Kelet-Magyarország, 1984. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-21 / 17. szám

» i Kelet-Magyar ország 1984. január 21. > Stockholmi levél Argentína forró nyara USJI: közvélemény­kutatás Az amerikai közvélemény növekvő elégedetlenséggel szemléli Reagan kormányá­nak külpolitikáját, különösen a Közel-Keleten és Közép- Amerikában — állapította meg az ABC televíziós állo­más és a The Washington Post című lap legújabb fel­mérése. A közvélemény-kutatás pénteken közzétett adatai szerint a megkérdezettek öt­ven százaléka negatívan ér­tékeli Reagan külpolitikáját. Hatvan százalék nem ért egyet az Egyesült Államok li­banoni politikájával, s 59 százalék követeli az amerikai tengerészgyalogosok visszavo­nását. Raúl Alfonsin — a remény embere. élet és hálál urai váltak, most arra kénytelenek várni, hogy a törvények szelleméi ben mondjanak fölöttük íté­letet a katonai bíróságok. Hiábavaló volt a visszavo­nulást megelőzően kihirde­tett „önamnesztia”, amellyel a saját büntetlenségüket akarták törvényessé tenni. Argentínában ma alig van ember, aki azzal merne di­csekedni, hogy családjában katonatiszt is van. Soha nem volt még az egyenruháinak olyan csekély becsülete, mint ezen a nyáron. Hét évig, nyolc hónapig és tizenegy napig tartott Argen­tínában a katonai diktatúra. Amikor véget ért a lidérc­nyomás, ragyogott a déli fél­teke napja. Ez a napsütés va­lószínűleg emlékezetes marad az argentinok számára. S még emlékezetesebb marad 1983. december 10-e, a köz­társaság 42. elnöke beiktatá­sának napja. Raúl Alfonsin, a Polgári Radikális Unió vezetője vi­lágszerte meglepetést keltett október végén választási győ­zelmével, hiszen nagyon sokan ázt hitték — Argentí­nában is —, hogy a katonák tötték a dollárokat a későbbi szűk esztendőkre. És nem vall lelkiismeretességre a Falkland (Malvin)-(szigetekéit vívott esztelen háború sem. Emberi jogok napja Ha pedig szétverték; ennek a gabonában, szarvasmarhá­ban és olajban is gazdag, iparilag elég fejlett ország­nak a gazdaságát,' és még a maguk kezdeményezte hábo­rút sem tudták megnyerni, mihez értettek egyáltalán? Az éppen az emberi jogok világ- ■niapjáp .^ártották. Amlttt áz‘ sem véletlen, hogy a polgári kormány egyik első teendője a szörnyű bűnöket elkövető katonai vezetők bíróság elé állítása, a kisebb felelősség­gel tartozók esetében pedig a nyugdíjazás volt. Azok, akik az előző években — néme­lyek pedig még a hatalom - váltás előtti napokban is — Ma már mindenki elismeri, hogy a katonák majdnem nyolcévi kormányzásukkal gazdasági, politikai, kulturá­lis és erkölcsi romhalmazt hagytak maguk után. Az 1976 márciusában végrehajtott puccsot követő „nemzeti új­jáépítési folyamat” végén mintegy harmincezer „el­tűnt”, azaz bírósági ítélet nélkül fogva tartott, majd meggyilkolt személy, leg­alább 400 százalékos infláció, mintegy 45 milliárd dolláros külföldi adósság, nagyarányú munkanélküliség és nyomor, félelmetes mértékű iskolázat­lanság terheli a tábornokok és a tengernagyok lelkiisme- metét. « ök és a lelkiismeret? Ezek iaz elegáns egyenruhfjp.,viselő urak habozás nélkül'elfogat­tak és meggyilkoltattak min­denkit, aki szerintük felfor­gató volt. Az sem éppen a lelkiismeretüket bizonyítja, hogy — miközben az állam­polgárok milliói majdnem reménytelen küzdelmet foly­tattak a megélhetésért, — tit­kokat őrző bankokban gyűj­Súlyos mulasztások okozták 83 áldozata van a japán bányaszerencsétlenségnek Folytatódik a vizsgálat a szerdai japán bányaszeren­csétlenség ügyében, amely­ben az újabb jelentések sze­rint 83 bányász vesztette éle­tét. Két nappál a katasztrófa után egyre több a bizonyíték arra, hogy a bányát működte­tő Mitsui társaság részéről rendkívül súlyos mulasztások történtek. A Fukuoka tartományban lévő Omutai szénbányában tűz ütött ki, s az áldozatok többsége szénmonoxid-mér- gezésben halt meg. Az első vizsgálatok szerint több biz­tonsági ellenőrző berendezés, egyebek között a metángáz­érzékelők, illetve szénmono- xid-jelzők felmondták a szol­gálatot, nem működött to­vábbá az az automata beren­dezés, amely idejében jelezte volna a szállítószalag-rend­szer motorjának túlzott felhe- vülését. A bányászok szakszerveze­tének képviselői szerint még a biztonsági vízszelepek sem működtek, mert a Mitsui em­berei korábban — a szén mi­nőségének esetleges rosszab­bodására hivatkozva — elzá­ratták azokat. A szakszerve­zet arra is rámutatott, hogy a társaság az elmúlt időszak­ban rendkívüli módon hajtot­ta a bányászokat a tavalyi termeléslemaradás behoza­tala érdekében, azaz a meg­feszített munka miatt követ­kezett be a szállítószalag­rendszer túlterheltsége. Vé­gezetül — bár a sor még nem teljes — a szerencsétlenséget követően meglehetősen későn riasztották a mentőosztago­kat, amelyek kezdetben nem is megfelelő létszámban dol­goztak. A statisztika szerint Japán­ban a háború után ez volt a negyedik legsúlyosabb bánya­szerencsétlenség. A mostanit megelőző 1981-ben, a hokkaí- dói Yubari bányában történt, akkor a tűz, illetve a későb­bi gázrobbanás következtében 93 bányász lelte halálát. A bányát lezárták, s feltehetően ez vár az Omutai bányára is, ami rendkívül érzékenyen érinti az ország széntermelé­sét. Az utolsó katonaelnök, Reynaldo Bignone (az ősz hajú kö­zépen) kihallgatása után őrizetben maradt. (Fotó: AP—MTI —KS) denkitőili. Hiszen a „minden argentin a testvérünk, csak a katona az ellenségünk” típu­sú egységhangulat csupán ideig-óráig takarhatja el az óriási nehézségeket és a fel­szín alatti politikai ellentéte­ket. A peronisták egy része még ma sem alkarja elhinni, hogy a választásokat a vebélyitárs nyerte meg. A peronista szakszervezetek — a dema­gógia és az erőszak, sokszor alkalmazott módszerével — újra megpróbálják megtorpe­dózni a szociáldemokrata szí­nezetű elnök gazdaságpoliti­káját. Bizonyos, hogy az ipa­ri és a banktőke emberei is fontosabbnak tartják a saját profitjuk növekedését, mint a nemzeti érdekeket szolgáló gazdaságpolitika végreha j -" fását. És nem várható az Egyesült Államok jelenlegi kormányától sem, hogy kezét- iábát törve siessen Argentína megsegítésére, hiszen a leg­utóbbi három junta aligha te­hette volna, amit tett, ha nem tudja maga mögött Washing­ton támogatását. A Buenos Airesd híreket mostanában nagyon figyel­mesen olvassák i^atm-Ameri­kában, valószínűleg legin­kább Uruguay ban és Chilé­ben. E két országban már majdnem tíz éve „kormá­nyoznak' hasonló módszerek­kel a katonák, és az esemé­nyek azt bizonyítják, hogy az uruguayiak meg a chileiek isem félnek.többé, s már a napfelkeltében bíznak. Todero Frigyes Képtávírón érkezett A libanoni {óvárosban partraszállási hadgyakorlatot hajta­nak végre olasz katonák, akik az úgynevezett nemzetközi békefenntartó erők tagjaiként tartózkodnak a közel-keleti országban. A marokkói Casablancában pénteken befejeződött az isz­lám országok vezetőinek tanácskozása. A képen Jasszer Arafat, a PFSZ vezetője a csúcsértekezleten. Ezek a tiltakozó asszonyok eltűnt hozztártozóikról szeret­nének megtudni valamit. (Fotó: Newsweek — KS) Az örömmámor rége Persze, az örömmámor ha­mar elmúlik. A felszabadulás extázisa szükségképpen rövid ideig tart. A gazdasági és er­kölcsi újjáépítés-nagyon nagy erőfeszítéseket kíván min­áltatónos csődje után ismét peronista korszak következik. Pedig Alfonsin győzelme csak az első meglepetés volt, foly­tatása napjainkban is zajlik Buenos Airesben. ők és a lelkiismeret? emberi méltóság megtaposá- sához, a valóságos vagy vélt ellenfeleik meggyilkolásához, a jogtalan haszonszerzéshez, a megvesztegetéshez. Nem volt egészen véletlen, hogy az új elnök beiktatását a konferencia első lezárult a stockholmi konferencia el­ső munkahete. A svéd főváros kul­turális központja, a tanácskozás színhelye fölött már nem rója a köröket a rendőrség fehér-piros helikoptere, a hosz- szú üvegépület előtti térről eltűntek a bé­kéért doboló-kántáló buddhista szerzetesek, hazautaztak a külügyminiszterek, és meg­ritkult a sajtóközpont ügyfélforgalma is A legyező alakú hatalmas ülésterem ajtóin hétfőtől kiakasztják a táblákat: „Zártülés”. Harmincöt beszéd hangzott el négy nap alatt, vitázó, böleselkedő. átfogó és olykor a részletekben elvesző beszédek. Minden külügyminiszter tükrözte országa politikai egyéniségét fejtegetéseiben, senki nem szo­rítkozott kizárólag a konferencia témájára: a bizalom és a biztonság, a leszerelés euró­pai vonatkozásaira. Nicaragua és Libanon, Churchill és Molotov, az emberi jogok és a formális logika, az elrettentés és az ideo­lógia — minden elhangzott és szóba került, akinek és aminek csak köze volt és van kontinensünk sorsához. Aligha becsülhető le az a tény, hogy a stockholmi konferencia megnyitására egy­általán sor került, mégpedig külügyminisz­teri szinten. Az európai országok, valamint az Egyesült Államok és Kanada külügymi­niszterei utoljára 1983 szeptemberében ta­lálkoztak, a madridi találkozó zárószaka­szában. Négy hónap telt el, és az európai folyamat ismét összehozta őket. Diadalmas­kodott az a felismerés, hogy maradtak olyan területek, ahol kifejezett érdekközös­ség van a harmincötök között, s ha már nem is lehet látványosan véget vetni a fegy­verkezési hajszának, legalább a fegyverek fölötti politikai ellenőrzés erősödjék; ha már nem csökkenthető a szándékos háború eszköztára, legalább véletlenből, számítási hibából, a szándékok félreismeréséből ne robbanjon ki atomháború. A stockholmi konferencia első munkahe­tében világossá vált, hogy az amerikai ra­kétatelepítés megkezdése két irányból be­folyásolta a tanácskozást. Andrej Gromiko egyértelművé tette, hogy az eurohadászati egyensúly megbontásával Washington alá­ásta a tárgyalások és a tárgyalásokhoz nél­külözhetetlen bizalom alapjait, egyben aláásta a saját maga iránti bizalmat is. Ezt csakis úgy lehet helyreállítani, ha az Egye­sült Államok visszatér a nyugat-európai rakétatelepítés megkezdése előtti helyzet­hez. Ha viszont Reagan elnök erre most nem kész, akkor a három szinten bejelen­tett szovjet ellenintézkedésekre sor kerül, Európában tehát rakéták lesznek néhány percnyi távolságra a másik fél hadászati fontosságú objektumaitól. És ebből adódik, hogy az amerikai rakétatelepítés nemcsak gátat emel a stockholmi konferencia útjá­ba. hanem létfontosságúvá is teszi a konfe­rencián a gyors megegyezést. A svéd külügyminiszter csütörtöki beszé­dében kifejtette, hogy a hadászati csapás­mérés percekkel mérhető lehetősége növeli a számítási, hibák, a félreértések veszélyét, s pánikhangulatban igen nehéz felelős dön­tést hozni a béke és a háború kérdésében. Ezért különösen fontosak azok a katonai bizalomerősítő intézkedések, amelyek ilyen helyzetekre higgadtságot adhatnak a dön­téshozóknak, megóvhatják őket az elha­markodott, szinte automatikus elhatározá­soktól. » ltockholmban sokan hangoztatták, hogy a konferencia nem helyettesít- L heti a többi fegyverzetkorlátozási tárgyalófórumot. Ugyanakkor azonban az állásfoglalásokból kitűnt, hogy a Stock­holmban egyeztethető biztonságerősítő in­tézkedések kedvezően befolyásolhatják akár a genfi, akár a bécsi eszmecserék légkörét és feltételrendszerét. Az erőszak kizárása, az atomfegyver elsőként alkalmazásáról való lemondás, Európa övezetenként! atom­fegyver-mentesítése merőben új helyzetet teremthetne eurohadászati vonatkozásban és a közép-európai hagyományos haderők csökkentésének lehetősége vonatkozásában. Ami a svéd fővárosban aggodalmat kelt, az az a szomorú lehetőség, hogy a NATO európai stratégiája nemcsak Genf és Bécs, hanem Stockholm érdemi munkáját is tárgytalanná teheti. Stockholmban kétségkívül nehéz problé­mákat kell megoldani a következő évek­ben, amíg a szilárdabb katonai bizalom és az erősebb politikai biztonság alapján hoz­zá lehet látni az európai leszerelés problé­máinak megoldásához. Pirityi Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom