Kelet-Magyarország, 1983. december (43. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-03 / 285. szám

KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1983. december 3. © Legyünk jók és szép kövérek? Mindig mosolygok, amikor má­sok komolyan tanakodnak, mit kellene megmutatni nekik. Már, tudniillik a nyugati turistáknak, hogy elhigyjék, mi itt a régen elkorrodált vasfüggöny mögött, már korántsem élünk olyan rosszul, mint ahogy azt ők hi­szik. Mosolygok, mert elég kis hazánkban egy röpke látogatás, és nincs az a megrögzött, szem­ellenzős manipulált nyugati el­lenzéki, aki nem látja, amit én is látok. Például azt. hogy a magyar könyvesboltok polcain előkelő helyet foglalnak el a szakács- könyvek, s rögtön mellettük, a fogyókúrára és diétára buzdító füzetecskék. Hogy az ország nyilvános televíziós adásában mindennap naívul helyet kap a torna, hátha megmozgatja a to­honya testeket. Hogy nincs az a képes hetilap, hétvégi napilap, amelyik ne közölne legalább min­den hónapban egy garantált fo­gyókúra receptet... Hajjaj! Én magam is hivatalos vagyok minden évben legalább ötször vagy hatszor különböző táplálkozástudományi tanácsko­zásokra, ahol a szakemberek le­mondóan csóválják a fejüket: hiába a sok propaganda, ebben az országban az emberek nem esznek, hanem falnak. Ostorozhatják az embereket, ri­ogathatják őket az elzsírosodás veszélyeivel. Esznek és esznek. Szociológusok hada foglalkozott azzal az ízes falattal, mi lehet az oka ennek az evésszenvedély­nek? A sok kutatás meghozta a választ: az évszázados éhséget esszük le nagy dühödten! Ám a tizenkét éves Rolandka nem' élte át a nagy volgai éhín­séget, és a hatéves kis Bernadett sem élt az ostrom idején, ami­kor a lópaprikás volt a királyi nonpluszultra. Ez a feltevés né­zeteim szerint enyhén szólva ha­mis. Talán máshol kellene keres­kednünk, amikor a túlzabálás eredőit vizsgáljuk. Nézzünk csak utána, hogyan viszonyulunk csecsemőink ,,versenysúlyá”-hoz ? Ha a gyerek nem eszik napjá­ban mit tudom én hány ezer grammot, az anyuka és a rokon­ság odavan. A csinos, és nyúlánk csecsemő Magyarországon nem divat. Az gyanús. Attól sajnálja az anyukája azt a jó zsíros táp­szert. Az a szép baba, aki há­jas, dagadt, fehérhúsú. Azzal az­tán elégedett a család. Ez igen! Ez aztán a legény (lány)! És ezzel kezdetét veszi az elnevelés nyitánya. A gyerekbe tömik a csokis zabpelyhet, a mézes pam- puskákat, a tejberizst kakóval, a jó édes cukros ételeket. A gye­rek szépen rászokik az édes ízek­re, és már le sem tud mondani róla. Az óvodában rontják to­vább. Gyönyörű mintaétrendeket lát­tam, óvodásoknak összeállítva: csupa saláta, turmixok, gyü­mölcslevek, rostos barna kenye­rek. grillezett húsok. Mondom, a mintaétrendben. Ezzel szemben, mit kap az átlagóvodás az átlag­óvodában? Kakaós tésztát cukor­ral. lekváros grízes tésztát, bab­főzeléket két mignonnal, nápo­lyi teával (nem vicc!). Ugye nem kifejezetten modern táplálé­kok? Saláta nincs, mert drága, a gyümölcs szintén, főzeléket meg nem szívesen főznek. Ügymond, a gyerekek nem szeretik. Az óvónő kijelentését a szülők mélységes egyetértéssel nyugtázzák, mond­ván, hogy a ,,főzi” otthon is a moslékba megy. Aha! Tetszik tudni, nálunk hogy készül a fő­zelék? Vastag csomós rántásban úszik a vastag lisztes habarás, ebben lézeng a zöldbab. Persze, hogy mindenki gusztusa elmegy tőle. Vajban? Párolva?! Világos, vékony rántással? Ugyan! Az nem mutat, és nem tömi tele a hasat! Amikor aztán a gyerek iskolá­ba megy, már nem lehet rajta segíteni. A napközi, mint tudjuk, olyan amilyen* a szülő meg pó­tolja a legegyszerűbbel: hússal, megint hússal, meg amellett is hússal. Nálunk ugyanis a húsnak van becsülete: rántva, vastagon kisütve, fokhagymásán, gulyás­ban. A gyerek persze megeszi. Ezzel az étellel lehet leghama­rabb jóllakni. Gondoljunk bele abba a képtelenségbe, hogy ná­lunk, nyáron, kánikulában, stran­don a sült szaftos kolbász és a hurka az úgynevezett „gyors, könnyű ebéd!” Napi bevásárlásomat egy nagy áruház élelmiszer osztályán végzem. Alkalmam van meg­szemlélni azt, hogy a középis­kolások óra után betérve, miket szoktak rakni a kosarukba: cso­kit. fagyit, nápolyit, marcipánt, diós csigát. A gyerekek nassol­nak. Lakli kétméteres fiúk rump­ralinét majszolnak, csokis pere­ceket ropogtatnak, és számlálat- lan isszák a hizlaló Coca-Colát. Ahogy este anyu meg apu a tv előtt. Erre mondják, hogy korszerűt­lenek a táplálkozási szokásaink, és ezeket töretlenül örökítjük to­vább. Az Országos Kardiológiai Intézet széles körű felmérést vé­gez az általános iskolások köré­ben, hogyan változnak az étkezé­si szokások a mai fiatal csalá­dokban. Az eredmények még nem ismertek, a részletek siral­masak: gyerekek nem ismerik a grillezés fogalmát, nem tudják mi a teflonedény, otthon soha nem használnak olajat, csak fe­hér kenyeret esznek, vagy kalá­csot. Csak az uborkasalátát is­merik . . . Persze nem könnyű korszerű­en enni. Egy kiló hússal jóllakik a család. De ennek az árából ké­szített olajos, krinolinos saláta­tál a családtagok fél fogára sem elég. Modern táplálkozás? Saláta­olaj egyszer van egy évben, nincs olyan margarin, amiben húst le­hetne sütni, az olaj drága a zsír­hoz képest, a zöldségek és a sa­látafélék ára mindig magas. A majonézes mártásokat sokan nem kedvelik, egyéb salátaönte­tet nem nagyon ismernek, ala­csony a kenyérválaszték. Mi magyarok egyébként is haj­lamosak vagyunk elutasítani minden más konyhát. ,,Fuj! Szecska! — mondjuk gondolko­dás nélkül, ostobán, anélkül, hogy megkóstolnánk a bolgár sopszkát, a szerb csebabot vagy a francia rákocskákat. Á család lényege MITŐL CSALÁD a család? Sok­féle választ fogalmazhatnánk a kérdésre, s talán — aszerint, hogy kinek milyen a családi élete —, meglehetősen eltérőek lehetnének a válaszok. De fogalmazzunk in­kább kérdések formájában: Attól család-e a család, hogy egy födél alatt él a házaspár egy­két vagy több gyermekével? Formailag valóban család, de ez még kevés. Attól család-e a család, hogy közös kasszán vannak, hogy a szülők elsején közösen tervezik el, hogyan gazdálkodnak egész hónapban a fizetésükből? Ez is hozzátartozik a családi mikrokö­zösség ismérveihez, de még ez sem elegendő. Attól család-e a család, hogy megosztanak örömet, gondot, hogy törődnek egymással, hogy szeretet diktálja a cselekedete­iket? Valahol itt, ezzel kezdődik a család. Pontosabban fogalmazva, mi le­het a társadalomnak a mikrokö­zössége a szocialista társadalom­ban!, amely része az egésznek, amelyben jó élni? Változott-e a magyar család az utóbbi évtize­dekben? Sokat változott. Meg­szűnt a nők teljes függősége az őket „eltartó” férfiaktól, a gye­rekeket is mind hamarabb neveli nagyobb közösség, s erkölcsi- anyagi értelemben is hamar áll­nak a saját lábukra, még ha eh­hez a szülői támogatás jócskán szükséges is. De most csak két kérdésről, vagy inkább egy kérdés két ol­daláról: milyen szerepe van a mai magyar családban az anya­gi összefüggésnek, s milyen súlyt kapnak az emberi kapcsolatok? Kezdjük az előbbivel. Túl azon, hogy (mint szerte a világon) ál­talában takarékosabban kell él­nünk, mint tettük az elmúlt évek­ben, vajon milyen szerepük ma­rad a családban az anyagiak­nak? Az egyik legfontosabb tár­sadalmi jelzés, hogy a szülők jelentős része lényegesen többet költ a gyermekére, mint saját magára. A gyereknek ismét új holmi kell? Igaz, kellene nekem is, de hát neki fontosabb, nekem jó lesz a tavalyi is. A gyerek utazni szeretne? Inkább mi, szü­lők, lemondunk az idei nyara­lásról, s menjen a gyerek az osztálytársaival külföldre. Persze, hogy a szülő ezt nem érzi le­mondásnak, inkább örül a gyer­meke örömének. De okosan te- szi-e? A fiatalok, amikor saját csalá­dot alapítanak, s megpróbálnak a saját — rendszerint nem túl magas, hiszen kezdő — fizetésük­ből megélni, rájönnek, hogy az bizony nem egyszerű dolog. A fiatal házasságok jó része azért bomlik fel, mert egyszerűen képtelenek vállalni a meg nem szokott terheket. EGYSZER TRÉFÁSAN mondta egyik kollégám: Én már nem nevelem, csak finanszírozom a gyermekeimet! És itt fordulha­tunk a kérdésünk másik, fontos oldalához: milyen szerepe van a családi életben az emberiesség­nek, a humánumnak, az össze­tartozásnak, az egymást okosan segítésnek, az emberi tartás for­málásának? Az a család, amely ezekre a kérdésekre pozitív vá­laszt tud adni a gyakorlatban, az jól felelt. Hol kezdődik, vagy inkább mi­kor kezdődik? Ott és akkor, ami­kor két ember összeházasodik. Akkor vállaljanak gyereket, ami­kor — ha nem is gondok nélkül, de — úgy érzik, hogy örömmel fogadni tudják a kicsit. A gyer­meknek ne rabszolgája, hanem idősebb, tapasztaltabb társa le­gyen a szülő. Ne csak az örömök­ből legyen része a gyermeknek, s mindenekelőtt ne csak az okozzon számára örömet, amikor valamit kap. A gyermeket már egészen Gyorsan elkészíthető ételek GOMBÁS KOLBÁSZ. Hozzáva­lók: 60 dekagramm főzőkolbász. 5 dekagramm szalonna, 1 fej hagyma, 3 evőkanál olaj, 1 deci­liter víz, 20 dekagramm friss gomba, só, bors, 1,5 kávéskanál ételízesítő, 1 pohár tejfel, apró­ra vágott petrezselyem. A kol­bászkarikákat, szalonna- és hagy­madarabokat olajban megsütjük. Vízzel felöntjük, és a feldarabolt gombát beletesszük. Megízesítjük, és 10 percig pároljuk. Az ételíze­sítőt belekeverjük a tejfelbe, és ráöntjük a gombás kolbászra. Petrezselyemmel megszórva tá­laljuk. Mellé burgonyapürét adunk. SERTÉSHÚS ÉS -MÁJ NYÁR­SON. Hozzávalók: 25 dekagramm sertésfiié, 25 dekagramm ser­tésmáj, 10 dekagramm sza­lonna, 10 dekagramm hagyma, 1 üveg eltett paradicsompaprika. 2 kávéskanál ételízesítő, 3 evőka­nál olaj. A sertésfiiét, -májat és szalonnát kockára vágjuk. A hagymát megtisztítjuk és 4 részre vágjuk, a paradicsompaprikát le- csöpögtetjük. Az összes hozzáva­lót váltakozva nyársra szúrjuk. Az ételízesítőt olajjal elkever­jük. és a felszúrt hús-, máj-, szalonna stb. darabokat ezzel bekenjük. Grillsütőben minden oldalról 20 percig süljük. Burgo­nyapürét adunk mellé. TOJÁSOS GOMBA. Hozzávalók: 4 dekagramm vaj, 4 dekagramm liszt, fél liter húslé (leveskocká­ból), 1,5 deciliter fehérbor, só, bors, 25 dekagramm dobozos gomba, 8 kemény tojás, 1 tojás sárgája, 1 evőkanál víz, petrezse­lyem. A vajat felforrósítjuk, a lisztet belekeverjük, és világos­ra pirítjuk. Húslével és borral felöntjük. Sózzuk és borsozzuk. 