizsgákon. Mit kell tudni a vendéglátóhelyeken dolgozó ideiglenes működési engedély megszerzéséhez? A népzenészeknek 200 kötelező számot. A tánczenészeknek szintén 200 dalt kell egyéni meghallgatáson előadni 20 latinamerikai, 40 úgynevezett futó külföldi táncdalt (slágert), 40 futó, ebben az időszakban divatos magyar táncdalt (slágert), 20 operett-, musicalrészletet, 10 nemzetközi (bécsi, német, olasz, orosz stb.) dalt. Még a tánczenc- szeknek is kell ezen -felül tudniuk 20 magyar nótát, népdalt, csárdást... Az alkalmi működési engedélyek megújításáért a népzenészeknek 100 népizenei számot, a tánczenészeknek szintén száz számot kell előadni. Többségében külföldi és magyar‘ táncdalokat, majd operettrészleteket, nemzetközileg ismert dalokat, nótákat. Vendóghódítás Az Országos Szórakoztatózenei Központ megyei kirendeltségének vezetője, Juhász Imréné elmondta: tavaly a megyében 244 állandó és ideiglenes működési engedéllyel rendelkező zenész állt alkalmazásban. Az idén ez a szám mintegy kétszázra csökkent. Jelenleg ötvennégy hivatásos zenésszel kötöttek szerződést 1984-re a megyében — még kettőnek nincs állása. Rajtuk kívül alkalmazásban áll 150 ideiglenes működési engedélyes is. A vendégek visszahódítá- sában bizonyára segítene, ha a szórakozóhelyek színvonalasabb, vonzóbb zenével várnák a közönséget, s nem csökkentenék a zenekarok számát. Komplett zenekarok szerződtetése helyett nem egy szál szólózenésszel igyekeznének azt a látszatot kelteni, mintha a vendég „zenés” helyen lenne. A zene megbecsülése — valahol összefügg a vendégek megbecsülésével is ... P. G. Rágták, akár a madvetalpat Borverseny Vaján Péntek este hat óra, és zsúfolásig tele a vajai kultúrház klubja. Hosszú sor kígyózik a ház igazgatójának szobája előtt, meglett férfiak hasas borosüvegeket szorongatnak hónuk alatt, összevont szemöldökkel méregetik egymást, no meg az üvegeket: mert ilyen még nem volt, Vaján borverseny ... ! Sorszámot kap mindegyik üveg, hiszen a verseny titkos, meg kell őrizni a zsűri szuverenitását. Ne a gazdákat, hanem a borokat minősítsék! A verseny színhelye már szépen előkészítve, ott sorakoznak a borok is a zsűri asztalán, csillog-villog a rengeteg üveg a gyertyafényben. Mert a bor csak a gyertyafényben mutatja meg igazi önmagát..., nem pedig holmi neonégők alatt. A gazdák, a helyi kertba- rátklub tagjai egyre türelmetlenebbül lesik a zajtót, hol van már ez a zsűri...? Hol lenne? A szomszéd szobában. Készülnek a nagy versenyre, elnökük, Szinnyei Bertalan — civilben is profi borász, hiszen a sóstóhegyi borkombinát vezetője — az utolsó eligazítást tartja. S biztos, ami biztos, parányi edzést is tartanak. Sipos György a házigazdák nevében ismeretlen eredetű Rókával kínálja a zsűrit, melynek tagjai ízeire szedik a nedűt. Rágják, forgatják szájukban a bort, akár a medvetalpat, s megszületik az ítélet: könnyű homoki bor, illatos, ám az íze eléggé furcsa. Csak nem palackozott borral vizsgáztatták a vizsgáztatókat ... !? A házigazdák elégedetten bólintanak, jól van, megnyugodtak: mármint a vajaiak, mert bizony ők valóban bolti borral kínálták a vendégeket. Felismerték, tehát a zsűri érti a dolgát. Kezdődhet a verseny ... ! Mert szőlőt termelni mindenki tud. De a szőlő leikével, a borral bánni...! A termelők közül ketten is — R. Kun Ferenc s Takács József — állítja, a hordón múlik a legtöbb. Azt ha nem úgy kezelik, ahogy kell, az „úri” szőlőt, azaz a mostani divatos fajtákat is megette a fene. A tölgyfahordó, az az igazi! í A jó bornak, amit már javában vizsgál a zsűri. Nincs könnyű dolga, hiszen azt kell megállapítania, hogy harmonikus, vagy díszharmo- nikus-e a gazdák bora. Gondoljunk bele! A laikus mit mond: ez a bor jó, ez meg rossz. A zsűri pedig vizsgálja a bor színét, tisztaságát, illatát ,ízét, zamatát, De ezen belül is hányféle szempont alapján kell ítélniük! Csak a tisztaság lehet tükrös, fátyolos, homályos, poros, törött . .. ! Huszonhat gazda, huszonhat féle bor vizsgázott péntek este Vaján. S a borok állták a versenyt. A zsűri is. Pontosabban ők ülték, hiszen ki képes állva végigkóstolni ennyi üveget... ! B. G. Összedőlés előtt A sóstói romfürdőről — nosztalgia nélkül AZ UTÓBBI NAPOKBAN ' kétszer is foglalkoztunk Sóstó mai arculatával és jövőjével, mindkétszer kimaradt azonban egy fontos dolog, aminek sorsa sok embert foglalkoztat. Ez pedig az egykori kádfürdő épületének sorsa, amelynek állapota minden arrajárót véleménynyilvánításra késztet. A fiatalabb korosztály nem érti, miért nem takarítják el onnan a romokat, az idősebb korosztály pedig azt nem érti, miért nem újítják fel ezt a Sóstó képéhez szorosan hozzátartozó értékes épületet. Ezzel a néhány sorral a volt fürdő épületének sorsáról dönteni hivatottaknak szeretnénk segíteni, mert úgy gondoljuk, hogy a döntés elodázása már nem járható út. A szóbeszéd szerint eredetileg istállónak épült a múlt század elején Sóstón a közel hét éve bezárt tisztasági fürdő, csak a század vége felé alakították át kádas fürdőnek. Később bővítették, s századunk elején épült hozzá a medencét magában foglaló rész. Bár hihetőnek hangzik a történet — mert 150 évvel ezelőtt nem parkolót, hanem istállót kellett építeni a szállodák mellé, — hiteles levéltári adatok igazolják, hogy az épületet „Tekintetes Elek Salamon úrral kötött árendás szerződés” alapján eredetileg is fürdőnek építették 1820- ban. Arról is levéltári adatok szólnak, hogy 1830-ban, majd 1839-ben, 1841-ben, 1846-ban, s később is, öt—tíz évenként korszerűsíteni kellett, aztán a század végefelé is bővítették, hiszen Nyíregyházán jószerint nem volt fürdőszoba, a városban pedig mindössze egy zsidó rituális fürdő üzemelt. A strand megnyitásával lényegesen lecsökkent a kádfürdő szerepe és forgalma, 1971-ben pedig a Malom utcai tisztasági fürdő felépítése után már télen sem töltötte be korábbi szerepét.' Voltak olyan napok, amikor összesen nyolc—tíz vendég kereste fel, kevesebb, mint amennyi személyzet kellett a működtetéséhez. Az évtizedek során az épület is megkopott: az állandó gőz, a szikes meleg víz megette a vezetékeket, s százezrekbe került évente a felújítás, az üzemeltetés, a bevétel pedig — annak ellenére, hogy a tanács minden eladott jegy árához a dupláját tette — csak tízezrekben volt mérhető. 1977 végén aztán megpecsételődött az épület sorsa. A mennyezet leszakadt, s hajszálon múlt, hogy súlyos baleset nem történt. A fürdőt még aznap bezárták, s azóta sem dőlt el, hogy mi lesz a sorsa. A tárgyaló- teremből Az olajjegy is lehet csúszós Valószínű, a. borravaló miatt mindig a menő foglalkozások között tartotta számon a közvélemény a benzinkutasoikét, • most azonban már akár a veszélyesek közé is sorolhatnánk, mert egyre nagyobb a csúszásveszély a kutak környékén. Nem a csor- duló-cseppenő olajfoltok miatti csúszásra gondolunk:, hanem a sűrűn szálldogáló olajjegyek miatti. erkölcsi csúszásra, ami az utóbbi néhány hónapban legalább húsz benzimkútkezelő kenyerébe, egzisztenciájába került, mert kévés élték a keresetet, a borravalót és különböző manipulációkkal jutottak tisztességtelen jövedelemhez. A legfrissebb benzinkutasügyben hét kútkezelő sározta be magát, igaz, ehhez egy jegyeikben gazdag emberre Is szükség volt. Nagy András 33 éves nyíregyháza lakos a Szabolcs-Szatmár megyei Kommunális Szolgáltató Vállalat gépjármű-előadója volt. ö gondoskodott a vállalat gépjármüveinek üzemeltetéséhez szükséges gázolajról és motorolajról. A jegyeket megvásárolta az ÁFOR-tól, s ö osztotta ki a gépkocsivezetők között. Nagy még két hónapig sem végezte tisztességesen a munkáját, mert alighogy gépjármű-előadó lett, úgy ügyeskedett, hogy ne csak a járműveknek jusson olaj, hanem neki is. Ezt úgy oldotta meg, hogy a kútkönyvekbe nagyobb mennyiségű gázolajjegyet helyezett kiadásba, mint ameny- nyi a gépkocsivezetők által vezetett üzemanyag-elszámolási lapokon volt. Egyik módszere az volt, hogy a kiadásba helyezett gázolajjegy mennyisége élé odaírt egy egyest, de olyan, is előfordult, hogy amikor a járművezetők csak motorolajat kértek, Nagy az üzemanyagrovatot nem húzta ki, s amikor a gépkocsivezető aláírta, ö az üres rubrikába beirt néhány száz liter gázolajat is. Nagy kilenc hónap alatt közel 400 ezer forint értékű kárt okozott ezzel a módszerrel vállalatának. Természetesen a jegyekkel mit sem ért volna, neki pénzre volt szüksége, ezért megismerkedett néhány benzinkútkezelővel s előbb 2 forintért, majd 2,50-ért adta el nekik a 8 forint 90 fillért, illetve a később 9,80-at érő olaj- jegyet. A benzinkutasok saját zsebükből kifizették Nagyot, aztán. ha valaki pénzért vett gázolajat, azt a pénzt zsebre vágták, a Nagytól szerzett jegyet pedig elszámolták az AFOR-nak. Amikor a bűncselekmény kiderült, s Nagy Andrást már el is bocsátották, ő még megpróbált szépíteni korábbi viselkedésén, ezért megkeresett egy gépkocsivezetőt, hogy hamis taniúzásra bírja. A gépkocsivezető nem vállalta a hamis tanúskodást, Nagyot azonban a Nyíregyházi Járásbíróság dr. Drégelyvár! Imre tanácsa a folytatólagosan, üzletszerűen, jelentős értékre elkövetett sikkasztás és a magánokirat- hamisítás mellett hamis tanúzásra felhívás miatt is elítélte, amiért 2 év 6 hónapi börtönbüntetést kapott, három évre eltiltották a közügyektől és kötelezték, hogy volt munkahelyének 362 ezer forint értékű kárt térítsen meg. A benzinkútkezelők visszafizették azt a pénzt, ami hasznuk az olajjegyek vásárlásából származott, de a bíróság Tóth Imrét 1 évi szabadságvesztésre és kétezer forint pénzbüntetésre, Mokánszki Mihályt 6 ezer forintra, Vinai Lajost 4600 forintra, Gyüre Ferencet 