Kelet-Magyarország, 1984. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-07 / 5. szám
1984. január 7. Kelet-Magyarország 3 Orvosok az igazság szolgálatában Véleményük bizonyíték M intha csak a televízió népszerű Jogi esetek műsorában látnánk- hallanánk: egy fiatal lány súlyosan megsérült, emiatt nem tudja ellátni korábbi munkáját, a vállalat pedig nem tud (vagy nem akar) könnyebb munkakört kijelölni számára. A sérült követeli a régebbi és a mostani keresete közti különbséget, meg még egy nagyobb összeget is, mert a baleset miatt egész életére mozgáskorlátozott marad, megváltozott és beszűkült életformája. Ezúttal azonban — és még nagyon-nagyon sok esetben — nem lehet arra várni, amíg a nézők megírják együttérző, vagy haragos leveleiket. Még csak nem is a jogászoké a szó — az övék, pontosabban a bíróságé később lesz. Mielőtt döntésre kerülne a sor, megkérdezik az Igazságügyi Orvosszakértői Intézet véleményét. Az intézet orvosainak kell megállapítaniuk: milyen súlyos a sérülés, mennyiben befolyásolja a munkaképességet, s a rehabilitációt. — Ez ma a legnagyobb probléma — mondja dr. Szabó Árpád, a budapesti Igazságügyi Orvosszakértői Intézet vezetője. — A társadalomban még korántsem vált általános gyakorlattá a rehabilitációs szemlélet. Mi minden tőlünk telhetőt megteszünk ennek érdekében, de arra már nincs lehetőségünk, hogy a vállalatokat, intézményeket rábírjuk az orvosilag rehabilitáltak társadalmi, munkahelyi rehabilitására. Pedig ez csupán az egyik részfeladata az igazságügyi orvosszakértői munkának. S hogy mi a többi, azt aligha lehetne felsorolni, mert az életnek szinte nincs olyan területe, amely valamilyen vonatkozásban ne tartoznék ide, legyen az büntetőügy, polgári per, vagy akár a munkavállaló és a munkáltató közti vita. De az sem ritka, hogy lakásügyben, szülő-, vagy asz- szonytartásban kérik ki az igazságügyi orvosszakértők véleményét. S a sort még valóban hosszan lehetne folytatni. Nagy társadalmi gond például: az alkoholizmus. Gyakran visszatérő témája azoknak az ügyeknek, amelyekben szakértői véleményre van szükség. S nem csupán akkor, ha alkoholelvonó kúrára köteleznek valakit. Orvosszakértő kell ahhoz is, hogy eldőljön : mennyire volt alkoholos befolyásoltság állapotában a gépkocsivezető, amikor gázolt. Vagy rablásnál, más erőszakos cselekményeknél: mennyi része volt az agresz- szivitásban az alkoholnak a tettesnél és mennyi a szükségesnél kisebb ellenállásban, a bűncselekményt megkönnyítő gondatlanságban a sértettnél. A mindenkori feladat: az igazság kiderítésének segítése a legkorszerűbb orvostudomány és orvosi eszközök alkalmazásával. Köztudomású például, hogy egyik-másik laza erkölcsű leány azt vallja születendő, vagy már megszületett gyermeke apjának, akitől nagyobb összegű gyermektartást remél. Csakhogy az újabban alkalmazott vizsgálati módszerek már nemcsak 99 százalékos biztonsággal zárják ki az apaságból azt, aki nem lehet a gyermek atyja, de pozitívan is tudnak bizonyítani. Tehát azt, hogy kitől származik a gyermek. Igaz viszont, hogy ehhez nagyon drágú; csak devizáért beszerezhető eszközökre Y3n szükség. Talán még ennél is több gondot okoz, hogy — nincs utánpótlás. Az orvosszakértőknek ma mindent tudnia kell. ami megkövetelhető egy gyakorló.általános orvostól — sőt annál is többet. Az anyagi és erkölcsi megbecsülés viszont sokkal kisebb. Vagy mondjuk úgy is: az erkölcsiek terén nincs ok különösebb panaszra, hiszen mindenféle szintű hatóságok kérik és elfogadják véleményüket. Ami viszont az anyagiakat illeti: minden kezdő orvos tudja. hogy itt sokat kell tudni és dolgozni, de csak a fizetésre számíthat. Ebből adódik, hogy az orvosszakértői pálya — bátran mondhatjuk: hivatás — utánpótlási gondokkal küzd. Pedig fiatal orvosokra máris nagy szükség lenne, hiszen a munka sok és nehéz, állandó továbbképzés szükségeltetik hozzá. Annál is inkább, mert az orvosszakértők nemcsak a hatóságok, hanem magánszemélyek kérésére is végeznek vizsgálatokat. Például olyankor, amikor valaki bizonyítani akarja, hogy rászorul az eltartásra, vagy hogy egészségileg káros számára az a cserelakás, amit kiutaltak neki. És még felso- rolhatatlanul sok esetben. Az Igazságügyi Orvosszakértői Intézet álláspontja az, hogy az igazságnak kell érvényesülni, legyen joga kételkedni a hatóságnak, a félnek is. Igaz: a magánszemély részére végzett vizsgálatnak díja is van, 1500 forint. Lehet azonban, hogy e költségek egy részét átháríthatják arra, aki a jogi vitában alulmarad. Legjobb lelkiismeretük és tudásuk szerint véleményeznek — ez olykor meg is hosz- szabbítja a jogi eljárás lefolytatását —, de csalhatatlannak nem tartják magukat. A budapesti, miskolci, szolnoki, győri és veszprémi igazságügyi orvosszakértői intézet, valamint a négy orvostudományi egyetemen működő hasonló intézetek másodszakértői tevékenységet is folytatnak, például akkor, ha az első fokú rendőrorvosi vélemény ellen fellebbezést jelentenek be. Az intézetek véleményét pedig — ha nagy ritkán előfordul — az Egészségügyi Tudományos Tanács igazságügyi bizottsága bírálhatja felül. Í gy mindenki számára megvannak a biztosítékok ahhoz, hogy orvosi tekintetben is érvényesül az igazság. Az igazságügyi orvosszakértői irodák minden tőlük telhetőt megtesznek ennek érdekében, de a bíróságok ítéletét nem befolyásolhatják, ott az ő véleményük csak az egyik bizonyíték a sok közül, bár gyakran a legfontosabb. S az élet más területeire is adnak jelzéseket: gyakrabban előforduló esetekről, a társadalom változásairól igazságügyi-orvosi szemmel. S bár ez sem kötelez senkit — ajánlatos rájuk odafigyelni. V. E. í. i ' ‘ <’ J ^ ~ É 9 ft t ’,'£V . . . J— L'-J ,-r*' 3 lő, de lehetne még jobb. Sokat fejlődött önmagához képest, de még vannak pótolnivalók. Aránytalanságok tapasztalhatók, s ebben nem a szabolcsi munkás a hibás. Üj üzemek, fiatal gárda, ez a meghatározó — ismétlődő, már-már elkoptatott megállapítások ezek, amelyek a megye iparáról szólnak. Nehéz is lenne röviden jellemezni a mind izmosabb szabolcsi, szatmári ipart. Akkor, amikor az elmúlt hetekben egy-egy város és környéke gazdaságának alakulását vizsgáltuk a pártbizottságok titkáraival együtt, inkább a jellegzetességekre, a különbözőségekre hívtuk fel a figyelmet. Bár nem ösz- szegzésként, de nem árt néhány főbb területre együttesen felhívni a figyelmet. Ipar - ingadozásokkal Gyáregység és vidéke. így fogalmazható meg aí egyik jellegzetesség, manapság inkább negatív, mint pozitív előjellel. Vannak olyan üzemek, mint a HÓDIKÖT Fehérgyarmaton és Tiszalökön, de említhetnénk a könnyűiparból másokat is, amelyek jóformán puszta végrehajtó szerepet kapnak, azt sem tudják, mennyit ér a termelésük. Végletek Szerencsére megtalálható az ellenkező véglet is, hiszen az Ipari Szerelvény- és Gépgyár mátészalkai gyárában maguk rendelik az anyagot, keresik a kooperáló partnereket, vagy Kisvárdán, az öntödében is szinte teljesen szabad kezet kapnak a termeléshez — vagyis a gyáregységi önállóság arra készteti a helyi vezetőket, hogy keressék a gazdaságosabb, eredményesebb termeléshez vezető utat. Sajnos, sokszor kiszolgáltatottja a gyáregység a vállalati központnak, hiszen a vá- sárosnaményi írógépgyárban a termelés ingadozása a rajtuk kívül álló anyagellátási gondok miatt adódik, másutt a kapacitás lekötésének húzódása okoz az év indításakor kellemetlen napokat. Az sem elhanyagolható, hogy a gyáregységekben a fizetések sokszor jóval alacsonyabbak, mint a központban. Nyírbátorban a fúrógépgyár példáját hozzák erre, ahol ugyanazért a munkáért Csepelen többet lehetett keresni. A ruházati iparban — mint a VOR nyíregyházi és A MEZŐGÉP nyíregyházi tására. Az évi több száz for vásárosnaményi gyáraiban — megesik, hogy a központban már arra a munkára nem találnak embert. Persze akad ellenpélda is, hiszen a fehér- gyarmati téglagyárban magas keresetekkel honorálják a nehéz munkát, Nagyhalászban, a textilgyárban ugyanazt a fizetést érik el, mint Budapesten. Nehezebb körülmények Korántsem berzenkedünk mindenáron a gyáregységek léte ellen, hiszen többségük valóban ilyen rendszerben képes jól termelni — különösen, ha nagyobb önállóságot kap vállalaton belül. Ennek bizonyítására azok a korábban tröszti keretben dolgozó élelmiszer-ipari vállalatok a jó példák — a Nyíregyházi Konzervgyárral az élen — amelyek a nehezebb gazdasági körülmények ellenére javuló eredményeket mutatnak fel. Megyeszerte szinte mindenütt elmondják, hogy fiatal az ipar, új üzemek települtek. Ez a tény önmagában kedvező, hiszen a legtöbb helyen nemcsak az épületek újak, hanem az odatelepített gépek is. A kedvező változást pedig a menet közbeni technológiai korszerűsítés hozza, Vásárosnaményban a forgácslapgyárban újult meg a gyártósor, a már említett Nagyhalászban a legkorszerűbb technikát találjuk, Kisvárdán az öntöde és a VSZM gyára a gépek folyamatos cseréjével számol, s még lehetne tovább sorolni a példákat. Mindez olyan helyzetet teremtett, hogy a megyeszéktörzsgyárában szakosodtak az eszterga- és marógépek íelújí- gácsológép felújítását már szervezetten lehet végezni. (J. L.) □ a már elkezdtem, mert elkezdette a naptár velem, akkor illő eltűnődnöm azon, hogy milyen is lesz 1984. Bevallom, hogy újságolvasó, rádióhallgató és televíziónéző emberként is csak azt mondhatom, hogy az ördög se tudja. Ezt én onnan tudom, hogy a minap az év végi ünnepek sodrós két hetében az ördög se törődött ilyen kisszerű dolgokkal. Milyen is lesz 84? Bejött a minap hirdetni a mátészalkai szerkesztőségbe egy házaspár. Mindegy,“hogy mit, hogy házat, vagy lakást adnak el, egy bizonyos: hosszasan tűnődtek, ott a szerkesztőségi szobában, hogy egyszer hirdessenek vagy kétszer, hogy az egyszeres ár menynyivel több a kétszeresénél, meg, iiCgy az egyszeri hirdetés tud-e akkoiéí szolgálni, mint a kétszeres, és nem sértik-e meg Fortunát, no meg a reklámok szükséges istenét a spórolással. Éfi csak hallgatója voltam e vitának, de valamit megsejtettem ebből a fránya új évből. A férfi azt mondta: — Kétszer, mert mit számít az a 40—50 forint? Az asszony azt mondta: — Egyszer, mert hátha az is elég. és ha az is elég, akkor 40—50 forinttal drágábban adjuk el a házat, vagy az autót... Bevallom, lehet, hogy pont fordítva volt, hogy , az asszony szavazott a kétszer és a férfi az egyszer mellett, de hát ez már teljesen mindegy. 1984 olyan lesz, olyan lehet, ahogyan számolni akarunk és tudunk. Jól, és ha kell, bőkezűen a jobbért, szűkén és spórolósan, ha ezt diktálja a józan értelem. Sok mindennek súlya lesz az életünkben, aminek nem volt szükséges súlya idáig, és SClC mindennek kétszeres értéke lesz, aminek SZ Kié“ két se számoltuk idáig. Hallgattam a házaspár vitáját, egyikük azt mondta, hogy kifizeti ő a hirdetés másik felét. A másiknak viszont eszébe jutott, hogy ő már tartozik a családi pénztárba 2—-3, vagy öt forinttal. és hogy akkor ezt le kell vonni a második részből. mért így az igazságos. összetartozó volt a két ember, összetartozó, akik szerették és szeretik egymást. A vitájukért, voltaképpen mókás játékért azóta is hálás vagyok. 1984 ugyanis olyan lesz, amilyen gonddal, szeretettel, felelősséggel számot tartunk minden lehetséges értéket, ahogyan számon tartjuk az értékeinket. Még közel az ünnep, így hát játszhat velem a képzelet. Elgondoltam, hogy hány kicsi és összességében milyen óriási hasznunk lehetne abból, ha a két egymást szerető emberpár játékos vitája megismétlődne a szövetkezetek, a vállalatok, az intézmények közötti beszélgetésekben. Ha megismétlődne mindez a tervezésben, a költségvetéssel való gazdálkodásban, az értelmes bőkezűségben és a szükséges takarékosságban. Lehet, hogy egy család példája valójában nem is példa, lehet, hogy mindez nem több, mint játék, de akkor 15 szükséges példa, és közös hasznunkra szükséges játék. Szívem szerint most azt mondanám; kicsi gyerek még az az 1984. Bánjunk hát vele takarékosan, féltő és bőkezünk okos szeretettel. Bartha Gábor helyen bátran kijelenthették: Nyíregyháza továbbra is képes ipart fogadni, de nem akármilyent, csakis magas színvonalú termelést. Példa erre a Taurus abroncsgyára. Másutt ettől szerényebben fogalmaznak, hiszen Fehér- gyarmaton vagy Vásárosnaményban és környékén a következő években az iskolákból kikerültek foglalkoztatását is meg kell oldani. Ezért üdvözölték örömmel Fehér- gyarmaton az Ipari Műszergyár és az evőeszközgyár telepítését. Messzire vezetne annak boncolgatása, mennyire igényes az ipar megyén belül. Minden bizonnyal igazuk van azoknak, akik már-már káros aránytalanságnak tekintik a könnyűipar magas súlyát, hiszen ez az ágazat kevesebb szakértelmet kíván, s kevesebb bért kínál. Ha másutt nem, különösen a termelőszövetkezeti melléküzemek gyarapodásánál lehet lemérni ezt a tendenciát. így Mátészalka környékén hiába van szinte minden közös gazdaságnak egy üzemecskéje, ha ezek jövedelmezősége előbb- utóbb igen alacsony lesz, hiszen csak az olcsó munkaerőre települtek. Alkalmazkodni kell A mérce mindenütt a piacképes termelés. Ez éppúgy igaz országosan, mint a megyében. Legfeljebb annyi a különbség, hogy szűkebb hazánkban a mennyiségi növekedés mellett nehezen akartuk észrevenni, hogy itt is akadhatnak szorító gondok. Kisvárdán a baromfifeldolgozó bizonyítja legjobban, hogy tudni kell alkalmazkodni a megrendelések változásához. Mátészalkán a Szatmár Bútorgyár igazolja, hogy csakis az él meg, aki utánamegy a vevőnek. A gépipari üzemek gyakorlata — a gyakori átállás, termelésmódosítás — pedig nem valamiféle nemszeretem dolog, hanem természetes folyamat akkor, amikor a megrendelők igényeihez kell alkalmazkodni. Ugyanez mondható el a ruházati iparban, a cipőgyártóknál, s éppen néhány ipari szövetkezet sanyarúbb sdrsa jelezte, hogy bajok lehetnek azoknál, akik később ébrednek. A megye iparának helyzetét rövidesen felelős fórumokon is áttekintik. Szükséges a tisztánlátás ahhoz, hogy meghatározzák a fejlődés irányát, útmutatást adjanak az üzemeknek a további célok eléréséhez. A képlet világos: csakis a magasabb szintű termeléssel, a jobb eredményekkel lehet többet letenni az ország asztalára, jut több az iparban dolgozók számára is. Lányi Bolond Nemzedékek tabui A ki korábban is hallotta már a Nemzedékek című, havonta egyszer jelentkező műsort, az biztosan bekapcsolta január 4-én este a Petőfi rádiót, aki pedig most először csöppent az adásba, feltehetően lesni fogja a következő, februári dátumot. A műsor készítői ugyanis nem kisebb vállalkozásba fogtak, mint, hogy nagy tabunkat, a szexet járják körül, mégpedig a lehető legközvetlenebb módon, azaz a hallgatók kérdései alapján. Megszólaltak idősebb asz- szonyok, egy álszemérmes, előítéletektől vezérelt szemlélet képviselőiként, s kifejtette véleményét a 22 éves fiatalember, a mélyen gyökerező sztereotípiák ellen. Az adás célja egyértelműen afféle „önsegély-elindítás” — mint azt a műsorvezető Csepeli György megfogalmazta — a házasságokban jelentkező, akár személyes, akár társadalmi eredetű konfliktusok megoldására. Ilyen apróbb-na- gyobb konfliktusok előbb- utóbb minden házasságban áuódnak — hallottuk a pszichiátertől — kezdve attól, hogy a fiatal házasoknak nincs lakásuk, egészen addig, hogy az úgynevezett társadalmi beidegződés szerint, egy bizonyos’ koron túl már csak szemlesütve, vagy sehogyan sem illik a szexualitásról beszélni. Gyakori ok a párkapcsolatok „kifáradásában” a helytelen munkamegosztás, azaz, ha a nőre, aki munkahelyén teljes értékű emberként dolgozik, túl sok hárul a pluszfeladatokból — családi tűzhely, gyermeknevelés stb. A műsor után bizonyára sokan elgondolkodtak, mi indítja a telefonálókat ilyen szintű feltárulkozásra, titkaik megosztására a rádióhallgatók több milliós táborával? Mert bár névtelenségben maradnak, a szűkebb környezet később azokra is ujjal mutogathat, akik másoknak szerettek volna segíteni. Többnyiré magányosság, tanácstalanság, esetenként feltűnni vágyás lehet az ok, de sajnos a leggyakrabban az, hogy nincs időnk egymásra és sokan igénylik; végre valakinek kibeszélhessék magukat. Ezúttal azt sugallta az adás: nem mindegy, hogyan tanulnak meg fiaink, lányaink szeretni, s ehhez a „tanuláshoz” kevés az iskolai szexuális felvilágosítás. Fiziológia és társadalom ke- resztútját vizsgálták a szakemberek, sokakat érintő, fontos kérdésekre válaszolva. Ezért Szereznének bizonyára nagy örömet a hallgatóknak, ha a következő havi adások időpontjánál a tévé szerkesztőivel is egyeztetnének. Baraksó Erzsébet J