10 percig pároljuk. A gombát le- csöpögtetjük, a tojásokat meghá­mozzuk és félbevágjuk. A szósz­ba keverjük a vízzel elkevert to­jás sárgáját, majd beletesszük a gombát, a tojásokat és felforral­juk. Petrezselyemmel megszór­juk. Körítésként rizi-bizit adunk mellé. VESE MUSTÁROS SZÓSSZAL. Hozzávalók: 70 dekagramm mar­havese, 10 dekagramm vaj vagy margarin, 10 dekagramm hagy­ma, 2 evőkanál liszt, só, bors, 1,5 deciliter víz, 4 evőkanál tejfel, 1— 2 evőkanál mustár, majoránna, 1 evőkanál konyak. A vesét meg­tisztítjuk és 10 percig ecetes vízben ázni hagyjuk. Majd le­mossuk, és kis darabokra vág­juk. Lecsöpögtetjük, és forró zsirradékban hirtelen átsütjük. Apróra vágott hagymát párolunk vele. Meghintjük liszttel, és vi­zet adunk hozzá. Fűszerezzük, és 10 percig pároljuk, majd beleke­verjük a tejfelt és a mustárt. Konyakkal ízesítjük. Burgonyát és fejes salátát adunk mellé. kicsi korban be kell vonni a csa­lád életébe. Tudjon arról, mit és miért dolgozik anyu és apu. Tud­ja, hogy mire jut és mire nem jut egyelőre. A szülők szerete- tét ne abban érezze, hogy min­dennap csokit hoznak a részé­re, hanem abban, hogy ember­számba veszik, hogy figyelnek arra, amit mondani akar, hogy beavatják terveikbe, hogy észre­veszik, ha valamit jól elvégzett és így tovább folytathatnánk a gondolatsort. HOGY EGY CSALÁD boldog család-e, az nem okvetlen az anyagiak méretén múlik. Nem lé­nyegtelen, hogy a felnőttek ke­resetéből tisztességesen megélje­nek, de mégsem ezen múlik, ha­nem sokkal inkább azon, hogy okosan akarjanak tenni egymá­sért, szeretettel törődjenek a má­sikkal. S. M. Hatásos egyszerűség — hetedhét előszoba „Régi vagy modern — teljesen érdektelen, ha fontos az ember szá­mára" ( ''l Tallózás a Lakás­kultúrában k ____________/ Hetedhét előszoba A Lakáskultúra idei ötödik szá­ma is — a laptól már megszokott módon — mindenki által hasz­nosítható ötleteket, variációikat muta/t be, melyek megvalósítá­sához olykor kevés pénz is ele­gendő. A lap legfrissebb száma elkala­uzol bennünket egy öreg belvá­rosi bértiázlba, melynek alapte­rülete nem több, mint 34 négy­zetméter. s a lakásnak szinte egyetlen jó adottsága a nagy bel­magasság volt, amely lehetővé tette gallériák beépítését. A la­kóterület megnövelésének ez a módja nem ritka napjainkban. A lap szerint — de mintán,niyian tudjuk —, ebben az énergiavál­ságos időszakban, ismét rátereLő- döitt a figyelem a hagyományos, szilárd tüzelőanyagú kályhákra, és közülük is elsősorban a jó öreg cserépkályhára. Ezzel me­gyénk is büszkélkedhet, hiszen Eszter gom,, Balassagyar mat, Za­laegerszeg mellett. Nyíregyházán is már régóta és folyamatosan készülnek cserépkályhák. Rom- hányiban pedig ismét hozzáfogtak a kályha csempék gyártásához. Ha van kályhacsempe, már csak egy jó szakember kell, aki meg­építi. A Lakáskultúra riportot kö­zöl egy kályhásmesterrel, aki hasznos eligazítást ad, milyen körülményeik között a legcélsze­rűbb a cserépkályhát elkészíteni. Régi „titok” az otthonosság megteremtése. Ez valóságos mű­vészet. amihez olykor nem is kell sok pénz. Igaz a lap Mária Terézia korából származó kancel­láriai írószekrényt mutat, vala­mint biedermeier szalon garnitú­rát — melyek drágák, mindenki számára nem elérhetőek —, a cikk mégis célt ér. Bemutatja, hogy ezek a régi tárgyak milyen jól megférnek a tegnapelőtt vá­sárolt köröndi cseréptálakkal, vagyis a régivel az új. Ugyancsak hasznos gyakorlati tanácsokat kapunk a „Hetedhét előszoba” című írásból, amely szintén figyelemreméltó cikke a Lak áskiultúra ötödik