Kelet-Magyarország, 1984. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-26 / 21. szám

1984. január 26. Kelet-Magyarország JEGYZET Veszélyek az iskolában N em azért írunk az iskolai veszélyek­ről, hogy a szülő­ket, nevelőket, gyermeke­ket ijesztgessük. A veszély nem nagyobb, mint má­sutt — az utcán, a lakás­ban, — de nem árt az is­koláról, mint munkahely­ről, s ezek veszélyforrá­sairól is szólni, mert van­nak figyelmeztető ese­tek. Egy kiálló, rozsdás szeg — akár gyermekéle­tet is követelhet. Nemrég a megyei munkavédelmi társadalmi felügyelő az egyik iskola udvarán rönk­fákra lett figyelmes, amin a gyerekek a' szünetben ugráltak. Egy mozdulat és kész a baleset. „Vigyáznak ők magukra” — nyugtat­ta magát az igazgató. Szomorú példákat em­lített beszélgetésünkön a megyei iskolai munka- védelmi felügyelő gyakor­lati munka közben tör­tént balesetről, utaztatás, kirándulás során bekö­vetkezett halálos végű balesetekről, amelyek mind megelőzhetők let­tek volna a gondos fel­ügyelettel. De azt is ke­vesen tudják — érvelt a munkavédelmi szakem­ber —, hogy az iskola igazgatója a felelős min­den olyan balesetért, ami az intézmény falai között történik. Azért is, ha ne­tán egy szülő érkezik az iskolába gyermeke tanu­lása iránt érdeklődni, s közben a rossz lépcsőn lá­bát töri, vagy a fejére esik egy súlyos vakolat. Meglehet, ezek elég rit­ka esetek, de nem kitalált példák. Hallottunk olyan szülőről, aki a gyermek osztályfőnökét keresve téblábolt az iskolában, míg egy alagsori rekeszbe tévedt a lába és a mentők szállították a kórházba koponyatöréssel... A legtöbb baleseti ve­szély azonban érhetően a diákot és a pedagógust fenyegeti, hisz ők az isko­la állandó „lakói”. Ezek egy része abból is ered, hogy az iskolák nem mindig fordítanak gon­dot a védőruhák és védő- felszerelések beszerzésé­re és nem követelik meg azok rendeltetésszerű használatát. Elsősorban a szakmunkásképző inté­zetek és a szakmát is ok­tató szakközépiskolák ta­nárait és diákjait érhetik váratlanhoz, meglepetések, valamint az iskolák tech­nikai dolgozóit, konyhai alkalmazottait, karban­tartóit. Az iskolák igazgatói ak­kor is felelősek a bekö­vetkezett balesetért, ha az nem a saját dolgozók­kal — így az iskolában levő vendéglátó válla­lat konyhai alkalmazot­taival — történik. So­kan azonban nincse­nek tisztában ezzel a fe­lelősségükkel és amíg a baj be nem következik, nem nagyon igyekeznek az előírt védőruhák, fel­szerelések beszerzésével. Nem mindig tudják azt sem, milyen költségfor­rásokat használhanak fel erre a célra, de sokan nem ismerik a munka- és vé­dőruhák, felszerelések ka­talógusát sem. Elgondol­koztató, amíg egy-egy is­kolában, óvodában, diák­otthonban, vagy más ne­velési intézményben nem történik a figyelmeztető tragédia, addig csak a pe­rifériára kerül az iskolai balesetvédelem. Olykor az iskolai mun­kavédelmi felelősök ki­választása is esetleges, for­mális. Pedig a tét nagy, diák és pedagógus egészsége — néha élete — forog koc­kán. P. G. „Csak úgy, benézek a parancsnokságra" A TÖBB ÉVES MUNKA MEGHOZTA EREDMÉNYÉT. A MÁTÉSZALKAI MUNKÁS­OK EGYSÉG TEVÉKENYSÉGÉT A KÖZELMÚLTBAN A LEGJOBBAK KÖZÖTT ÉRTÉ­KELTÉK A MEGYEI ÉS AZ ORSZÁGOS PARANCSNOKSÁGON. A SZATMÁRI MUN- KÁSOR EGYSÉG A KOMMUNISTA ÚJSÁGÍRÓ RÚZSA FERENC NEVÉT VISELI. MÉL­TÓAK E NÉV VISELÉSÉRE. TAGJAI KÖZÜL SOKAN MEGYEI, SŐT ORSZÁGOS HÍR­NÉVRE TETTEK SZERT. Száz szállal kötődnek... Váradi Károly a MEZŐ­GÉP Vállalat mátészalkai gyáregységének lakatosa. Be­osztott munkásőr. A cseppet sem könnyű szolgálat mel­lett vállalt még két megbíza­tást. Pártvezetőségi tag és szo­cialista brigádvezető. Mind­emellett újításokon, ésszerű­sítéseken is töri a fejét. Min­dig többet akar. Éppen most készül előállni egy újabb öt­letével. De nem is annyira magá­ról, inkább a brigádjáról be­szélt. Arról a kollektíváról, amely a múlt évben kapta meg a Tröszt Kiváló Brigádja címet. Külön kis története van a „Váradi féle” brigádnak. Bő tíz éve alakult. Kezdetben senki nem volt közülük mun­kásőr. Aztán egy kérésre el­jöttek a parancsnokság épü­letébe valamilyen vasas mun­kát végezni. Nem sokkal ké­sőbb a brigádvezető munkás­őr lett. Aztán egymás után még hárman. Az ötödik bri­gádtag most készül munkásőr esküre. Jó nevelő iskolának bizo­nyult a brigád. Játszótereken, gyermekin­tézményekben megtalálható a félig már munkásőrökből álló brigád tagjainak keze mun- - kája. A városi tanács ezért is adományozta a brigádnak A városért emlékplakettet. Még több más elismerés tu­lajdonosa is ez a brigád. Egy­behangzóan állítják, hogy a siker nagyobbrészt a jó lég­körnek köszönhető. Fazekas Józsefné is a jó légkör miatt lépett be az ön­kéntes testületbe. A férje el­beszélései nyomán ismerte meg. 1970-ben esküdtek, a férje ekkor már munkásőr volt. A házastársi ajánlásra, no meg az egységparancsnok „udvarlásának” hatására nem sokkal az esküvő után mun- kásőresküt tett az ifjú, csinos asszony. Mivel közgazdasági szakkö­zépiskolában érettségizett, pénzügyi szolgálatvezető be­osztást kapott. „Civilben” a jármi tsz bérelszámolója. Ré­gebben a munkahelyén és a faluban többen is megkérdez­ték tőle: „Miért vállaltad?” A válaszok többnyire így hangzottak: „vállaltam, mert ennyi segítőkész emberrel, ennyi őszinte baráttal még sehol nem találkoztam”. S vállalja most is a plusz meg­terhelést, pedig két kiskorú gyermek édesanyja. A testü­letben politizálni is tanították a fiatalasszonyt, ezért is lé­pett be nemrégiben a párt­ba. Farkas László a helyi álla­mi tangazdaság lakatos-gép­szerelője viszont már régi közéleti ember, pártbizalmi. Univerzális a vasas szakmá­ban. Sokrétű munkáját no­vember 7-én ötödször ismer­ték el Kiváló dolgozó kitün­tetéssel. Hétvégeken szaktu­dásának számos munkásőr hasznát vette már. ő inkább azt említi, hogy neki is segí­ti munkásőr ara Ötödször is kiváló Zánka barátja tettek társai, amikor a laká­sát felújította. Az elmúlt ősz­szel pedig csaknem szakasz­nyi munkásőr segítette ezer ölnyi háztáji almáskertjében a szüretelést. A kaláka, a szabad szomba­tok feláldozása különösen jel­lemző a szatmári munkás­őrökre, s nemcsak egymást segítik. A MOM dolgozói pél­dául ősszel egy szombaton segítették a nyírmeggyesi tsz betakarítását, de a gyárban dolgozó munkásőrök plusz még egy szombaton szüretel­tek Nyírmeggyesen, s közben meghányták-yetették a heti eseményeket is. Mert a politizáláshoz, a kapcsolathoz nem is mindig kell nagy rendezvény. Farkas László erről így beszél: „A szolgálaton kívül is szívesen találkozunk a parancsnoksá­gon. Gyakran én is csak úgy, benézek a parancsnokságra.” D. Nagy István a tyukodi konzervgyár szállítási és gé­pészeti üzem vezetője. Tagja a nagyközségi pártbizottság­nak és a testületben szakasz­parancsnok. Elfoglalt ember. Ha Mátészalkán jár, mégsem kerüli el a Darancsnokságot. Jólesik ott neki szót váltani elvtársakkal, barátokkal. Te­kintélye is van, mert egy ütőképes szakasz parancsno­ka. Az alegység főleg a tsz és a konzervgyár dolgozóiból áll. A fiúk főszezonban szinte éjjel-nappal dolgoznak. Néha ellenszolgáltatás nélkül. Múlt ősszel tartottak egy munkás­őr kommunista szombatot is. Az üzemvezető immár or­szágos hírnévnek örvend munkásőr körökben. Az ifjú­ság eredményes honvédelmi nevelésével tűnik ki társai közül. A nagyközségben ered­ményesen segíti az Ifjú Gár­da-szakaszt. Még több időt tölt el az Úttörő Gárda-sza­kasszal. Az úttörők minden héten foglalkozást tartanak, a munkásőrök feladatait is is­mertetik. D. Nagy István a zánkai úttörőváros honvédel­mi szaktáborában már négy nyáron oktatott — pedagó­gus feleségével együtt- Nem üdülni ment elsősorban a Nagy házaspár. A tapasztalt szakaszparancsnok az ország minden részéről összesereg- lett gyerekeknek tanítójuk, játszópajtásuk is volt. Íratlan szabály: aki öt nyáron át oktat Zánkán, az megkapja a „Zánka barátja” kitüntetést. D. Nagy István­nak ígérete, reménye van ar­ra, hogy idén nyáron ismét meghívót kap az úttörőváros­ba. Már így is több magas el­ismerés — egyebek között a Kiváló Ifjúsági Vezető kitün­tetés — tulajdonosa. Rászol­gált ezekre az elismerésekre, hiszen amit a gyerekekért tett és tesz, nem kevés: meg­találta a szívükhöz vezető utat. s kedvező irányba for­málja változó tudatukat. Négy munkásőr, az élet négy területéről. Sok a kö­zös bennük. Száz szállal kö­tődnek egymáshoz és társaik­hoz. Elsősorban az önként, szívesen és ellenszolgáltatás nélkül vállalt kötelességük teljesítése köti össze őket. Ezt az erős köteléket vették figyelembe, amikor nekik ítélték a munkásőrség orszá­gos parancsnokának külön­ülj át, amelynek ünnepélyes átadására január 28-án kerül sor. Nábrádi Lajos Szinte apró darabokra sze­dik a mozdonyokat a szere­lők Záhonyban, a vontatási főnökség új csarnokában. A múlt év második felében vet­ték birtokukba a csarnokot a dízelmozdony-szerelők, akik mind a futójavításokat, mind a nagyobb szemléket el tud­ják végezni a kisegítő be­rendezésekkel ellátott új ja­vítóbázison, ahol a széles nyomtávú mozdonyok javítá­sát is megoldották. (Gaál Béla felvétele)-----------------------------------\ Hatvan tárlat megyénkben Az év Elkészült, az 1984. évi képzőművészeti kiállítási terv, amelyben hatvan tárlat kapott helyet. A megyeszékhe­lyen láthatják az érdeklődők az idén is a legtöbb és a legváltozatosabb műfajú kiállításokat. Az eddig sorrá került két kiállítás — Berecz András és Nagy János festőművé­szek munkáiból — mellett a közeli hetekben Horváth János és Lakatos József, Huszár István alkotásaival ismerkedhetnek meg az ér­deklődők Nyíregyházán, míg Vásárosnaményban a nyír­bátori tűzzománc stúdió anyagát, Kisvárdán Maghi Zoltán, Nagykiállóban Ten- kács Tibor festőművész munkáit állítják ki, Fehér- gyarmaton Balázs Piri Ba­lázs karikatúrái kerülnek a közönség elé. Márciusban Nyíregyhá­zán Kiss György szobrász- művész és a SZOT-ösztön- díjasok, Vásárosnamény­ban Schmidt Sándor népi iparművész, Fehérgyarma­ton Feledy Gyula grafikus- művész alkotásai kapnak nyilvánosságot. Áprilisban tervezik a legtöbb tárlatot, ekkor láthatják az érdeklő­dők a megyeszékhelyen a tanárképző főiskola hallga­tóinak zárókiállítását, vala­mint a tanárképző főisko­lák rajz tanszékeinek tárla­tát. Bemutatkozik Jakab Károly festő- és Kelemen Kristóf szobrászművész és Hemzö György fotóművész. Kemény György plakátter­vező Fehérgyarmaton, Hor­váth János festőművész Vásárosnaményban, Sebes­tyén Sándor szobrászmű­vész Nagykállóban állítja ki legjobb munkáit. Helyet kapott az éves ki­állítási programban — ami persze változhat — a Bács- Kiskun megyei képzőművé­szek bemutatkozása, egy iparművészeti kiállítás, az országos természetbarát fo­tópályázat anyaga. Nagy érdeklődésre tarthat számot az idén is a VII. nemzetközi éremművész- telep, a beregi országos fa­faragótábor kiállítása és még számos képzőművészeti gyűjteményes és önálló tár­lat. Láthatják az érdeklő­dők Szabó Iván, Kirch- mayer Károly, Bodóczky István, Soltész Albert, Gál Ludmilla, Kő Pál, Tóth Sándor, André Szabó, Xan- tus Gyula, Pájer Emília, Pinczehelyi Sándor, Buhály József, Szatmári István, La- votta Géza, Pintér Éva, Győrffy Sándor, Kerülő Fe­renc, Koncz Zoltán, Kun Éva, Lajos Ferenc, Amos Imre és Anna Margit leg­újabb alkotásait a megyé­ben rendezendő tárlataikon. Yaszil Szotirov: Vasárnapi kirándulás A Nyírség Ruházati Szövetkezetben két NSZK-beli cég — a Pabst és a Tentloff — részére varrnak 1500 nyári női ru­hát és 1200 női blézert. Képünkön: Tóth Albertné minősíti a szalagról lekerült ruhákat, (cs) Elragadtatva hallgatták a madárcsicsergést, ki­mondhatatlanul boldognak érezték magukat. Ó, milyen szép, kelle­mes vasárnap délután! A sovány férfi és a gömbölyű nő élvezettel heverészett a sátorban, fülük szomjasan fogadta be a természet hangjait. — Milyen kellemes! — Hát igen! Ez a ter­mészet. Nem is lehet rá szavakat találni! — Tüdőd, néha elcso­dálkozom, hogy vannak emberek, akik sose kíván­koznak a szabadba, soha nem gondolnak arra, mi­lyen jó lenne maguk körül érezni a természetet. — Nincs érzékük a szépség iránt, nincsenek érzelmeik. — A legszívesebben az egész életemet ebben a sátorban tölteném! — Én is drágám. Olyan könnyűnek érzem magam. Mintha szárnyaim lenné­nek. — Nekem is! Minél to­vább szívom ezt a friss, kristálytiszta levegőt, an­nál könnyebbnek érzem magam, miritha lepke len­nék, csak repülni szeret­nék, repülni, repülni.. ■ A férj ekkor az órájára nézett és szomorúan szó­lalt meg: — Drágám, abba kell hagynunk... — Csak még egy ki­csit ... — Sajnos nincs mit ten­ni, össze kell csomagol­nunk — mondta határo­zottan a férj. — Egyszer minden véget ér. Kikászlódtak a sátor­ból. A madarak még min­dig édesen csicseregtek. — Ígérd meg, hogy a jövő vasárnapot is a sá­torban töltjük, a mi kis fészkünkben! — kérte a feleség. — Ez csak természetes! De máshol leszünk. Egy kis változatosság nem árt. A jövő vasárnap a kony­hában állítjuk fel a. sát­rat. Jó? Ezután a férfi megnyo­mott egy gombot a mag­netofonon. A madárcsi- csergés abban a pillanat­ban elhallgatott. A sátor, amely az előbb még az előszobaszőnyegen állt, összecsomagolva a sarokba került. De csak a jövő va­sárnapig! 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom