Kelet-Magyarország, 1984. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-28 / 23. szám

HÉTVÉGI MELLÉKLET r Benczúr, az akadémista 140 ÉVE SZÜLETETT A MÜLT SZÁZADI MAGYAR TÖR-' TÉNETI FESTÉSZET EGYIK LEG-' , NAGYOBB ALAKJA, BENCZÚR' GYULA SZÁZNEGYVEN ÉSZTÉN-' DEJE SZÜLETETT NYÍREGYHÁ­ZÁN. APAI ÁGON RÉGI NEMESI' CSALÁDBÓL SZÁRMAZOTT, A CSA-\ LÁDI KRÓNIKA NEM EGY TOLL-' FORGATÓ, ÍRÓ ŐS EMLÉKÉT ŐRIZ­TE MEG. GYÓGYSZERÉSZ APJA' KÉT ESZTENDEIG DOLGOZOTT' ^.NYÍREGYHÁZÁN. ELSŐ GYERMEK-' KÉNT 1844. JANUÁR 28-ÁN A MAJ­DANI ÜNNEPELT FESTŐ LÁTTA' MEG A NAPVILÁGOT. Hamarosan visszaköltöztek Kassára, ahol Benczúr Gyula elemi és középiskoláit végez­te. Rajztehetsége hamar meg­mutatkozott. Apja mérnöki pályára szánta, így 1859-ben a reáliskola növendéke lett. A gondos szülők fiúkat a helybeli Klimkovics-testvé- rek magánraj ziskolájában is taníttatták. Végül művészi pályára adták a tehetséges fiatalt. 1861-től a müncheni Képzőművészeti Akadémián tanult. Az első nagy sikert számára 1866-ban Pesten a Hunyadi László búcsúja hoz­ta meg. Ekkor kísérletezett először a több alakos kép- szerkesztéssel. Főhősét, a ne­mes tartású daliát a közép­pontba helyezte. Ábrázolókészségét, techni­kai tudását példázza az 1869- ben festett II. Rákóczi Ferenc elfogatása című műve, me­lyen barokkos pompával pá­rosul a színek gazdagsága. Tudása felkeltette a tékozlá­sairól hírhedt II. Lajos bajor király érdeklődését, aki meg­rendelésekkel halmozta el. Benczúrral készíttette el kas­télyainak, nyaralóinak rokokó témájú díszeit. Rengeteg váz­lattal tért vissza Olaszország­ból. A nagy képtárak tanul­mányozása előre vitte pályá­ján, hatása tükröződik az 1875-ben végleges formába öntött Vajk megkeresztelése című festményén is. A lendü­letes kompozíció már behódo- lást jelentett a kiegyezés utá­ni hivatalos politikával. Benczúr 1876-tól a münche­ni Képzőművészeti Akadémia tanára volt. 1883-ban haza­tért, haláláig Budapesten a mesteriskola igazgatójaként működött. Elhalmozták meg­bízásokkal. Kiemelkedett kö­zülük a Buda visszavétele, amit a kétszázadik évfordu­lóra késve rendeltek meg, így csak tíz évvel később a millen­niumi kiállításon tekinthette meg a közönség. Több kritika érte, hogy a kép középpontjá­ba a Habsburg-ház fiát, Lot- haringiai Károlyt helyezte. A monumentális képen diadal­masan sereglő magyar kato­nák határozottan a festő ha­zafias érzéseire utalnak. Bár megyeszékhelyünkhöz nem fűzték erős szálak, még­is ápoljuk a nagy technikai tudású művész emlékét. A nevét viselő téren áll szobra, a nyíregyházi Jósa András Múzeumban pedig emlékkiál­lításon látható néhány alko­Beaczúr Gyula önarcképe festöállványon. tása, számos vázlata, életút- jára utaló dokumentumok, használati tárgyak. Rajzai ki­tűnő anatómiai ismereteit bi­zonyítják. A modern festői módszerekhez szokott szeme­inknek talán túlságosan is dekoratívak képei. Akadémis- ta stílusa felett eljárt az idő, akárcsak a millenniumi idő­szakban gyökerező politikai irányvonal felett. Mi az, amit értékként ránk hagyott? Bra­vúros technikai tudását, fest­ményeinek anyagszerűségét, hibátlan kompozíciós készsé­gét. Erre az örökségre figyel­ve emlékszünk méltón szüle­tésének évfordulóján. (rg) Részlet a nyíregyházi emlékkiállításból. V. y — Próba után— Rátonyi József műve (bronz) BISZTRAT ADAM: Armstrong Egy szelíd és szomszédos dzsungel égig verő zöld és veres lángjai mögül fúvód a szemétdombon talált trombitát, mely ELŐTTED csupán sárgaréz hallgatás volt, erős és rekedt torkod kegyelméből, testvérien értjük egymást félholtra dörgölt cipők suvickos magasában. Legyen kedves végre a mi szolgálatunk a folyóparti istennek, szitáló fényben ébenfa oszlopok vezetnek hozzá. M““Lai“ RAGTIME I k lm. napi munka után, ha megtérünk ideiglenesnek szánt, de a környék albérleteihez képest még min­dig olcsónak számító szállá­sunkra, rakjunk fel pár köny- nyű darabot. Választhatunk a „Juharfalevél” és a „Kü­lönc” között. Áradjon a zon­gora hangja, csörömpöljön, pattogjon, kanyarogjon, le­gyen kitartó, mint a hullám­verés, lebegjen, mint porszem a napfényben, töltse ki a ne­hezen múló időt. Idézzen fel vadnyugati ivót, kemény ök- lű fickók tanyáját, vagy füs­tös-tükrös belvárosi lebújt, ahol minden arc krimihőst idéz. Legyen szenvtelen ül ér­zelmes. Sokatmondóan szófu- kat. Férfias. Vegyük tekintetbe, rengeteg időnk van. Kártyázzunk egyet az emeletes vaságyak fedezé­kében. Huszonegyezzünk, ul­tizzunk, spanszerozzunk. Zsí­rozhatunk is, bár hangulati­lag a póker a legmegfelelőbb. Illik a regtájmhoz. Ne nyer­jük el egymás pénzét, de gon­doljunk rá, milyen lehet az. Takarjuk a lapokat, mintha egész vagyonok sorsa dőlne el. Csapjuk a lapokat kemé- myen! Vagy lökjük oda a győztes unott mosolyával. Az­tán véssük be a bunkót. Ha szőrösre sikeredett, illusztrál­juk megfelelő kéz- és csípő­mozdulatokkal. Gratuláljunk és cukkolódjunk. Adjuk meg mindenkinek, ami jár neki. Állapítsuk meg, ma külö­nösen nehezen múlik az idő. Még sok időnk van. Készít­sünk addig ikonosztázt ne­héz pénzen szerzett szex­újságokból. Világbajnok csí­pők, hátak, mellek és fenekek ingerlő montázsát. Keressünk hosszan egy igazán nekünk szóló, személyes mosolyt.. Egy pont olyan tekintetet. Ne csüggedjünk, ha fejre jó, de alakra nem, és akkor sem, há alakra jó, de fejre nem. Vág­juk össze, és rajzszögezzük a falra. Talán nem szedi le a gondnok, amíg munkában va­gyunk. Tudjuk, hogy nincs joga rá, de meg szokta tenni. „A dekorálás szigorúan tilos!” Díszítsük körül a tiltó felira­tot. Legyünk bátrak. Sok munkásszálló van, és renge­teg szoba. Ahány munkásszál­ló, annyi gondnok. Tehát mi többségben vagyunk. Gondoljunk az erőnlétre. Főzzünk vacsorát a közös konyhában. Pirítsunk hagy­mát, üssünk hozzá tojást, vág­junk vastag szelet kenyeret. Közben meséljünk hallomás­ból ismert, különös nevű éte­lekről. Esetleg parasztlako­dalmakról, ahol két disznó, száz csirke és ötven láda sör fogyott, nem beszélve a süte­ményekről, tortákról és a tö­ményről. Közben együk meg. amit főztünk, egyenesen a lá­bosból. ^Mosogassuk el. Ne fe­lejtsük kint, mert akkor so­ha nem látjuk többé. Még van időnk, de már ke­vesebb. Moshatunk is, van szennyesünk éppen elég. Te­regessük ki aprólékos gond­dal. Közben becsülgessük, milyen lesz a mai esti felho­zatal. Erősítsük meg egymást arról, hogy nekik is fontos, ők is erről beszélgetnek. Bár lehetséges, hogy ők már túl vannak a teregetésen, sőt már a fésülködésen is. Talán ne­kik nem úgy fontos. Kételyeinket palástoljuk gömbölyű történetekkel. Mi­nél gömbölyűbb, annál na­gyobb sikere lehet. Borotvál­kozzunk, és fürkésszünk pat­tanások után. Kövessük a fel­gyorsult időt. Pucoljunk ci­pőt, válogassunk trikók kö­zött, vasaljunk nadrágot, ke­féljünk zakót. Sürögjünk, fo­rogjunk, próbáljunk. Fésülködjünk. Csináljunk afro-hajat, bubi frizurát, le­zser sörényt, borotvahajvá- gást. Szerkesszük meg mai ál­arcunkat. Kevés az idő. Szür­kül odakint a táj. Lehet, hogy már késésben vagyunk. Egyre több nevetés, ajtó­csapkodás, lökdösődés és cuk- kolódás közben állapítsuk meg, ma tényleg jól nézünk ki, ma tényleg sikerünk le­het. Bánjuk meg, hogy kár­tyázással, vacsorafőzéssel töl­töttük el a drága időt. Kap­kodjunk és kiabáljunk. Csi­náljunk zűrzavart. Csúfolódjunk azokkal a kis- hítűekkel, akik pizsamát ké­szítenek elő, vagy a tévészo­ba felé óvakodnak. Ajánl­junk kárörvendő mosollyal kamaszkorból ismert módsze­reket, esetleg közös megoldá­si kísérleteket. Térjünk ki a felénk hajított papucs, cipő elől. Mutassunk ujjal a köny­vespolcon felhalmozott szak- irodalomra, és a falon díszel­gő montázsra. Engedélyezzük a kettő együttes használatát. Még egyszer, alaposan te­kintsünk a tükörbe. Szemlél­jük meg ugyanazt profilból is. Cseréljünk lemezt. A rag­time helyett ritmusos rock­zenét, vagy andalító slágere­ket. Besötétedett. Karádi Ka­talin is megfelel. Gyülekezzünk a folyosón. Várjunk egymásra. Cigaret­tázzunk, zsebrevágott kézzel, a falnak dőlve. Kiabáljunk, hogy nem várunk senkire sem: Minden perc érték. Min­den percnek külön jelentése van. D Ml obogjunk le a lépcsőn. Sarkunkkal verjünk ki gyors ütemet. Folyama­tos robajjal közeledjünk a kapu felé. Ne köszönjünk az ott ácsorgó, savanyú képű rendészeknek. Várjuk be egy­mást. Tóduljunk ki az utcára. Teljesen besötétedett. Láthat­juk, a szomszédos női szálló neonfényes bejárata előtt már állnak, érkeznek, nyüzsögnek a lányok. Ke Képzőmül Mit mondanak el a tárlatok egy városról, tájegységről? Mindenekelőtt elmondják, milyenek a szellemi, művészi mecénások? Mennyire szere­tik az ott élők a képzőművé­szeti alkotásokat? Van-e igény a kitekintésre, a város, a megye határán túli alkotá­sok befogadására? A tárlatok azt is elmondják, milyen e közönség viszonya a kiállított művekhez, valóban úgy ér- zik-e, hogy a művészetei templomába léptek be, ami kor egy kiállítóterem vendé gei... Bevalljuk, kérdezni köny nyebb, mint válaszolni a kér désekre. Megyénkben — fő ként Nyíregyházán — a utóbbi két évben — megte remtődtek a feltételek a vál tozatos, rangos képzőművé szeti tárlatok rendezéséhe: amelyek érezhető pezsgés hoztak a szellemi életbe. Nég állandó helyen — a Jós András Múzeumban, a me gyei-városi művelődési köz pont Szabadság és Lenin tél helyiségében és a Képcsarno Benczúr-termében -— várjá tárlatok az érdeklődőket. Egy évben tizenhét-tizen nyolc tárlatot rendeznek megyeszékhelyen, melyhez többi öt város évi négy-öt je lentősebb kiállítással társi még. Évek óta kiemelked eseménye a megyeszékhelj nek az országos népművésze kiállítás, amely eddig a leg több látogatót vonzotta, min nagyobb az érdeklődés hely leg és országosan az éremmí vészeti alkotótábor kiállít: sái iránt. Tavaly óta ped újabb jelentős és ország: méretű seregszemlének e otthont Nyíregyháza, az o szágos karikatúra biennal nak. Korábban zömében cse a festészet alkotásaival talá kozhattunk a tárlatokon, n már mindinkább képviselte magát a szobrászat, a fotóm vészét, s igaz ugyan, hói kis mértékben, de hellye közzel az iparművészet is. Ha az elmúlt év kiállít: meghívóit, katalógusait lapc za végig az ember, elégedi ten állapítja meg, mind hétre jut egy-egy kiállít a megyében. A tártaim a színvonalat, az egyes kiál tóhelyek profilját vizsgál viszont már nem enny KERESZTURY DEZSŐ: % „legfőbb s Bogáncstüskés kudarcoi lelked: mindent elírtak a „legfőbb szint”-nél m költő leszel, bár „legfőfc Tanácstalan . A beszédes verseket sze zene, szobor, kép beszé Lehet, versed azért ner mert enyvberagadt lég; mit meg kéne tanulni. Rám is szólsz bátran, mintha csak iskolában „Ami új, tanuld meg ú KM

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom