Kelet-Magyarország, 1984. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-26 / 48. szám
1984. február 26. Kelet-Magyarország 3 Interjú dr. Kaposvári [Júliával A család védelme, biztonságot nyújt — Családvédelem. Nagyon sokszor leírjuk ezt a szót manapság, önnek széles körű ismeretei vannak erről, hiszen egyrészt a Vöröskereszt főtitkárhelyettese, másrészt az országgyűlés egészségügyi és szociális bizottságának titkára. — Az elmúlt években hazánkban megerősödött a család státusza. Ezt úgy értem, hogy lényegesen több figyelmet fordítanak rá a kormányzatban a párt vezetésében, a tömegszervezetekben egyaránt. Határozatok, rendeletek sora foglalkozik a családdal mint a legkisebb közösséggel, annak feladataival. — Mi a legfontosabb feladata? — Most értünk el oda, hogy a társadalomnak, az intézményeknek és a családnak a személyiségformálásban betöltött szerepe jól elkülöníthetővé vált. Ez azért lényeges, mert talán túlléphetnénk az elmúlt évtizedekben elkövetett hibákon — amikor hol az egyik, hol a másik elsődlegességét hangsúlyoztuk ki, és mintegy felmentettük a felelősség alól a többit. Ma már kirajzolódik, hogy mit várunk a családtól, a családi neveléstől — és azt is jobban látjuk, hogy milyen veszélyek- fenyegetik a családokat, milyen káros jelenségek ellen kell küzde- nünk, hol kell segíteni. Hosszan sorolhatnám, hogy melyek ezek — az alkoholizmustól a magukra maradt idős emberek sorsáig, a hátrányos körülmények között felnövekvő gyerekekig. — Említette: sok rendelkezés, határozat született már. Ezek önmagukban nyilván nem elegendők, meg is kell valósulniuk. A Magyar Vöröskereszt miképp segíthet ebben? — Előbb egy kis kitérőt engedjen meg. Ha már az előbb „küzdelemről” beszéltem, hadd folytassam e stílusban. A családvédelemben eddig úgymond futóárokból harcoltunk, tehát a tűzoltómunka dominált, a gyors segítségnyújtás, ahol a legszükségesebbnek látszott. Ezt fel kell váltania mielőbb a preventív harcmodornak — a megelőzésnek! A család védelme tehát elsősorban a család tagjainak harmonikus személyiségfejlődését jelentse, vagy az életkorból eredő szükségletek kielégítését. Emellett fontosnak ítélem, hogy erősödjék a családnak két olyan funkciója, amit az elmúlt időkben csak szavakban hangsúlyoztunk: az, hogy a család védelmez, biztonságot nyújt, és az, hogy ez kötelezettségekkel jár a család tagjai számára! Itt főleg gondoskodás családon belüli erősítése lényeges. — Sokféle ellenérv hangzik el. Anyagiakra hivatkoznak elsősorban... — Így igaz. De az objektiv okokra való hivatkozás nem jelentheti azt, hogy erkölcsileg is felmentjük a család tagjait a kötelességek alól! De hadd térjek vissza arra, hogy mit segít a Vöröskereszt. Ma kevés olyan határozat-rendelet születik, melynek ne lenne társadalmasítható, tehát a mi mozgalmunkra is vonatkozó feladatköre. A Vörös- kereszt klasszikus feladatai közé tartozik immár a családgondozás. Amikor a mi aktivistánk belép egy otthonba, és ott szívesen is látják (mert sajnos ez nem mindenhol van így ...), akkor ő nem tehet úgy, mint egy tanácsi ember, akinek szakterülete van: gyámügy vagy éppen az idősek gondozása. A vöröskeresztes segítő egy családban mindenki iránt érdeklődik: az unokától a nagymamáig ... Ez persze nem azt jelenti, hogy ők mindent megoldanak. De annyit mindenképpen vállalni tudnak, hogy jelzést adjanak az illetékeseknek, akik aztán valóban tehetnek valamit. Hogy a segítségnyújtás intézményei rátaláljanak azokra, akik rászorulnak ... T. Gy. Vízitúra-kaiauz Vízitúra-kalauzt adott ki a Cooptourist szabolcs-szatmári irodája. A kiadvány összefoglalja mindazt, amit a Tiszáról és közvetlen környékéről kell tudni a vízitúrázóknak. Bemutatja a víz és a partjának élővilágát, szól a környező vidék éghajlatáról, domborzati viszonyairól, s a folyószabályozás históriájáról. Hasznos tanácsokkal szolgál a túrázóknak a kikötőkről és csónakházakról, a vízmeder veszélyeiről, a táborozás lehetőségeiről, valamint a vízi sporttelepek elhelyezkedéséről is. Külön fejezet foglalkozik az 568 folyamkilométernyi hosszúságú — Tisza- becstől Szegedig tártó — Ti- sza-túra útvonalával. Komputer a mezőgazdaságban A komputer eldönti: mikor kerüljön a földbe. A komputer eldönti: milyen kezelést kíván. A komputer eldönti: mikor kell betakarítani. De erről a kis borsószem mitsem tud. E csodálatos új világba kalauzol el riportunk. Elmúlt mór a rácsodálkozá- sok kora. Kinőttük, mint cipőt a gyerek. így gondoljuk!? És mégis. Most, miután Bán György, a tiszadobi Táncsics Termelőszöveitkezet elnöke postabontás közben átnyújt egy levelet, annak tartalmát látva, isméit kalapot emel az alkotó elme előtt a laikus gondolat: „mit ki nem találnak?” A levélben (kivonatosan) az áll: az AGROIMFORM szerkesztésében indul egy program, ehhez, mármint a képújság vételéhez tévékészüléket kínál a levélíró intézmény. Azt is közlik, ez évben 200 speciális készülék gyártására és elhelyezésére lesz mód. — Megveszitek? Szükség van rá? — ez-az első kérdés. — Megbeszéljük az érintett szakemberekkel. Valószínű, hogy a vásárlás mellett döntünk. Annál is inkább, mert az ilyen és hasonló, termelést és termelésirányítást segítő eszközökkel kapcsolatban jók a tapasztalataink. Mondjam a CB-t. Kilenc készülék üzemel, beszerzésiük és felszerelésük nem egészen 200 ezer forintba került, de állitom, milliós hasznot hajtott. A CB-rádiózás nagyszerűségét most nem részletezem. Volt erről már szó bőven korábbi híradásokban, riportokban!. Különben is a CB és a képújság jelenléte, és jelentősége a mezőgazdasági termelésben eltörpül amellett, hogy (ha nem is közvetlenül, de közvetve) már a számítógép is ott van a korszerű földművelésben. A tiszadobiak számítógépes programmal, a program segítségével, a miskolci hűtőház partnereként zöldborsót termesztenek. Mi hasznuk ebből? Mármint a számítógépes beavatkozásból. Porkoláb Károly főmérnök a számok nyeL- vén érvel. — Zöldborsót 1982-ben is termeltünk. Akkor a kilogrammonkénti átlagár 6 forint 70 fillér volt. A számítógépet 1983-ban vettük igénybe először és a borsót már kilogrammonként 10 forint 36 fillérért értékesítettük. A két értékesítési átlagár között 3 forint 66 filléres különbség természetesen magyarázatra szorul. Annál is inkább, mert ’83^ban — az aszály miatt áprilisban, májusban ott egy szem eső sem esett — nem több, hanem jobb minőségű borsó termett. — A számítógépes program lényege — és ez van hatással a minőségre —, hogy aiz általunk bejelentett területre közli a vetés idejét, figyelembe- véve a fajtát, a hőmérsékletet és még egy sor tényezőt, de vetéskor már közli a betakarítás idejét is. Mivel kon- zenvborsót több gazdaság termeszt, a számítógép valamennyi üzem termőterületét, a hűtőipar kapacitását, fogadóképességét is figyelembevé- ve adja a számokat. így nem fordulhat elő, hogy torlódás keletkezik a betakarításnál, a szállításinál, az áru átvételénél, feldolgozásánál. Más szóval, mi 1982-ben tejből a tapasztalatainkra támaszkod ^v: úgynevezett mechanikus program szerint termesztettünk. A különböző korai, középkorai, középkései és késő érésű borsófajták érési ideje óhatatlanul összeért, így adódott a minőségromlás, az alacsonyabb átlagál'. — Na és a számítógép nem tévedhet, nem tévedett? — Olyan nagy ott. mint az ember, nem. Tavaly a vetéskor közölt betakarítási idő és tényleges betakarítás között 2—4 nap volt a különbség. Ez nem meghatározó. Egyébként a számítógépes program nem tőlünk függetlenül, hanem a mi közreműködésünkkel készül. Az adatokat mi szolgáltatjuk, a gép ezeknek alapján dolgozik. Ez hallatlan fegyelmet, a szakemberek . részéről nagy pontosságot igényel. A gépet be lehet csapni, de nem érdemes, mert arra mi fizetünk rá. Viszont ha diktálunk és programot kapunk, azt teljesíteni kell minden áron. Főként ha eredményt akarunk elérni. A tiszadobi Táncsics Termelőszövetkezet a Tisza-könyök- ben 4500 hektáron gazdálkodik. A 3200 hektár szántóból idén 284 hektár lesz a konzervgyári borsó. Az üzemi terv hektáronként 3,5 tonnás termésátlaggal, 25 ezer 200 forintos értékesítési árral és 19 ezer 548 forintos költséggel számol. Ha ez a papíron kimunkált számítás minden részében teljesül, úgy a borsó- termesztés nyeresége 1 millió 605 ezer forint lesz. Persze, több is lehet. A számítógép már dolgozik. Március és a tavasz a kertek alján jár. Néhány hét és a borsót vetni kell. Az IH 620- as 32 soros, 11 méter munka- szélessiégű, sokat tudó vetőgépet már javítják. Ez az előjátéka annak, hogy kikeljen hektáronként az egy-egy millió mag. így fogadja és alkalmazza az ember az újabb és újabb technikát, a tudományt, de erről a borsó mit se tud. Seres Ernő Madarak, labdák, gyerekek Kézimaiam és filmklub Múzeumi tervek Vaján Nem fogad látogatókat a vajai Hagyományőrző Üttö- rőmúzeum. Előre láthatólag hónapokig hiába keresnek ki- kapcsolódást falai között a pajtások. A megromlott állagú épületet felújítják. A szigetelési, vakolási, festési munkálatok után hozzákezdenek a kiállítások átrendezéséhez is. Az elképzelések szerint teremről teremre haladva részletekben újítják fel az úttörőhagyományok bemutatóját. A Vay Ádám Múzeum baráti körének tagjai csak a tavaszt várják, hogy a műemléképületet övező park és szoborgaléria csinosításához hozzáfoghassanak. A múzeum épülete fokozatosan belül is új arcot ölt. A régi értékes bútorokkal berendezett földszinti nagyteremben a közelmúltban szervezett múzeumi filmklub vetítéseit tartják. A kiemelkedően jól tanuló vajai általános iskolások valóságos régészeti barangoláson vehetnek részt. A múzeum igazgatója, Varga Béla irányításával szakmai fogásokat ismerhetnek meg. A vajai múzeum idei tervei között szerepel a Folia Rá- kócziana-sorozat gyarapítása. Hetedik kötetként már nyomdában van Köpeczi Béla munkája a konstantinápolyi francia követ és II. Rákóczi Ferenc levelezéséről. Várhatóan az év második felében jelenik meg. A helyi táj házat ismertető, berendezéseit, népi bútorzatát bemutató füzet is az idén lát napvilágot. Házigazdaként továbbra is a népi műemlékben dolgozó szövőasszonyok fogadják a látogatókat. Az udvaron felállítanak két kézimalmot, melyet bárki hajthat, ha elég erősnek, ügyesnek érzi magát. 4 kárhogy nézzük, február utolsó hét vége ez. Híreim az alkalomhoz illőek: utazó társam meséli, hogy már nagy csordákban járnak az őzek, a négyes, nyolcas kiscsoportosok 20— 30-as bandákká nőttek. Más: kertes házban lakó barátom meséli, hogy tegnapelőttől másként kiabál a cinke. Kérdeztem, hogy mi az a más, de ezt nem tudta megmondani. Nem is csoda, a másképpen éneklés a cinkék világában is meghatóan bizalmas téma, valami olyan, mint nekünk embereknek a szerelem volt valamikor. Mások a varjak is. Eddig kora világosig gubbasztottak a fákon, most késő sötétkor már elindul a jegenyékről az első felderítő, hogy egy rövid repüléssel belekóstoljon a szélbe. Aztán indul a második, a harmadik, ugyanúgy visszaszáll a fára, de jó hírt mondhat mind a három, mert egész csapatok repülnek szélkóstoló köröket ezután. Február utolsó vasárnapja van. Csak a szökőév teszi, hogy még három napi várakozásunk maradt márciusig. A hosszú tél teszi, hogy még ez a három nap is soknak tűnik. No, nem nekünk felnőtteknek, akik csak szeretnénk ilyenekre gondolni, hanem a gyerekeinknek. Özek vonulása, varjú repülése, cinke kiáltása, bár mindez igaz, én legbiztosabb jelét a téren találtam a tavaszt hozó márciusnak. Ki látta, ki nem, de pénteken, bár borús volt az ég, és a madarak kiáltása se hangzik le az autóparkolóig, labdákkal lett tele a tér, labdákkal lett tele a tér és pattant a pety- tyes, gurult a víg piros, még a labdák szegény rokona, a tollas is vígan röpdösni kezdett. r udok egy régi mesét arról, hogy február végén a széncinke egy fagyos ágra szállt. Ott szaporán a könnyű széllel hintázta magát. Aztán elrepült, de reggelre átöltözött a dermedt gally és felvett egy halványzöld ruhát. Hát valahol itt vagyunk emberek. Március küszöbén, a tavasz udvarában, hiszen felébredtek a labdák. (bartha) Szereti-e a munkáját? Nagy Dánielné, nagyari tsz-tag. — Attól függ, melyiket kérdezi. Itt, a fumérüzem- ben elég érdekes, amit csinálunk. Látja, ahogy ösz- szeragasztjuk a lemezeket, mindig új és új minta alakul ki a szemünk előtt. Pontos, ügyes kéz kell hozzá, nehogy suta legyen az illesztés, nagyon kell figyelnünk ... — A nap persze nem ezzel telik? — Azért érdeklődtem, hogy melyik munkámra kíváncsi, mert a lemezek terítésével jó, ha fele eltelik. Fél hatkor már talpon vagyok, mert el kell engednem a két nagygyereket Gyarmatra, meg magamat is el kell készítenem, este pedig kezdődik elölről nvnden Sajnos, az uram egészsége megromlott, így aztán sok minden szakad rám. Van tíz hízónk, az 13 rögtön visít, ha éhes, de hát kell a pénz... — A furnérterítés nem fizet elég jól? — Jaj, dehogynem! Ugyan hol keresnék én Nagyarban minden hónapban, télen, nyáron 2300 forintot? Mi mindig is tartottunk valamilyen jószágot ,mert az időnkből kitelik, és jól jön egyszerre a pénz, amit érte kapunk, abból veszünk egy-egy nagyobb darabot. — Amíg az üzem nem volt? — Csináltuk azt, ami adódott. Ápoltuk az erdőt, kapáltunk, de volt, amikor hazamentünk, mert nem akadt munka. — Melyik jobb, a mostani, vagy a régi? — Szerettem én azt is, szeretem a mostanit is. Elszaladt a nap a mezőn, talán csak a szabad levegő hiányzik. A kapa bizony jobban meghúzza az ember derekát, nem úgy mint ez a pehelykönnyű lemez. — Akkor tehát elégedett? Jól meglennénk mi itt, csak az a baj, hogy a teljes régi asszonycsapatnak nem jutott munka. A növénytermesztésben tizennyolcán fogtunk sort egyszerre, itt pedig a megrendeléstől függ, hogy hányán állhatunk be. Az lenne az igazi, ha mindannyiunknak ilyen biztos lenne a kenyere, egyikünk sem olyan, hogy félne a munkától. Ebből élünk, ez az életünk. Esik Sándor Korlátozott mozgás A kállósemjéni Űj Élet Termelőszövetkezet ma már négy személyszállító autóbusszal rendelkezik. Ezeknek nagyarányú az üzemanyag-fogyasztása. viszont ha megtervezik az útvonalakat, korlátozzák a mozgáskörletet, a megtakarítás jelentős. Erre példa, hogy 1983 januárjában az autóbuszok 7314 kilométert futottak, most tervezett útvonalon csak 3682 kilométert. Az 1 kilométer üzemanyagköltség 12 forint 38 fillér, a megtakarítás tehát 44 ezer 964 forint. Sok kicsi sokra megy.
