Kelet-Magyarország, 1984. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-24 / 46. szám

1984. február 24. K el eí-Magyarország 3 A MEZŐGÉP nyíregyházi törzsgyárában esztergapadokat is felújítanak, forgácsolóüzemében készítik. (Jávor László felvétele) A szükséges alkat részek nagy részét a vállalat Tunyogmatolcs: Üzemet építenek A tunyogmatolcsi Zalka Máté Termelőszövetkezet és a HÖDIKÖT megálla­podott, hogy hatvan nőt foglalkoztató kisüzemet létesítenek Tunyogmatol- cson. A községben a nők eddig lényegében csak egy fűrészüzemben dolgozhat­tak. A fűrészüzem — ezt sajnos sok üzemi baleset is bizonyította — nem je­lenthetett megoldást. Ter­melése sem volt annyi, hogy visszafejlesztése érin­tené a termelőszövetkeze­tet. Az üzem ezután is dol­gozik, de csökkentett lét­számmal, és elsősorban a saját szükségletű almáslá­dákat készíti majd. A fel­szabadult munkaerő fog­lalkoztatását oldja meg az új textilipari kisüzem. A munkaerő szervezését megkönnyíti, hogy koráb­ban sokan ingáztak Fehér- gyarmatra a HÖDIKÖT gyárába. így, helyben van­nak szakmunkások, beta­nított munkások, akik — a megállapodás értelmé­ben — hazajöhetnek és segítenek az üzem indítá­sakor, és azután munkás­ként is. A tervek készen van­nak, az építés-átalakítás elkezdődött. A szükséges hatvan munkásnőből öt- vennel már megállapod­tak. A HÓDIKÖT tunyog­matolcsi üzeme várhatóan április közepe táján ter­melni kezd. Á tatarozás alatt a hizlalás zavartalan ff Bttrbe varrt“ kukorica Hosszú idő-e tíz év, vagy nyúlfarknyi csupán? A kérdés részletes elemzése és megválaszolása helyett elégedjünk meg most pusztán annyival, hogy története válogatja. A máté­szalkai (régi) Egyesült Erő Termelőszövetkezet és a jármi közös gazdaság 1972-ben épített Szalka határán egy sertés­telepet. Tíz esztendőn át meglehetősen hullámzott itt a ter­melési színvonal. Veszteség O lvasom a hin nem­régen, hogy bezár­nak Nyíregyházán egy boltot, mert veszteséges volt. De nincs ok elkeseredésre, néhány hét múlva újból megnyit­ják, csak utána másfajta árucikkeket vásárolhatunk ott. Kevés lett volna a vevő? Aligha, hiszen naponta sor- baálltunk. Nem lett volna elegendő áru? Ez sem •stim­mel, hiszen a város egyik legjobban ellátott boltja volt. Akkor mitől emelked­hetett elviselhetetlenné a veszteség? Kevés volt a haszon — hallottam az indokolást egy szakembertől. Ebben lehet valami, hiszen a fixáras élelmiszeripari termékek nemigen ontják a jövedel­met, mégis vannak — és ez a több — nyereséges élel­miszerüzletek. Nagyjából a bolt bezárá­sáról szóló hírrel egyszerre hallottam a megyei_ tanács kereskedelmi osztályán, hogy a szerződéses üzletek­ben általában 10—15 száza­lékkal emelkedett a forga­lom, legalább ilyen mérték­ben nőtt a nyereség, a lét­szám pedig egyharmaddal csökkent. Ekkor jutott eszembe a veszteségessé vált üzlet, meg még jó néhány másik is, ahol a rövid pultnál olykor több az eladó, mint a vevő, s már nem is kellett tovább töprengenem a veszteség okán. Megerősített ebben a Nyíregyházi városi Népi Ellenőrzési Bizottság friss- vizsgálata is, amely a szál­loda és vendéglátó vállalat­nál. n Zöldértnél, a Nyír­egyházi Afésznél és az élel­miszer-kiskereskedelmi vál­Volt idő, amikor a büszke „törzstelep” címet viselhette, de olyan is akadt, mikor a helyi állami gazdaság szakta­nácsaira szorult. A telep éle­tének első évtizedében azon­ban egy dolog nagyon vilá­gossá vált: közös disznónak éppúgy hányatott a sorsa, mint a közös lónak. Az istál­lók, és az ellátó, kiszolgáló berendezések, épületek a leg­modernebb elvek szerint ké­szültek és ma sem számíta­nak elavultnak, — sorolja a sertések sorsát Szilágyi Já­nos, az időközben átkeresz- telkedett, és ma Kraszna menti néven ismert termelő- szövetkezet elnöke. — Két év­vel ezelőtt megváltottuk a jármiak egyharmados tulaj­doni részét, és úgy döntöt­tünk: rendet kell teremteni, mert az itteni veszteséges ter­melésnél csak a hizlalási mu­tatók szégyenletesebbek. Augiász istállója sem lehe- hetett rendetlenebb az itteni ólaknál. A szellőztetés ventil­látorok dolga lett volna, de alig múlt el nap közülük egy­lalatnál szerzett tapasztala­tokat.és azt állapította mee. hogy például a vendéglátó vállalat — amelyik S8-ból 39 egységet adott ki szerző­déses üzemeltetésre — négy vizsgált boltjában 81-ről 38- ra csökkent a foglalkozta­tottak létszáma, a forgalom pedig tű százalékkal emel­kedett. Gondolom, ezek az ada­tok meggyőzően érvelnek a szerződéses boltok haté­konysága mellett, de árul­kodnak a hagyományos holtok mostani működésé­ben rejlő lehetőségek ki­használatlanságárúi, sül a kereskedelmi vállalatok központjainak feladatairól is. Valamikor, amikor az uj kereskedelmi formák beve­zetése szóba került, gya­korta hallhattuk előnyei között a munkaerő-taka­rékosságot, amelyet nem­csak a herbe adott boltok­ban lehet elérni, hanem a vállalatok, szövetkezetek központjaiban is, hiszen a szerződéses boltokkal alig- alig van gond, egy kis túl­zással csak a pénzt kell bekaszirozni tólük. Azóta ilyesmi meg szóba sem ke­rült: a NEB által vizsgált négy kereskedelmi szerve­zetnél a 287 kiadható üzlet­ből 125-öt adtak szerződés­be, tehát boltjaik 43,4 szá­zalékát, de a központok létszáma emiatt nemigen csökkent eggyel sem. A z írás elején említett kis bolt bezárt, mert veszteséges volt. Ta­lán — a szerződéses boltok létszámgazdálkodá­sán okulva — más mód is leheteti volna a veszteség eltüntetésére. És lehet, hogy nem is csak az az egy kis bolt tetmelt vesz­teségei . . . Balogh József nek-egynek leégése nélkül. Az ammónia okozta büdösséget nagyon nehezen viselte el ember és állat. A teljesen zárt, ablak nélküli tartás leg­nagyobb előnyét, a jó hőszi­getelést az egerek és a patká­nyok serege tette puszta illú­zióvá. Az alumínium kettős lemez közül hiánytalanul ki­rágták a szigetelő Nikecellt. Kell-e részletezni, hogy ilyen állapotok közepette mi­lyen kedvvel híztak a süldők? Pedig a takarmányt kedvük­re turkálhatták a csigás ki­hordóból. Az egy kiló súly- gyarapodásra felhasznált ab­rakmennyiség —- elégedjünk meg ennyivel: súrolta azt a határt, amely a legrosszabb­nak mondható. Hinné-e mindezt a Mátészalkát Nyír­meggyes felől megközelítő utazó? A kerítés mögötti pél­dás glédában sorakozó istál­lók, és a korszerű takarmány­keverő egészen mást sugall. Nos, sugallhat akármit, a teljes rekonstrukció elodázhatatlan voltát egy pil­lanatra sem vitatta senki. — Abban nagyon hamar egyetértésre jutottunk, hogy gyökeresen végére kell járni a dolgoknak, — emlékezik az elnök, — de abban is egyet­értettünk, hogy a telep ter­melésének hiányát egyszerűen nem tudjuk elviselni. Nagyon kellett a pénz, mert gazdasá­gunkban más ágazatokban is súlyos „műtétek” voltak kilá­tásban .... elég annyit mon­danom, hogy alma? Igen. Ilyen egyszavas váz­latokban lehet teljes képet kapni manapság egy-egy gaz­daság problémáiról. Korábban egy-két évvel Szilágyi János egy másik szót mondott: zöldség, annak sincs már hí- re-hamva sem a Kraszna mentiben. Nemrég tehát azt mondta szakembercsapatával: sertés. A zárt alumínium falakba szaktanácsadó rendszerek tervei szerint belemartak a fűrészek, és világosság lépett a ketrecek közé. Vele együtt pedig egy kis kellemes ke­reszthuzat. Ólanként egy ven­tillátor maradt a levegőt mozgatni. Helyrehozták a falak szigetelését, a rágcsáló „albérlőktől" pedig rövid úton megszabadultak. Nem kímélték az elavult csigás ta- karmánykihordót sem. A kor­szerű önetetók kizárják az ibrakpazarlást. a hízóállat az utolsó grammot is hasznosít­ja abból, amit eléje tesznek. Teljes technoló­giacsere történt és tör­ténik tehát, miközben nem fe­ledkeztek meg a termelés szintentartásáról — ezért nem ment egyik napról a másik­ra. Egyszerre csak egy istál­lón dolgoznak, és a megna­gyobbított nevelő, valamint fiaztató épület lehetővé tette még a hízókibocsátás emel­kedését is. Az elképzelés be­vált, és az eredmény nem maradt el mi több, várakozáson felüli volt. Tavaly 27 millió forint árbévételt vártak az ágazat­tól, amiből a nemrég lezaj­lott zárszámadás tanúsága szerint 33 millió lett. A ter­melőszövetkezet nyereségéhez pedig kétmillió forinttal já­rult hozzá. — Egyszerűen képtelenség ráfizetéssel tartani a disznót, ha saját terméssel etetjük, — ez a véleménye Szilágyi Já­nosnak. és megerősítésül hoz­zá teszi: — nem adjuk el a tengerinket, mert bőrbe varr- va többet kérhetünk érte. Akkor is ezt mondtam, ami­kor hétszámra benn állt 4— 500 kész hízó, mert nehezen vették át. Ma az energia a kulcskérdés! Nem szidni kell a magas árát, hanem meglo­vagolni, mi így gondoljuk. Nem zabálják a ventillátorok az áramot, a tengerit nedve­sen tároljuk. Számol az elnök, számol. Amit nem mond: amikor az olaj árát felemelik, az azt — ha nem is teljesen követő felvásárlási ár változása neki tiszta nyereség, egy kézmoz1 dulat nélkül. Azért még sem puszta matematika kérdése ez. Az ilyen extranyereség azok jutalma, akik tudásuk, akaratuk, leleményük birto­kában rövid fdő alatt végig­visznek olyasmit, amit az előbb felsorolt erények hiá­nyában mások túlzottan koc­kázatosnak tartanak. Esik Sándor Munkaverseny új formában Kezdeményezés a munkahelyen A SZOCIALISTA Mü\- KAVERSENY eddig is je­lentős tényező volt a megye gazdaságpolitikai feladatainak teljesítésében, ugyanakkor fokozódott a szerepe a szocialista köz- gondolkodás és a közösségi magatartás fejlesztésében. A megyében több mint 80 ezer főt számláló mozgalom ta­nácskozásain az elmúlt idő­ben sok szó esett a munka­verseny, a szocialista bri­gádmozgalom helyzetéről, eredményeiről és problémái­ról. A szocialista brigádve­zetők VI. országos tanács­kozásán is megfogalmazó­dott a megújulás szüksé­gessége, a megváltozott fel­tételekhez való igazodás igénye. Az 1983 decemberében megjelent új munkaver­seny határozat nagyobb ön­állóságot biztosít a munka­helyi kollektíváknak, veze­tőknek a munkaverseny szervezeti, működési és ér­dekeltségi rendszerének ki­alakításához. A munkaver­senyt egyértelműen a dol­gozók önkéntes kezdemé­nyezésén alapuló munkahe­lyi mozgalommá kívánja alakítani. A munkahelyi kollektívára bízza, hogy a szocialista munkaversenyt szervezze, építse be a válla­lat gazdasági és társadalmi életébe. A korábbiaknál kö­vetkezetesebben törekszik a terv és a verseny egységé­re. A munkaverseny alap­vető formái továbbra is ma­radtak, de a vállalatok ezt tovább bővíthetik a sajátos­ságaiknak megfelelően. A versenyben a kisvállalatok, kisszövetkezetek, gazdasági társulások is részt vehet­nek. A munkaverseny-vállalá- sok — főleg a gazdálkodási célok vállalása — csak konkrét feladatokra irá­nyulhat. Nem minden eset­ben kell törekedni a több­lettermelés elérésére, ha­nem a minőség javítására, a költségek csökkentésére, a gazdaságos feladatok meg­valósítására, a munkahelyi programokban meghatáro­zott időszakra. Ez lehet ha­vi, negyedévi, vagy hosz- szabb időszak is. A műve­lődésre és szakmai képzésre irányuló vállalások azonban egész évre is vonatkozhat­nak. A határozat alapján megszűnt az előfeltétel, a mozgalomban töltött idő­szakok előírása, ezzel a fi­gyelem az elért eredmé­nyekre koncentrálódhat. Új felvételis brigád is verse­nyezhet. A MUNKAVERSENY ÉR­TÉKELÉSÉNEK ALAPJA az egyének és kollektívák esetében is az összteljesít­mény lesz, mely magában foglalja a munkaköri fela­datok és a vállalások telje­sítését. A munkahelyi kol­lektívák maguk által meg­határozott munkaverseny­formáinak anyagi elismeré­seit a kollektív szerződés­ben, vagy a munkaügyi sza­bályzatban kell meghatá­rozni 500 és 3000 forint kö­zött. Ezt évente felül lehet vizsgálni és ha szükséges, a módosítás elvégezhető. A vállalások teljesítését első­sorban év közben, a felada­tok teljesítésekor, bérben kell elismerni. A. megjelent határozat igyekszik konkrétan megha­tározni a munkaverseny szervezéséért felelősöket. El­ső helyen a munkahelyi ve­zetőket jelöli meg. Ók mi­nősítik a vállalásokat, az elfogadások után nekik kell gondoskodni a vállalások teljesítésének feltételeiről, az értékelésekről. A szak- szervezeteknek és a KISZ- szervezeteknek o politikai munka eszközeivel a mun­kaverseny mozgalmi jelle­gét kell erősíteni. Fő fela­datuk a verseny szervezése, mozgósítás, a demokratiz­mus növelése, a feltételek biztosításának ellenőrzése, a bürokratizmus elleni fel­lépés. A munkaverseny sajátos formája a nemzetközi mun­kaverseny. Célja, hogy se­gítse az államközi, vállalat- közi szerződések teljesíté­sét, a KGST-országok kap­csolatainak erősítését. (A HAFE például a konvejor- gyártással részt vesz egy közös programban.) A határozat rögzíti kom­munista műszakok, munka­akciók szervezését, a célok jellegét, a végzett munkáért járó dijakról való döntést. Az eredményesség és a poli­tikai hatás növelése érdeké­ben kommunista szombatot mindössze csak 2—3 alka­lommal lehet szervezni évente. A HATÁROZAT REN­DELKEZÉSEIT először az 1984. évi eredmények érté­kelésénél kell alkalmazni. A jelenlegi munkaverseny­szabályzatokat felül kell vizsgálni és a kollektív szer­ződésekkel együtt kell mó­dosítani. Homonyik István, az SZMT politikai munka­társa S zökőévet írunk, egy nap ráadást kap­tunk az Időtől. Feb­ruár 24-e szökőnap, olva­som a naptárban. S mivel ilyen nevű ismerősöm, ba­rátom nincs, elégedetten ál­lapítom meg, ezen a napon nem kell senkinek virágot venni, csókkal köszöntem és jo képet vágni a saját ter­mésű, főzésű, bár ihatatlan nedűhöz. Amit még csiréni is illik . .. Azaz — már alig forog így is a nyelvem —. dicsérni is illik... Ez a szökőnap egyébként nagyon gondolkodóba ej­tett. Nem tudok elszámolni vele — magamnak. Nyer­tünk ezzel egy napot az év­ben — vagy veszítettünk? — ez itt a kérdés. Tanok tőle. aligha nyertünk, mert egy nappal többet kell dolgozni — és a havi fix — nem lesz több. Ámbár, a teljesít­ménybérben dolgozók egy kicsivel vastagabb borítékot visznek haza. Nekik jól jött Szökőnap a szökőnap. De veszítünk is e nappal, több lesz a kiadá­sunk a konyhára, villanyra. De nyertünk is, mert a táv­fűtést nem napokra, hanem hónapokra számolják. Nyertünk egy napot — mert határidős munkánkat, amivel eddig késlekedtünk — talán sikerül elkészíte­nünk. Néhány elhúzódó be­ruházáson segít talán az ajándékba kapott szökőnap. De veszítünk is vele, meri egy nappal hamarabb kell fodrászhoz. Patyolatba men­nünk. Mit hoz még számunkra a négyévenként nálunk ven­dégeskedő szökőnap? Agg­legény ismerősöm, nagy mó­kamester, négy évvel ez­előtt éppen február 29-én kötött házasságot. így csak négyévenként kell házassá­gi évfordulót ünnepelni, új­ságolta a „korszakalkotó” felfedezést. Neki ilyen ötle­tet adott a szökőév... Nyerünk — veszítünk? Talán nem is a szökőnapon, hanem rajtunk múlik. A szökőnapon igyekezzünk megszökni nyomasztó bosz- szvságaink, rossz kedi'ünk elöl. De engedjük közel ma­gunkhoz a derűt, a meleg­séget. Egy napra — egy órá­ra — próbáljuk meg patyo­lattisztára mosni a lelki fe­hérneműnket, amnesztiát adni a haragosunknak — és önmagunknak is. E z a nap is olyan, mini a többi — szólhat közbe az olvasó az intelmek után. S teljesen igaza van. Olyan és mégis más. Mint minden nap. Em­berarcúvá mi tehetjük. És remélhető, nemcsak négy- évenként ... Páll Géza

Next

/
Oldalképek
Tartalom