sz ám á maik. Legtöbben kevés figyelmet for­dítanak a lakás e terének kiala­kításához. Pedig a vendég első benyomását itt nyeri. Ahogy a cikk írója is nevezi az előszoba a lakás „utcája”, melyre általá­ban jellemző, hogy szűk, sok ap­ró falfelülete van. Nagy gondot jdient tehát a berendezése. Rá­adásul az üzletekben hiánycikk is a praktikus elősz obaibú tor. Igaz, a Lakáskultúra megcsillant­ja a reményt az olvasó előtt. Az egyik cikkében arról olvasha­tunk, hogy még mindig hiány­cikk a kis bútor, a szóló darab. Ez igaz, de a „Hagyományos bú­torok új köntösben” című írás­ból azt is megtudhatjuk, hogy a termelőik végre eljutottak ahhoz a felismeréshez, hogy nélkülöz­het etlemek a célszerű, szerény méretű tárolószekrények, az ott- h on oss á g megterem léséhez. Soltész Ágnes ÚJ FONAL — ÚJ VONAL Az 1983-as őszi BNV-n találkoz­tunk először az izgalmas sodratú Gyöngyös bukléfonallal. 14 féle színben gyártja a Budapesti Fo­nalkészítőgyár. S hogy ez az új fonalféleség mit tud ? A Gyöngyös bukléfonal 25 százalék gyapjú- tartalmú, kizárólag kézi meg­munkálásra alkalmas kötő fonal, 4.5- es, 5-ös kötőtűvel, egyszerű mintákkal kabátok, lezser sport- pulóverek, mellények készíthe­tők belőle. Tapasztalatom szerint legszebb a fordított minta., vagy a mindkét oldalon azonos lusta­kötés. E két minta felület adja vissza leginkább a fonal ruszti­kus gyöngyfűzér felületét. Mellény (mto 92 cm). Hozzáva­lók: 25 dkg Gyöngyös fonal, 4.5- es kötőtű. Kötésminták: pa- tentminfa: 1 sima, 1 fordított vál- takoz á sóval kötj ük. Alapminta: a munka jobb oldalán fordított, a bal oldalon sima szemeket kö­tünk. Szempróba: 15 sz-emX21 sor =10 cm. Munkamenet: háta: 4,5-es kö­tőtűvel, 56 szemre kezdjük, pa­tentmintával 8 cm magas derék- szélt kötünk. A következő sor­ban 14 szemet szaporítunk (70). A munkát alapmintával folytat­juk. A kezdéstől számított 28 cm elérése után mindkét oldal­szélen szaporítunk, minden 1. sorban 3X1, 1X2, 1X3 szemet (86). A kezdéstől számított 53 cm el­érése után a szemeket egyenként lefogyasztjuk. Eleje: a hátrésszel azonos szem- és sorszámmal, mintával, sz apőrit ássál, v áll f ogyasz tással kötjük. A kezdéstől számított 40 om elérése után, a munka közép­részén lefogyasztunk 2X1 sze­met, majd az oldal vállrészeket külön munkadarabként kötve, de azonos szem- és sorszámmal köt­jük. A nyakkivágás elválasztó- szélein, minden sorban 13X1, minden 2. sorban 4X1 szemet fo­gyasztunk. A vállrészeken meg­maradó 25 szemet a kezdéstől számított 53 cm elérése utám egyenként lazán lefogyasztjuk összeállítás: az oldal- és váll­részeket szem- és sortalálkozás szerint, alapszínű és alapvastag- ságú fonallal összevarrjuk. A szabadon maradó nyak és ujja nyílás szélszemeáre 4-es horgoló­tűvel sím as odra tú, hasonló szín­árnyalatú fonallal egy rövidpál- oasort horgolunk. PV A DIVATHOZ ÖNKRITIKA IS KELL A címben idézett megálla­pítás mindenkire, de főként azokra érvényes, akiknek valamilyen szépséghibájuk van. Rajzos tanácsunkat azoknak szeretnénk a figyel­mébe ajánlani, akiknek erős a csípője, illetve a kelleténél vastagabb a combja. Szépek, divatosak a csillo­gó pasztellszínű vagy az arany-ezüstös műanyag dzse­kik, de kihangsúlyozzák, amit tanácsos volna eltakarni, ahogyan azt a második raj­zon látható blézerrel sikerül. Mellőzzék az újra módinak számító minidivatot: sokkal előnyösebben hatnak eny­hén bővülő, térdet takaró ru­hában, szoknyában (3—4. áb­ra).

Next

/
Oldalképek
Tartalom