Kelet-Magyarország, 1984. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-29 / 24. szám

1984. január 29. Kelet-Magyarország 3 MIMÁSFÓRUM Spinyhért László és Néma János kötik a seprűket. (Gáál Béla (elvétele) pet, módosítottak a cirokvá­gó gépen. Persze a legfonto­sabb termelő az a több, mint harminc ember, akinek ügyes­ségén múlik, hogy végül az új seprű jól seperjen. Kardigánok az USA-ba Igaz, hogy „hajtással”, de január 25-re elkészítette a HÓDIKÖT fehérgyarmati üzeme a, szovjet partner ké­résére azt a 30 ezer darabos szállítmányt, melynek több­sége, hoszú — ele j es tiszta gyapjú pulóverekből állt. Az Adorens-cégnél szintén jól vizsgáztak a gyarmatiak. Ezt igazolja, hogy ebben az év­ben 900 ezer darab kardigánt kért az USA említett cége. Különösen a nyeregvállas ter­mékekre van igény. kezne, és mi lesz 1984-ben? Ez a kérdés valóban elhang­zott, de előbb perceket szen­teltünk egy minden átfogó kép kialakítására. A 260 szö­vetkezeti tag két műszakban négy szakterületen tavaly 84 Az utolsó alapító „Kedves Kollégánk! Kedves Barátunk! Hogy te mit tettél a me­gye egészségügyéért, ezt mi tudjuk igazán ... Ha akadozott az ellátása be­tegeinknek, úgy mindig tehozzád fordultunk. Még jó az emlékezetünk, de senki sem emlékszik olyan esetre, amikor te nem követtél el mindent kéré­sünk és betegünk érdeké­ben ...” „Kedves Földes Kartárs! A munkatársaim engem bíztak meg azzal, hogy búcsúzás jfaetyett mondjam el, milyennek láttuk, érez­tük ezt a 22—25 évet, ami alatt Földes kartárs volt köztünk a családfő ... mi vagyunk egypáran, akik kb. 25 éve születtünk bele ebbe a családba, itt let­tünk felnőttek és most sa­ját lábunkra kell állni, mert a családfő kienged a szárnyai alól... Amíg itt volt Földes kartárs, olyan biztonságérzetünk volt, mint a gyerekeknek ... ” A leveleket (az idézet­teknél sokkal többet) Föl­des József, a gyógyszertá­ri központ frissen nyug­díjba vonult gyógyszer- gazdálkodási osztályveze­tője kapta. Kollégák, be­osztottak, más megyebeli kollégák írták őket. Szív­ből jött mindegyik, mert akkor íródtak a sorok, amikor Földes József vég­leg felállt íróasztala mö­gül. Érdek nem vezethet­te a kezeket. Inkább a tisztelet, a szeretet. A le­velek többet mondanak minden hivatalos mélta­tásnál. Elmondta életútját: re­gény, korrajz lehetne be­lőle. — Gyógyszerészcsalád­ban születten Nyírbog- dányban, 1924-ben. A Kossuth gimnáziumban érettségiztem 1942-ben ... Aztán asztalosnak ta­nult, mert az embertelen törvények egyetemre nem engedték. Üldözötté lett. , — Nem a szörnyűségek maradtak meg bennem, hanem az, hogy akkor is találtam embereket... Ez alapozta meg optimizmu­som ... Nyíregyháza fel- szabadulásának napján kerültem haza. Akkor a Kossuth téren volt egy ideiglenes szovjet kórház, és vele szemben egy szov­jet patika. Az öreg orosz gyógyszerész bácsival a latin alapján rájöttünk, hogy mindketten értünk franciáuhaNeki akartam segíteni, de azt mondta: nyissuk meg a gyógyszer- tárakat. Nyíregyházáról minden patikus elmene­kült, minden gyógyszer- tárat kiraboltak, ám 1944. december elején megnyi­tottuk az első gyógyszer- tárat a mai kis SZTK épületében... Ez volt a kezdet; 1950- ben a gyógyszertárak ál­lamosításakor őt, a 26 éves gyógyszerészhallgatót kér­ték fel a frissen felállí­tott gyógyszertári köz­pontba, a gyógyszergaz­dálkodási osztály vezeté­sére. Harminchárom évig volt ezen a poszton. G volt az utolsó alapító. Munkáját a levelek érté­kelik. A harminchárom év nehézségeit pedig a nyug- díjt megelőző infarktusa igazolja. — Tudom, nagy szavak, de mindig a betegek érde­keit néztem... Mi lesz tovább? Egy hatodikos kislányom és egy másodi­kos gimnazista fiam van. Szeretném, ha valamelyi­kük gyógyszerész lenne majd ... Földes József elegáns, friss. Nem beteg, csupán nyugdíjas. Szakértelme — sokan bizonyíthatják — óriási. Talán szükség lehet még rá ... Speidl Zoltán Csökkent munkaképességűeknek Űj seprű, jól seper A jó seprűhöz a cirkot előbb vízbe kell áztatni, mert úgy hajlik könnyen, simul a seprűkötő kezéhez. Persze előtte nem árt válogatni hosz- szúság szerint, a magot is ki kell verni belőle, aztán az egyszerű gép mellett jöhet a gyakorlat, a kézügyesség, hogy formás seprű kerüljön ki az üzemből. Egy évben 60—70 ezer sep­rűt is elnyűnek a vasutasok. Ugyanis az a kis üzem, ahol jártunk, a MÁV igényeit lát­ja el, háromfajta seprűből. Az egyik, a hosszú nyéllel ké­szült, minden háziasszony előtt ismert. A másikat, a rö- videbbet inkább kocsitakarí­táshoz használják, míg a legkisebbel a váltókat tisztít- , ják. Tizenöt éve annak, hogy azoknak a záhonyi vasuta­soknak, akik már nem bírták tovább ä nehéz fizikai mun­kát, megszervezték a sep­rűké tő üzemet. Javarészt a kézi átrakóból kerültek ide az emberek, s azok, akik ti­zenöt évet lehúztak az átra­kóban, keresetkiegészítést is kapnak — ezzel ellensúlyoz­zák egészségük romlását — tájékoztat Orosz Sándor, az üzem vezetője. A pályafenntartási főnök­ség felügyelete alá tartozó üzemben vasúti munkarend szerint, két műszakban ter­melnek. Ugyanúgy teljesít­ménybérben dolgoznak, mint más területeken. S hogy könnyebb, gyorsabb legyen a munka, ezért néhány újí­tást is bevezettek. így szer­kesztettek egy maglehúzó gé­Dengi József kőműves bri­gádvezető. Hol marad a minőség? — A minőségi munka meg a „hajtás” nem mindig egyeztethető össze — ál­lítja Dengi József, a Sza­bolcs megyei Állami Építő­ipari Vállalat egyik kő­műves brigádjának vezető­je. — Kevésnek találja az egy-egy feladatra szabott normaidőt? — Azt nem, hanem az egy-egy feladat elvégzéséért kapott pénzt keveslem. Mert ha kevés a pénz, ak­kor iparkodik az ember mi­nél hamarabb a másik, job­ban fizető munkára. Ez persze a minőség rovására megy. Igazság van abban: hamar munka sosem jó! — Mi ösztönöz akkor ar­ra, hogy igényesen dolgoz­zanak? — Az ember legyen ké­nyes mindenre, amit kiad a kezéből. Ezt tanították a régi mésterek nekem is, igaz annak több mint har­minc éve. M?g aztán, ha valamilyen kifogás miatt kell visszatérni egy elké­szült munkára, ez szégyen is. És akkor arról még nem is szóltam, hogy ezen egy fillér haszon sincs, ezt sen­ki el nem számolja. — Sokan úgy tartják, hogy az építőmunkások a válla­latnál lassúak, komótosak, kímélik magukat, hogy a maszekolást bírják. — Hát ez így durva. Bár mindenki szeret jól keres­ni, akár a vállalatnál, akár