Kelet-Magyarország, 1984. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-28 / 23. szám
4 Kelet-Magyarország 1984. január 28. Erich Honecker Berlinben fogadta Claude Cheysson francia külügyminisztert (balra). A brit kormányfő Rómában tárgyalt. A képen: Margaret Thatcher vendéglátójával, Bettino Craxi olasz miniszterelnökkel. Kommentár A tizek és az agrárvita N ehéz idők járnak a Közös Piacra. Bretagne- ban napok óta tart a francia sajtó által parasztlázadásnak nevezett nyugtalanság. A gazdák — tiltakozásul az EGK mezőgazdasági politikája, a franciák számára különösen hátrányos agrárintézkedések ellen — sok helyen fölszedték a síneket, megrongálták a vasúti pályát ami miatt megbénult a közlekedés. Sikertelenül végződtek a nyugatnémet—francia miniszteri találkozók: egy héten belül kétszer is úgy keltek föl az asztaltól a kül- ügy- és pénzügyminiszterek, hogy nem tudtak megállapodást kidolgozni. Margaret Thatcher brit kormányfő római tárgyalásait is beárnyékolta a Közös Piac agrárvitája, pontosabban az a nézet- különbség, amely már az EGK athéni csúcstalálkozóján mutatkozott Róma és London között. Nagy-Britan- nia számára sokkal olcsóbb és kézenfekvőbb lenne az agrártermékeket a nemzetközösség országaiból importálni. London számára a közöspiaci termékek egyrészt sokba kerülnek, másrészt — közvetett módon — a nemzetközösséggel folytatott és mindenképpen prioritást élvező kereskedelmi forgalomban zökkenőket okoz az EGK tagállamaiból áradó árumeny- nyiség. Már Athénban érzékelni lehetett, hogy a tízek álláspontja enyhén szólva megosztott Portugália és Spanyol- ország felvételét illetően. Lisszabonban most újból föllángolt a vita: egyesek türelmüket vesztve már olyan követeléssel álltak elő, hogy a Közös Piac fehéren-feketén foglaljon állást leendő . csatlakozásuk ügyében, s ne odázzák el a már amúgyis régóta húzódó ügyet. Igenám, csakhogy mindkét felvételre váró állam elsősorban az agrárszektorban fokozza majd a feszültséget, ha elnyeri tagságát. S aligha véletlen, hogy Rómában, valamint Párizsban aggadalommal tekintenek az újabb konkurensekre, akik az olasz és a francia parasztság termékeinél is olcsóbb áruval szeretnének megjelenni a piacon, ráadásul bizonyos cikkekből döm- pingmennyiséggel. A jövő héten Mitterrand elnök és Kohl kancellár Lud- wigshafenben folytatja azt az eszmecseresorozatot. Némely nyugati kommentátor szerint az agrárvitában további heves vihar várható, olyan orkán, amely már a Közös Piac alapjait is kikezdheti. (Folytatás az 1. oldalról) figyelmét a kistelepülések kereskedelmi hálózatának fejlesztésére. Az 1981-es esztendőben így 11 üzletet korszerűsítettek, mintegy 3,3 millió forintért. Ebből a MÉSZÖV által kezelt KFA-támogatás csaknem egymillió forint volt Egy évvel később, 1982-ben, a 3,5 milliós KFA-támogatás- sal együtt már 7,4 millió forintot költöttek a szabolcs- szatmári Áfész-ek az aprófalvak és a tanyai települések hálózatfejlesztésére. Huszonhárom egység lett így korszerűbb. A nyírségi kistelepüléseken lévő 401 bolt közül egyébként — egy felmérés szerint — jelenleg 77 szorul korszerűsítésre, 17 helyett pedig újat kell építeni. A szövetkezetek a munkák elvégzésére három évre szóló programot dolgoztak ki. A tervek szerint 89 millió forintot költenek majd a 94 üzlet bővítésére, illetve az újak építésére. A 94 üzlet közül 66 bolti kiskereskedelmi, 28 pedig vendéglátói egység lesz. Negyvenhat olyan kistelepülésen készül majd el, ahol a lakosság száma ezer alatt van. A 89 millió forintból ötvenhárommilliót ezek a pici falvak, tanyák kapják — szövetkezeti üzlethálózatuk fejlesztésére. Az Áfész-ek terveik valóra váltásában továbbra is számíthatnak a megyei alapra. Sőt mivel a SZÖVOSZ-nál — a fogyasztási szövetkezetek országos szövetségénél — most készül egy pályázat a kistelepülések lakosságmegtartó képességének fokozására, központi támogatást is remélhetnek. Az előzetes számítások szerint a megfelelő tartalommal és indoklással elkészített pályázataikra mintegy ötvenmillió forintot kaphatnak. A nagyarányú hálózatfejlesztéssel a szabolcs-szatmá- ri Áfész-ek maradéktalanul ki szeretnék elégíteni a kistelepüléseken ' élő lakosság és szövetkezeti tagság igényeit. Az alapellátást szolgáló napi árucikkeken túl, a készletösszetétel módosításával ruházati és vegyesiparcikk termékekből is megfelelő kínálatot akarnak nyújtani a jövőben. (bd) r ^ Záhony: Határforgalmi tárgyalás A múlt évihez hasonló mértékű áruszállítást terveznek a záhonyi vasúti átrakókörzetben. Ezek szerint több mint 12 millió tonna áru érkezik a Szovjetunióból, javarészt alapanyagok, mint a fa, vasérc, szén és. koksz, cement, műtrágya, de jön-, nek különféle gépek és alkatrészek is. A Szovjetunióba irányuló export- és tranzitszállítások 4 millió tonna körül alakulnak. Erről azon a határ- forgalmi tárgyaláson állapodtak meg, amelyet a MÁV és a szovjet vasutak képviselői január 23—27. között tartottak Lvovban. A szabolcsiakat érinti, hogy almából a tavalyitól többet, 300 ezer tonnán felüli mennyiséget várinak. V _____________________✓ TELEX ABE SINTARO WASHINGTONBAN Abe Sintaro japán külügyminiszter csütörtökön Washingtonba érkezett. A japán diplomácia vezetője kereskedelmi és katonapolitikai kérdésekről tárgyalt az amerikai kormányzat tagjaival. Megérkezése után először William Brockkal, Reagan elnök első számú külkereskedelmi tanácsadójával folytatott megbeszéléseket. Abe Sintarot fogadja Reagan elnök, valamint George Bush alelnök. Fő tárgyalópartnere Shultz külügyminiszter lesz. KÖZÜTI BALESETEK AZ NDK-BAN Jelentősen megnőtt a közlekedési balesetek száma tavaly az NDK-ban. Hivatalos adatok szerint 1983-ban 49 215 baleset volt az országban, azaz minden tizenegy percben egy. A legtöbbjük a sebesség- korlátozás figyelmen kívül hagyásából, szabálytalan előzésből, az elsőbbség meg nem adásából, indokolatlan sáv- váltásokból és a piros lámpán való áthaladásból származott. Minden tizedik balesetet alkoholos befolyásoltság állapotában követték el. A közlekedési fegyelem javítása érdekében a rendőrség megszigorítja az ellenőrzést. Grúziában az országos tea- és szubtrópikus növények tudományos-termelői egyesülésének csakvi részlegében új teafajtát, a „Kolhidát” állították elő. Az oltásos módszerrel szaporítható „Kolhida” fajta hektáronként 17 tonna tea- « levelet ad, ami 60 százalékkal több, mint a helyi fajtáké. Jellemző rá, hogy korán termést hoz, hosszú ideig szedhető és levelei egyformán érnek, ami nagyon fontos a gépi szüretelés szempontjából. A tudósok kidolgozták a „Kolhida” teafajta oltásos 0 szaporításának technológiá- 1 ját. A telepítési anyagoí „mesterséges ködkamrában” nevelik, a töveket polietilén zsákokban tartják, speciális táptalajban. Az elmúlt évben a Csakvi telep 360 ezer „Kolhida”-tö- vet .adott a népgazdaságnak, idén ezt a mennyiséget 380 ezerre növelik. Több régi teaültetvényt az új fajtával fiatalítanak meg. Graz teaújdonság Meghívjuk egy csésze teára. SZOVJET ÉLET Norvégia A NATO északi szánva Aligha csak a földrajzi közelség indította George Shultz amerikai külügyminisztert arra, hogy a stockholmi konferenciáról (nyomban azután, hogy találkozott szovjet kollégájával, Andrej Gromikó- val), éppen Norvégiába utazzék. Tárgyalópartnere, Norvégia külügyminisztere — a többi résztvevő országok diplomáciájának vezetőivel együtt — egyébként is ott volt a svéd fővárosban. Nehéz szabadulni attól a meggyőződéstől, hogy az amerikai külügyminiszter szinte demonstratív norvégiai látogatásával ismételten alá akarta húzni: mennyire fontos Észak-Európa a jelenlegi feszült helyzetben a NATO számára. A NATO úgynevezett északi szárnyának (a tengeri utánpótlási utak szempontjából kulcshelyzetben lévő Iz- landtól eltekintve) két kontinentális tagja van: Dánia és Norvégia. Dánia az Északitengerre vezető útvonalon helyezkedik el és mintegy összekötő kapocs a NATO közép- és észak-európai térsége között. Jelentősége azonban az amerikai stratégiai tervek szempontjából így is eltörpül Norvégiáé mellett. Norvégia ugyanis az egyetlen olyan NATO-tagállam, amely az európai kontinensen határos a Szovjetunióval. (A NATO-tag Törökországnak is van közös határa a Szovjetunióval, ez a határvonal azonban már az ország ázsiai területére esik.) Emellett Norvégiának különös hadászati jelentősége van azért is, mert rendkívül hosszú és szakadékos fjordokkal csipkézett partvonala kiválóan alkalmas tengerészeti és mindenekelőtt tengeralattjárótámaszpontok létesítésére. Ennek a stratégiai jelentőségnek eddig nem volt különösebben erőteljes negatív hatása az észak-európai helyzetre. Ennek magyarázata részben Finnország aktív semlegességi politikája, részben a Finnország és Norvégia között elhelyezkedő Svédország ugyancsak semleges magatartásának mérséklő hatása volt. E hatásokon túlmenően a norvég és dán demokratikus tradícióknak is nagy szerepük volt abban, hogy ez a két ország bizonyos értelemben a NATO „különleges tagjának” számított. Már az 50-es években kimondták: békeidőben nem engedélyezik területükön az atomfegyver, vagy ennek továbbítására alkalmas hordozóeszköz' tárolását, sem pedig idegen csapatok állomásoz- tatását. Később pedig elutasították az eurorakéták elhelyezését is. A Reagan-kor- mány agresszív politikájának kibontakozása után és az új amerikai rakéták elhelyezésének előkészítésével párhuzamosan érezhetően növekedett az amerikai stratégiai nyomás Észak-Európára és ezen belül is mindenekelőtt Norvégiára. Ennek a nyomásnak az első eredménye 1982 és 1983 fordulóján az volt, hogy egy korábbi megegyezés értelmében gyorsított ütemben elkészültek a Norvégia területén létesített amerikai nehézfegyver-raktárak. Ezek katonai célja az, hogy konfliktus esetén Norvégiába érkező amerikai, vagy más NATO- egységek már a helyszínen találják a nehézfegyvereket (például a páncélosokat, nehézágyúkat stb.). A norvég kormány realitásérzékét mindenesetre mutatta, hogy ellenállt annak az amerikai tervnek, amely szerint ezeket a raktárakat az ország északi részén, a szovjet határ közelében kellett volna felállítania. A norvég kormány- döntés csak Közép-Norvégiá- ban engedélyezte a raktárakat. Üjabb és mindmáig tartó szakaszt jelentett 1983 nyárén John Lehman, az Egyesült Államok haditengerészeti miniszterének fellépése. Ö a porvég partoknál az amerikai flotta „növekvő” jelenlétét” követelte és nem titkolta azt sem, hogy atomfegyverrel ellátott amerikai hadihajók tengeri jelenlétére gondol. A norvég konzervatív kormány nevében Ham- merstad hadügyi államtitkár elvi egyetértését fejezte ki a tervvel, megjegyezte viszont, hogy az amerikai jelenlét nem érintené a norvég partvidék „sarkköri területeit és így a Barents-tengert sem, amely a Szovjetunió északi védelmének súlypontját jelenti”. Ez az amerikai lépés és a norvég hivatalos beleegyezés — Washington szándékainak nyílt támogatása — a korábbinál sokkal veszélyesebb zónává tette a NATO északi szárnyát. Amennyiben az amerikai flottatervek megvalósulnak, ez óhatatlanul a szovjet flottaállások békeidőben történő megközelítését jelentené. A Szovjetunió európai részének északi partvidéke és ezen belül Mur- manszk környéke, valamint a Kola-félsziget térsége a flottaállásokon túlmenően a Szovjetunió stratégiai védelmének szempontjából is rendkívüli fontosságú. Az új amerikai követelések tehát véget vethetnek annak a hosszú évek óta tartó viszonylag kedvező periódusnak, amelyben a NATO északi szárnyán (éppen Észak- Európa sajátos helyzete és mély demokratikus tradíciói következtében) az úgynevezett alacsony feszültség politikája uralkodott; Shultz külügyminiszter látogatását az általános amerikai magatartás fényében és az amerikai rakétatelepítés megkezdése után aligha lehet másképpen értékelni, mint újabb lépésnek a NATO északi szárnyára és mindenekelőtt Norvégiára nehezedő nyomás fokozásában. Mindamellett a Shultz-láto- gatásnak vannak norvég belpolitikai összefüggései is. Ezek a jelenleg kormányon lévő konzervatívok ingatag és egyre gyengülő helyzetével vannak kapcsolatban. Néhány héttel ezelőtt Norvégiában mindössze egyetlen szavazattöbbséggel tudta elvetni a parlament a norvég szociáldemokraták (Munkáspárt) javaslatát, amely követelte a genfi tárgyalások meghosszabbítását és annak kimondását, hogy Norvégia ellenzi az eurorakéták nyugateurópai telepítését. Az indítvány benyújtása azt jelentette, hogy a rendkívül erős norvég szociáldemokrácia határozottan szembefordul az Egyesült Államok jelenlegi stratégiai fővonalával. Norvégiában 1985-ben lesznek választások. A Munkáspárt már jelenleg is a mandátumok 41 százalékával rendelkezik, és tavaly a községi választásokon a konzervatívok három évvel korábbi'pozíciójukhoz képest csaknem 6 százalékot veszítettek. Norvégia ily módon az a NATO- tagállam, ahol a legelőször és a legnagyobb mértékben van lehetőség egy, az amerikai stratégiával szembeforduló kormány hatalomra kerülésére. —i —e
