Kelet-Magyarország, 1984. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-03 / 1. szám

2 Kelet-Magyarország 1984. január 3. A cél: annyit fizessünk amennyit felhasználunk Melegvíz-órák a lakásokban? A cél: a központi fű- téses lakásokban min­den család annyit fizes­sen a meleg vízért, amennyit abból felhasz­nált. Ennek megvalósí­tásáról mi hír járja? — kérdeztük Kovács Fe- renctől, a Szabolcs-Szat- már megyei Távhőszol- gáltató Vállalat műszaki osztályvezetőjétől. — A felhasznált meleg víz lakásonkénti mérésével és az ennek alapján történő díjfizetés bevezetésével or­szágszerte komolyan foglal­koznak. Ugyanis az a ta­pasztalat, hogy a jelenlegi átalánydíjas elszámolás a lakosságot nem ösztönzi kel­lően a meleg vízzel való ta­karékosságra. Azonban a költségek (díj) lakásonkénti megosztása, az egyéni fo­gyasztáson, érdekeltségen alapuló elszámolás megvaló­sítása csak a minden egyes lakásban felhasznált víz mennyiségének és hőmér­sékletének pontos ismereté­ben lehetséges. Mivel hazánkban nem gyártottak a meleg víz mé­résére (megbízhatóan) alkal­mas mérőket, a külföldről történő beszerzésük pedig rengeteg devizát vonna el a népgazdaságtól, ezért az Építéstudományi Intézet és a Fővárosi Finommechani­kai Vállalat megbízást ka­pott melegvízáramlás-mérő készülék kifejlesztésére, gyártására, melynek proto­típusa kész, sőt az üzemi próbája folyik. Az érzékelő­ből és kijelzőből álló készü­lék működését a vízkőlera­kódás nem zavarja. Előnye, hogy a kijelzője az érzéke­lőtől messzebb — mondjuk a lépcsőházban is elhelyez­hető. — A készülék széles körű alkalmazása éveket is igény­be vehet — folytatja Kovács Ferenc. — Nehezíti a beve­zetését, hogy van olyan régi épület, melyben a készülé­keket csak a ház teljes fel­újításakor célszerű elhelyez­ni, mert a mérők a vezeté­kek egy részének jelentős átalakításával építhetők be. Mindenesetre az újonnan tervezett, épített lakásokban a melegvízáramlás-mérők beépítésének lehetőségét biz­tosítani kell. A fűtésre felhasznált hő­mennyiség lakásonkénti, fo­gyasztóként! mérésének meg­oldása is folyamatban van. Hazánk megvásárolta a SCHINZEL mérőberendezés licencét. E készülékkel maj­dan a hőközpontokba beér­kező víz és az általa szállí­tott hőmennyiség mérhető. Ez fontos lépés lesz a-z ille­tő hőközpont által ellátott területen lévő lakások, vál­lalatok és más hőfogyasztók által ténylegesen felhasznált hő méréséhez és az úgyne­vezett költségmegosztáshoz, azaz az általuk fizetendő díj fogyasztásuk szerinti meg­állapításához. De ehhez még az egyes helyiségekben lévő fűtőtes­tekre a velük leadott hő­mennyiség mérésére, rögzí­tésére szolgáló eszközt is el kellene helyézni. Mindezek részletein az illetékes szer­vek még dolgoznak. Az említettek bevezetése révén — a számítások sze­rint — a fűtésre és meleg­víz-szolgáltatásra fordított energia 30 százaléka megta­karítható. (cs) nKÉPERNYÖflíllF A HOLLAND, SVÁJCI ÉS NSZK partnerek után újabb megrendelőtől kapott megbízást a baktalórántházi VER- TISZ Szövetkezet konfekcióüzeme. A svéd Wastgöta Tex- tilindustri cég 1984. március elejei határidőre 8 ezer diva­tos női ruhára küldött megrendelést. Képünkön: Kiss Kál­mánná meós a kész ruhákat minősíti. (Császár Csaba felv.) Csirkecomb a pulóverek között, „árvíz“ a mozgólépcsőn A vásárlók sen miná angyalik Nyírfa Áruház, csúcsforga­lom. A gondolák között ve­vők, nézelődők százai. Hol ilyen, hol olyan értelemben gyakran beszélünk a keres­kedőkről, de most hallgas­suk meg őket: milyenek va­gyunk mi vásárlók? Még mi­előtt az általánosítás miatt bárki is megsértődne — más­képpen fogalmazok: nézzünk