Kelet-Magyarország, 1983. december (43. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-03 / 285. szám

1983. december 3, fff . Buda. Budenz utca 34, Amikor a megbe­szélt időben benyitok a lépcsőházba, vala­honnan hegedűszó csendül. „Megkötöm lo­vamat piros almafához ..Felfelé haladva a hang erősödik, s második emeleti műtermének kitárt ajtajában, álla alatt hegedűvel, moso­lyogva áll Réti Mátyás festőművész. A hege­dűszó a házigazda kedves figyelmessége az érkező vendég iránt. Ahogy elenged csontropogtató baráti ölelé­séből, első kérdése: — mesélj, mi újság ott­hon? — Alig győzöm kérdéseire a választ, annyira érdekli minden, ami megyénkben és ezen belül is Tiszadobon történt. Átadva ne­ki az idei almatermésből vitt kóstolót, arcán meghatottsággal vegyes öröm árad szét. Nem az ajándék értéke miatt, hiszen almát bárhol vehet, hanem azért, mert ez „hazai”. Alig egy éve jártam utoljára a műtermé­ben és most meglepetve látom, hogy a fala­kat elborító festmények mindegyike új. Is­merve hallatlan munkabírását, ezen nem kel­lene csodálkoznom, de újra és újra rabul ejt az alkotói kedvnek ilyen irányú kiteljese­dése. A kérdező nincs könnyű helyzetben, mivel Réti Mátyás nem tartozik a „nyilatkozó mű­vészek” sorába. Olyan művész, aki szavak helyett ecsetjével mondja el véleményét az emberekről és az őket körülvevő világról. — Mikor és hogyan kezdődött művészi pá­lyád? — Tiszadobon születtem 1922-ben, nővé­rem ma is ott él. Édesapámnak volt ugyan csekélyke földje, de ez nem volt elég arra, hogy a családot eltartsa, ezért tetőfedést ie vállalt. Kézügyességemet valószínűleg tőle örököltem, hiszen olyan tetőket készített nádból és zsupszalmából, hogy híre ment a környéken, s a környező falvakba is rendsz*- resen hívták dolgozni. Elvégezve az elemi iskolát, tizenkét évesen már marokszedő voltam, aztán pedig beáll­tam az Andrássy-birtokra dolgozni. Még az iskolában felfigyelt rajzkészségemre a ma is élő egykori tanítóm Kuki Lajos bácsi, de az akkori körülmények között szó sem lehetett továbbtanulásomról. Érdekes módon még ma is gyakran álmodom erről az időről. A festészet mellett érdekelt a zene is, és elhatároztam, hogy megtanulok hegedülni. Ehhez azonban hegedű is kellett, s mivel er­re nem volt pénzem, hát készítettem magam­nak egyet, ezt, amit itt látsz. 1941-ben, hogy az itthoni nyomorúságból szabaduljak, korengedménnyel jelentkeztem katonának. A harctéren végigjártam a pok­lok poklát, egészen hadifogságba kerülése­mig. Itt a szverdlovszki táborban, hogy vala­mi szórakozásunk is legyen, társaimból ze­nekart alakítottam. A hazatérő Réti Mátyás megérezte, hogy az új társadalmi rend lehetőséget ad rajzkész­sége tudatossá tételéhez Csatlakozik a „fé­nyes szelek’ nemzedéke néven emlegetett ős­tehetségekhez, s Derkovits-kollégistaként 1948—1953 között elvégzi a Képzőművészeti Főiskolát. Itt nem kisebb mesterek, mint Kmetty János, Domanovszky Endre, Hincz Gyula és Barcsay Jenő avatják be a festé­szet rejtelmeibe. — A főiskola elvégzése után rajztanárként tanítottam huszonhárom éven át. Szerettem a tanítást, a gyerekeket és minden erőmmel azon voltam, hogy sokoldalú, a művészetet is értő