Kelet-Magyarország, 1983. december (43. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-22 / 301. szám
1983. december 22. Kelet-Magyarország 3--------------------------------------------\ Zsákgyártó asszonyok Kék köpenyben és kismamacipőben állnak az asszonyok a munkaasztalok mellett, s boszorkányos gyorsasággal formálják zsákká a formátlan, “henger alakú, barna papírhalmokat. Ha az ember nem látná, el sem hinné, hogy az újfehértói Lenin Tsz mályváskerti papírüzemében van. Csaknem félszáz asszony kezében zizeg a papír, s tornyosodnak az elkészült zsákok. Az első asztal mellett, egy fiatalasszony, Horváth Jánosné panaszkodik. — Kesztyű kellene, mert az ember kezét tönkreteszi, „kieszi” a papír — mondja, s mutatja ujjait. Friss, TlJ munkaerő, alig másfél hónapja dolgozik az üzemben. Betanított munkás, de már közelíti a normát. Fehértói Miklósné a csoportvezető válaszol a panaszra. — Lesz kesztyű is, most * szerzik be a vezetők. A papírüzem egész évben munkát ad 50—60 nőnek 'a Lenin Tsz-ben. Magtárt alakítottak át, megtoldották, s március óta gyártják itt a tápos- zsákokat a nyíregyházi papírgyár hajdúdorogi üzeme részére. Félkész állapotban érkezik a termék, itt formálják zsákokká, sablonok segítségével. Az idén 3 millió papírzsákot készítenek a mályváskerti üzemben a nők. — Legjobban teljesítő asszonyaink: File Károly- né, Szemán Gáborné, Sipos Andrásné és Nagy Istvánná a havi 4000 forint átlagot is megkeresik — mondja a csoportvezetőnő. S, hogy a tsz-nek sem haszontalan vállalkozás, arról Bánfalvi András tsz- elnök tájékoztatott: — A jövő évben már 1 millió forint nyereségre számítunk a kis papírüzemből. (fk) < _____________________________) A MEZŐGÉP nyírteleki gyáregységében még ebben az évben 35 DETK 108-as típusú tartálykocsit gyártanak. Képeinken: Mizsák János a tartálypalástot hegeszti. Az első két tartálykocsit Jászai Ferenc, Bodnár Béla és Hen- zsel László szereli, (jávor) Az Elekterfém Ipari Szövetkezetben évente 160 ezer hordóleszorító pántot horganyoznak bérmunkában a Ieninvárosi TVK részére. (Jávor László felvétele) A káposztahegy csúcsán Osztrák kamionok kanyarodnak a Baktalórántházi ÁFÉSZ felvásárlótelepe elé, s rövid megbeszélés után indulnak is tovább Ramocsaháza felé. De mit keresnek itt a megye kellős közepén az osztrákok? Balogh Gyula, a baktai ÁFÉSZ felvásárlási főosztályának vezetője, aki az imént még nagyban tárgyalt a külföldiekkel, magától értetődő természetességgel feleli: — Káposztát. — S találnak? — Az ő dolguk a szállítás. Az áru biztosítása pedig a mienk. — Miért éppen káposztát szállíttatnak? Termékváltás — Mert a nyugatnémet vevő ezt kérte tőlünk. Korábban almát, most káposztát, de hamarosan szállítjuk a dióbelet meg a mézet is. S ha minden igaz, jöivőre már meggyet, köszmétét, málnát szamócát is ... Már bent az irodán böngészem a SZÖVOSZ egyik napokiban kibocsátott tájékoztatóját. Az országban mindössze huszonöt olyan ÁFÉSZ található, melynek évente meghaladja a húszmillió forintot a dollárt hozó exportja. A baktaiak is éppen csak lemaradtak a listáról, hiszen az idei tőkés exportjuk eléri a tizennyolc- millió forintot. S itt tulajdoniképpen nem is maga az összeg a meglepő, hanem az időpont: szeptember elején még egy fillérnyi tőkés szerződésük sem volt. Néhány nappal később aztán megindult az üzlet. De erről többet a szövetkezet elnökétől, Kincs Gézától: — A felvásárlási főosztály- vezetőnknek már korábban is jó kapcsolata volt az egyik csongrádi termelőszövetkezettel, a szabolcsi képviselőjük említette úgy ősz elején: nem lenme-e kedvünk beszállni egy tőkés üzletbe. A részleteket megtudva mérlegeltünk, s igent mondtunk. Igaz, nem volt kockázat nélküli, de... Jövedelemérdekeltség — Mi változott az idén? — Átszerveztük a felvásárló apparátusunkat, bevezettük a jövedelemérdekeltségi rendszert. Erre már azért is szükség volt, mert tavaly csak az alma felvásárlása során több mint félmillió forintos veszteséget könyvelhettünk el. Hogy mást ne mondjak, különböző okok miatt ötven tonna kiváló minőségű alma rohadt el a telepünkön! Ezért döntöttünk úgy, hogy feleljenek munkájukért a felvásárlók. Mulasztásukért ők, ne pedig a teljesen vétlenek fizessenek. Viszont az érem másik oLdala: ha jól dolgoznak, ők élvezzék a gyümölcsét. Tehát az új bérezési forma lényege: a felvásárlók, ha eltüntetik a múLt évi félmilliós veszteségüket, akkor megkaphatják, természetesen — miután hatan vannak — hatfelé osztva az éves 140 ezer forintos prémiumukat. Ha pedig nyereséget hoznak, annak húsz százaléka üti a markukat. A hat felvásárló legtapasz- taltabbja Simon Mihály, aki huszonhét éve járja már a környék falvai t. Eltűnt a veszteség — Hogyne féltünk volna tőle! — mondja. — Tudja mennyi nekünk az alapfizetésünk? Havonta négyezer forint. No, ebből éljen meg az ember! — S ennyiből kell megélniük? — Az idén a veszteséget már eltüntettük. A nyerésé' get még nem tudjuk, hogy mennyi, de lesz a felvásárláson. — Mégis, hány forintra számít prémiumosztáskor? — A 140 ezer forintos keret már biztos. A többit majd meiláfjuk. De ha úgy alakulnak majd a dolgok, mint eddig, cseppen, sőt csurrana nyereségből is valamennyi. De vajon csurran-e az ÁFÉSZ-nek is? Az elnök asztalán számítások halmaza, magyarázza: — Az ősszel 1670 tonna almát vettünk át, ebből a csongrádi termelőszövetkezet közvetítésével 900 tonnát exportáltunk az NSZK-ba. Csaknem 300 tonna volt az úgynevezett osztályos áru, ennek meg döntő többsége a 75 milliméter fölötti, mely Itthon a kutyának sem kellett, legalábbis kezdetben.de később sem nagyon. Ha mégis el tudta adni, kapott érte 2—2,30 forintot. Tőlünk viszont akár hat forint ötven fillért is. — Mi volt ebből az ÁFÉSZ haszna? — Ezért az almáért mi kilónként nyolc-tíz forintot kaptunk — mondja Balogh Gyula. — Ám mielőtt bárki irigykedni kezdene, hadd tegyem hozzá: ezt az almát nekünk kétkilós zacskókba kellett csomagolnunk, aztán jött még a kartonozás, címkézés, pántolás. Ha szorult a hurok, még az irodisták is csomagoltak. Ezt a lehetőséget ugyanis nem akartuk elját~ szani, s mint a későbbi hetek is bizonyították, érdemes volt hajtant. Tulajdonképpen az almának köszönhető az a szerződés, miszerint még az idén, ugyanennek az NSZKbeii vevőnek 1500 tonna káposztát, hatvan tonna dió- belet, húsz tonna mézet kell szállítanunk. Éjjel-nappal talpon voltak — A káposzta nem alma. Honnan tudták napok alatt előteremteni a kért 1500 tonnát? — Nyakunkba vettük a környékbeli falvakat. Három községre bukkantunk, ahol nagyméretű a káposztatermesztés, Ramocsaházán, Nyír- ibronyban és Nyírkárászon. Bár hamarabb adódott volna ez a lehetőség, elmentünk volna mi káposztáért az or~ szag túlsó végébe is. Még így is éjjel-nappal talpon voltunk. A Batotalórántházi ÁFÉSZ-t tulajdonképpen még a múlt évben sem jegyezték a börzén. Egy volt a sok szürke szövetkezet között. Rohamosan növekvő ázsiójukat, annak köszönhetik, hogy vállalva a kockázatot — igaz, alaposan mérlegelve — sza~ kítottak a megcsontosodott hagyományokkal, módsze" rekkel, s néhány, távolabbi példa nyomán valami egészen új kísérletbe kezdtek. Eddig sikerrel. Most már csak szurkolhatunk nekik, hogy sikerüljön újabb tervük, a nagykereskedelmi jog megszerzése. Balogh Géza mmire való az ajtó, az iw] ablak? Először is arra, hogy adjunk nekik egy jó magyar nevet, miszerint nem ajtó és nem ablak az, hanem nyílászáró szerkentyű. Továbbá az ajtó arra való, hogy bejöjjön Tejprémium helyett új felvásárlási ár ALIG VOLT OLYAN TERMELŐSZÖVETKEZET, állami gazdaság, ahol nem panaszkodtak mostanában a tejtermelés jövedelmezőségére. Szinte mindenütt azt emlegették, hogy a szarvas- marhatartás, mint ágazat nem volt képes fenntartani önmagát. Már nem nyílt mód az elhasználódott épületek felújítására, a korszerűtlen istállókba pedig nem kaptak gondozót a gazdaságok. A szakemberek tetteikkel is jelezték az elégedetlenségüket: visszaesett a tenyésztői kedv, s néhány megyében a tejtermelés is csökkent. A jövedelmezőség kapcsán egyre több szó esett a tej prémiumról. A tejtermelési prémium- ngk — amint az a gazdaságok körében ismert — az a lényege, hogy akkor kapnak több pénzt egy liter tejért a termelők, ha az előző évhez képest növelik az értékesítést. Ezt elérhetik úgy, hogy növelik a tehénenkénti tejtermelést, illetőleg úgy, hogy gyarapíthatják a tehénállományt, vagy mindkét módszert együtt alkalmazzák. A tejprémiumot 1976-ban vezette be a kormány. Az előzmények meglehetősen ismertek: a Minisztertanács még 1972-ben programot fogadott el a tejtermelés bővítésére, ám az első években nem sikerült elérni a kívánt fellendülést. Jellemző, hogy 1972-ben 1,7 milliárd liter tejet termelt az ország, s még négy év múltán is csak 1,87 milliárd liternél tartottunk. Ezt követően született döntés a tejprémiumról, ami új lendületet adott a fejlődésnek. Megszaporodtak a rekonstrukciós beruházások, felgyorsult a tej hasznú keresztezés, elterjedtek a holstein-fríz fajtájú tehenek keresztezett utódai. Tavaly már 2,7 milliárd liter tejet fejtünk, tíz esztendő alatt 2363 literről 4023 literre nőtt az országban az egy tehénre jutó tejtermelés. Ilyen rövid idő alatt, ekkora mértékű növekedésre nincs példa a világon. 1982 EGYSZERRE VOLT A CSÜCS MEG A FORDULAT ÉVE IS a tejtermelésben. Arról a prémiumról ugyanis, amely sok éven át húzó szerepet töltött be, kiderült, hogy — amint a gazdaságok mondják — már nem ösztönöz kellőképpen. Hogy miért, az könnyen megérthető. Ott, ahol már sok tejet fejnek ki egy tehéntől, nehéz dolog látványos felfutásban reménykedni. Maradt volna a másik, már említett módszer, vagyis a tehénállomány növelése, ahhoz viszont új istállókra, vagyis pénzre volt szükség. A részben exten- zív fejlesztés viszont mind kevésbé vált kifizetődővé. A MÉM Statisztikai és Gazdaságelemző Központja ugyanis kimutatta, hogy a tejtermelésben mindössze 8,85 forint jövedelem jutott száz forint befektetésre, amíg a gabonatermesztésben ennek megközelítően a négyszerese. Nyilvánvalóvá vált, hogy új gazdasági ösztönzőre van szükség. Ennek most elérkezett az ideje. A napokban került nyilvánosságra az 1984. évtől érvényes pénzügyi szabályozás. Ebben a többi között az olvasható, hogy megszűnik a tejértékesítési prémium, viszont a tej felvásárlási ára — a tisztaságától függően — átlagosan 55 fillérrel emelkedik literenként, s 60 fillérrel magasabb lesz az árkiegészítés. A hír hallatára valósággal fellélegeztek a tejtermelésben élenjáró gazdaságok vezetői, hiszen a valós teljesítményeket ismeri el az új szabályozás, s ez mindenekelőtt nekik kedvez. AZ ÚJ SZABÁLYOZÁS a lemaradókat is felzárkózásra serkenti. Szükség is van erre, hiszen a tapasztalatok szerint évente 3—4 literrel emelkedik az egy főre jutó tejfogyasztás, s emiatt 30— 40 millió literrel többet kell termelni évente. A számítások szerint az ezredfordulón már 3 milliárd liter tej termelésére lesz szükség. Ez nem elérhetetlen, hiszen a gazdaságok többségében nagy termelőképességű állomány van, kialakultak a tartási, takarmányozási technológiák. S ami talán á legtöbb bizakodásra ad okot; január elsejétől megint javul a tejtermelés jövedelmezősége. Ennek már most is érezni a húzó hatását a gazdaságokban. F. J. ta és cselekszik. Reszeli magát az ajtófélfához. Ebből kiderül, az ajtófélfa arra való, hogy az ember tudja a hátát mivel megvakarni. Mindezek alapján az ajtó és ajtófélfa nagyon hasznos, csak éppen nem Mire való? rajta a világ legkellemetlenebb, legutálatosabb embere és megkérdezze: — Hogy vagy? Mit lehet erre mondani? Válasz helyett egy találós kérdés: — Tudod-e, hogy miért van az ajtón kívül is kilincs? Nem azért, hogy bejöhess, hanem azért, hogy ha. kimégy. bezárhasd magad mögött az ajtót. A világ legkellemetlenebb embere nem érti a célzást, vigyorog. Kijelenti, hogy viszket a házárja kellőképpen azt a nyílást, amin bejön a világ legkellemetlenebb embere és a huzat. A huzattól is sokat szenvedek. De még többet a portól és a nyakamba, szemembe hulló szeméttől. Mert az ablak arra való, hogy a felettünk lakó lakótárs kirázza rajta a szőnyeget. Egyébként csodálatos egy szerkezet az ablak. Hiába van zárva, a szőnyegpor bejön rajta. Nem beszivárog, de beomlik, beront és ez a ronda por azonmód elül és mindent belep. Otthon érzi magát... Az ablak arra is jó, hogy az ember a felette lakóval társalogjon, finoman kommunikáljon. Valahogy így: — Hé, maga vadszamár, ne rázza a rongyot! Válasz: — Mii hőbörög?! Ha lenne esze, becsukná az ablakát és észre sem venné, hogy élek. De maga... Ez a párbeszéd addig megy, amíg az emberfia kellőképp feldühösödve bevágja az ablakot és rájön; az ablak arra való, hogy betörjön. 2összegezve a tanulÍM mánynak is beillő röpke értekezést, az ajtó és ablak azért nyílászáró, mert nem zárja g nyílást. Ki van zárva, hogy manapság egy ajtó vagy egy ablak tökéletesen zárjon. Az ajtó, az ablak tehát arra való, hogy bosz- szantsa az embert. Vajon ki volt az a lángész, aki feltalálta? Seres Ernő
