Kelet-Magyarország, 1984. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-26 / 21. szám
1984. január 26. Kelet-Magyarország JEGYZET Veszélyek az iskolában N em azért írunk az iskolai veszélyekről, hogy a szülőket, nevelőket, gyermekeket ijesztgessük. A veszély nem nagyobb, mint másutt — az utcán, a lakásban, — de nem árt az iskoláról, mint munkahelyről, s ezek veszélyforrásairól is szólni, mert vannak figyelmeztető esetek. Egy kiálló, rozsdás szeg — akár gyermekéletet is követelhet. Nemrég a megyei munkavédelmi társadalmi felügyelő az egyik iskola udvarán rönkfákra lett figyelmes, amin a gyerekek a' szünetben ugráltak. Egy mozdulat és kész a baleset. „Vigyáznak ők magukra” — nyugtatta magát az igazgató. Szomorú példákat említett beszélgetésünkön a megyei iskolai munka- védelmi felügyelő gyakorlati munka közben történt balesetről, utaztatás, kirándulás során bekövetkezett halálos végű balesetekről, amelyek mind megelőzhetők lettek volna a gondos felügyelettel. De azt is kevesen tudják — érvelt a munkavédelmi szakember —, hogy az iskola igazgatója a felelős minden olyan balesetért, ami az intézmény falai között történik. Azért is, ha netán egy szülő érkezik az iskolába gyermeke tanulása iránt érdeklődni, s közben a rossz lépcsőn lábát töri, vagy a fejére esik egy súlyos vakolat. Meglehet, ezek elég ritka esetek, de nem kitalált példák. Hallottunk olyan szülőről, aki a gyermek osztályfőnökét keresve téblábolt az iskolában, míg egy alagsori rekeszbe tévedt a lába és a mentők szállították a kórházba koponyatöréssel... A legtöbb baleseti veszély azonban érhetően a diákot és a pedagógust fenyegeti, hisz ők az iskola állandó „lakói”. Ezek egy része abból is ered, hogy az iskolák nem mindig fordítanak gondot a védőruhák és védő- felszerelések beszerzésére és nem követelik meg azok rendeltetésszerű használatát. Elsősorban a szakmunkásképző intézetek és a szakmát is oktató szakközépiskolák tanárait és diákjait érhetik váratlanhoz, meglepetések, valamint az iskolák technikai dolgozóit, konyhai alkalmazottait, karbantartóit. Az iskolák igazgatói akkor is felelősek a bekövetkezett balesetért, ha az nem a saját dolgozókkal — így az iskolában levő vendéglátó vállalat konyhai alkalmazottaival — történik. Sokan azonban nincsenek tisztában ezzel a felelősségükkel és amíg a baj be nem következik, nem nagyon igyekeznek az előírt védőruhák, felszerelések beszerzésével. Nem mindig tudják azt sem, milyen költségforrásokat használhanak fel erre a célra, de sokan nem ismerik a munka- és védőruhák, felszerelések katalógusát sem. Elgondolkoztató, amíg egy-egy iskolában, óvodában, diákotthonban, vagy más nevelési intézményben nem történik a figyelmeztető tragédia, addig csak a perifériára kerül az iskolai balesetvédelem. Olykor az iskolai munkavédelmi felelősök kiválasztása is esetleges, formális. Pedig a tét nagy, diák és pedagógus egészsége — néha élete — forog kockán. P. G. „Csak úgy, benézek a parancsnokságra" A TÖBB ÉVES MUNKA MEGHOZTA EREDMÉNYÉT. A MÁTÉSZALKAI MUNKÁSOK EGYSÉG TEVÉKENYSÉGÉT A KÖZELMÚLTBAN A LEGJOBBAK KÖZÖTT ÉRTÉKELTÉK A MEGYEI ÉS AZ ORSZÁGOS PARANCSNOKSÁGON. A SZATMÁRI MUN- KÁSOR EGYSÉG A KOMMUNISTA ÚJSÁGÍRÓ RÚZSA FERENC NEVÉT