Kelet-Magyarország, 1984. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-18 / 41. szám
4 Kelet-Magyarország 1984.február 18. Tárgyilagos sorok egy évfordulóról □ mai, mind politikusabb világban, amikor százmillióknak nyílik rá a szeme addig nem ismert összefüggésekre, és amikor az igazmondás meg a manipuláció, a kerek beszéd és a szózsonglőrködés a világméretű küzdelem része lett; ma, amikor könnyen inflálódhatnak a szép jelzők és a meg nem rágott felsőfokok — nos, ma okkal várják, hogy minden felelősen kimondott szónak valóságfedezete legyen. Kiváltképp ünnepen, és kiváltképp, ha azt mondjuk valamire: történelmi jelentőségű. Akkor, igenis, a történelemmel tessék mérni az állítás igazát. Belehelyezni, például, a magyar történelembe az 1948. február 18-án aláírt magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést. Három év sem telt el a minden korábbinál gyilkosabb, rombolóbb világháború befejezése óta; mindössze három év annak a nemzet- és lélekrongáló irányzatnak az eltakarodása óta, amely holmi ezeréves jusson a tőkés-földesúri rend jogfolytonosságát hirdette, barátainknak a magyar nép eszeveszett ellenségeit, ellenségnek népünk igaz barátait tette meg. Az ország már túl volt a földosztáson, az újjáépítés legelső időszakán, de még nem annak végérvényes bizonyításán, hogy ez a Magyarország, a demokratikus, az 1919-es őszi fehérterrorosnak, az 1941-es hadüzenőnek, az 1944-es mélyfasisztának a tagadásaként jött létre. A belső politikai harcok még javában tartottak: ki kit győz le? És ekkor akadt egy ország, épp a megtámadott, amely nem egyszerűen „megbocsátott” — mert hisz’ a horthyk- nak és a szálasiknak nincs, nem lehetett megbocsátás —, hanem egyenlő alapon, a kölcsönösség alapján barátjává fogadott. Volt-e már ilyen történelmünk folyamán? Ne hamarkodjuk el a választ, manapság a történelem, főképp a legújabbkori történelmi ismeretek iránt szinte kielégíthetetlen az éhség. Nincs az a könyv, írta bár marxista tudós vagy vitézi címmel felruházott levitézlett vezérkari tiszt, amelyet ne kapkodnának szét, és ne falnának, majd tárgyalnának meg az olvasók. Ahogy mind teljesebb lesz hát a kép, úgy erősödik a bizonyosság, .hogy a barátnak kikiáltott nácizmus végső soron még a földesúri Magyarországnak sem volt barátja, nemhogy a népnek; és épp ilyen világosan bizonyosodik be szakmunkákból és memoárkötetekből, hogy a Szovjetunió egyetlen percig sem viseltetett ellenséges érzülettel a magyar nép iránt: a forradalom megdöntésére indított intervenció elleni harcokban részt vett ezer és ezer magyarban az osztálytestvéreit látta, akiknek sorsa a 19-es Tanácsköztársasággal mindörökre összeköttetett az övékével. Van-e ennél szilárdabb alapja barátságnak? „Áll a viharban maga a magyar” — írta Petőfi, épp egy évszázaddal a mi szerződésünk aláírása előtt, nagy szabadságharcunkról. És tudjuk: az akkor példakép Nyugat mást, mint rokonszenvnyilvánítást, vállveregetést nem adott, legföljebb menedéket emigránsainknak, kiket nem a harcban, csak a bukottságban karoltak föl. „Egyedül vagyunk” — ez meg egy fasiszta hetilap címe volt a háború alatt, és még érdekesnek is lehetne tekinteni, ameny- nyiben a német birodalom mellénkállásának tagadása lett volna. Nem így volt. Valóban hihetetlennek tetszett, hogy a kétszáztízszer akkora területű, hússzor akkora népességű Szovjetunióval egyáltalában lehetséges az egyenlőség és a kölcsönösség alapján barátság. Azóta már szemléletesen tudjuk: a Szovjetunióval csakis az egyenlőség és a kölcsönösség alapján lehetséges a barátság, minthogy ez nem számtani művelet, hanem világnézeti, elvi-politikai és — igen — érzelmi kérdés is. Ez az egyenlőség és kölcsönösség nem azt jelenti, hogy a szovjet emberek azért hajthatják nyugodtan álomra fejüket, mert hű szövetségesük a magyar, de — mert elvi politikáról van szó — azt nagyon is jelenti, hogy a szovjetállam világpozíciója azért és akkor erős, amiért és amikor mind több nép tekint rá annak bizonyságával, hogy a népek testvériségének, a szabadságnak és a béke megőrzésének legerősebb vára. A Szovjetunió akkor is létezett, amikor egyedül volt a győztes proletárforradalom országa. De ha ma összehasonlíthatatlanul fejlettebb, világpolitikai helyzete meghatározóan más, akkor ebben óriási szerepe van annak is, hogy egész szövetségi rendszer leghatalmasabb állama, amelynek ténykedése a világ nyilvánossága előtt zajlik. Ezt a szovjet emberek tudják, s ezért nem formális bók, amikor a magyarok és más népek barátságának jelentőségét nagyra becsülik. És a gazdasági kapcsolatok! Ezek is szigorúan az egyenlőséget példázzák. De azért úgy, hogy az egyenlő értékű árumennyiség a magyar behozatalnak több mint egyharmada (körülbelül évi 250 milliárd forintnyi), míg az ugyanilyen értékű kivitel a szovjet mérlegben mindösz- sze néhány százalékot tesz ki. Két vezetéken buzog a szovjet kőolaj, távvezetéken száguld ide a villamos energia, bonyolult gépek, berendezések, vegyi anyagok és fogyasztási cikkek százai sorakoznak az importlistán. Nélkülük, a rájuk alapozható biztonságos tervgazdálkodás nélkül minduntalan ki volnánk szolgáltatva a piacok véletlenének és önkényének; fordítva pedig: áruinknak nem volna olyan óriási, egy tételben kifejezhető felvevő piaca, mint a Szovjetunió. O kkal állítható, hogy a magyar kultúra, művészet is a Szovjetunión keresztül lépett ki széles körben a világba. Irodalmi műveink nagyobb példányszámban és olcsóbban jutnak el oroszul és más nyelveken a szovjet olvasók tízmillióihoz, mint idehaza, s ugyanez a népszerűség kíséri filmjeinket, színművészetünket, képző- és zeneművészetünket. Tudományos és műszaki kölcsönösségünk is úgy értendő, hogy a nem lebecsülendő hazai kutatási eredményeinkért a sok tekintetben a világ élvonalában járó, ám a mienkének többszörösét kitevő szovjet eredményeket kaphatjuk cserébe. Bár csak még többet merítenénk belőlük! A ma élő nemzedéknek már csak idősebb évjáratai őriznek személyes emlékeket a felszabadulás előtti időkből ; a nagy többségnek már természetes létállapota a magyar—szovjet barátság. így van jól. De bármily jól van is, időnként nem árt emlékeztetni és emlékezni, milyen felbecsülhetetlen, hogy a mai világ viharaiban nem vagyunk egyedül. Prága télen A csehszlovák főváros télen is gyönyörű. Ilyenkor fehér ruhát öltenek a műemlékek. A parkokban a gyerekek lépten-nyomon hóembert építenek. A stadionokban, a korcsolyapályákon a fiúk jégkorongoznak, a lányok korcsolyáznak. Síelők sokasága tolong az autóbuszállomásokon, hogy a hegyekbe utazzanak. A Moldva ma már nem fagy be, sima víztükrén hattyúk és vadkacsák százai úszkálnak, egy kis élelem reményében bűvölik a járókelőket. Aztán február végén megkezdődik a hagyományos Mátyás-búcsú, s a prágaiak akkor már annak örülnek, hogy kopogtat a tavasz. Képeinken: a Moldva folyó és a Károly-híd télen ... A Károly-hídon át a Kisoldal (Malá Strana) felé. TELEX BRANDT-ÉVFORDULÖ Willy Brandt húsz esztendeje tölti be a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) elnöki tisztét. Brandt decemberi hetvenedik születésnapja után csütörtökön ünnepli az újabb jubileumot. PANDZSÁB Az érvényben levő kijárási tilalom ellenére tovább tart az erőszakhullám az észak-indiai Pandzsáb szövetségi államban. A PTI indiai hírügynökség jelentése szerint szikh szélsőségesek péntekre virradóra két rendőrt megöltek Gurdaspur körzetben. Ezzel tizenhétre emelkedett a héten kirobbant zavargások halálos áldozatainak száma. Egyelőre elhalasztották azokat a tárgyalásokat, amelyeket csütörtökre terveztek Indira Gandhi kormányfő és a legnagyobb szikh párt, az Akaii --Dal vezetői között. REPÜLÖTÉRSZTRÁJK Péntekre virradóra huszonnégy órás sztrájkba léptek a római Leonardo da Vinci repülőtér alkalmazottai. A repülőtéri dolgozók a munka- körülmények javítását követelik. A munkabeszüntetés előreláthatólag pénteken a késő esti órákig tart. Valószínűleg több bel- és külföldi járatot törölni kell. FÖLD ALATTI ATOMROBBANTÄS Üjabb föld alatti atomrobbantást hajtottak végre szerdán az Egyesült Államok ne- vadai kísérleti telepén. Az amerikai energiaügyi minisztérium tájékoztatása szerint a robbantás nyomán beomlott a kísérleti telep egyik föld alatti folyosójának mennyezete, és tizenkét személy megsebesült. A megye 1983. évi társadalmi és gazdasági eredményeiről (Folytatás az 1. oldalról) A foglalkoztatottak átlagbére valamennyi ágazatban a gazdálkodási eredményekkel összhangban mérsékeltebben nőtt, mint az előző években. A teljes munkaidőben foglalkoztatottak átlagbére a szocialista iparban 3947 forint, a kivitelező építőiparban 4207 forint, a mezőgazdaság és erdőgazdálkodásban 3617 forint, a közlekedésben 4645 forint, a szocialista kereskedelemben 3721 forint volt, az előző évekhez hasonlóan minden ágazaté elmarad az országos átlagoktól. A mezőgazdasági termékértékesítésből származó lakossági bevételek növekedési üteme is jóval kisebb az egy évvel korábbinál. Legdinamikusabban a pénzbeli társadalmi jövedelmek emelkedtek, főleg a növekvő nyugdíjak és a családipótlék-kifizeté- sek következtében. A nyugdíjak növekedésében a nyugdíjasok száma, az átlagnyugdíjak emelkedése, továbbá 1983. szeptember 1-től az egyes alacsony nyugdíjjal rendelkezők ellátmányának (havi 100—200 forintos), valamint a házastársi pótlék emelése játszott szerepet. 1983. július 1-től gyermekenként 490-ről 600 forintra emelték a kétgyermekesek családi pótlékát, valamint az egygyermekeseket (gyermekük 6 éves koráig) havi 300 forint családi pótlékban részesítik. A kiskereskedelem áruforgalma 18,3 milliárd forint, fogyasztói folyóáron 6,5 százalékkal nőtt, volumenben az előző évihez hasonlóan alakult. Az árnövekedés következtében a vendéglátás és a ruházati forgalom volumene csökkent. A kereskedelem rugalmasabb formákkal igyekezett a választékot bővíteni. A határ menti árucsere-kapcsolataikat szélesítették, többször rendeztek „Áruházi He- tek”-et. Más megyékből is hoztak be speciális termékeket, amelyekkel színesítették a választékot. Többször tartottak kedvezményes vásárokat, kiárusításokat, az engedmények eredményeként a vásárlók megtakarítása 1983. évben elérte a 98 millió forintot. Alapvető élelmiszerekből az ellátás kiegyensúlyozott volt egész évben, egyes iparcikkekből viszont hiány volt tapasztalható. Ruházati cikkekből méret- és alapanyag-választéki hiányok, vegyes iparcikkekből leggyakrabban típus- és fajtaválaszték hiánya fordult elő. Egész évben gond volt a gyermekcipő-ellátás, emellett egyes építőanyagokból, kozmetikai és vegyi árukból sem tudták kielégíteni a keresletet. A lakosság bevételeinek kisebb hányadát az idén is megtakarította. A lakossági betétek állománya 9 százalékkal nőtt, a növekmény (583 millió forint) közel fele kamatjóváírásból adódott. A hitelek állománya a betéteknél jóval nagyobb ütemben emelkedett, a növekmény döntő része az idén is elsősorban lakásépítési kölcsönökből származik. EGÉSZSÉGÜGY, OKTATÁS Az egészségügyi ellátás tárgyi és személyi feltételei kedvezőbbé váltak. Az orvosok száma tovább növekedett, év végén 911-en voltak. Az általános és gyermekkörzeti orvosi ellátás javult, csökkent a betöltetlen körzetek száma. Folytatódott a megyei kórház rekonstrukciója, az igénybe vehető kórházi ágyak száma évek óta változatlan (4095). Az öregek napközi otthoni férőhelyeinek száma tovább növekedett, elérte az 1740-et. A gyermekintézményi ellátottság javult, ami a születések számának évek óta tartó csökkenésével is összefüggésben van. A bölcsődékben 2910 gyermeket — az egy évvel korábbinál 5 százalékkal kevesebbet — gondoztak. Az óvodai helyek száma 24 515- re, egy év alatt 2 százalékkal emelkedett, miközben az óvodás gyermekek ismét kevesebben vannak. így itt is javult a kihasználtsági mutató, 100 helyre 109 gyermek jutott, az egy évvel korábbi 113-mal szemben. A zsúfoltság azonban még mindig gyakori, különösen a városokban. Az általános iskolákban 83 ezren tanulnak, számuk tovább növekedett, bár az első osztályosok száma már alacsonyabb, mint egy évvel korábban. Mintegy ezerrel többen vehetik igénybe — a tanulók 41 százaléka — a napközi otthoni ellátást. Javultak a személyi feltételek is, az alsó fokú oktatásban több pedagógus dolgozik, a képesítés nélküliek száma ugyanakkor ismét kevesebb. A tárgyi feltételek új iskolák átadásával és a meglévők bővítésével (Nyíregyházán, Dombrádon és Vasmegyeren) tovább javultak. A középiskolák mintegy 11,5 ezer tanulójának több mint fele gimnáziumokban végzi tanulmányait. Az első osztályosok között a szakközépiskolások száma emelkedett. A megye felsőoktatási intézményeinek nappali tagozatán 2,2 ezren tanultak, valamivel kevesebben, mint az előző évben, a levelezőn viszont többen. LAKÁSÉPÍTÉS — KÖZMŰELLÁTÁS Az év folyamán több mint 4 ezer lakást építettek a megyében, a magánlakás-építés mennyisége és aránya tovább emelkedett. Állami erőforrásból 344, az előző évinél lényegesen kevesebb valósult meg, amihez az átadások késése mellett anyaghiány is hozzájárult. Az építések nagyobbrészt a városokban élők lakáshelyzetének javítását szolgálták, de élénkült az építési kedv a községekben is. A megye közműhálózatának kiépítése tovább folytatódott. Bővült a vízvezetékhálózat, — hossza már meghaladta a 2 ezer km-t, — így a közüzemi vízellátásba bekapcsolt lakások aránya is. A fejlesztések eredményeként év végén már 125 település rendelkezett vezetékes vízzel. A csatornahálózattal való ellátottság jobban elmarad az igényektől, bár a közcsatorna-hálózat hossza (540 km) tovább emelkedett. A fejlődéshez nagymértékben hozzájárult az is, hogy a lakosság növekvő anyagi terheket vállal a közművesítésben. NÉPESSÉG, FOGLALKOZTATÁS A megye lakónépessége tovább mérséklődött, 1984. január 1-én 586 ezer volt. Az élveszületések évek óta tartó csökkenése és a halálozások emelkedése tovább folytatódott, emiatt a természetes szaporodás (mindössze 1000— 1200 fő) jóval kevesebb, mint a korábbiakban. Tovább tart a megyéből történő elvándorlás is. A megfigyelt ágazatok közül a foglalkoztatottak száma az anyagi ágakban általában csökkent, kisebb növekedés a közlekedésben volt. A szocialista iparban 55 866, a kivitelező építőiparban 11 694, a mezőgazdaság-, és erdőgazdálkodásban 60 480, a szocialista kereskedelemben 16 985 volt az év. folyamán a foglalkoztatottak száma. A termelőszövetkezetekben — a kiegészítő tevékenység további bővülése eredményeként — stagnált a létszám.
