Kelet-Magyarország, 1983. december (43. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-24 / 303. szám

16 Kelet-Magyar#í*aág 1983. december 24. A sportújságírók 26. alka­lommal választották meg az idén az év sportolóit. A nők­nél Temesvári Andrea, a fér­fiaknál Kocsis Ferenc, míg a csapatversenyben az öttusa- válogatott került az élre. A legjobbak névsora: Nők: 1. Temesvári Andrea (teniszező), 243, 2. Géczi Erika és Povázsán Katalin (kajak- kenusok) 131, 3. Juha Olga (atléta) 107 szavazattal. Férfiak: 1. Kocsis Ferenc (birkózó) 194, 2. Guczoghy 'György (tornász) 186, 3. Bu­dai Tamás és Vaskuti István (kajak-kenusok) 107 ponttal. A csapatversenyben: 1. öt­tusa-válogatott (Szombathelyi Tamás, Fábián László, Pajor Gábor, Buzgó Ferenc) 174, 2. gyorstüzelő pisztolyosváloga- tott 143, 3. vízilabda-válogatott 133 szavazattal. Nincs meg a Rímet Kupa Még halvány eredménye sincs azoknak az erőfeszítéseknek, amelyeket a brazil rendőr ség tesz az ellopott Rímet Kupa kézreke- rítéséért. Ismeretes, hogy a ko­rábban ezt a trófeát három al­kalommal megnyert brazil lab­darúgók végérvényesen birtokol­hatták. de már második alkalom­mal keltette fel a kupa a tolva­jok figyelmét. A brazil sajtóban több nagy tekintélyű sportember nyilatko­zott. Pelé, az egykori fekete gyöngyszem, aki mindhárom em­lített VB-győzelem részese volt. elmondta: ..Egyáltalán nem a tol­vajokat hibáztatom azért, mert ellopták a Rímet Kupát. Sokkal inkább a brazil hatóságok hibá­járól van szó, sőt. tovább me­gyek : a lopás egyenes következ­ménye a brazil államban lévő szociális problémáknak.” Giulite Coutinho. a Brazil Lab­darúgó Szövetség elnöke újabb ötmillió cruzeiro lefizetését he­lyezte kilátásba annak, aki érté­kes információkat ad a nyomo­záshoz. Ez az összeg 5250 dollár­nak felel meg, s a már korábban felajánlott 1050 dollárral együtt a nyomravezető több mint 6000 dollárt kapna. Kínai részvétel az olimpiákon A Kínai Népköztársaság első nagy nyári olimpiai bemutatko­zására kerül sor a jövő évi Los Angeles-i játékokon. Hírek sze­rint 300 tagú sportküldöttséget indítanak 15 sportágban. A Pe- kingben rendezett nemzetközi Sajtóértekezleten elhangzott az is. hogy a jövő februári szaraje­vói téli játékokon öt sportágban lesznek kínai reprezentánsok. Az ázsiai ország sportolói a téli események közül az 1980-as Lake Placid-i olimpián már ott vol­tak. Az olimpiai részvétel mellett Kínának a nemzetközi sportvilág­ba való visszatérését jelzi, hogy 1990-ben Pekingben szeretnék megrendezni a XI. Ázsiai Játéko­kat. Jövőre számos nemzetközi tornát kívánnak lebonyolítani, így tornászok nagyszabású se­regszemléjére kerül sor. rangos úszómezőnyt verbuválnak majd. és labdarúgótorna szervezéséről is szó van. A kínai sportvezetők külföldi edzők • meghívásával, szerződtetésével akarjak néhány sportág nemzeti válogatottjai tu- dásszinvonalát emelni, például labdarúgóedzőt hívtak meg Bra­zíliából. V. CSALÁDI HATTÉR NÉLKÜL EGÉSZEN BIZTOS, HOGY SZERÉNYEBB LENNE ÉL­SPORTOLÓINK EREDMÉNY­LISTÁJA. AZ ÉDESANYÁK, AZ ÉDESAPÁK, A TESTVÉ­REK, A FELESÉG, A FÉRJ, SŐT A GYEREKEK GONDOS­KODÁSA. SEGITÖKÉSZSÉGE, EGY-EGY BIZTATÓ SZAVA IS NAGYON. DE NAGYON SOKAT JELENT. KÉTSÉGTE­LEN; A CSALADOK SPORT- SIKEREKÉRT VALÓ EGYÜTT- MULKáLKÖDASA FONTOS MÁSODPERCEKET. CENTIMÉ­TEREKET, KILÓKAT, GÓLO­KAT ÉS PONTOKAT ERED­MÉNYEZ. SEGÍT ANYA, APA ÉS A FIVÉR A nyíregyházi Kovács csa­lád mindennapjait hét éve az úszás határozza meg. Szinte minden a 14 éves Rita körül forog, aki a gondoskodást vá­logatottsággal, szépen csillogó bajnoki érmekkel és csúcsok­kal hálálja meg. — Hajnalban kelünk, hiszen Ritának fél hatkor már indul­nia kell edzésre — mondja az édesanya. Kovács Andrásné, aki a konzervgyár föpénztáro- sa. — Vagy a férjem, vagy én viszem kocsival a lakásunktól eléggé messze lévő jósavárosi 9-es iskola uszodájába. Ha busszal menne, ötkor már in­dulnia kellene. A szabadsá­gunkat, a hét végi szabadna­pokat is úgy osztjuk be. hogy figyelembe vesszük Rita edzé­seit. versenj'eit. A hazai via­dalokra, bajnokságokra rend­szeresen elkísérjük, s ott iz­gul a család a lelátón a sike­rért. Legutóbb például Szom­bathelyen voltunk, ahol Rita a Magyarország—NDK válogatott utánpótlásversenyen állt rajt­kőre. — A kislányom hetente 11 edzésen vesz részt, kora reg­gel és este, az iskola után. Este hat óra körül ér haza. s akkor nekilátunk a tanulni- valónak. Segítek neki a tanu­lásban is, hiszen olyankor már a négyórás edzés, a hat-hét órás iskolai munkát követően érthetően fáradt . .. — Rita segítésében a fő ér­dem a feleségemé — szólt köz­be az édesapa. Kovács András. __ Én ugyanis nem 'Nyíregy­házán, hanem Leveleken dol­gozom. oda járok ki minden­nap. a tsz varrodai üzemegy­ségének vagyok a vezetője. így bizony kevésszer tudok részt vállalni a pluszmunkából. Persze, amikor csak tudok, segítek. A feleségem egyéb­ként már annyira megszerette az úszást, hogy elvállalta a megyei úszószövetség főtitkári teendőinek ellátását is. — ötéves koromtól úszók — válaszolta kérdésünkre Rita. aki a 9-es iskola nyolcadikos tanulója és az NYVSSC spor­tolója. — Ötször voltam már tagja az utánpótlás-válogatott­nak, kétszer az IBV-n is jár­tam. Jövőre Kubában lesz az IBV, remélem én is ott leszek ?z indulók között. Bajnoki ér­meim száma? Ügy hatszáz kö­rül van. — Itthon, a családtól min­dent megkapok ahhoz hogy jó versenyzővé váljak. A bátyám. Péter, aki 16 éves,- még a ta­karításból is kiveszi a részét. hogy én pihenhessek. Rám is fér, hiszen hetente 70 kilomé­tert úszók az edzéseken. S emellett helyt kell állnom az iskolában is. a négyes körüli eredményt tartani akarom! UNOKÁRA VIGYÁZÓ NAGYMAMÁK A nyíregyházi Bodnár csa­ládban a feleség is és a férj is sportol. Bodnárné Csepregi Lenke a Nyíregyházi Volán- Dózsa NB 1 B-s, Bodnár Já­nos pedig az NYVSSC NB li­es kézilabdacsapatámtk az erőssége. Kulcsjátékosok. a házi góllövőlista legjobbjai kö­zé tartoznak. — Egymást segítve. sokáig olt akarunk lenni a pályán — fogalmazta meg a feleség. Lenke asszony, aki a nyíregy­házi 2-es iskola testnevelő ta­nára. — Én egyébként most szülési szabadságon vagyok, november 27-én született a kislányunk, Kinga. Korábban, míg játszottam, ügyesen elosz­tottuk egymás között az ott­honi teendőket. Amelyikünk éppen ráért, az intézte a be­vásárlást, a takarítást. az ügyes-bajos dolgokat. — így lesz mard a további­akban is — bólogatott a férj. Bodnár János, aki a papírgyár szállítási művezetője. — Úgy ter­vezzük, hogy Lenke áprilisban már elkezdi az edzéseket, mi­közben persze ..gyesen” lesz. Felváltva vigyázunk majd a gyerekre. Már megérdeklöd- tem, az NYVSSC-néi délután 3-tól, a Volán-Dózsánál pedig 5-töl lesz az edzés. Ez nagyon kedvező számunkra, hiszen tudunk a gyerekkel törődni. Hét végén pedig segítenek majd a nagymamák, a felesé­gem szülei a Borsod megyei Szendrőről, az én szüleim pe­dig Nyírbogdányból. Azt hi­szem örömmel vállalják majd. hiszen imádják az unokájukat. — Persze, hogy gyakran té­ma nálunk a kézilabda — fe­lelte Bodnárné. — Ha van rá lehetőség, rendszeresen ott va­Kovács Rita édesanyjával a kora reggeli, 6 órakor kezdődő edzésre indul. Édesapja is ki kísérte a kocsihoz. gyünk egymás meccsein. Itt­hon aztán megbeszéljük mi volt a jó, a rossz, hogyan lett volna jobb másképp. Kintről jobban lehet látni a dolgokat, mint benn a pályáról. Felér ez egy edzői szaktanáccsal. — Bizony, sok időt elvesz tőlünk az edzés, a játék — folytatta a férj. — Esténként lehet csak együtt a család, a hétvégeken sem mindig ta­lálkozunk. Gyakran megesett korábban, hogy ellentétes volt a Volán-Dózsa és az NYVSSC sorsolása, ha a feleségeinek itthon játszottak, akkor mi idegenben, s utaztunk szomba­ton, vagy vasárnap. — Igen. a családi szokással ellentétben. nálunk a sport miatt kevés a szombat-vasár­napi egyiittlét — fűzte tovább a mondatot a feleség. — Még szerencse, hogy Kinga télre érkezett, bajnoki szünet van. így minden szabad percünket vele tölthetjük. Ki sem moz­dulunk a lakásból, amit egyéb­ként augusztus 15-én kaptunk meg. az új. örökösföldi lakó­negyedben. A karácsonyt is itthon, együtt ünnepeljük. PÖTSZÜLÖ A KLUB. A MUNKAHELY Persze, az élversenyzők ko­zott szép számmal vannak olyanok is, akik szüleik lakó­helyétől távol sportolnak, s hajadonok, nőtlenek. Krakom- perger László, az NYVSSC [. osztályú súlyemelője is közü­lük való. — Nekünk az egyesület, a szakosztályt patronáló bázis­vállalat és a munkahely igyek­szik pótolni a családi hátte­ret — felelte kérdésünkre a 25 éves versenyző, aki gávaven- csellői, szülei ott élnek. — A szülők helyett ők a szülők, rengeteg segítséget kapunk. Én például rendezett körülmények között, munkásszálláson lakom. Két ökölvívó a szobatársam. Ügyes-bajos dolgaimmal bát­ran fordulhatok munkahe­lyemhez. a MÁV vontatási fő­nökségéhez, vagy az egyesület vezetőihez, és az edzőmhöz* Együtt a Bodnár család, a gólerős az egyhónapos Kingával Rácz Andráshoz. Olyan még nem volt, hogy segítséget ne f kaptam volna. — Köztudott, egy súlyemelő­nek nem könnyű az élelmezé­se. az orvosok által meghatá­rozott kalóriát mindennap meg kell kapnia. Ebben nekünk szüléink helyett a szakosztá­lyunkat patronáló húsipari vál­lalat segít. Ott ebédelünk, reg­gelizünk. az előírt kalória­mennyiség adott. A napi két edzés közötti pihenőidő is biz­tosított, sőt még • ideálisabb lesz, ha a súlyemelőterem mel­letti csarnokban elkészül a pihenőszobánk. — Természetesen azért mi sem nélkülözzük teljesen a családi hátteret. Az én szüle­im Gávavenesellőről is renge­teg segítséget adnak ahhoz, ■hogy zavartalanul, készülhes­sek. Bármikor, bármiben szá­míthatok rájuk. Törődésük nélkül nemigen lettem volna I. osztályú súlyemelő. kézilabdázók kislányukkal, Szöveg: Bagoly Dániel Fotó: Gaál Béla A napi két edzés közötti pihe­nőidőt olvasással tölti a súly­emelő Krakomperger László GAÁL LAJOS A telefonvonal másik végén rövid szünet, utána kissé cso­dálkozó férfihang: — Nem értem. Én már harminc éve abba­hagytam a versenyzést..Vagyis: mit akarhat tőle egy újság­író. Tényleg: — mit is? Tulajdonképpen semmi különöst. „Csak” beszélgetni egy kicsit Gaál Lajossal, a régi gárda egyik jelentős versenyzőegyéniségével, a nyugalmazott tanszékvezetővel. — Hol is kezdjem? — morfon­dírozott. — Már 1953-ban szoro­sabb kapcsolatba kerültem a sporttal. Éppen most ötven éve. amikor Csornán jártam iskolá­ba .. . A 14 éves Gaál akkor még csak néhány rongylabdát fogyasztott el. Csak később állapodott meg egy-egy sportág mellett, atléti- záU. futballozott, hatodikos gim­nazista korában aranyjelvényes tornász volt. A győri Czuczor Gimnázium tanulójaként vált igazán sokoldalúvá. Aztán 1937-től a testnevelési fő­iskola. Hamar kitűnt társai kö­zül, számos sportágban jeleske­dett. Ott kötött barátságot a ko­sárlabdával, másodéves korában a TF nagycsapatában játszott, egy év múlva pedig válogatott .lett/ Közben atlétikában és 'tor­nában I. osztályú versenyző volt. cselgáncsban és birkózásban is. ért el szebbnél szebb sikereket. A második világháború után befejezte elmaradt vizsgáit, test­nevelő tanár lett. Megnősült, fe­lesége szintén szakmabeli. Fel- szabadulást követően előbb Szekszárdra. majd Győrbe ke­rült, aktív tornászversenyző volt. közben részt vállal a helyi torna, kézilabda és atlétika fel­lendítésében. Munkássága során számos versenyzőt nevelt. A Szegedi Tanárképző Főiskola volt a következő állomáshelye, ahon­nan 1967-ben került Nyíregyhá­zára. — Hívtak, s én szívesen jöt­tem . hiszen tudtam, hogy olyan feladat vár rám. amely nagy je­lentőségű. Testnevelő-tan ár-kép­zést kellett létrehozni, itt az or­szág legkeletibb csücskében. Üttörömunkát vállalt a testne­velési tanszék kialakításában, a személyi, tárgyi feltételek meg­teremtésében. Tény: a főiskola i.falain” belül eltöltött 13 esz­tendő során, a vezetése alatt álló tanszék nagyot fejlődött. Társadalmi pályafutásának gyöngysorából sok gyöngyszem színesebb, mint a többi. Itt van például az atlétika szeretete. Amióta nyugdíjas; azóta is a sportág vonzáskörében maradt. Stopperrel a kezében ott találjuk valamennyi atlétikai versenyen most is. — Hihetetlen, mit bír — mond­ja a felesége. — Szélben, hóban, fagyban ott van a pályán. E^az élete, erre tett fel mindent. — Nem lehet másképp — tette hozzá Gaál Lajos — csak így érdemes. — Azelőtt sohasem járt Sza­bolcsban, a Nyírségben, mégis „ittragadt” ... A kérdésre felnevet. — Alig vettem észre, valóság­gal elröppent az itt töltött évek sora. Ha visszagondolok, érzem gyönyörű feladat volt ez. bábás­kodtam. ringattam egy intéz­mény bölcsőjét, amely országo­san elismert centrum lett. Meg­szerettük ezt a várost, az embe­reket. ezért itt telepedtünk le, — Mivel tölti napjait? — Sokat olvasok, elsősorban szépirodalmi müveket. Ha ked­vem van hozzá, rendezgetem pá­lyafutásom írásos emlékeit. Az­tán itt van közel a stadion, el­látogatok oda is. Lektormunkát is végzek. így tényleg nem unat­kozom. Ha tehetem, ellátogatok a régi kollégákhoz is. — Egy témához illő kérdés: mi a véleménye az élsport mai helyzetéről? — Előrebocsátom — mondta ~- hogy véleményemmel sok te­kintetben egyedül állok. Ott kez­dem. ahol számtalanszor abba­hagytam: hiányoznak a szug- gesztiv vezetők, kevés a fanatiz­mus a mai .versenyzőkben. Akii pedig ..ostorral” kell verni a több munkára, abból szerintem sohasem lesz úgynevezett ..menő“. — És — szőtte tovább megkez­dett gondolatmenetét — itt van­nak például az úgynevezett anyagi ösztönzők ... És persze van még rengeteg dolog, amiről lehetne beszélni. Olyan úton járnak, amelyet mások már ki­tapostak, az úttörésre nem vál­lalkoznak. Akik pedig nem tud­nak újat hozni a sportba, azok­tól szintén nem lehet túl sokat várni. A hatvannégy év elteltével visszanéz. Ma is ott kezdené, ahol annak idején^ gyermekkorá­ban. Úgy néz ki. mint öt. tíz, tizenöt évvel ezelőtt. Sokszor megállítják :■ ..Mit csinálsz, hogy ilyen fiatal maradtál? ... " Egyko­ri növendékei, kis falvakból is keresik, tanácsot kérnek tőle. — Amikor sablonosán azt kér­dem tőle. miért? értetlenül néz rám. Hogy ezt kérdezni is lehet tőle. Tekintetéből kiolvashatom a választ: — Valami kicsiből, apró do­logból szépet, jól csinálni. Job­bat. Aztán még jobbat. . . Min­denki annyit ér. amennyit a kö­zösségért tesz . . . Gaál Lajos esetében ennyi az egész. Ez az ő ..ars poetica”-ja. Kovács György Az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. — Főszerkesztő: Kopka János. Főszerkesztő-helyettes: dr. Angyal SándDr. Olvasószerkesztő: Bürget Lajos és Marik Sán­dor. Tervezőszerkesztő: Dragos Gyula és Szabó György. Főmunkatárs: Seres Ernő. Belpolitikai ro­vat : rovatvezető Balogh József, munkatársak Házi Zsuzsa, Nábrádi Lajos, dr. Papp Dénes, Speidl Zoltán, Tarnavölgyi György és Tóth Kornélia. Gazdaságpolitikai rovat: rovatvezető dr. Lányi Botond, munkatársak Balogh Géza, Esik Sándor, Farkas Kálmán, Sipos Béla és Sztancs János. Kultúrpolitikai rovat: rovatvezető Páll Géza, munkatársak Baraksó Erzsébet, Mester Attila és Reszler Gábor. Fotórovat: rovatvezető Elek Emil, munkatársak Császár Csaba, Gaál Béla és Jávor László. Levelezési rovatvezető: Soltész Ágnes. Sportrovatvezető: Bagoly Dániel. Mátészal­kai fiókszerkesztőségünk vezetője: Bartha Gábor. — Szerkesztőség: Nyíregyháza. Zrínyi Ilona u. 3—5. 4401. Telefon: 11-277, 11-425, 11-525, 11-846. A sportrovat telefonszáma: 10-329. Telexszám: a megyében 344. a megyén kívül 73—344. Postacím: Nyíregyháza, PL: 47, 4401. — Felelős kiadó: Mádi Lajos. Kiadja a Szabolcs megyei Lapkiadó Vállalat, Nyíregyháza. Zrínyi Ilona u. 3—5. 4401. Telefon hir­detésügyben: 10-150. Igazgató, főkönyvelő: 10-003. Pf.: 25. — Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hirlapkézbesítő postahivatalok­nál és kézbesítőknél. Előfizetési díj egy hóra 34,— forint, negyedévre 102,— forint, fél évre 204,— forint, egy évre egyéni előfizetők részére 400.— forint, közületi előfizetők részére 408,— forint. — Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza. — Nyírségi Nyomda. Felelős vezető: Jáger Zoltán. — INDEXSZÁM: 25 959 HU ISSN 0133—2058.

Next

/
Oldalképek
Tartalom