Kelet-Magyarország, 1983. december (43. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-03 / 285. szám

2 Kelet-Magyarország 1983. december 3. Heti két alkalommal — átlagosan száz darab 11,5 kilo­grammos palackot — szállítanak a paszabi gázcseretelep­re. Képünkön: Bíró Bálintné telepvezető a töltött palac­kokat veszi át. (cs) : D ecember első estéjén külpolitikai parádét láthattunk a televí­zióban. A Panoráma című műsor — kissé rendhagyó- an két részben, két csator­nán és folytatásban — a világpolitika két kardiná­lis kérdését járta körbe. Chrudinák Libanonban, Baló György a Német Szö­vetségi Köztársaságban ké­szített filmet. Két válság, kétféle helyszín, kétféle csata — egyféle veszély — öszegezhetnénk azt, ami egybefogta a műsort. A hosszú műsor, az egy órát meghaladó adás álta­lában fárasztó, unalmassá válik. Feltéve, ha nem ér­tők csinálják. A csütörtöki Panoráma azt bizonyította, lehet hosszú, lehet folytatá­sos, ha profi csinálja elkö­telezetten, akkor a percek és órák repülnek. Jő ideje tudjuk: Chrudinák Alajos nemzetközi mércével mérve is kimagasló. Arab ügyek­ben verhetetlen. Egyre job­ban kirajzolódik az is: Baló szín, mégpedig igen markáns szín a tévében, s a korábbi bájolgó hang he­lyett újat, mégpedig jó újat hozott. Chrudinák libanoni ri­portja mestermunka, ö is tudja, mi is tudjuk: olyan dzsungel az ottani politikai helyzet, hogy egyértelmű véleményt mondani a cso­portok, vallási irányzatok, frakciók, kormányok és pártok harcairól, csatáiról, villongásairól, intrikáiról — kockázatos. Enyhén szólva. De a műsorból világossá vált: nagyobb erőket kell Libanonban kutatni az ese­mények mögött. A búcsú képsorokban fel-felvillanó amerikai zászlók, operatőri- szerkesztői bravúrként ér- telmeztették velünk is az alapgondot. Egy másik amerikai zász­lócska — a bonni parla­mentből távozó amerikai tévés kamerájának csücs­kén viszont a bonni rakéta- vita hátterét magyarázta — bölcsen. Baló György inter­V _________________________ júi, a műsor filmbevágásai, a vitázók csoportosításával élesre állított vita és annak rezüméje éppúgy, megmu­tatta a polgári demokrácia gyengéit, mint a demokrá­ciát sürgető tömegek tekin­télynövekedését. Világossá vált: a mai bonni kormány­zat parlamenti győzelme ve­reséget is jelent, magában hordozza a bizonytalan jö­vőt. Különleges helyszínek, sorsdöntő események — mondhatná valaki, így nem is nagy művészet jó ripor­tokat csinálni. Bátran mondhatom: ez nem ilyen egyszerű. A bátorságon, a jó határig szükséges ráme- nősségen, a megfelelő sze­mélyek kiválasztásán kívül kell hozzá a riporteri kvali­tás, az analizáló és szinteti­záló képesség, valamint a politikai elkötelezettség és tisztánlátás. A két tévés egyéniség mindehhez hozzá­adta saját varázsát, s ez tet­te a különben is jó politikai műsort pompás parádévá. Miközben azon gondol­kodtam — igaz, késő éjsza­ka volt, mire a műsor véget ért —, hogy mennyire írás­ra ingerlőén jó volt a Pa­noráma-parádé, az is eszembe jutott: vajon saját dolgainkról miért nem tu­dunk legalább megközelítő­en ilyen minőségű, meg­győző, agitáló, élvezhető ri­portfilmeket készíteni? Ha színhelyeink nem is egzoti­kusak, ha gondjaink mások is, tagadom, hogy életünk színtelen. Az is igaz, hogy míg a külpolitikai szerkesz­tőség egyre több kiváló egyéniséget tud felvonul­tatni, belpolitikai, gazda­ságpolitikai műsorainkban többnyire fantáziátlan em­berek a szerkesztők és ri­porterek. Pedig kár. Öröm­mel és lelkesen szólnék ha­zai panorámáról, ha csak töredéknyi ötlet, profizmus, tárgyismeret, műfajbizton­ság villanna fel benne. Egyelőre győzött: Baló és Chrudinák. Bürget Lajos ________________________________> Műszaki szakszótár Ösztöndíjasok klubja A közelmúltban alakult meg Záhonyban a szovjet ösztöndíjasok klubja. A Szovjetunióban végzett 12 mérnök komoly vállalást tett: egy ötszáz szóból álló közlekedési, műszaki szak­szótárt állítanak össze, amelyben a legfontosabb ki­fejezések kapnak helyet. A szótárt a jövő év nyarára szeretnék elkészíteni. Rövide­sen pedig egy 8—10 oldalas ismertetőt adnak közre, amely a vasúti átrakókörze­tet mutatja be orosz nyel­ven. A Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság helyi tagcso­portján belül a klub tagjai az egyes összejöveteleken orosz nyelven társalognak, hogy felújítsák, szinten tart­sák ismereteiket. Kivágott címke, különös árképzés Égből pottyant áruk? Butikellenőrzés furcsa tapasztalatokkal A Kiss Ernő utcai vegyi-háztartási magánkereskedő boltja előtt négyen várakoztak a nyitásra. Amikor kinyílt az ajtó, érkezési sorrendben kértek, s mintha csak össze­beszéltek volna, valamennyien Rezisztán parkettalakkot akartak venni. Ketten kaptak, kifizették érte darabonként a 450 forintot, a harmadiknak nem jutott, a negyedik pe­dig — ha Rezisztán nincs — kért Xylodecort is. — Van, de csak fenyő — mondta a kereskedő, ám a vevő diót szeretett volna, s amikor újból azt a választ kapta, hogy nincs, kifizetett a két doboz fenyőért 260 fo­rintot. Aztán búcsúzás he­lyett bemutatkozott, ő ugyan­is ellenőr volt és nemcsak azt állapíthatta meg, hogy őt is és az előtte vásárlókat is be­csapták, mert a parkettalakk nem 450, hanem 388 forint, a Xylodecor pedig nem 130, hanem 108 forint, hanem azt is, hogy nemigen nézhették első osztályú vevőnek, mert volt bőven dió és paliszán Xylodecor is, de mivel ezek a „menő” színek, így nem ne­kik szánták. Találgatják, honnan szerzik Nemcsak Mártha István vegyi-háztartási magánke­reskedő látta az utóbbi hetek­ben a megyei tanács keres­kedelmi ellenőrének igazol­ványát, hanem rajta kívül még negyvenötén, s — mit szépítsük — nemigen akadt, aki örült volna a találkozás­nak, mert alig-aiig voltak né- hányan, akiknél ne kellett volna jegyzőkönyvezni a sza­bálytalanságokat, amelyek zöme már a magánkereskedő első lépésénél, az áru beszer­zésénél kezdődött. hatja az ellenőrzést. Csak ké­sőbb derült ki, hogy ő Var- gáné fia, s néhány hete saját butikot nyitott az Irodaház mögötti piros házban. Vegyi-háztartási cikkekből és festékárukból sok olyan terméket talált a magánke­reskedőnél az ellenőrzés, ami az állami kereskedelemben nem kapható, ez persze nem a magánkereskedő ügyessé­gét, hanem ügyeskedését je­lenti, mert az ilyen áruk je­lentős részét ők vásárolják fel a festékboltokban, melles­leg nem szabad nekik, s drá­gábban árulják, ami szintén szabálytalan. Hogy lesz hiánycikk? És amihez az ellenőr nyúlt, szinte minden szabálytalan volt. Ha talált is néhány számlát, azok olyan pontat­lanok voltak, hogy szinte egyetlen árut sem lehetett beazonosítani vele. Még a ru­haneműk megnevezése is csak olyan „hagyományos csíkos”, „divatcsíkos” volt, de kiderült, hogy sokan a kész­leteik egy részét nem viszik be az üzletbe, hanem csak mintadarabot mutatnak. A magánkisiparból beszerzett árukról sem volt számlájuk, mondván: a