felnőttek legyenek a rámbízott diákok­ból. Munkámmal feletteseim is meg lehettek elégedve, mivel Kiváló tanár és Szocialista kultúráért kitüntetésekkel is megtiszteltek. A tanítás azonban nagyon sok időmet vette el, és a műveim iránt megnyilvánuló érdek­lődés arra késztetett, hogy 1976-ban búcsút mondjak a tanári pályának. — Tudom rólad, hogy szenvedélyes igye­kezettel járod az országot. Erről vázlatfüze­teidben a rajzok ezrei tanúskodnak. — Igaz, hogy sokat járom az országot, mert annyi szépség van ebben a kis hazá­ban, hogy csak össze kell gyűjteni és csokor­ba kötni, mint a virágot. Feleségemmel na­gyon szeretünk utazni, idegen tájakat, embe­reket megismerni. A környező szocialista országokon túl jártunk Ausztriában, Francia- országban, Olaszországban, Spanyolország­ban és Görögországban. Bennünket a múze­umok, képtárak és ásatások érdekelnek. A művész állításáról könnyű meggyőződ­ni. Elég végignézni a falakat borító képe­ken, hogy a hazai ihletésű festményeken túl jellegzetes mediterrán hangulatot árasztó al­kotások egész sorára bukkanjunk. — Elkötelezetten realistának vallom ma­gam, bár ennek az irányzatnak napjaink­ban nem túl nagy a megbecsülése. Ennek az álláspontnak ellentmond az a tény, hogy a művésznek eddig már ötven ki­állítása volt Budapesten és az ország legkü­lönbözőbb helyein. Ezek egyikének megnyi­tóján mondta róla Csepeli Szabó Béla költő a következőket: „Kevés mai magyar festő hozott annyi természetes, egészséges, derűs világosságot és nyugalmat árasztó földbarna, füstszürke árnyékot felszabadulás utáni fes­tészetünkbe, mint ő. Művészetének mégsem csupán ez a sajátos, élénkfriss színvilág, ha­nem sokkal inkább az életigenlő, belső embe­ri tartalom a lényege. Réti Mátyást méltán tekinthetjük a mértéket adó és mércét is ál­lító művészi hagyományok leghivatottabb folytatójának.” Megyénkben utoljára 1980 őszétől 1981 ta­vaszáig állított ki hét különböző helyen, összesen 28 képe volt látható, s ahogy a ki­állítássorozat vége felé közeledett, úgy szapo­rodtak a képek sarkaiban a „Magántulajdon” feliratú cédulák. A művész egy leletmentő buzgalmával fes­ti a hajdanvolt, feledésre ítélt paraszti vilá­got. Aki sohasem járt a Hortobágyon, azt is éppúgy megragadja a táj hangulata, mint azt, aki sohasem látta a régi, földbe süppedt tiszadobi házakat. Közel az élethez, hűen a valósághoz, megláttatva gyönyörködtetni, ez Réti Mátyás művészi hitvallása. Ezt ő maga is így fogalmazta meg egyik kiállítási kata­lógusának előszavában: „Mindig az bíztat, hogy a holnap készülő festményeim jobbak lesznek, mint amit ma csináltam. Amíg az ember él, keres, kutat, miképpen tudja leg­jobban kifejezni gondolatait úgy, hogy má­soknak is mondjon vele valamit.” A közönség érti és szereti munkáit. Képei hazánk számtalan helyén túl megtalálhatók az amerikai, ausztráliai magángyűjtők ottho­nában éppúgy, mint a japán, vagy holland vásárlók tulajdonában. — A közeljövőben lesz-e valahol újabb kiállításod? — Éppen most állítom össze a Derkovits- teremben és a Várszínházban sorra kerülő kiállításom anyagát. Ezt követően az ország különböző helyeiről érkezett felkéréseknek teszek eleget. — A