Kelet-Magyarország, 1984. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-03 / 28. szám

4 Kelet-Magyarország 1984. február 3. Napi külpolitikai kommentár A hiány költségvetése II z elmúlt három esz- tendőben már meg­lök« szokhattuk, hogy az amerikai kormányzat meg­annyi hazai ellenfele, épp­úgy, mint a fél világ, felhör­dül, megdöbben Reagan egy- egy gazdasági avagy politi­kai döntése hallatán. Az 1985-ös évre szóló állami költségvetés szerdán előter­jesztett tervével azonban a washingtoni kormány min­den korábbi felhördülést szo­lid morgolódássá tett. Ame­rika Reagan elképzeléseivel nem szimpatizáló politikusai most aztán igazán a szívük­höz kaptak. Sokak szerint ilyen veszedelmes pénzkölté­si programot még nem talált ki kormány az Egyesült Ál­lamok fennállása óta. Reagan nem kevesebbet kér ugyanis a kongresszus­tól, mint azt, hogy kormá­nya a következő (idén októ­berben kezdődő) pénzügyi évben 926 milliárd dollárt költhessen, s ennek majd harmadát katonai célokra. Mégpedig úgy, hogy ezzel szemben csupán 746 milliár­dos bevétel áll fedezetként. 180 milliárdos betervezett deficit egy olyan évben, amely már amúgyis nyo­masztóan eladósodott esz­tendőket követ. A legutóbbi deficit elérte a 170 milliár- dot, pedig ennél jóval keve­sebbet terveztek. Ezek után még az optimistább gazdasá­gi jósok is bizonyosra ve­szik, hogy Amerika kormá­nya hamarosan évi 200 mil- liárddal költ többet, mint amennyi a bevétele. S ezt egy olyan elnök alatt, aki a költségvetés egyensúlyának jelszavát kiáltotta országgá hatalomra kerülése előtt, sőt azután is. Nos, ehhez képest, az amerikai államadósság, amely a Carter—Reagan vál­tás idején még csak egybil­lió dollár volt, Reagan veze­tése alatt két év múlva szin­te bizonyosan meghaladja a kétbilliót. ' Ezeket az iszonyatos ál­lamháztartási lyukakat egy tőkés állam persze a ma­gánbankokból felvett hite­lekkel tömi be. Márpedig ha a legnagyobb tőkés állam kormánya ilyen gigantikus méretekben növeli a hitel iránti keresletet, hogyan is csökkenne a hitel ára, a ka­mat? Amely olyan magas Amerikában, hogy egyrészt elszívja a kapitalista világ- gazdaság más tájairól a tő­két, másrészt bilincset rak magára az amerikai gazda­ságra is. Hiába van most még fellendülés az Egyesült Államokban, az ilyen költ­ségvetési hiány előbb-utóbb megbénítja a gazdaságot — jövendölik józan gazdasági szakértők. S mindez miért? Mert a Reagan-adminisztráció min­den áron százmilliárdokat akar költeni fegyverekre. Gondoljuk csak meg: becs­lések szerint ma az egész világon egy évben úgy 6— 700 millió dollárt költenek katonai célokra. Ebből jövő­re az Egyesült Államok ma­ga 305 milliárddal kíván az élen járni. S ugyanakkor szemrebbenés nélkül állít­ják, hogy erre a Szovjetunió túlzott fegyverkezése miatt van szükség. A mostani költ­ségvetés katonai célú tétele éppen 18 százalékkal halad­ja meg az előző évit. Ha le­számítjuk az 5 százalék kö­rüli inflációt, akkor is 13 százalékos a reális növeke­dés. Csak a növekményből jól eléldegélne a világ né­hány szegény országa. 1 I • ersze, ez a terv mosta­ni formájában aligha megy keresztül a kongresszuson. De Reagenék eleve olyan tételeket szab­tak, hogy még drasztikus megnyirbálásuk esetén is ri­asztó összegek maradnak a fegyverkezésre. Ezzel szem­ben viszont minden más ki­adást nyomorékra kívánnak szabdalni. A bevétel növelé­sének kézenfekvő módjáról, az adók — főleg a leggazda­gabbak, a nagy cégek adójá­nak — növeléséről pedig Reagan változatlanul halla­ni sem akar. Hát persze, amikor újra célba vette a Fehér Házat, nem vállal népszerűtlen döntéseket. In­kább maradjon a megnyo­morító költségvetési hiány. Avar Károly KEPTAVIRÖN ÉRKEZETT. \ képen látható amerikai gyalogos tü­zelésre kész helyzetbe állítja a három hajóágyút, amelyek a Li­banon partjainál cirkáló amerikai hadihajók egyikének fedélzetén találhatók. (Kelet-Magyarország telefoto) Kiessling—NATO Brüsszeli NATO-körökben megkönnyebbüléssel fogad­ták, hogy Günter Kiessling tábornokot Bonnban vissza­helyezték jogaiba és ezzel le­zárult a kellemetlen ügy, amely decemberben robbant ki a NATO volt főparancs­nok-helyettesének leváltásá­val. Kiessling, bár a Bundes­wehren visszakapta rang­ját, nem tölti már be a he­lyettes főparancsnoki posztot március 31-ig, nyugdíjazásá­ig, március 31-ig a NATO európai főparancsnokságán sem. A NATO-ban érvény­ben lévő megállapodások sze­rint a főparancsnok két he­lyettese közül az egyik min­dig nyugatnémet, a másik brit tábornok. Kiessling utó­dát még nem nevezték ki. PERKINS — KÁBÍTÓSZER Száz font büntetést szabott ki egy londoni bíróság An­thony Perkins filmszínészre, „kis mennyiségű” LSD és ma­rijuana birtoklása miatt. Per- kinst vasárnap vették őrizet­be a Heathrow repülőtéren, ahová Los Angelesből, egy forgatásról érkezett. A film­sztár ügyvédje mentségül azt hozta fel, hogy zsúfolt időbe­osztása miatt Perkinsnek szüksége van a lazításra — ezért él kábítószerrel. TŰZ A FEHÉR HÁZBAN Kisebb tűz ütött ki csütörtö­kön a washingtoni Fehér Ház földszintjén egy túlhevült ge­nerátor meghibásodása követ­keztében. Perceken belül hat tűzoltókocsi érkezett a hely­színre és eloltotta a tüzet. Nagyobb kár nem keletke­zett. MAGYAR KIÁLLÍTÁS Magyar könyvekből és hanglemezekből nyílt kiállí­tás csütörtökön Bécs belvá­rosában, a Zentralbuchhand­lung galériáján. Az árusítás­sal egybekötött kiállítás át­fogó képet nyújt szép- és szakirodalmi kiadóink újabb terméséből, köztük a német és az angol nyelvű kiadványok­ból. POKOLGÉPEK BILBAÓBAN A spanyolországi Baszk­földön csütörtök hajnalban öt időzített bomba robbant. A vitoriai és bilbaói bankokban és közhivatalokban elhelye­zett pokolgépek személyi sé­rülést nem okoztak, de az anyagi kár jelentős. A rend­őrség feltételezése szerint a merényletek mögött az ETA szélsőséges baszk szervezet áll. CIKLON Az Afrika déli részén pusz­tító Domoina ciklon ötvenhá­rom ember halálát okozta. A folyók valóságos tavakká duzzadtak, erdőségek kerül­tek víz alá. Az emberek a fá­kon és a háztetőkön kerestek menedéket. A ciklon Mozam- bikban, a Dél-afrikai Köztár­saságban és Sváziföldön okoz­ta a legnagyobb károkat. Búcsúzik a félpenny Az idők szele, no meg az infláció elsöpri a félpennys pénzérmét. Hétszáznégy évi szolgálat után búcsúzik a legkisebb brit váltópénz. Nigel Lawson brit pénz­ügyminiszter szerdán jelen­tette be, hogy március vé­gén leállítják a félpennys érmék verését és a „half­penny” csak az év végéig használható fizetőeszköz­ként. 1280-ban történt első ki­bocsátásától 1672-ig a fél­pennys ezüstből készült, az­óta rézből. A tízes rendszer 1971-ben történt bevezetése­kor felértékelték: előzőleg 480 félpenny ért egy fontot, az új rendszerben egy fon­tot 200 félpennyre lehetett felváltani. A hetvenes évek inflációja azonban értékte­lenné tette a felértékelt vál­tópénzt is. Jelenleg maga­sabb az előállítási költség, mint az érme névértéke. Hogy a britek mennyire nem becsülik már a fél­penny t, azt jól bizonyítja, hogy 1971 óta 118 millió ké­szült, de jelenleg csak 2,5 millió van belőle forgalom­ban. A többi elveszett, el­gurult, becsúszott a fotel kárpitja alá, vagy a gyűj­tők kincstárát „gazdagítja”. Cl A-dosszié Irántól — A Watergate-botrányig A szocialista országokban elszenvedett kudarcokért a fejlődő világban kárpótolta magát a CIA, itt hajtotta végire történetének leghrutá- lisabb, nemzetközi botrányo­kat kavaró akcióit. Az első ilyen nagyszabású titkos had­művelet Iránban zajlott le, azt követően, hogy a radiká­lis nemzeti mozgalom 1953- ban száműzetésbe kényszerí­tette az uralkodót. Az iráni sahot ekkor a CIA és az irá­ni hadsereg együttesen ültet­te vissza trónjára. Egy évvel később sor ke­rült a közép-amerikai Guate­mala törvényes polgári ha­ladó kormányának a meg­buktatására. A katonai inter­venciót a CIA szervezte. Eb­ben a titkos szolgálat által felbérelt légiflotta és a szom­szédos államok zsoldosai is részt vettek. A történelem kegyetlen fintora, hogy a ClA-iintervenció legfontosabb támaszpontja az a Nicaragua volt, amelyre ma a kémszer­vezet közép-amerikai akna­munkája összpontosul. (Ak­kor Nicaraguában még a je­lenlegi vezetés által megbuk­tatott Somoza diktátor ural­kodott.) A következő nagy CIA-of- lenzíva Kuba, és személy sze­rint Fidel Castro ellen irá­nyult. Ez a hadművelet- sorozat 1960-ban kezdődött és voltaképpen ma, 23 évvel ké­sőbb is tart. Persze változó hőfokon és változó módsze­rekkel. Annyi azonban bizo­nyos, hogy a Kuba elleni be­avatkozás a CIA harmadik világbeli titkos háborúinak mindmáig legnagyobb, leg­hosszabb és legszövevénye- sebb hadművelete. Az első fegyveres beavat­kozási kísérletet még Elsen- hover amerikai elnök hagyta jóvá 1960 márciusában. Ezt a döntést örökölte Kennedy, akinek tudtával azután 1961 áprilisában végrehajtották a csúfos kudarccal végződött inváziós kísérletet a Disznó- öbölben. A Fidel Castro éle­tére törő akciókba az ameri­kai alvilágot, a maffiát is be­vonta a CIA. (A forradalom győzelme előtt a kubai játék­barlangok az amerikai maffia egyik jelentős jövedelmi for­rását jelentették.) Johnson elnök csak 1964-ben állította le a gyilkossági kísérleteket, amikor már kezdett kibonta­kozni az Egyesült Államok vietnami inváziója. Az amerikaiak vietnami háborújának kezdetét is egy politikai gyilkosság jelentet­te. Ezúttal a reakciós Diem dél-vietnami miniszterelnö­köt ölték meg. Az ok: Diem túlságosan önálló volt. Ellen­tétek bontakoztak ki közte és a dél-vietnami hadsereg tá­bornoki kara között, s az amerikaiak a hadsereget vá­lasztották. Természetesen, a vietnami háború egész idő­szakában kulcsszerepet ját­szott DélkéLet-Ázsiábam a CIA. két válogatott ki, akik ko­rábban a titkos háború jófor­mán valamennyi hadművele­tében (különösképpen a Kuba ellen irányuló akciósorozat­ban) részt vettek. A betörők azonban „lebuktak”, végül maga Nixon is belebukott az ügybe. Kubai milicisták felveszik a harcot a külföldi betolakodók­kal 1961-ben. Mellékesen: a rejtett had­műveletek osztálya közben még két politikai gyilkossá­got is végrehajtott. Az egyik teljesen egyértelmű volt: a CIA ügynökei által szerve­zett összeesküvés áldozata lett Afrika egyik legfonto­sabb és legnagyobb államá­nak, Kongónak, a mai Zaire- nak haladó miniszterelnökei Lumumba. Ez a gyilkosság térítette le 1960-ban ezt az országot a következetes gyar- raatosításellenes politika út­járól és tette mindmáig ame­rikai támaszponttá. A másik gyilkosság annyi­ban hasonlított Diem megölé­séhez, hogy az áldozat egy fa­siszta diktátor volt: Trujillo, a közép-amerikai Dominika főnöke. A gyilkosság magya­rázata: a CIA belső köreiben úgy vélték, hogy Trujillo el­távolítása akadályozhatja csak meg egy kubai típusú igazi forradalom k i robbaná­sát Dominikában és teszi le­hetővé egy kevésbé szemet- szúró amerikabarát rezsim létrehozását. A CIA történetének talán legkülönösebb vonása, hogy mindez ilyen részletességgel aligha került volna napvi­lágra, ha Nixon elnökségé­nek időszakában ki nem rob­ban a hírhedt Watergate-bot- rány. Emlékezetes, hogy Nixon és bizalmasai az 1972 őszén esedékes elnökválasz­tás küszöbén betörést szer­veztek az ellenfél, a Demok­rata Párt választási irodájá­ba, amely a Watergate nevű nagy washingtoni iroda- és szállodaépületben volt. A betörésre Nixon és kör­nyezete olyan CIA-ügynökö­A botrány már Nixon után teljesedett ki. Ekkor két sze­nátusi vizsgálóbizottságot hoztak létre. Ezek derítettek fényt utólag (!) a CIA és ezen belül a titkos hadműve­leti osztály különböző manő­vereire. Belpolitikai szem­pontból azonban nem ez volt a két bizottság működésének legdöntőbb hatása. A bizottságok kénytelenek voltak megállapítani, hogy a CIA az alkotmány és a tör­vények megszegésével nem­csak külföldön tevékenyke­dett, hanem amerikai állam­polgárok után is kémkedett. (Ez hivatalosan nem tarto­zott a CIA hatáskörébe.) A két bizottság megállapította, hogy a CIA komputereibe körülbelül 200 ezer különösen „gyanús” amerikai állampol­gár adatait táplálták be és (főleg a vietnami háborúval kapcsolatban) több tízezer ember ellen indítottak haj­szát. így történt, hogy a Water- gate-ügy nyomán az USA „láthatatlan kormányának” számító CIA ellen néhány lát­szatintézkedésre került sor. Már Ford elnök, Nixon utó­da megtiltotta az amerikai állampolgárok elleni kémte­vékenységet, valamint a kül­földi politikusok elleni gyil­kosságok szervezését. A rej­tett hadműveletek osztályá­nak megszüntetésére irányuló társadalmi követelést azon­ban már nem teljesítette. Lé­nyegében nem ment túl ezen Carter elnök sem ... Következik: A tabu sem tabu. (—i—e.) A hírhedt Watergate-épület. (Fotók: MTI Külföldi Képszolgálat — KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom