Kelet-Magyarország, 1983. december (43. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-29 / 305. szám
2 Kelet-Magyarország 1983. december 29. Villáminterjú Moldován Stefániával Világjáró, számos hazai és nemzetközi elismerést aratott kiváló operaénekes járt a közelmúltban Nyíregyházán. Moldován Stefánia a Magyar Állami Operaház magánénekese, aki a Koronában lépett fel, megérdemelt sikert aratva. Moldován Stefánia vérbeli művész; szívesen nyilatkozik, szívesen beszél önmagáról és művészetéről, de igazi nő is, hiszen egyetlen pillantással mérte fel, hol a legalkalmasabb hely a fotózásra. így a röpke beszélgetésre egy pálmafa előtt (alatt) került sor. — Járt már Nyíregyházán? — Nem is egyszer. Legutoljára Gersch- win-dalokat énekeltem a Móricz Zsigmond Színházban. — Szeret ide jönni? — Ennél távolabbra aligha mehetek énekelni az országban. Ezzel együtt — talán pontosan ezért — szeretek itt szerepelni. Mire ideér az ember, feloldódik, elfelejti otthoni dolgait. — Most váratlanul érkezett hozzánk. — Szegény Liliké (Neményi Lili) megbetegedett, és megkért, ugorjak be helyette. Örömmel vállaltam. — Ha nem itt lenne, mit csinálna? — Most éppen próbálnom kellene. Offenbach Kékszakálljában lépek majd színpadra. — Mi volt pályáján a legnagyobb szerencse? — Az, hogy Szegeden Vaszy Viktor mellett kezdhettem a pályámat, s hogy ezt követően, már Pesten, Nádasdi Kálmán keze alatt dolgozhattam. Elmondhatatlanul sokat köszönhetek nekik. — ön még a régi nagy generáció mellett tette első lépéseit, ám időközben új nemzedékek nőttek, nőnek fel ... — Neveket sorolhatnék, megannyi már felnőtt, kiváló művészt. Tehetségben nincs hiány. Nagyon fontosnak érzem, hogy a fiatal művészek külföldön is fellépnek. Hiszen így lehetőségük nyílik a viszonyításra, önmaguk megmérésére. — A régi nagyok panaszolták: az új nemzedék nem tiszteli eléggé a színpadot. Gaál Béla felvétele — Tisztelet? Tiszteletlenség? A tény igaz, és azt mondom, hogy ez válságjelenség. A korszellem bejön az ablakon, és én már ott tartok, hogy nem merem elsírni magam, ha valami nagyon szép. A könny szégyelleni való... — Járt már Nyírbátorban ? — Ott még nem léptem fel. De Simándy Józseftől tudom, hogy milyen nagyszerű hangversenyek vannak ott, hogy milyen kiváló az akusztika. Mondtam is neki: „Irigyellek, hogy ott énekelhetted a Psal- must.” — Nem csábítja a lehetőség? — Ha meghívnak és vállalni tudom, boldogan szerepelnék a nyírbátori zenei rendezvényeken. — Viszontlátásra Nyírbátorban? — Bízom benne... ' Speidl Zoltán J ftl M \ JTMeldtt December 16rán a sütőipari vállalatnál tartottak 77 fő nyugdíjas részvételével találkozót, 1976 óta minden évben ebben az időben. Az időseket Olvasztó Miklós igazgató köszöntötte, majd tájékoztatta őket az eltelt egy év munkájáról, eredményeikről. Az új kekszgyárról, amely 23 millió forint beruházással készült el, s már megkezdte a termelést. Ezt követően a nyugdíjasok meglátogatták az új üzemet, majd a szíves vendéglátás következett. A BFK-ban is december 16-án került sor a nyugdíjasok találkozójára. Az elsőre. Magyar Károly szakszervezeti titkár elmondta, hogy a mindössze nyolcéves gyárnak 64 fő nyugdíjasa van. Őket Széplaki László igazgató köszöntötte. majd üzemlátogatásra került sor. A KISZesek és a gyár vezetősége ajándékkal kedveskedtek az időseknek, majd a debreceni Csokonai Színház művészeinek színpompás műsorát tekintették meg. A Mátészalkai Áfész nyugdíjasklubja, a Napsugár, most ötéves. Jelenleg 98 fő taggal havonta jönnek össze klubfoglalkozásokra. Ez évben kétnapos kiránduláson voltak Hajdúszoboszlón, háromnapos „barangoláson” Baranya megyében, de sokan közülük a KISZ-esekkel közösen 10 napos bulgáriai körutazáson voltak. Haláír» ítélt tölgyfák Kivágás a parkerdőben Egy-egy vihar alkalmával derék vastagságú száraz ágak zuhantak alá a sóstói erdő hatalmas tölgyeiről. A 80—100 éves famatuzsálemek abba a korba értek, amikor nem lehet tovább halogatni kivágásukat. Biztosan fáj majd a szívük az erdő szerelmeseinek, a kiránduló ezreknek, ha fel- sivít a fűrész, s belemar az óriásokba. A Felső-tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság szakembereiből egy külön bizottságot hoztak létre, hogy még egyszer megvizsgálják, melyek azok a fák, amelyek már-már közvetlen életveszélyt jelentenek. Összesen 53 kocsányos tölgyre mondták ki a halálos ítéletet. Az egyik csoportjuk a Sóstói út elején, a Tölgyes csárdáig húzódik, a másik rész az autóbuszparkolónál, közvetlen az erdőgazdaság bejáratánál található, a harmadik terület pedig az erdei, tornapálya bejárata körüli rész. Kiszáradtan meredeznek a Tölgyes csárdái buszmegállónál a hatalmas fák felső ágai. (Császár Csaba felvétele) A gondos vizsgálat megállapította, hogy ezek sarjnö- vésű tölgyek, amelyeknek belül a törzse bélkorhadt. (Elég a szemlélőnek tüzetesebben megnézni egy-egy fa kérgét, amelyet a cincérek ujjnyi vastag járatai fúrtak át.) A környéken megváltoztak a talajvízviszonyok, az alacsonyabb vízállás pedig a kocsányos tölgyek halálát jelentette. Valamennyi fánál megfigyelhető (képünkön is), hogy a csúcson lévő ágak, hajtások már elszáradtak. A száradóban lévő fákat a télen szeretnék kivágni, mégpedig külső segítséggel. Valószínűleg a TITÁSZ-tól kérik el a darus autót, hogy feldarabolják a hatalmas fákat, hiszen a hagyományos kidqntéssel az erdő más fáit is megsértenék. Annyi máris biztos, hogy legfeljebb tűzifának hasznosíthatják a tölgyeket, vagyis anyagi haszon nélkül jár a kivágás. A sóstói parkerdő teljes felújítását szeretné elvégezni az erdőgazdaság. Ennek a tervei jövőre készülnék el. A kialakításhoz kérik a tanárképző főiskola biológiai tanszékének, a tanácsnak, a társadalmi szerveknek a javaslatait is. Az első ütemben minden bizonnyal az akácosokat szüntetik meg (ezek javarészt végásra érettek), de szeretnék a fél-egyhektáros ■foltokat úgy kivágni, hogy helyükre több éves husángokat ültessenek, amelyek gyorsaidban nőnek, hamar kialakíthatják a kellemes pihenőövezetet. Xlb) Ellenőrizték ez Ünnepi ellátást A legjobb Kisvárdának Alapvetően jó volt megyénk kereskedelmi ellátása a karácsonyi ünnepek előtt és a szilveszteri ellátás is elfogadhatónak ígérkezik. Ezt állapították meg a szakszervezeti ellenőrök a múlt héten tartott körjáratuk, illetve ellenőrzésük során. Az akciót a szakszervezetek megyei tanácsa szervezte a megyei tanács kereskedelmi felügyelőségének tudtával. Az ellenőrök 52 boltban, illetve vendéglátóhelyen szereztek tapasztalatot. Általános, évről évre visz- szatérő tapasztalat: alapvető élelmiszerekből mindenütt kielégítő volt az ellátás. Illetve majdnem mindenütt. Dombrádon és környékén kenyeret lehetett kapni, de péksüteményt nem. Pátrohára legkésőbb pénteken szállítottak kenyeret és előre megmondták, hogy szombati friss kenyérre ne is számítsanak. A Nagykállóhoz tartozó Ludastó az ünnepek előtt is csak minden második nap kapott tejet. A vidéki boltok szinte kizárólag nagyméretű karácsonyfát árultak, holott a kis és közepes méretű iránt volt nagyobb az igény. A helyzetet kihasználva néhány magántermelő kétszeres, sőt háromszoros áron árulta a kisméretű karácsonyfákat! Szeszes italból túlzottan is jó volt az ellátás, bőséges választék várta a vásárlókat. Am néhány helyen, például Tímáron a féldecis pálinkáspoharakat igen szűkön töltötte meg a kocsmáros. A fehérgyarmati ABC-áruházban az előre csomagolt sertéshúst szintén drágábban árusították.-Több helyre fagyos, vagy a fagy után megtottyadt naHa kedd, akkor sorozat. Mármint tévéfilmsorozat. Éppen a múlt héten kezdődött egy új, Wagnerről, az egyik legnagyobb német zeneszerzőről, aki muzsikája által is erősíteni, szolgálni akarta a német fejedelemségek egységes állammá való egyesülésének gondo- ' latát. (Áz más kérdés, hogy ezt az akkor természetes — bár kétségtelenül kissé túlfűtött — nemzeti egységtörekvést, az ehhez kapcsolódó eszméket később a nácizmus is meglovagolta, saját ideológiája egyfajta forrásául, igazolásául használta fel. Ez azonban mit sem csorbítja Wagner zeneszerzői nagyságát.) Mint a műsorújságból megtudhattuk, ez a tíz órát kitevő, angol—magyar koprodukcióban készült sorozat a londoni bemutatón nagy sikert aratott az újságírók körében. Az első rész láttán elhamarkodott, sőt lehetetlen dolog lenne véleményt mondani az egészről, azt azonban nem hallgathatom el, hogy fenntartásaim támadtak már ennek az első résznek a megnézése közben. E film is, mint oly sok életrajzi alkotása a nyugati filmiparnak, mintha túlzottan törekedne a látványosságra, sőt olykor-olykor bombasztikusságtól sem riad vissza. Ha ez az első hangütés fogja uralni az egész produkciót, akkor lehetséges, hogy a wagneri életmű lényege kevésbé lesz érzékelhető, s talán Wagner ellentmondásos jelleme is inkább az extremitásokat, a különcségeket fogja tartalmazni a filmben. Ugyanis nemegyszer megtörtént már, hogy abból a filmből, amelyben a „leg”nagyobb világsztárok a „leg”nagyobb számban szerepeltek a „leg”- több helyszínen, s a „leg”- több statiszta működött közre, nos abból a filmből csak a „leg”-ek, a számok maradtak meg igazán, művészi értéke pedig jóval ezek mögé az adatok mögé szorult. Valami ilyesmitől tartok ebben az esetben is. Bár ne lenne igazam! A karácsonynak leginkább a gyermekek örülnek, az ajándékok és a felöltöztetett, csillogó fenyőfák okán. A televízió most nemcsak a gyermekekre, hanem a felnőttekre is gondolt. Karácsonyi ajándékkosár — időseknek címmel régebbi adások részleteiből, jeleneteiből állítottak össze — Bu- záné Fábri Éva szerkesztő irányításával — jó hangulatú, kedves, szórakoztató műsort. Seregi István flRADIOlCTln minősítés: , Gyarmatnak rancs érkezett a központi raktárakból. V ásárosnaményban a zöld, silány citromot első osztályú áron árulták. Modern, keresett játékból nemcsak a falvakban, a városokban is kevés volt. A nyíregyházi Búza téri ABC-áruház- ba érkezett néhány tévéfoci. Percek alatt elkelt. Az ellenőrök Kisvárda és Fehérgyarmat ellátását találták a legjobbnak. Azt is örömmel tapasztalták, hogy a kereskedők többsége nagyszerűen állta a vásárlók ostromát. (n. 1.) Úgy, gondolom, Fekete Gyula írót és publicistát nem kell bemutatnom olvasóinknak, még kevésbé a rendszeres rádióhallgatóknak, akik az Egy korty tengerből jól ismerik közéleti érzékenységét is. A termékeny alkotó máig legolvasottabb, legnépszerűbb — s a szakkritika egybehangzó megállapítása szerint — legjobb regénye, Az orvos halála hangjátékválto- zata hangzott el hétfőn délután, Simon László rádióra