VISELI. MÉLTÓAK E NÉV VISELÉSÉRE. TAGJAI KÖZÜL SOKAN MEGYEI, SŐT ORSZÁGOS HÍRNÉVRE TETTEK SZERT. Száz szállal kötődnek... Váradi Károly a MEZŐGÉP Vállalat mátészalkai gyáregységének lakatosa. Beosztott munkásőr. A cseppet sem könnyű szolgálat mellett vállalt még két megbízatást. Pártvezetőségi tag és szocialista brigádvezető. Mindemellett újításokon, ésszerűsítéseken is töri a fejét. Mindig többet akar. Éppen most készül előállni egy újabb ötletével. De nem is annyira magáról, inkább a brigádjáról beszélt. Arról a kollektíváról, amely a múlt évben kapta meg a Tröszt Kiváló Brigádja címet. Külön kis története van a „Váradi féle” brigádnak. Bő tíz éve alakult. Kezdetben senki nem volt közülük munkásőr. Aztán egy kérésre eljöttek a parancsnokság épületébe valamilyen vasas munkát végezni. Nem sokkal később a brigádvezető munkásőr lett. Aztán egymás után még hárman. Az ötödik brigádtag most készül munkásőr esküre. Jó nevelő iskolának bizonyult a brigád. Játszótereken, gyermekintézményekben megtalálható a félig már munkásőrökből álló brigád tagjainak keze mun- - kája. A városi tanács ezért is adományozta a brigádnak A városért emlékplakettet. Még több más elismerés tulajdonosa is ez a brigád. Egybehangzóan állítják, hogy a siker nagyobbrészt a jó légkörnek köszönhető. Fazekas Józsefné is a jó légkör miatt lépett be az önkéntes testületbe. A férje elbeszélései nyomán ismerte meg. 1970-ben esküdtek, a férje ekkor már munkásőr volt. A házastársi ajánlásra, no meg az egységparancsnok „udvarlásának” hatására nem sokkal az esküvő után mun- kásőresküt tett az ifjú, csinos asszony. Mivel közgazdasági szakközépiskolában érettségizett, pénzügyi szolgálatvezető beosztást kapott. „Civilben” a jármi tsz bérelszámolója. Régebben a munkahelyén és a faluban többen is megkérdezték tőle: „Miért vállaltad?” A válaszok többnyire így hangzottak: „vállaltam, mert ennyi segítőkész emberrel, ennyi őszinte baráttal még sehol nem találkoztam”. S vállalja most is a plusz megterhelést, pedig két kiskorú gyermek édesanyja. A testületben politizálni is tanították a fiatalasszonyt, ezért is lépett be nemrégiben a pártba. Farkas László a helyi állami tangazdaság lakatos-gépszerelője viszont már régi közéleti ember, pártbizalmi. Univerzális a vasas szakmában. Sokrétű munkáját november 7-én ötödször ismerték el Kiváló dolgozó kitüntetéssel. Hétvégeken szaktudásának számos munkásőr hasznát vette már. ő inkább azt említi, hogy neki is segíti munkásőr ara Ötödször is kiváló Zánka barátja tettek társai, amikor a lakását felújította. Az elmúlt őszszel pedig csaknem szakasznyi munkásőr segítette ezer ölnyi háztáji almáskertjében a szüretelést. A kaláka, a szabad szombatok feláldozása különösen jellemző a szatmári munkásőrökre, s nemcsak egymást segítik. A MOM dolgozói például ősszel egy szombaton segítették a nyírmeggyesi tsz betakarítását, de a gyárban dolgozó munkásőrök plusz még egy szombaton szüreteltek Nyírmeggyesen, s közben meghányták-yetették a heti eseményeket is. Mert a politizáláshoz, a kapcsolathoz nem is mindig kell nagy rendezvény. Farkas László erről így beszél: „A szolgálaton kívül is szívesen találkozunk a parancsnokságon. Gyakran én is csak úgy, benézek a parancsnokságra.” D. Nagy István a tyukodi konzervgyár szállítási és gépészeti üzem vezetője. Tagja a nagyközségi pártbizottságnak és a testületben szakaszparancsnok. Elfoglalt ember. Ha Mátészalkán jár, mégsem kerüli el a Darancsnokságot. Jólesik ott neki szót váltani elvtársakkal, barátokkal. Tekintélye is van, mert egy ütőképes szakasz parancsnoka. Az alegység főleg a tsz és a konzervgyár dolgozóiból áll. A fiúk főszezonban szinte éjjel-nappal dolgoznak. Néha ellenszolgáltatás nélkül. Múlt ősszel tartottak egy munkásőr kommunista szombatot is. Az üzemvezető immár országos hírnévnek örvend munkásőr körökben. Az ifjúság eredményes honvédelmi nevelésével tűnik ki társai közül. A nagyközségben eredményesen segíti az Ifjú Gárda-szakaszt. Még több időt tölt el az Úttörő Gárda-szakasszal. Az úttörők minden héten foglalkozást tartanak, a munkásőrök feladatait is ismertetik. D. Nagy István a zánkai úttörőváros honvédelmi szaktáborában már négy nyáron oktatott — pedagógus feleségével együtt- Nem üdülni ment elsősorban a Nagy házaspár. A tapasztalt szakaszparancsnok az ország minden részéről összesereg- lett gyerekeknek tanítójuk, játszópajtásuk is volt. Íratlan szabály: aki öt nyáron át oktat Zánkán, az megkapja a „Zánka barátja” kitüntetést. D. Nagy Istvánnak ígérete, reménye van arra, hogy idén nyáron ismét meghívót kap az úttörővárosba. Már így is több magas elismerés — egyebek között a Kiváló Ifjúsági Vezető kitüntetés — tulajdonosa. Rászolgált ezekre az elismerésekre, hiszen amit a gyerekekért tett és tesz, nem kevés: megtalálta a szívükhöz vezető utat. s kedvező irányba formálja változó tudatukat. Négy munkásőr, az élet négy területéről. Sok a közös bennük. Száz szállal kötődnek egymáshoz és társaikhoz. Elsősorban az önként, szívesen és ellenszolgáltatás nélkül vállalt kötelességük teljesítése köti össze őket. Ezt az erős köteléket vették figyelembe, amikor nekik ítélték a munkásőrség országos parancsnokának különülj át, amelynek ünnepélyes átadására január 28-án kerül sor. Nábrádi Lajos Szinte apró darabokra szedik a mozdonyokat a szerelők Záhonyban, a vontatási főnökség új csarnokában. A múlt év második felében vették birtokukba a csarnokot a dízelmozdony-szerelők, akik mind a futójavításokat, mind a nagyobb szemléket el tudják végezni a kisegítő berendezésekkel ellátott új javítóbázison, ahol a széles nyomtávú mozdonyok javítását is megoldották. (Gaál Béla felvétele)-----------------------------------\ Hatvan tárlat megyénkben Az év Elkészült, az 1984. évi képzőművészeti kiállítási terv, amelyben hatvan tárlat kapott helyet. A megyeszékhelyen láthatják az érdeklődők az idén is a legtöbb és a legváltozatosabb műfajú kiállításokat. Az eddig sorrá került két kiállítás — Berecz András és Nagy János festőművészek munkáiból — mellett a közeli hetekben Horváth János és Lakatos József, Huszár István alkotásaival ismerkedhetnek meg az érdeklődők Nyíregyházán, míg Vásárosnaményban a nyírbátori tűzzománc stúdió anyagát, Kisvárdán Maghi Zoltán, Nagykiállóban Ten- kács Tibor festőművész munkáit állítják ki, Fehér- gyarmaton Balázs Piri Balázs karikatúrái kerülnek a közönség elé. Márciusban Nyíregyházán Kiss György szobrász- művész és a SZOT-ösztön- díjasok, Vásárosnaményban Schmidt Sándor népi iparművész, Fehérgyarmaton Feledy Gyula grafikus- művész alkotásai kapnak nyilvánosságot. Áprilisban tervezik a legtöbb tárlatot, ekkor láthatják az érdeklődők a megyeszékhelyen a tanárképző főiskola hallgatóinak zárókiállítását, valamint a tanárképző főiskolák rajz tanszékeinek tárlatát. Bemutatkozik Jakab Károly festő- és Kelemen Kristóf szobrászművész és Hemzö György fotóművész. Kemény György plakáttervező Fehérgyarmaton, Horváth János festőművész Vásárosnaményban, Sebestyén Sándor szobrászművész Nagykállóban állítja ki legjobb munkáit. Helyet kapott az éves kiállítási programban — ami persze változhat — a Bács- Kiskun megyei képzőművészek bemutatkozása, egy iparművészeti kiállítás, az országos természetbarát fotópályázat anyaga. Nagy érdeklődésre tarthat számot az idén is a VII. nemzetközi éremművész- telep, a beregi országos fafaragótábor kiállítása és még számos képzőművészeti gyűjteményes és önálló tárlat. Láthatják az érdeklődők Szabó Iván, Kirch- mayer Károly, Bodóczky István, Soltész Albert, Gál Ludmilla, Kő Pál, Tóth Sándor, André Szabó, Xan- tus Gyula, Pájer Emília, Pinczehelyi Sándor, Buhály József, Szatmári István, La- votta Géza, Pintér Éva, Győrffy Sándor, Kerülő Ferenc, Koncz Zoltán, Kun Éva, Lajos Ferenc, Amos Imre és Anna Margit legújabb alkotásait a megyében rendezendő tárlataikon. Yaszil Szotirov: Vasárnapi kirándulás A Nyírség Ruházati Szövetkezetben két NSZK-beli cég — a Pabst és a Tentloff — részére varrnak 1500 nyári női ruhát és 1200 női blézert. Képünkön: Tóth Albertné minősíti a szalagról lekerült ruhákat, (cs) Elragadtatva hallgatták a madárcsicsergést, kimondhatatlanul boldognak érezték magukat. Ó, milyen szép, kellemes vasárnap délután! A sovány férfi és a gömbölyű nő élvezettel heverészett a sátorban, fülük szomjasan fogadta be a természet hangjait. — Milyen kellemes! — Hát igen! Ez a természet. Nem is lehet rá szavakat találni! — Tüdőd, néha elcsodálkozom, hogy vannak emberek, akik sose kívánkoznak a szabadba, soha nem gondolnak arra, milyen jó lenne maguk körül érezni a természetet. — Nincs érzékük a szépség iránt, nincsenek érzelmeik. — A legszívesebben az egész életemet ebben a sátorban tölteném! — Én is drágám. Olyan könnyűnek érzem magam. Mintha szárnyaim lennének. — Nekem is! Minél tovább szívom ezt a friss, kristálytiszta levegőt, annál könnyebbnek érzem magam, miritha lepke lennék, csak repülni szeretnék, repülni, repülni.. ■ A férj ekkor az órájára nézett és szomorúan szólalt meg: — Drágám, abba kell hagynunk... — Csak még egy kicsit ... — Sajnos nincs mit tenni, össze kell csomagolnunk — mondta határozottan a férj. — Egyszer minden véget ér. Kikászlódtak a sátorból. A madarak még mindig édesen csicseregtek. — Ígérd meg, hogy a jövő vasárnapot is a sátorban töltjük, a mi kis fészkünkben! — kérte a feleség. — Ez csak természetes! De máshol leszünk. Egy kis változatosság nem árt. A jövő vasárnap a konyhában állítjuk fel a. sátrat. Jó? Ezután a férfi megnyomott egy gombot a magnetofonon. A madárcsi- csergés abban a pillanatban elhallgatott. A sátor, amely az előbb még az előszobaszőnyegen állt, összecsomagolva a sarokba került. De csak a jövő vasárnapig! 3