máshol. Az a rossz, amikor megkezdünk valahol egy építkezést, de azt félbe kell hagyni, mert valahol más­hol sürget az idő. Ott meg torlódnak az emberek, ke­rülgetik egymást. Nincs meg a munkák sorrendje, a kő­műves meg a villanyszerelő egyszerre dolgoznak, leve­rik, amit a másik megcsi­nált. — És a maszekolás? — Időnként én is csiná­lom. öttagú a családom, so­kat fizetek az OTP-nek. Ott aztán oda kell figyelni, mert ha csúnyán dolgozunk, még- egyszer nem hívnak el. Sztancs János Sírunk, mert ez bevett szokás, de inkább cselekedni kell! RAFAFÉM EXPORT-SZTORI: KÉMCSŐÁLLVÁNY A PIRAMISOK ORSZÁGÁBA! HŰTŐBERENDEZÉS ALGÍRBA! ISKOLABÚTOROK A TEVÖLI KAMBODZSÁBA! CSIRKEVÁGÓGÉPt-TARTOZÉK ÉSZAKAF­RIK AB A! KONTÉNERHÁZ NIGÉRIÁBA! RIPORT ARRÓI,HOGYAN EL EGYÜTT OKOSAN A SZABÁLYOZÓKKAL EC-Y RUGALMAS SZÖ­VETKEZET konténerház gyártása, ez ön­magában 15 millió forint kö­rüli. Szó van faipari gépek gyártásáról és szállításáról. Ez egy hároméves téma len­ne. Belföldi gyártásnál ma még van vagy 10 millió fo­rint értékű szabadkapacitás, de a régi partnerek visszatér­nek, van is, lesz is munka bőven ... Beszélgetés közben minden választ kérdés követ. A szö­vetkezet elnöke 13 milliós nyereségtervet említett. Ho­gyan? Nem a kétkedés, de a szigorúbb szabályozás, a na­gyobb elvonás miatt szüksé­ges ezt a „hogyant” firtatni. — Szabályzók és a nagyobb elvonás! Lehet, hogy furcsán hangzik, de én helyeslem ezt a politikát. Mert mi van? Sí­runk, mert ez az átlagosan bevett szokás. Szerintem in­kább cselekedni kell. A szi­gorúbb szabályozó felrázza a vállalatokat, serkentőleg hat. Aki viszont képtelen meg­újulni, felébredni, az magá­ra vessen. — Mégis mit akarnak ten­ni, hogy a tervek, főként a nyereségterv teljesüljön? Rikter István csévéket készít a kábelsodróhoz. (Cs. Cs. (elvétele) millió forint értékű árut ter­melt. Igaz még messze van a mérlegzáró közgyűlés ide­je, de már az sem titok: a nyereség 13 millió körül lesz. — Igyekszünk gazdaságo­san, jövedelmezően dolgozni. Ehhez vannak jó belföldi partnereink is. Gyártunk vas­ipari termékeket, alkatrésze­ket a Ganz Hajó- és Daru­gyárnak, a MÁV-nak, a DI- GÉP-nek, kooperációs part­nerünk a hajtómű és még so­rolhatnám. Faiparban bel­földre is kelendők az iskola­bútorok, a nyílászáró szerke­zetek. Ezenkívül van egy gu­mis részlegünk: Aprócikke­ket készítünk, több mint 100 megrendelőnek szállítunk, de megéri, hiszen tavaly is 6,5 milliót jelentett az árbevétel­ben. A szervizüzemünk szin­tén nyereséges, a lakosság­nak 83-ban 2450 kocsit javí­tottunk, ebből 400 körüli volt az olyan javítás, amikor a kocsi vizsgáztatását is vál­laltuk. Nem marad ki a felsorolás­ból a MALIGAN borfokoló készítése, javítása sem. Ez ugyan csak egy kétszemélyes üzem, de büszkék rá a szö­vetkezetben, mert ilyen vagy hozzá hasonló nincs több az országban. Évente 400 új bor­fokolót készítenek, 6—700-at javítanak, Olyan munka, amire nem lehet ráfizetni. És most valóban következik a kérdés, mi lesz 1984-ben? Van-e már exportmegrende­lés, növekszik-e a belföldre termelés? — Ha szerény mértékben is, de az exportban és a ha­zai termelésben is növekedést tervezünk. A termelési érték­terv 87,5 millió, a nyereség­szint 13 millió. Bérfejlesztési irányszám 5 százalék. Meg­rendelésünk van. A munka folyamatos. De nézzük az ex­portot. Az első negyedévi megrendelésünk 2 millió fo­rint értékű. Algériába csirke- vágóhídhoz készítünk külön­böző tartozékokat. Nigériába folytatjuk az iskolabútor szál­lítását. Tárgyalás alatt van nigériai megrendelésre 10 — Mondjam az ismert szö­veget? Hatékonyság, takaré­kosság, belső tartalék, jobb szervezés! Elmondok egy pél­dát. Nálunk olyan az érde­keltségi rendszer, hogy a pré­miumnak feltétele többek kö­zött a takarékos anyagfel­használás. Az elmúlt évben 40 tonna hulladékanyagból készült késztermék. A MÁV- nak gyártottunk több ezer törésbiztosító csíkot féktus- kóhoz. Még ide tartozik, hogy a visszatérő munkáknál a műszakiak félévenként köte­lezően felülvizsgálják az anyagnormát. Hogy a haté­konyságról is mondjak pél­dát. Igyekszünk mindenkor műszaki normát alkalmazni... Meggyőző érvek azok, amit az első számú vezető mond. Igazáról, műhelyről műhelyre járva győződtünk meg. Asz­talosoknál, forgácsolóban, la­katosoknál élénk a munka. Megrendelés van, csak győz­zék csinálni. Végül egy jó hír. A RAFAFÉM dolgozói feb­ruár elsejétől már 40 órás heti munkaidőben dolgoz­nak. Ehhez az alapokat jó előre megteremtették. Seres Ernő Xantus-tárlat Xantus Gyula festőművész képeiből nyílik kiállítás ja­nuár 30-án, hétfőn este öt órakor a debreceni helyőrségi művelődési otthonban. A tár­latot a Budapesti Művészet- barátok Egyesületének nyír­egyházi csoportja szervezi. Az J954-től kiállító művész rend­szeres szereplője a hazai és a külföldi képzőművészeti bemutatóknak. A hétfő esti ünnepélyes megnyitón köz­reműködik a Debreceni Fú­vósötös. A tárlat február 12- ig várja az érdeklődőket. M ár Egyiptomban van a RAFAFÉM idei első exportszállít­mánya. A szövetke­zet palacktartóból, laboratóriumi esz­köztárolóból és kém­csőállványból január 10-én 500—500 darabot küldött a fáraók egykor volt birodal­mába. Rudi László, a Rakamazi Fa- és Fémipari Szövetkezet elnöke azt is elmondja: gyors- talpalós munka volt. Múlt év december végén kapták a rö­vid határidős rendelést és vállalták. — Ma nem lehet máskép­pen dolgozni, ha meg aka­runk élni, ha a tőkés piaco­kon ott akarunk maradni, ak­kor néhány dologról nem sza­bad megfeledkezni. Rugal­masságra, vagy ha úgy tet­szik, gyorsaságra és minőség­re van szükség. Az elnöki vélemény igaz­sága vitathatatlan. Ha tart­ják magukat az elvhez, ak­kor hasznos. Egyébként a RAFAFÉM-nek viszonylag friss hajtása az exportra ter­melés, de évről évre terebé­lyesedik a megrendelői kör. 1982-ben 11 millió forint ér­tékben, tavaly már közel 15 millió forint értékben szállí­tottak terméket kemény va­lutáért. — Az elmúlt évben a vas­ipari részlegünk 6,5 millió, a faipar 8 millió forint értékű exportárut gyártott. Algírba komplett hűtőipari egysége­get, hűtőberendezéseket szál­lítottunk. Faipari termékek közül az iskolabútorokat em­lítem. Tavaly érdekes mun­kánk volt egy kambodzsai gyermekváros iskolabútorai­nak készítése, de hasonlót gyártottunk nigériai megren­delésre is... Logikusan most az követ-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom