Kelet-Magyarország, 1984. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-04 / 29. szám
KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1984. február 4. £1 __________Kilencven éves a színház j Thália nyíregyházi temploma „Megtörtént végre, ami után annyi idő óta epekedve sóvárogtunk. Megnyílt a nyíregyházi állandó színház s a boldog emlékezetű színkör immár teljesen átadatott a feledésnek, melyből emlékét talán csak a nyíregyházi színészet történetével foglalkozók fogják néha napján felidézni." Ezekkel a sorokkal kezdődik a Nyírvidék 1894. február 11-i számának részletes — mai újságíróízléssel mérve egy kicsit túl is részletezett, — tudósítása, az első nyíregyházi kőszínház ünnepélyes megnyitásáról. Egy korábbi színháztörténeti munkánkban így emlékeztünk az 1800-as évek közepétől a századfordulóig zajló „viharos eseményekről”, melyek döntő jelentőségűek voltak a magyar színészet történetében. „1837- ben megnyitotta kapuit a Pesti Magyar Színház, mely 1840-ben vette fel a Nemzeti Színház nevet. Az ezután következő nem egészen 60 év példátlan a színháztörtériet- ben. Mintha egyszerre akarná pótolni évszázados lemaradását a nemzet. Mint hajdan István király alatt a templomokat, »minden tíz faluban egyet«, úgy építi a színházakat, érezve, hogy mint akkor az volt, most ez az Európában maradás feltétele. 1857- ben Miskolc, 65-ben Debrecen, 74-ben Székesfehérvár, 79-ben Békéscsaba, 83-ban Szeged avat színházat. Ezután tíz év szünet következett. (Lélegzetvétel? Erőgyűjtés?), majd ismét három színház .nyitja meg kapuit. 1894., 95., 96.: Nyíregyháza, Kecskemét és Pécs.” Kilencvenéves tehát a nyíregyházi színház. 1894. február 6-án gördült fel benne először a függöny a meghívott protokoll közönség előtt (felemelt helyárak!), hogy Benczy Gyula zenekarának hangjaira elkezdődjék egy új' korszak Nyíregyháza színészetének történetében. Február 6. 1894-ben keddi napra esett. Eredetileg előző hét szombatjára tervezték a megnyitót, de az építők nem készültek el időre a „belső berendezésekkel”. (Lám, a „határidőcsúszásoknak” is hagyománya van.) A megnyitó ünnepség műsorát Dobó Sándor társulata „adta”. A híres prímás (akinek ma emléktáblája van a Dózsa György úton) és zenekara a Hunyadi László-nyitányt játszotta. Ezután a Dobó-társulat előadta a Múlt és jelen című „drámai prológot”, melyet bizonyos Komoróczy Miklós erre az alkalomra írt, és pályadíjat nyert vele. Következett ezután Jókai Mór, Szigetvári vértanúk című „eredeti szomorú játéka” (első felvonás), majd Szigligeti Ede A csikós című népszínművének második felvonása zárta az estet. Idézzük fel hát ezt a jeles tudósítást ma, néhány megjegyzés kíséretében. „A legnagyobbrészt estélyi öltözékben megjelent közönségre teljesen kedvező benyomást tett a színház, dacára, hogy a festő- és kárpitos munkák még hiányzanak. A hatalmas, vörösre festett és nem hirdetésekkel elcsúfított — minőnek egy fővárosi napilap, nem tudni milyen forrásból állította — vasfüggöny szintén kíváncsiság tárgya volt. (Festő- és kárpitosmunkák. Fővárosi zsurnaliszta, aki állít valamit anélkül, hogy ideutazna, megnézni azt a vasfüggönyt. Nincs új a nap alatt.) Ezután a tudósító a színészek játékáról ír és megállapítja, hogy a társulat jó, állja az összehasonlítást a „legutóbb itt időzött Tiszaiféle truppal", bár „Szentmik- lósi kissé színtelen”, .és „Bo- ronkaiból is hiányzik a ben- sőség.” A személyre szóló, elemző kritika — amit a színészek azóta is hiányolnak — itt sem „teng túl”, amint látjuk, annál több szó esik a bankettről, amit az Európa- hotel dísztermében tartott az „úri közönség”. • „Mintegy 60 —70 résztvevő jelent meg a vacsorán.” Kállai András főispán szerepel a meglehetősen hosszú lista élén. Miklós László alispán, Bencs László polgár- mester és Belovitz Károly nyíregyházi pénzügyigazgató követik és még sokan mások, hölgyek, urak, notabilitások — írhatnánk, ha színlapot szerkesztenénk. Mert még 25 nevet sorol fel a tudósítás, címmel, ranggal, megadva mindennek a módját. (Dr. Vietórisz József „szerényen” utolsóként szerepel ezen a „díszes” listán.) A szorgalmasan jegyzetelő tudósító azt is leírja, hogy ki kire, mire mondott pohárköszöntőt. (Igen sok hangzott el ezen az estén.) Ragadjunk ki kettőt ezekből. „Bencs László polgármester Miklós László alispánra mondott zajos tetszést arató fel köszöntőt, melyben egy közbeszólásra visszavágva kinyilatkoztatta, hogy Szabolcs vármegye éppen nem az a bizonyos „bilincs”, minek sokan hiszik és mondják.” (Hát igen. Akkor „bilincs”, kilencven évvel később fekete vonat. Mindig „vissza kell vágnunk” valamire?) „Horovitz Jakab a helyi sajtóért üríti poharát, katonabandához hasonlítva azt, mely a közművelődés terén küzdő csapatokat, a közönséget harcra lelkesíti.” (Visz- szavágunk.) Nagy idő telt el azóta, ma, 1984. február 6-án harmadik évadjának negyedik bemutatójára készül a nyíregyházi színház önálló társulata. A társulat nélküli fogadó színház „immár teljesen átadatott a feledésnek, melyből emlékét talán csak a nyíregyházi színészet történetével foglalkozók fogják néha napján felidézni.” Mester Attila SZÍNHÁZ. Kedden, 1894. február 6-án a színház ünnepélyes megnyitásául adatik: Hunyadi nyitány, előadja Benczy Gyula és zenekara. MÚLT ÉS JELEN Pályadíjnyertes drámai prológ egy felv. Irta: Komoróczy Miklós, zenéjét összeállította Fekete József. Személyek: Nyíregyháza szelleme id. Németh János Vándor Lomniczi Béla Költő Boronkay Andor Thália Kresz Irma Mit Mihályi! Juliska Kemény Káldy Mariska Szeretet Szigethy Lujza Fortuna Csanádi Mari Clio ifj. Prielle Comélia Ceres Vadnay Katica Pannónia Csókáné F. Julia Urak, nők, pórok, pórnők. Lnnék záradékául Apotheosis. Nagy, néma képlet, bemutatja a társulat összes személyzete. A SZIGETVÁRI VÉRTANUK Első felvonása. Eredeti szomorújáték. Irta Jókai Mór. Rendező Dobó Sándor. Személyek :w Zrínyi Miklós Juracsics Lőrinc Márta, Lőrinc neje Anna, Márta testvére Csáky Bertalan, öreg nemes Szecsődy Péter, hadnagy Patatics Péter Bajony János Istvánffy Pál Seréng, Zrínyi pitvn móka Szelim, kcgyencz Lomniczi Béla Szentmiklóssy Béla L. Mihályfi Juliska Kresz Irma id. Németh János Rácz Dezső Nagy Gyula Hegyesy Gyula ifj. Németh János Eöri P. Gyula Boronkay Andor Magyar vitézek, magyar úrnők. Történet helye Szigetvár, idő 1568. aug. 4. Végül: A CSIKÓS 11 .-ik felvonása. Eredeti népszínmű, írta: Szigligeti Ede. Zenéjét Egressy Béni Személyek: Ormódy Asztolf. Nagy Ormod ura Ormódy Bcnczc, ennek unokabátyja Kis Bálint, parasztgazda . . . . Rózsi leánya ................................ Andris, csikósbojtár ....................... Vámos rektor Nagy Ormodon . . Egy leány ..................................... Nép. Szentmiklósy Béla Lomniczi Béla id. Németh János Szigethy Lujza Boronkay Andor Hegyesy Gyula Vadnay Kalicza Nőivarú szarvasmarha és a tényálladók „A hivatalnak packázásai" Sok szó esik mostanában, közéletünk demokratizálódása kapcsán, a hivatalos nyelvről is, amely sok évtized — sőt évszázad — terhes örökségét vonszolva gyakran már- már az emberek közti jó megértést is akadályozza nyakatekertségével. Persze a nya- katekert körmönfontság csupán egyik jellemző vonása a hivatali nyelvhasználatnak. Nagy nyelvművészünk, Gárdonyi Géza szerint a gyökerek egészen a honfoglalásig, a magyar írásbeliség kialakulásáig nyúlnak vissza: „Az első nyelvrontó bizonyára az a misszionárius volt, aki megtanult köztünk magyarul, és lefordította a Miatyánkot: ki vagy a mennyekben — qui es in coelis ... Latin és germán formákkal szegényítik a nyelvünket ezer év óta. Dicsértessék a Jézus! Magasztaltassék a Hunyadi Mátyás!” S ha a szenvedő -tátik, -tetik ma már nem is igen használtaik, de az bizonyos, hogy sok latin és német kifejezés, idegenszerűség plántálódott át a hivatali stílusba. S él szinte mindmáig. A hatósági közeg, a tényálladék, a hatályba lép, hatályát veszti, a folyamodik, az eszközöl, a kifolyólag mind-mind a hivatalos stílus szótári „állagába” tartozik. Sőt a legköznapibb fogalmakra is megtalálja e stílusnem a homályos titokkal övezett hivatali fedőnevet. Egy hivatalos rendelet nőivarú szarvasmarhá-nak nevezte el a jámbor tehenet, s a jól tejelő magyartarkát „magas tejhozamú” Szarvasmarhává „léptette elő”. Egy híradásból pedig a következőket tudhattuk meg: „Repülőgép hozta az NSZK-ból a ... közel 17 ezer naposcsibét. A hibrid csibékből magas tojáshozamú tyúkok lesznek.” Ha valami jóízű, az hivatalos nyelven „magas élvezeti értékkel bír”. (Egyik üdítő italunkat kelleti ezzel a kevésbé élvezetes szöveggel a gyártó cég: „A magas élvezeti értéket biztosítja... az üdítő italban levő három fontos vitamin.”) Mikszáth Kálmán, stílusunk nagy művésze, s a körmönfont hivatali nyelv bozótosának nagy kertésze is összegyűjtötte a „stylus curialis” egynéhány ilyen „vad” virágát; szinte tréfának tűnik, amit mond, hogy egy ítéletben „az arculütés (tekintettel az előkelő állású egyéniségre, akin megesett) szemkáprázati képen-kapomány-nak íratik udvariasan körül”. De a magyar hivatali stílus dajkája, a latin nyelv közvetlenebbül is rajta felejtette keze nyomát neveltjén. S ezt a nyomot bizony elég nehéz lemosni. Költészetünk legférfiasabk éneklője Nehéz néhány sorba sűríteni mindazt, ami (aki) Képes Géza'. Keresztury Dezső így írt róla: „Költő? — Az* igazak közül való: csodagyerek-virtuozitása inkább akadályozta magáratalálását, de egyike lett modern költészetünk legférfiasabb éneklőinek, s jó ideje mind tágabb körökön, s egyre magasabbra hág fel." Hegedűs Géza pedig ezeket mondta róla: „ ... Képes Géza a költészet mindenségéböl érkező hangok antennájává tudott változni.” Ha lexikon-szűkszavúsággal akarnánk minősíteni őt, ennyit írnánk: költő és műfordító. Mivel itt emlékezünk róla, hozzá kell tennünk: Szatmár, Mátészalka szülötte. Egy azok közül, akik messzire szárnyaltak innét, akik fizikailag távol kerültek a szülőföldtől, de akik sosem feledték, hova gyökereznek. Egy ízben arra a kérdésre, mit mond neki a szó: „Szatmár”, így felelt: „Egy ember, aki másképpen gondolkodik, másképpen beszél, mint az ország más részén lakó emberek.” Ez villámkérdésre adott azonnali válasz volt. Ennél sokkalta többet mond, amit írásban fogalmazott. „Ősszel más nem ment ki a Kraszna partjára, csak én. Néztem a köd lovait, amint ' belegázoltak a folyóba szü- gyig — ittak, pofájukról két- felől csurgott le a víz. Néztem őket, néztem a zübörgőt, ahol egyszer belefulladtam a vízbe — nem majdnem: csakugyan. Ügy húztak ki a partra, holtan. De meggondoltam magam és élni kezdtem újra. Még ma is élek. A zübörgő pörög-forog még, mint a saját farkát üldöző kutya. De a ködlovak elügettek a semmibe. Milyen jó lett volna az egyik hátára felülni." Két éve éremgyűjteményt ajándékozott a szülővárosnak: így hódolt Mátészalka előtt. Ha teheti — ritkán teheti —, hazalátogat. Ide gyökerezik. Nem készültem, nem számoltam össze • köteteit. Így %, csak annyit mondhatok: sokat írt, sok verset fordított. És nyugodtan írhatjuk: a legnagyobbak közül való. Köszöntsük hát a szülőföld nevében hetvenötödik születésnapján. Speidl Zoltán KÉPES GÉZA 75 ÉVES Képes Géza: önéletrajz Tűzzé csiholtak, lánggal lobogok, utamban én mindent felégetek, nemcsak odakinn: lomot, szemetet, de azt is, mit a sors belémdobott. Szelíd szépség és vad gondolat: ég! a új borzongások gyökere, a bűn. Hát akkor mi marad meg, ami még érdemes, hogy túl bánaton, derűn rá felfigyelj? Marad a láng maga. Körül égés és pusztulás szaga, de nem csihad le, égig csap a vágy. A láng, a láng! ha nem táplálja semmi s ideje már hideg hamuvá lenni: lobog — táplálja még saját magát. Arany-kéziratok újrafelfedezése Napjainkban- a hazai múzeumok ismeretterjesztő és értékmegőrző szerepükön túl arra is törekednek, hogy tudományos műhelyekké váljanak. E harmadik funkciót példás intenzitással gyakorolja, megújulást, szellemi mozgalmasságot sürgetve a nagykőrösi Arany János Múzeum. A nagy költő halálának 100. évfordulójára jelent meg az Arany-kéziratok gyűjteménye, mely szinte újrafelfedezés a nagyközönség számára. A gazdag dokumentumanyagból Novák László válogatott, s ő írta hozzá az előszót. Ez a bevezetés megjelöli az Arany-kéziratok forrásait, kiemelve Arany János nagykőrösi tartózkodását 1851 és 1860 között, értékelve Mentovich Ferenc, Szász Károly kollégiális figyelmét a költő iránt. Filológiai alapossággal tárta fel Novák László az Arany-dokumentáció nagykőrösi fejezetét, mely száz esztendő közös gyűjtésének, tudományos munkájának kollektív eredménye. Ebben részes elődeiként Arany László, a költő fia, továbbá Arany Lászlóné, s napjainkig folytatva a sort Benkó Imre, Thuróczi Dezső, Bálint Sándor, Fazekas István, Dezső Kázmér, Toros László, Voi- növich Géza, Gergely Pál, Fekete István, budapesti, szegedi, kiskunfélegyházi, kiskunhalasi levéltárosok, gyűjtők, irodalomtörténészek. Az Arany-kéziratok nagykőrösi gyűjteményéből kiemelhetjük a hivatali iratokat — köztük az 1847-ben Nagyszalontán kelt lópasz- szust, melyet Arany János állított ki másodjegyzőként — a költő nagykőrösi leveleit, Livius-óravázlatait. Jelentős értéket képviselnek Arany János autográf művei, közte a Katalin és a Nagy-Ida kézirata, melyet Arany családja hagyatéko- zott a nagykőrösi múzeumra. Novák László becses adattára felsorolja hiányok nélkül azon filológusokat, akik őrizték, gondozták Arany kéziratait, részük van a hasonmás kiadásokban, az iratok felkutatásában és átadásában. Így bukkanunk ismételten Tőrös László, Szilágyi Sándor nevére, továbbá Benkó Imre és Hegedűs Endre alakjára. A költő Nagykőrösön közel száz költeményt írt, ebből őriznek egynéhányat az egykori alföldi mezővárosban. A sort Arany és családjának iratai zárják, köztük találhatók Arany Jánosné, Arany László, Széli Piroska levelei. Feltárásukban, megőrzésükben szintén Benkó Imrének volt nagy szerepe. Novák László másik tekintélyes könyve az Arany János Múzeum Kismonográfiái II. köteteként jelent meg nemrégen, és Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd rendkívül gazdag mezővárosi népművészetének történetét, emlékeit elemzi beható tudományossággal. Vizsgálódásai során számba veszi összegező feldolgozással nemcsak a tárgyi emlékeket, hanem a témával kapcsolatos szakirodalmat. A leltári pontosságú adattár szervesen illeszkedik a szövegelemzés tömörségéhez, mely egyszerre tudományos értékű s olvasmányos. E pompás nagykőrösi kismonográfia-sorozat irodalomtörténeti és néprajzi jellege mellett fontos művelődéstörténeti és művészettörténeti problémákat tárhat fel a továbbiakban. így a. következőkben kiadhatnák Stróbl Alajos nagykőrösi munkásságát ismertető művet, a család birtokában lévő dokumentumok felhasználásával, valamint Remsey Jenő festőművész életművét, aki Nagykőrösön született 1885-ben, és a magyar szecesszió egyik legnagyobb alakja volt. L. M.
