Kelet-Magyarország, 1983. december (43. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-07 / 288. szám
4 Kelet-Magyarország 1983. december 7. Szovjet baráti társaságok konferenciája Budapesten Megemlékezés a Magyar Sajté Napja alkalmából Nyílt levél a tagszervezetekhez DlVSZ-sajtétájékoztaté a moszkvai VIT-röl (Folytatás az 1. oldalról) saságok Szövetsége elnökségének elnöke átadta a tanácskozás résztvevőinek a Szovjet Baráti Társaságok Szövetsége elnökségének üdvözletét. Hangsúlyozta: a szocialista országokban működő szovjet baráti társaságok képviselőinek találkozói nemes hagyománnyá váltak és pozitív szerepet játszanak a társadalmi szervezetek sokoldalú együttműködésének fejlődésében. — A baráti társaságok tevékenységében egyre nagyobb teret kapnak a békeharcban való aktív részvétel kérdései és feladatai — mondotta. Széles körű munkát folytatnak a NATO-államok militarista politikájának leleplezésére, a Szovjetunió és a szocialista országok békekezdeményezéseinek népszerűsítésére, s közvetlenül részt vesznek a háborúellenes mozgalomban. A szovjet társadalom nagyra értékeli a testvéri szervezetek sokoldalú tevékenységét, amelyet a Szovjetunió következetes békepolitikájának, békekezdeményezéseinek ismertetésére végeznek. Penko Gerganov, a bolgár delegáció vezetője többek között arról szólt, hogy Bulgáriában a baráti társaság elsősorban a Georgi Kirkov Tudományos Ismeretterjesztő Társasággal közösen szervezett rendezvényeken népszerűsíti a szovjet békepolitika törekvéseit. A Szovjetunió és a többi szocialista ország lenini békeszerető politikájának propagálásában az ifjúság körében különösen aktív szerepet töltenek be azok a rendezvények, amelyek az „Emlékezés” nemzetközi ifjúsági stafétával kapcsolatosak. Hagyományossá váltak azok a megyei programok, amelyeken az előadásokat kerekasztal-beszélgeté- sek, vetélkedők követik: ezeken a fő téma a lenini békepolitika. Miroslav Zavadil főtitkár többek között a Csehszlovák —Szovjet Baráti Társaság szervezeteiben folyó internacionalista nevelésről szólt. A rendezvényeken számos esetben szovjet előadókat kérnek fel a nemzetközi helyzet kérdéseinek elemzésére. Megbecsülésnek örvendenek a csehszlovák—szovjet barátság ünnepségei, amelyeken elKözben kijött az udvarra Lili is, forgott maga körül, hátha észrevesz valamit. — Lili — szólt oda neki a kerítés mellől a fiú, közben eloldotta a kerítéshez drótozott kormányt, felpattant az ülésre, és az utcai kapuhoz hajtott. — Már azt hittem, hogy a rendőrség van itt — mondta fáradtan Lili. Egyáltalán nem sértődött meg. — Mit akarsz? — ásított egyet.( A fiú nem szállt le a bicikliről, csak úgy a nyeregből támasztotta a kaput. — Megmondjam? — kérdezte. — Ahh — legyintett Lili, és a fiú nem érthette félre; ha ilyen gyerekesen viselkedik, otthagyja. — Nincs senki a házban? ső számú napirendként szerepelnek a szovjet békepolitika és az ideológiai harc fontosságának kérdései. A Kubai—Szovjet Baráti Társaságnak 750 munkahelyi szervezete van — tájékoztatta a résztvevőket Sergio Lopez főtitkár. — Évente több mint százezer barátsági rendezvényt szerveznek a távoli országban, s ezekben mintegy 6 millióan vesznek részt. A tudományos kutatóközponM tokban és más munkahelyeken ismeretterjesztő programokat szerveznek a szovjet tudomány, technika és a kultúra vívmányairól, a sok- nemzetiségű szovjet nép történelméről. A Szovjetunió lenini külpolitikájának népszerűsítése a Lengyel—Szovjet Baráti Társaság tevékenységében mindig megtisztelő helyet foglalt el: mélyen békés jellege a lengyel és a szovjet nép barátságának szorosabbra fűzését szolgálta — mondotta Bo- leslaw Borisjuk titkár. A társaság tevékenységével jelentősen hozzájárult ahhoz, •hogy Lengyelország belső helyzete az utóbbi időben javult. Az LSZBT szilárdan élte túl a belső és a külső ellenség támadásait, megvédte a barátság, az együttműködés eszméit, tradícióit. A tanácskozás szerdán a vitával folytatódik. Kedden a Vörös Újság megjelenésének 65. évfordulója alkalmából ünnepi ülést tartott a Magyar Újságírók Országos Szövetségének választmánya a MŰOSZ székházában. Pálfy József elnök köszöntötte az ülés résztvevőit, majd Ibos Ferenc, az újságíró-iskola igazgatója mondott beszédet. Hangsúlyozta: a Magyar Sajtó Napján a szocialista, a kommunista sajtó előtt tisztelgünk, amely méltó örököse, folytatója és továbbfejlesztője tudott lenni minden olyan, a társadalmi haladást szolgáló korábbi törekvésnek, amelyet a magyar irodalom és a magyar újságírás mindig is képviselt. Az újságírónak a messzire nézés, a történelmi tudatosság mellett harmadik jellemzője a személyes felelősség- érzet, a közösség szolgálata, vagyis a történelemben való jelenlét — hangoztatta. Ezek alapvető követelmények, s a társadalmi fejlődést segítő baloldali, kommunista sajtó máig sem szakadt el ezektől; mind hatékonyabban, egyre eredményesebben törekszik a szocialista építés sokrétű segítésére. Ezután Kékesdi Gyula, a szövetség Aranytoll-bizott- ságának elnöke átadta az arany emléktollakat, amelyekkel a MÜOSZ választmánya a szocialista újságírásban kifejtett több évtizedes tevékenységet ismeri el. Az idén 12 újságíró kapott arany tollat: Abel Olga, a Népszava, Baloghy Károly, az MTI, Fedor Ágnes, a Magyar Nemzet, Fodor László, az Esti Hírlap, Fülep Kornél, a Hajdú-Bihari Napló, Kálmán Endre, a Társadalmi Szemle, Pusztai Lajos, a Magyar Rádió, Remete László, a Szövetkezeti Hírlap, Rudnyánszky István, a Népszabadság, Vé- csey Zoltán, az Élet és Tudomány, valamint Völgyi Tibor, az MTI nyugdíjasa és Doná- szy Kálmán, a Magyar Rádió külső munkatársa. Az ünnepségen Pálfy József felolvasta a Szovjet Újságíró Szövetség üdvözlő táviratát, amelyben a szovjet kollégák sok sikert és jó egészséget kívántak a magyar újságíróknak. Ezt követően az újságírószövetség székházának Rózsa Ferenc-termében megkoszorúzták az első magyar legális kommunista lap, a Vörös Újság márvány emléktábláját. A forradalmár elődök emléke előtt tisztelegve az MSZMP KB agitációs és propagandaosztálya nevében koszorút helyezett el Karvalics László osztályvezető-helyettes és Be- reczki Gyula alosztályvezető, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala képviseletében Bajnok Zsolt államtitkár, a TH elnöke és Simon Ferenc elnökhelyettes, a Népszabadság szerkesztősége nevében Szamosi Károly főszerkesztőhelyettes és Vadász Ferenc, a szerkesztő bizottság tagja, a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozóinak, illetve a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége nevében Lux János, valamint Simó Tibor főtitkár. A MŰOSZ koszorúját Pálfy József elnök és Megyeri Károly főtitkár, az újságíró-iskolásokét pedig Varga , Margit és Koloszár Tamás helyezte el. A sajtónapi ünnepséget baráti találkozó követte. ★ A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Király Andrásnak, a Magyar Újságírók Országos Szövetségében végzett egy évtizedes főtitkári munkásságának elismeréséül a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetést a Magyar Sajtó Napján Pálfy József, a szövetség elnöke adta át. Képtávírón érkezett Képünkön: Czinege Lajos honvédelmi miniszter vezette magyar küldöttség a Varsói Szerződés tagállamai honvédelmi miniszteri bizottságának Szófiában tartott soros ülésén. (Kelet-Magyarország telefotó) — óvakodott be a kapun a fiú, és megállt Lili előtt. — Alszanak — intett Lili a ház felé. — Te is a legrosszabb pillanatban tudsz jönni, ennek van a legtöbb pénze, te kis buta — már- már szótagolva korholta a fiút. — Most aztán várhatom, amíg újra eljön hozzám ... — Ez a kis cirkuszos — intett a fiú a kert felé, amerre a kis ember az imént elfutott. — Milyen cirkuszos? — csattant fel Lili. — Akkora, mint egy törpe — vigyorodott el Neviczky. — Ilyet láttam a cirkuszban. Ahol a jojót árulták ... — Na jó. Mit akarsz? — Bemennék hozzád, ha a biciklit is vihetném magammal ... — nyelt egy nagyot Neviczky. — Mit bánom én! — és Lili már indulni akart. De a fiú csak nem mozdult. Lili nem értette, hogy mire vár. Idegesen, mintha fájna a feje, a homlokához nyomta a kezefejét. Mintha megnyúlt volna az arca, az álla remegett, homlokához szorított ujjai is. Csapzott haját most nem kötötte át fehér szalaggal. Unottan, de mégis bármelyik pillanatban kirobbanni kész dühvei ösz- szébbhúzta magán a pongyoláját. A fiú úgy gondolta, talán legjobb lenne most bocsánatot kérni tőle, ahogyan azt a moziban olyan sokszor látta. Bocsánatot kér és elmegy. Mert mi lesz, ha tényleg behívja magához, és most is ugyanolyan tehetetlen lesz, mint a múltkor az árpában. Hiába tette szét Lili a lábát, neki elfogyott az ereje és a bátorsága, éppen csak egy mozdulat, az az egyetlen mozdulat hiányzott, hogy megcsinálja vele azt, amit a termény fel vásárló a cigányasszonnyal. Ha most bemennek a szobába, bezárják az ajtót, megint minden úgy történik, hogy szégyelnie kell majd magát. Lili lekezelve megborzolja a haját, kineveti, de azt is el tudta képzelni, hogy most elzavarja, hiszen azt a kis embert is ő űzte el a villanylámpájával ... Egyre za- vartabban topogott, mert mégiscsak azt kívánta, hogy egymás mellett feküdjenek azon az ágyon. Lili szobájában. Az előbb még Lili teste ott fehérlett a férfi fejlett végig azon a hatalmas ágyon. Emlékezett rá, hogy a villanylámpa fényében mozgott-hullámzott ez a test, de az is lehet, hogy csak a meglepetéstől, az ijedtségtől vo- naglott meg, hogy rájuk villantott a zseblámpával. „Rajtam is végignyújtózkodik majd, mint azon a kis törpén”, gondolta, s már nem törődött vele, hogy ott érezni a nő nyakán, a haja tövében, a bőrén annak a férfinak az izzadtságát is, aki olyan peckesen vonult ki az udvarról. Persze, hogy azért jött ő is, hogy maga alá gyűrje, hogy ha kell, erőszakkal is megtegye vele azt, amire már a réten hajlandó lett volna. Az utca felé eső szobában valaki lámpát gyújtott. A kiszűrődő fényben Lili elfordította a fejét, verejtéktől összecsomósodott hajába túrt, várt valamire. Neviczky még közelebb lépett hozzá, nem tudta, hogy most mit csináljon : meneküljön-e el, vagy gyorsan szaladjon be Lili szobájába. — Maradj — legyintett Lili, megérezve nyugtalanságát. A tágas udvarra is jutott még valamennyi a benti világosságból. A színek átrendeződtek körülöttük, sötétlila és szürke foltok hömpölyögtek előtte, majd beleolvadtak a sötétbe, aztán a feketeség erősödött fel. A kert felől az udvarra vetülő sötétség kiszorította a gyorsan születő színeket, amelyekről a fiú nem tudta, hogy az éjszaka titokzatos erőinek a játékai-e, vagy csak egy káp- rázat, a félelem alábukkanó és elfoszló képei. ★ — Maradj — súgta kedvesen Lili, és megpaskolta a fiú arcát. — Hallod? — fordította arcát az ég felé. (Folytatjuk) Kedden a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség budapesti székiházában sajtó- konferencián ismertették az újságírókkal a DlVSZ-iroda állásfoglalását az 1985-ös moszkvai VIT-te! kapcsolatban és bejelentették: 1984 februárjában Havannában megalakul a XII. Világifjúsági Találkozó nemzetközi előkészítő bizottsága. A sajtókonferencián Vlagyimir Akszjonov, a Lenini Komszomol Központi Bizottságának titkára megismételte a szovjet ifjúkommunisták bejelentését: 1985- ben Moszkvába invitálják a világ békeszerető, haladó ifjúságát. A XII. Világifjúsági Találkozó előkészítéséről szólva rámutatott arra. hogy a béke talán még soha nem volt annyira törékeny, mint napjainkban. Moszkva ezért az eddigi VIT-ék eszméjének megerősítésére készül, arra, hogy a világ ifjúsága egységesen fejezze ki szándékát a béke megőrzésére, a leszerelés elősegítésére, a feszültségek és a konfliktusok forrásainak megszüntetésére. Barabás Miklós, a DÍVSZ főtitkára a DlVSZ-iroda legutóbbi ülésének állásfoglalását ismertetve bejelentette: a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség aktív támogatásáról biztosította a Lenini Komszomolt. Az iroda nyílt levélben fordul a világszövetség valamennyi tag- és baráti szervezetéhez, s felhívja azokat, hagy támogassák a Lenini Komszomol kezdeményezését és kezdjék meg a haladó és a demokratikus ifjúság találkozójának előkészületeit. Az újságíróik kérdéseire válaszolva a DÍVSZ vezetői elmondták: a DÍVSZ mindent elkövet, hogy mozgósítsa saját tagszervezeteit, de a Világifjúsági Találkozó nem csupán a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség rendezvénye. A szervezők arra számítanak, hogy a fiatalok legszélesebb rétegeit képviselő szervezetek — politikai, ideológiai, vallási hovatartozásra való tekintet nélkül — részt vesznek a seregszemlén és az előkészítésben is. 17 millió éves ősmaradvány Magassága körülbelül 1,20 m, súlya 55—68 kilogramm, arca rövid, s lapos, fő tápláléka: gyümölcs — ilyen lehetett az ember és a majom közös őse, feltéve, hogy a Kenyában feltárt lelet valóban tőle származik. Az amerikai és kenyai antropológusok csaknem bizonyosak abban, hogy az általuk megtalált 17 millió éves ősmaradvány az egyedfejlődés eddig hiába kutatott „hiányzó láncszemének” — az ember és a majom közös ősének a maradványa. A leletről a napokban adtak tájékoztatást Washingtonban és Nairobiban. A nairobi sajtóértekezlet résztvevői meg is tekinthették az ősmaradványt. Az egyik északkenyai folyó kiszáradt medrében idén szeptemberben megtalált csontokat Richard Leakey kenyai antropológus mutatta be a nairobi múzeumban. A kutatás, mint már annyiszor a tudomány történetében, ezúttal is véletlen nyomán indult el: Leakey kislánya séta közben talált rá az eddig ismeretlen lény fogának egy darabjára. A kenyai tudós, aki egyben a Kenyai Nemzeti Múzeum igazgatója, már az expedíciót szervezte, amikor felesége újabb csontokat talált az észak-kenyai Buluk környékén. Leakey szerint a felfedezés különösen azért szenzációs, mert eddig csupán Pakisztánban, Indiában és Kínában találtak ilyen, orángutánra emlékeztető főemlős-fossiliá- kat, s azok is csak 10—12 millió évesek voltak. A „bu- luki lelet” pedig arra enged következtetni, hogy nem a proconsulnak nevezett majom lenne a közös ős, hanem annak legalább ötmillió évvel idősebb rokona. Ebből az ősből alakulhatott ki négymillió évvel ezelőtt a már két lábon járó első ember. A tudósok feltételezése szerint a „buluki lelet” — nevét a feltalálási-helye után kapta — röviddel azelőtt élhetett, mielőtt fajtájából két nagy faj elvált volna egymástól. Az egyikbe tartoznak a mai orángutánok, a másikba pedig az ember, valamint a csimpánz és a gorilla. A tudomány úgy tartja, hogy a majmok eredetileg Afrikából származnak és csak később terjedtek el egyes fajtáik Ázsiában. Korábban azt tartották, hogy az afrikai és az ázsiai majmok fejlődése 12 millió évvel ezelőtt vált el egymástól, ezt most valószínűleg módosítani kell 17 millió évre. A „buluki lelet” nem csupán főemlősmaradványokat tartalmazott: a tudósok olyan őselefánt csontjaira bukkantak. amely teljesen eltér az eddig ismertektől: a feltételezések szerint ez az őselefánt csonttaréjt „viselt” a koponyáján, és egyáltalán nem voltak agyarai. A lelet valószínűleg újabb kutatóexpedíciókat fog elindítani Kenyában. A jó vásárlás nyitja: Nyírségben a Nyírfa! December 8—10-ig karácsonyi előzetes reklám áron a nyírfa Áruházban. Egyes: férfiöltönyök, férfi mongol bőrzakók, bakfis szoknyák és blúzok 30—40—50% árengedménnyel AMÍG a KÉSZLET TART!