a tükörbe: közöttünk vásár­lók között milyenek (is) van­nak? MAGHAJ A BUNDÁBAN — Nem mindenki angyal — önti tömör mondatba vé­leményét Gyurján Lászióné, aki a Nyírfa Áruház konfek­cióosztályán dolgozik. — A vevők a sok öröm mellett rengeteg bosszúságot is okoz­nak. A múltkor az egyik ve­vő levágta egy női blúz nyakkendőjét, s természete­sen fizetés nélkül távozott. Egy nutriabunda zsebét tele­tömték napraforgó-maghéjjal, s mi pirultunk, amikor va­laki felpróbálta a bundát, belenyúlt a zsebébe, s meg­kérdezte: ez használt kabát? — A napokban csoportosí­tottam a gyereknadrágokat, hát az egyiken egy hatalmas rágógumi „díszelgett” — mondja Fenyvesvölgyi Já­VÁLTOZÖ CSILLAGOK. Piszkéstetőn az MTA Csillagászati Kuta­tóintézetében, az obszervatórium csillagászai több mint két évtizede figyelik a változó csillagokat és a Tejútrendszert. Munkájukat há­rom speciális távcső segíti. Közöttük az egyik hazánk legnagyobb — két méter tükörátméröjü — teleszkópja. Ezzel fotografálni, fo­tóelektromos észlelést és színképelemzést lehet végezni, az auto­matikus méréseket számítógép segíti. Az obszervarórium részt vesz az Interkozmosz-programban és tudományos tapasztalatokat cserél a szocialista országok csillagászaival. A képen: dr. Patkós László a Zeiss gyártmányú óriás távcsővel. (MTI fotó — Szabó Sándor felvétele — KS) nosné —, de akkora, melyet valószínűleg vagy tíz rágó­gumiból sikerült valakinek összerágnia. A legnagyobb igyekezet mellett is a nadrá­gon maradt egy nagy folt. A pulóverek között pedig egy félig lerágott csirkecombot találtam. Az sem ritka, ami­kor egyes vevők egy bizo­nyos áruról leszedik az ár­cédulát, s a helyére egy ol­csóbb áru céduláját ragaszt­ják. Ha a, pénztáros nem elég figyelmes, kár ér ben­nünket. ÓCSKA HELYETT ÚJAT — A magas sarkú cipők­ről sokszor elviszik a sarok­foltot — folytatja Hegedűs Istvánná. — Azért, mert a saját cipőjén elkopott, nem akarja megjavíttatni, hát ily módon szerez egyet. Ezt nehéz észrevenni — majd később a polcokon. Mit csi­nálunk az ilyen cipőkkel? Elvisszük megjavíttatni. A maghéj-eltávolítással a cipő­osztályon is van elég dol­gunk. A múltkor meg egy kismamacipőben egy szaka­dozott üres pénztárcát talál­tunk. Aztán jönnek az ügyes­kedők, akik például a bizo­mányiban, vagy az ócska­piacon vesznek egy cipőt, s hozzák a Nyírfába becserél­ni. Azt mondják, itt vettem elveszett a blokk . .. Ugyan a bizományinak van bélyeg­zője, de azt nem mindig könnyű meglátni. Az ócska cipőjüket az áruházban ha­gyok, és az újban fizetés nélkül távozni igyekvők már rutinesetnek számítanak. — Más — szól Fenyves­völgyi Jánosné —: egészség- ügyi okok miatt a fehérne­műket nem szabad felpró­A tárgyalóteremből „Megbeszélés“ akácfa kárévá Korábban jó barátságban volt a 38 éves Mudri Gyula orosi la­kos Sarkadi Józseffel, mert Mudri gyakran segített a rok­kantkocsiban közlekedő, testi hibás Sarkadinak a ház körüli munkák elvégzésében. A baráti kapcsolat azonban megromlott, mert Mudri nem kínálta meg bo­rából Sarkadit. Június 10-én az orosi ital­boltban találkoztak, de már mindketten ittas állapotban vol­tak. Mudri odament Sarkadi asz­talához, hogy annak borát meg­igya, ám Sarkadi elzavarta on­nan, mert eszébe jutott az elő­ző nap őt ért sérelem. Mudri megragadta a tolókocsis embert és' felszólította, hogy menjenek ki a kocsma elé megbeszélni a Megtnondom mindjárt, hogy nekem majdnem tet­szett a televízió egész szil­veszteri műsora. A meg­szorítás arra vonatkozik, hogy egyrészt mintha kis­sé túltengett volna benne a dalos nosztalgiázás, más­részt a megszokottnál ke­vesebb volt benne a ver­bális humor. Láthattunk egy remekül aktualizált „Szuperbolát”, a Parabola szilveszteri külön kiadásá­ban. Árkus József ezúttal önmagát is felülmúlta és a műsor jó megalapozója volt az emelkedő hangulatnak. Ugyancsak jót írhatok az Üdvözlet a tengerpartról című angol hurleszkfilmről, mely sajátos humorú ka­cagtató viszontagságokat mutatott be egy kis. társa­ság tengerparti nyaralásá­ból. A tulajdonképpeni főmű- sor kicsit későn kezdődött, — de legalább volt időnk ímegvacsorázni. Régi ta­pasztalat, hogy az élököz- vetítésekkel nemigen érnek fel az ún, konzerv,műsorok, bármilyen jók is legyenek egyébként. Nagyon jó öt­lettel ezúttal a Pesti Viga­dóból közvetítettek Vidám, zenés gálaestet hirtelenében nem is tudom, hogy kit emeljek ki a népes szerep­lőgárdából. Talán azonban annyit, mindenképpen hogy Antal Imre elemében volt és mű­sorvezetése „megemelte” a gyengébb számokat is. A színészek közül legjobban Huszti Péter kedves — ma­gasan kultúrált színészi színvonalon előadott ma­gánszáma tetszett a tévé népszerű bemondóinak köz­reműködésével. Alfonzó most is remek paródiát csinált. (Hála istennek, hogy még nem készül át­adni a stafétabotot, mint ahogyan a Ludas Matyi ju­bileumi számában ezzel egybehangzóan nyilatko­zott ...) Persze szívesen láttuk a többi szereplőt is: Anélkül, hogy igazságta- talan lennék, mégis hadd említsem meg külön is a — sajnos — elég ritkán látható Varadi Hédit, Sztan- kay Istvánt, rövid fellépé­sével Verebes Istvánt, no meg Sas Józsefet. Népes volt a rendezői, szerkesztői stáb is. Kalmár András főszerkesztésével és Heré­nyi Imre rendezésével a műsor készítői és technikai munkatársai .látni és hal­lani valóan beleadtak apa- it-anyait, ahogyan monda­ni szokás. A produkciónak azon­ban éjfélkor korántsem lett vége, — amit különö­sen jó megoldásnak tar* Már azt is, hogy a sze> lök egy része meg az ú nan belépők is együtt radtak egy kis stílszer, évi, jókedvű mulató: Méginkább azt, hogy vénézők milliói meg hették a Vigadó gy< belső színtereit. Nem dennapi alkalom vet bemutatásukra, ismerte sükre. Nos, mennyivel m volt ez, mint a műterm kulisszás világa! .Minél több ilyen egye­nes, élőközvetítést kellene más helyszínekről is, han­gulatban, jókedvben. A szilveszteri szórakozás ná­lunk — köztudottan — össznépi ügy. De hát ilyen „erőbedobás” nyílván csak egyszer lehet egy évben. (Vajon miért?) Mindent összegezve, igazi gála volt, szórakozhattunk éjfél előtt és utána is, az idősebbek és a fiatalok egyaránt. . Merkovszky Pál A RÁDIÓ MELLETT Ilyenkor, szilveszter után. az új év első recenziója legtöbbször- az óévet bú­csúztató rádiókabaréról szokott szólni. Most némi­leg eltérek ettől a szokás­tól, mert szükségesriek tű­nik, hogy más műsorokról is említést tegyek. Hogy a humornál ma­radjak, itt van mindjárt a Somogyi Pálira emlékező adás, a Palika. Nem aka­rom leínni, mi minden volt ebben az összeállításban, csupán a hangulatát felem­líteni. Mindenki, aki eb­ben a műsorban megszó­lalt, vagy mások, akik új­ságokban írtak róla,, azt mondja, írja, hogy Somo­gyi Pált mindenki szerette El kell hinnünk, mert nemcsak a műsor címe — az utónév becézett alakja sugallja ezt, hanem az egész műsorban érződött az a szeretet, amely körülvet­te őt. Biztosan azért, mert ő is szerette az embereket. Ennek a rá emlékező adás­nak az a legfőbb erénye, hogy éreztetni tudta ezt a kölcsönös szeretetet, s leg­főképpen azt, hogy milyen kiváló humorista volt So­mogyi Pál. A Húszas Stúdió Gro­teszkek címmel elhangzott legutóbbi adását is azok közé sorolom, melyről szól­ni késztetést érez az em­ber. Hegyi Imréről egyszer már leírtam ezeken a ha­sábokon, hogy igen jó ér­zéke van mind a riport­alanyok kiválasztásához, mind pedig megszólaltatá­sukhoz. Arról az oldaláról is megismerték már a hall­gatók őt, hogy többnyire nem az élet napos oldalán keresi azokat, akiket szóra akar bírni. Ezek a mikrofonnal „írt” groteszkek is hasonló em­berekről szóltak. Egyebek között az alkoholistá’ aki nem engedi meg hogy részegesnek tarts' pedig elismeri: rengete iszik, és veri a feleségé*' bigámistáról, aki képi volt eldönteni, melyik szereti jobban, a rr helyi tizedrangú zo tárói, akinek csal ha orra és módszere va: hoz, kit, melyik ven lehet „palira venni”, vágni, a főúri szárma ról, akit minden valós ség szerint alkoholiz juttatott jelenlegi hel be; a babonákban egyszerű emberekre két nem lehetett me ni állításaik képte! ról. Színes, de egyben merítő képet kaptunk nyákban élő emberek Úgy tűnt, sorsuk megf. díthatatlan, különösen az ké, akik az alkohol rábja. leépült vagy leépülőbe van a személyiségük, műsor érdekes volt, de ne, hiszem, hogy bármi is vál­tozni fog akár ezeknek az embereknek, akár a hozzá­juk hasonlóknak az életé­ben. Mágis azt vallom: ér­demes volt ezeket a gro­teszkeket elkészíteni, és adásba tenni. Ami pedig a Boldog új évet kívánunk! címmel es­te tíztől sugárzott kabaré- műsort illeti: úgy látszik a szerzők és a szerkesztők megértették: az ország je­lenlegi helyzetében mivel lehet és mivel nem le­het viccelődni, ami azon­ban nem gátolta meg őket abban, hogy politiku­sokat, államférfiakat név szerint ne emlegessenek. Jól van így. Nem hiszem, hogy bármelyikük tekinté­lyének ártottak volna ve­le. Sőt! Seregi István történteket, de. Sarkadi nem ment, hanem kétszer pofon ütőt- te Mudrit. A pofonokat Mudri sem felej­tette: az út szélén várt Sarka- dira. Amikor a tolókocsis ember odaért, egy akácfa karóvaí esett neki, s két ütést mért rá. Sar­kadi megpróbálta az ütéseket elhárítani, de eltört a karja, ké­sőbb az részben mozgásképte­lenné vált. A Nyíregyházi Járásbíróság dr. Margiticsné dr. Katona Piroska tanácsa maradandó fogyatékos­ságot okozó súlyos testi sértés miatt Mudri Gyulát egy' év bör­tönre ítélte, egy évre eltiltotta a közügyektől és elrendelte kény­szergyógyítását. Az ítélet jog­erős. bálni. Az egyik hölgynek megengedtem, hogy a mell­tartót úgy ruhán keresztül mérje körül magán. Mire egy másik vásárló kérdései­re válaszoltam, az asszony a tükörben az új melltartó­ban már félpucéron illegett. De hasonló történt már für­dőruhával is. Ilyenkor mit lehet tenni? Nagyot nyelni és jó képet vágni. — Nemegyszer ért már bennünket ) szemrehányás azért is — így Hargitai Tibor üzletvezető —, mert a W. C. javítás miatt zárva volt. De miért? Egyes vásárlók a vil­lanykapcsolót leszerelik, ez­zel komoly balesetveszélyt okozva. A múltkor emiatt két, szigeteietlen, áram alatt lévő vezeték lógott ki a fal­ból. Egyszer eltörték a kéz­mosó kagylót, sőt még a vízvezetéket is. Akkor vet­tük észre, amikor a víz már a mozgólépcsőn folyt. Aztán a W. C.-tartályba pálinkás­üveget, intim ruhadarabokat dobáltak. Hogy mindezt el­kerüljük, nyomógombos öb­lítőrendszert csináltattunk. Azt meg egy valószínűleg szakember — szakszerűen kiszerelte, ellopta ... A TÖBBSÉG RENDES Beszélgető partnereim hangsúlyozzák: a vásárlók többsége kedves, rendes, azonban az említett tettek elkövetőit ismertté tenni nemcsak a kereskedők dol­ga, hanem mindannyiónké, valamennyiünkért. Már csak azért is, mert mi, megfelelő magaviseletűek vagyunk többen. Csak az a lényeg: figyeljünk, és ne legyünk tétlen szemlélők, cinkosan kacsintok. (cselényi)

Next

/
Oldalképek
Tartalom