kisiparosok nem adnak, mert akkor kiderül, hogy mennyit termelnek, és ezután adóztatják meg őket. Sokan — különösen az autóalkatrész-kereskedők — vásárolnak a kiskereskede­lemtől, s jóval drágábban ad­ják tovább azokat. Árulnak külföldről származó terméke­ket is, természetesen hiány­zik a vámárunyilatkozat, rendszeresen forgalomba hoz­nak olyan árut, aminek a mi­nőségmegőrzési vagy fogyaszt­hatósági ideje lejárt, sokszor nem tartják be — ismét az autóalkatrész-kereskedők áll­nak az élen — a saját maguk által kiírt nyitvatartási időt. Sok szabálytalanság Az ellenőrzés rendkívül sok szabálytalanságot tárt fel, leg­jobban jelzi ezt, hogy a negy­venöt ellenőrzött magánke­reskedő közül mindössze öten nem követtek el súlyosabb szabálytalanságot, vagy olyan durva visszaélést, mint Kiss Károlyné, aki kisipari puló­vereket árult Adidas jelzés­sel, vagy Tóth Zoltánná, aki a bőrkabátokból vágta ki a gyári címkét és saját termé­kének tüntette fel. A szabály­talanságokért 130 ezer forint bírságot szabtak ki az ellen­őrzött magánkereskedőkre. Balogh József Ha nem műveli - elveszik A bazárosok, ajándékáru­sok kínálatuk zömét kisipa­rosoktól szerzik be, s ennek nemcsak az az oka, hogy ezek a termékek jobban alkalmaz­kodnak a vásárlók igényeihez, hanem az is, hogy a szocia­lista szektorból származó áruk forgalmazása folyama­tosan ellenőrizhető, ezt pedig a legtöbben szeretnék elke­rülni. Az iparcikkeket árusí­tók már jobban rászorulnak beszerzéseik során az állami kereskedelemre, ruházati ter­mékekből — főleg női ruhák­ból, blúzokból, kendőkből, farmernadrágokból, dzsekik­ből, garbókból, pulóverekből, pólókból — jól alkalmazkod­nak a fiatalok igényéhez, de hogy honnan szerezték be ezeket, azt már csak találgat­ni lehet. Egy-egy magánke­reskedőnél 10—15 féle olyan áru is volt, amelynek erede­te kifürkészhetetlen — mint­ha az égből pottyant volna — s ez nemcsak azért baj, mert nem lehet megállapítani: mi­lyen forgalmat bonyolítanak le, hanem azért is, mert áraik is hangulatuktól függenek. Volt mit takargatni A Piaccsarnak egyik ma­gánkereskedőjénél, Varga Mi- hályné butikjánál egy fiatal­ember kérte ki magának, hogy őt ne zaklassa az ellen­őr, s mint kiderült, volt is mit takargatnia. Itt ugyanis 274 farmernadrágnak, 50 düf­tinnadrágnak, 38 dzsekis nadrágnak, 12 steppelt nad­rágnak, 16 felnőtt dzsekinek és 10 gyermekdzsekinek — összesen 280 ezer forint ér­téknek — a beszerzéséről nem tudtak bizonylatot adni, de nem tudott, vagy nem akart a fiatalember magán- kereskedői engedélyt sem mu­tatni, mert azt hitte, megúsz­Főldvédelem De annyi bizonyos: ha minden talpalatnyi föld teremne, több zöldség és gyümölcs kerülne asztalunk­ra — esetleg olcsóbban. A megyei földhivataltól kapott tájékoztatás szerint az idei határszemlén 3209 hektár parlag földet találtak az ille­tékesek. A megyei és a hat járási földhivatal illetékesei a he­lyi tanácsok vezetőivel kö­zösen végezték az ütemterv- szerű szemlét, összesen 409 ezer hektárnyi területet vizs­gáltak a szemlebizottságok. Az akció előtti tanácskozás­ra meghívták a MÁV, az 5. sz. Volán Vállalat, a Nyíregy­házi Közúti Igazgatóság és a Felső-Tisza-iVidéki Vízügyi Igazgatóság illetékeseit is. A földvédelem ugyanis köz­vetve őket is érinti. A határ- szemle elsődleges célja a földvédelem volt. Számba vették a romos tanyákat és a használaton kívüli utakat is. A jó minőségű földek fokozott védelme szintén cél­ja volt a szemlének. Űtkanyar helyett erdő Nem csupán adminisztra­tív felmérésről volt szó. A szemlézők töhbször intézke­désre tettek javaslatot. A Nyírmeggyes közelében lé­vő megszűnt, illetve kiiktatott útkanyar helyére például erdősítést javasoltak. Persze felhasználták a beszélő szá­mokat is. A tavalyi szemlén 4419 hektár parlag földet vettek nyilvántartásba, idén — mint már említettük — 3209 hektárt. A csökkenés egyebek között annak is kö­szönhető, hogy a helyi taná­csok egy év alatt 156 hektár­nyi területet adtak ki haszon­bérbe, vagy tartós haszná­latra. Jókora eredménynek szá­mít az is, hogy a tavalyi szemle óta 173 romos tanyát számoltak fel megyénkben. Ez a 173 tanya 62 hektárnyi területen feküdt, tehát ekko­ra területet sikerült a felszá­molással művelés alá von­ni. Az öröm azért nem tel­jes, mert még mindig több mint száz romos tanyát tar­tanak nyilván Szabolcs-Szat- már megyében és ez a nyil­vántartás nem is teljes. Az idei felmérés összesíté­séből csupán kát, sokatmon­dó számadatot említünk. A mezőgazdasági üzemek te­rületén kb kétezer hektárnyi terület hever parlagon. A magánszemélyek zártkertié­ben 33 hektárnyi szántóterü­let műveletlen. A hétvégi telkek tulajdonosai között is akad hanyag ember. A szemlézők 149 hektár szőlőt és gyümölcsöst találtak igen elhanyagolt állapotban. Fő­leg a nyírbátori járás terüle­tén találtak sok gizgazos földet. Következménye is volt a szemléknek. A járási földhivatalok mind a mező- gazdasági üzemeknek, mind a magántulajdonosoknak fel­szólítást küldtek ki. A vala­mivel több mint kétezer felszólításban az állt, hogy a felszólítottak 30 napon belül vonják művelés alá a föl­det, különben az állami tu­lajdonba kerülhet. Csak a nyíregyházi járásban az el­múlt hetekben 71 állami tu­lajdonba vételi eljárást kez­deményeztek. Gondozatlan hobbltelkek Létezik egy kevésbé ismert jogszabály, amely szerint bár­melyik állampolgár bejelen­tést tehet az illetékes ta­nácsnál a hosszabb ideje par­lagon hagyott földről. Ha ezt a földet állami tulajdonba veszik, a bejelentő tartós használatra megkaphatja, művelheti és élvezheti an­nak minden gyümölcsét. (nábrádi) t Harmóna, citera, hegedű langszerkínálat karácsonyra \ megyeszékhely fetlen hangszerekre is ícializált boltjában a ek szerint jó néhány íekar felszerelkezhet; népzene kedvelői épp- y találhatnak maguk- k instrumentumot, nt azok, akik hegedű-, agoraszonátát akarnak sziani otthonukban. Mert a kínálat, ha ko­rántsem teljes, de megle­hetősen széles skálájú. A fiatalok például ezer fo­rint körüli összegért ve­hetnek szólógitárokat, s ha több a pénzük, hát elektromos gitárhoz is hozzájuthatnak kettőtől ötezer forintig terjedő összegért. Van tangóhar- mónika, szájharmonika és citera, kapható „har- móna” hatezerért, gye- rekszilofon százhatva­nért, fúvós, billentyűs hangszer minimális be­fektetésért. Akadnak persze drá­gább holmik is. A Förs­ter pianínó például öt­venkétezer forintért kap- Ihat gazdát, az elektro- 4mos orgona viszont har- /mmekétezerért vihető -haza. Kezdőknek olcsó |.hegedű háromezer fo- /rintért, igényesebb pe­pidig tizenötezerért vehe­ti ő meg. Akad azonban hiány- ?cikk is. Mert hiába ke- iresik többen is a japán ^orgonákat, a még ol­csóbb gitárokat, a keve­sebbe kerülő dobfelsze- .^reléseket. Ügy remélik : a boltban, hogy az emlí- 'ytettek némelyike kará­csonyig még megérkez­het. Panoráma-parádé

Next

/
Oldalképek
Tartalom