alkalmazásában. , Jó regény, egyszerűségében is felemelő történet. A hangjáték (a szükséges rövidítésekkel) megőrizte erényeit. A „hétköznapok hőséről”, az egyik feladat- és kötelességvállaló öreg körzeti orvosról volt szó, aki nem csinált különösebbet, mint végezte a dolgát — de ezzel maradandó emléket állított magának az emberek emlékezetében. Weisz doktor megjárta Auswitz poklát, ám nemeslelkűségé- től távol állt a kicsinyes bosszúállás, sőt „szimbolikus értelmet nyer, hogy éppen akkor hal meg, amikor egy új életet segít a világra és éppen annak a családnak az új sarját, amelynek tagjai a nehéz időkben a leggyalázatosabban viselkedtek” — ahogyan jóval korábban írták. A regény 20 éve, 1963- ban jelent meg első ízben. (Több nyelvre fordították, film is készült belőle.) Legfőképpen az a jellemző, hogy tematikája és feldolgozásmódja máig sem vesztett aktualitásából. Ezt jó érzékkel ismerték fel a rádiós stáb munkatársai, akik közül Kulcsár Katalin szerkesztőt és Solymosi Ottó rendezőt említhetem meg külön is. A főszereplők névsora — a sajnos, ritkán hallható — Benkő Gyulával (dr. Weisz) kezdődik, mellette Fogarassy Mária (a felesége) és Szabó Ottó (Piskolti patikus), valamint Olsavszky Éva (Piskoltiné) „vette hátára” a műsort.Merkovszky Pál A tárgyalóteremből Apjára gyújtotta a kunyhót Egy-helyiséges kunyhóban, közös háztartásban élt Oláh György büntetett előéletű 40 éves szabolcsveresmarti nyugdíjas az édesapjával. Szabó Sándorral. Szabó teknővájás- sal, Oláh kosárfonással is foglalkozik, s mindketten alkoholisták. Augusztus 4-é.n a kisvárdai piacon árultak fakanalakat és kosorakat. Mindketten részegen tértek haza, énekelve az úton. Este kilenckor Szabó kiküldte a lakásból a fiát. Ez .már hónapok óta így történt, és Oláh egy fészerben lakott, mert az apja nem engedte, hogy a kunyhóban aludjon. A kiküldésen összeszólalkoztak, lökdösődtek is, végül Oláh engedett, a fazékkal a kezében elindult a fészerbe. Szabó utánahajította a kabátját, sőt egy kisbaltát is, amely Oláh feje mellett repült el. Oláh mérges lett, hogy az apja így bánik vele. A közöttük lévő viszony egyébként évek óta megromlott. Korábban az apja megszúrta, amiért a bíróság meg is büntette Szabót. Most Oláh elhatározta, hogy az apjára gyújtja a házat. Közben Szabó benn levetkőzött és lefeküdt a bejárati ajtó mellett lévő fenyődesz- kából készült dikóra, s a benne lévő szalmazsák derékaljra. \ Oláh az udvaron lévő nád- csomóból három kéve nádat a bejárati ajtónak támasztott, és gyufával meggyújtotta. Szabó még nem aludt el, de már félálómban észlelte a füstöt, hőt és világosságot. Ijedtében a fejére borított egy kabátot, bottal kilökte az immár tüzet fogott bejárati ajtót, s kiszaladt. A szomszédnak mondta el, hogy a fia rágyújtotta a házat, alig bírt kimenekülni, értesítse a tűzoltókat. A tűzoltók hamarosan el is oltották a tüzet, bár az immár a födémszerkezetre is átterjedt. Oláh a gyújtogatás miatt a Nyíregyházi Megyei Bíróság dr. Rajka Sándor tanácsa elé került. A bíróság megállapította, hogy az épületben felgyülemlett égéstermék, a hő éskfüst közvetlenül veszélyeztette Szabó életét. Oláh szándéka — ha eshetőlege- sen is — ölésre irányult. Belenyugodott abba az esetleges következménybe, hogy az apja a felgyújtott házban a halálát lelheti. A bíróság a gyújtogató Oláht emberölés kísérletében mondta ki bűnösnek, s ezért három év börtönre büntette és három évre eltiltotta a közügyektől. Az ítélet nem jogerős. (k) Nyugdíjastalálkozók Mátészalkán