megyénkben három éve nem állítot­tál ki. Számíthatunk-e arra, hogy a jövő év­ben ismét hazalátogatsz, műveid társaságá­ban? — Minden felkérésnek igyekszem eleget tenni, de a hazai hívást mindig megkülön­böztetett örömmel fogadom. Doszlop Miklós Tiszadobi pillanatkép (Elek Emil felvétele) Filmstúdiókból jelentik Sztárok parádéja Sophia Loren A különböző országokban megjelenő lapokban, folyóira­tokban, magazinokban folya­matosan hírt adnak a film­stúdiókban készülő produk­ciókról. Ezekben tallózva ké­szítettünk válogatást filmúj­donságokból, amelyek közül nem egy bizonyára eljut a magyar mozikba is. Henry Fonda utolsó filmje volt Az arany tónál, amely­ben először játszott együtt leányával, Jane Fondával és egy másik világsztárral, Kat- herina Hepburnnel. A 72 esz­tendős színésznő azóta újra a kamerák elé állt: Anthony Harvey rendezésében elját­szotta a Grace Quigley utol­só kimenője című film fősze­repét. Partnere a tévéből ná­lunk is jól ismert Nick Nolte. Jurij Ozerov szovjet rende­ző, akinek a nevéhez a Fel­szabadítás és az olimpiai fil­mek fűződnek, most a Csata Moszkvánál címmel forgatja legújabb filmjét. Nyilatkoza­ta szerint „ez a film azoknak kíván emléket állítani, akik a főváros falainál estek el”. Szovjet produkció az Egy állomás kettőnek. Az ismert rendező, Eldar Rjazanov nép­szerű művészeket választott filmje főszereplőiül: Ljud- milla Gurcsenkót, Nyikita Mihalkovot, Nonna Mordju- kovát, Oleg Bassziliasvilit. A drámaiságban és humorban bővelkedő történetben külön­féle sorsú emberek kerülnek Ljudmilla Gurcsenko az Egy- állomás kettőnek című film­ben össze kényszerű várakozás­ban egy vidéki állomáson. Két világhírű olasz színész­nő új filmjéről is hírek ér­keznek. Ernest Hemingway Akiért a harang szól című re­gényét ismét megfilmesítik, s ebben Ingrid Bergman egy­kori szerepét Sophia Loren alakítja. Az évek óta nem filmező Gina Lollobrigida a Savoyai Matilda története fő­szerepében tér vissza a'mozi- nézők elé. Elkészült a Csillagok hábo­rúja és A birodalom vissza­vág folytatása. A Jedi vissza­térése, amely Han, Csubakka, Luke, Leia hercegnő és a töb­biek újabb kalandjait mesé­li el ismét, sok izgalommal és érdekes trükkökkel. Fő­szereplők: Mark Hamill, Harrison Ford, Carrie Fisher és Darth Vader alakítójaként David Prowse. Fentebb egy Hemingway- regény új megfilmesítéséről szóltunk, ezúttal egy He- mingway-unoka új filmjéről számolunk be. Mariéi He­mingway játssza az Egyéni győztes című sporttémájú film egyik főszerepét. A tör­ténet kerete az 1976-os és az 1980-as olimpia, középpontjá­ban két versenyző barátsága, szerelme és rivalizálása áll. Cyprian Kamii Norwid lengyel költőről készít filmet Ignacy Gogolewsky rendező, aki a főszerepét is játssza A szentlélek háza című alkotás­nak. Norwid gyári munkás­ként tengette életét, és 1877- ben egy Párizs melletti sze­gényházban hunyt el. Az éhség a címe annak az új amerikai filmnek, amely a Films című angol lap szerint „repedt tükörben mutat be egy különös világot”. Az ér­dekesnek ígérkező produkció rendezője Tony Scott, a nem­zetközi szereplőgárdában van Susan Sarandon, David Bo­wie, Catherine Denevue. E. M. Az egyéni győztes. A jobb szélen Mariéi Hemingway. (BP., 1983. MAGVETŐ KIADÓ. 280. L. — NEMZET ES EMLÉKEZET) Annyi sorsdöntő történelmi nap évfordulója között ez év január 24-én Hunyadi Mátyás királlyá választásának 425. évfordulóját is megülte az ország. Egyik rangos folyó­iratunk, a „História” egy egész számot szentelt Mátyás történelmi szerepe érdemi méltatásának. A televízió Ci- ro Pinsuti már-már elfeledett „Mátyás király” című operá­jának június 11-i bemutatá­sával adózott a nagy rene­szánsz uralkodó emlékének. Az évforduló alkalmával adott helyet az Akadémia Történettudományi Intézeté­nek közreműködésével szer­kesztett „Magyar História” sorozatában a Gondolat Ki­adó Kisfaludy Katalin „Matt­hias Rex”-ének. A Magvető két kiadvánnyal is jelentke­zett e tárgyban. „Gondolkodó Magyarok” elnevezésű soro­zatában Kardos Tibor „Ki volt Mátyás király?”-ával, a „Nemzet és Emlékezet”-ben pedig Bajcsy-Zsilinszky End­re ezúttal ismertetett írásá­val. Születésének 1986-ban ese­dékes centenáriuma és már­tírhalálának 40. évfordulója közeledtével a Bajcsy-Zsi- linszky-hagyomány ápolását leginkább magára vállaló ki­adónk a címben jelzett tör­ténelmi életrajz másodközlé­sével a kivételes nagyságú történelmi személyiségnek kijáró módon tiszteleg Má­tyás öröksége előtt. A politikusként és publi­cistaként egyaránt széles kör­ben ismert Bajcsy-Zsilinszky kortársi hivatalos szép- és történeti irodalommal pole­mizáló különvéleményével, ünneprontó volt 1939 (a mű első kiadása idejének) horthy- miklósi Magyarországa sze­mében. Könyvheti ismételt megjelenésének magyarázata részben éppen ebben kere­sendő. Noha a Horthy-éra legki­tűnőbb publicistái, legneve­sebb ellenzéki politikusai egyikének hivatalos „szakvé­leménnyel” szembehelyezke­dő Mátyás-képe (jóllehet, hogy távolról sem mentes il­lúzióktól, romantikus naci­onalizmustól) önmagában is érdekes lehet a ma olvasójá­nak. Ismételt megjelenését mégis legalább olyan mér­tékben köszönheti Mátyás és kora történeti-politikai szem­pontú, népe sorsáért aggódó, felelős államférfiúhoz méltó megközelítésének, mint 1939- es ünneprontó mivoltának. A II. világháború elkerül­hetetlenségének egyre nyil­vánvalóbb és nyomasztóbb közelsége — mint annyiszor történelmünkben — újra na­pi aktualitást kölcsönzött a témának. S miként Zrínyi Miklósnak majd három év­századdal korábban, Bajcsy- Zsilinszky számára is tény­legesen az akkori jelenkor harcait jelentették a nagyvo­nalú mátyási politika végső konzekvenciái. A saját ko­rára vonatkoztatott nézete­inek, Magyarország önálló és szabad jövőjéről, a magyar­ság — paraszti őstehetségű fiainak felkarolása útján tör­ténő — felfrissítéséről, törté­nelmi küldetéséről, Duna-me- dencei szerepéről alkotott el­képzeléseinek igazolását látta ez önvallomásszerű történel­mi életrajzban — e műfajban az egyetlen könyvében —, a mélyrehatóan elemzett má­tyási koncepcióban. Lehet, sőt biztos, hogy té­telei egy része fölött eljárt az idő, hogy állításainak, követ­keztetéseinek egy része már a maga korábban is korsze­rűtlen volt, de főbb konklú­zióit jelenkori történetírá­sunk is vallja. Tidrenczel Sándor KM HÉTVÉGI MELLÉKLET

Next

/
Oldalképek
Tartalom