3900 forintra, Czlmmer Györgyöt öt hónap szabadságvesztésre — ennek végrehajtását két év próbaidőre felfüggesztették — és 1500 forint pénz mellékbüntetésre, Fekete Andrásnét pedig 6800 forintra büntette. Az ügyész Tóth és Vinai büntetését tudomásul vette, a többi esetben súlyosabb büntetés kiszabásáért fellebbezett. Vinai tudomásul vette a büntetést, Tóth és Czimmer György felmentésért, a többiek enyhítésért fellebbeztek. Másodfokon a megyei bíróság dönt. Akkori gazdája,, a SZAVI- CSAV, érthető módon bonta-» ni szeretett volna, s megkérte hozzá az Építésügyi Minőség-ellenőrző Intézet véleményét. A vizsgálat a bontani akarók szándékát erősítette, hiszen akkor az egész épület 700 ezer forintot ért, felújítása pedig — szintén akkor »— 12 millióba került volna. Ám sokan, műemléki jellegére hivatkozva, nem értettek egyet a bontással. Kikérték hát a Műemlékvédelmi Felügyelőség véleményét is, amely kimondta, hogy az épület semmilyen védettség alatt nem áll, sőt az akkori rendezési terv szerint ez az épület akadályozta egy szép sétány kialakítását. A vállalat bontási engedélyt kért, de ezt elutasították. Megfellebbezték, de a megyei tanács is elutasító határozatot hozott, s egy idő után átadták az épületet a Nyírtouristnák, amely azt tervezte, hogy olcsó motellé alakítja át. Készíttettek is egy tervet és egy költségvetést, ám kiderült, hogy a gyakorlatilag rommá vált épület átalakítása körülbelül 15 millió forintba kerülne, többe, mint amennyiért újat építhetnének helyette, s mivel a Nyírtou- ristnak sem volt pénze, lemondott arról, hogy átalakíttatja. ÉS AKKOR JELENTKEZETT a Nyíregyházi Lakás- szövetkezet, hogy ha ők megkapnák a volt kádasfürdő épületét, üdülőszövetkezetté alakítanák. Igényüket még ma is tartják, ám ha újabb hónapok telnek el annak eldöntéséig, hogy mi legyen az épület sorsa, akkor már ők sem vállalják. Most tehát még választhatnak a döntésre illetékesek, de egy-két hónap múlva már nem kell dönteni, összedől magától. Balogh József Bél —belgáknak A korábban hulladékként eldobott — lyukas vagy túl rövid — sertésbélből exportminőségű, a megrendelő kívánsága szerinti szélességű és hosszúságú tölteni valót készítenek a keme- cse-kótaji Egyesült Erő Termelőszövetkezetben. A gazdaság új melléküzeme, a bélragasztó januárban kezdte meg rendszeres termelését. Évente hárommillió egységnyi — ez tíz centiméteres szélességre átszámítva egymillió kétszázezer méter hosszúságnak felel meg — sertésbelet „gyártanak” itt, s exportálnak a TERIM- PEX közvetítésével Belgiumba. A hulladékhasznosítási eljárás érdekessége, hogy semmilyen idegen ragasztóanyagot nem használnak fel a munkálatok során. A sózott állapotban érkező hulladékbelek ugyanis az áztatás, mosás, fehérítés után vegyszerekkel kezelik. Az ezáltal feloldódott zselatin ragasztja össze szárítás közben a formafára rakott, egymásra terített béldarabokat. A több mint száz női dolgozónak állandó foglalkozási lehetőséget nyújtó üzem a gazdaságnak hétmillió forintjába került, ami a tervek szerint két év alatt térül meg. A viszonylagos olcsóságot elősegítette, hogy házilagos kivitelezésben alakították át erre a célra régi, használaton kívüli épületeiket. k. k.
