Kelet-Magyarország, 1983. december (43. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-20 / 299. szám
4 Kelet-Mafyarország 1983. december 20. Befejeződött a Portugál Kommunista Párt kongresszusa. A záróülésen (középen) az újjáválasztott főtitkár, Alvaro Cunhal. Japán tanulságok Meglepetés is, meg nem is a vasárnap megtartott japán általános választások végeredménye. Arra ugyanis mindenki számított, hogy a kormányzó liberális demokrata párt szavazatveszteséget szenved, ennek mértéke azonban országon belül és kívül egyaránt meglepetést keltett. Az LDP a szavazás előtti 286 mandátumából 36-ot vesztett el. Ma még nehéz lenne megjósolni, hogy a miniszterelnöki poszthoz ragaszkodó Na- kaszone Jaszuhiro megkapja-e újra ezt a tisztséget. Ettől teljesen függetlenül megállapítható : a szigetország közvéleménye ítéletet mondott a konzervatív kormányfő egyéves politikájáról. A közvélemény nem maradt érzéketlen Nakaszone nemzetközi politikája iránt. Kormányzásának időszakában a kelet-ázsiai térség kulcsállama, a tőkés világ második legerősebb gazdasági hatalma minden korábbinál közelebb került ahhoz, hogy az Egyesült Államok globális politikájának eszközévé, végrehajtójává váljon. A Fehér Ház gazdája tokiói útja során újólag felszólította partnereit, hogy aktívan vállaljanak szerepet a csendes-óceáni vízi- utak közös ellenőrzésében, s hogy fokozzák a fegyverkezést. Nakaszone pedig, hírek szerint, minden korábbinál messzebbre ment a szovjetellenes amerikai katonapolitikai koncepció elfogadásában és alkalmazásában. Minthogy a japán alkotmány elvben nem engedélyez többet önvédelmi erőknél, kifejezett taktikai hibának minősíthető a kormánypárti politikusok sürgetése: módosítsák a szigetország alkotmányának idevonatkozó részeit. A japán közvélemény továbbra is érzékenyen figyeli az Egyesült Államokkal folytatott stratégiai együttműködést éppúgy, mint a milíta- rizálódás általában is tapasztalható jeleit. A valószínű, hogy a kormánypárton belül is erősödni fog az az álláspont, amely a párt eleddig uralkodó pozícióinak a megtartása érdekében a kül- és belpolitikai tanulságok levonását követeli. KADAR JANOS ÜDVÖZÖLTE WILLY BRANDTOT Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára levélben köszöntötte Willy Brandtot, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) és ,a Szocialista Internacionálé elnökét, 70. születésnapja alkalmából. KITÜNTETTÉK GAGARIN ANYJÄT A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége a Népek Barátsága Érdemrendel adományozta Anna Gagariná- nak. A világ első űrhajósának édesanyja a fiatalok hazafias és internacionalista nevelésé ben való aktív részvételéért és nyolcvanadik születésnapja alkalmából részesült a magas kitüntetésben. DOKUMENTUMFILM MAO CE-TUNGRÖL Újságíróknak és diplomatáknak Pekingben hétfőn bemutatták a Mao Ce-tung születésének 90. évfordulójára, december 26-ra készített nyolcvanperces dokumentumfilmet. A film főleg a Kínai Népköztársaság megalapítását megelőző évek eseményeivel — mint készítői nyilatkozatukban közölték —. Mao érdemeivel foglalkozik, s így nem tér ki a „nagy ugrás” és a „kulturális forradalom" kérdésére. TŰZ AZ AGGOK HÄZÄBAN Az egyesült államokbeli Detroitban vasárnap tűz ütött ki egy szociális otthonban. A lángok öt ember halálát okozták. Négy idős embert füstmérgezéssel szállítottak kórházba. A teljesen leégett ház romjai alatt a tűzoltók további áldozatok után kutatnak. MEGCSONKÍTOTT TÚSZ Az olasz rendőrség feltevése szerint szardíniái emberrablók tartják fogva a dúsgazdag olasz ékszerkereskedő Callisoni egy hónapja túszul ejtett feleségét és fiát, Gior- giót. A banditák vasárnap reggel borítékban küldték el a családnak a fiú levágott fülét, amelyet a Santa Mari,a Maggiore templom mellett, egy hulladékgyűjtőben rejtettek el. Vasárnap este az olasz televízió bemutatta a Callisoni fiú fényképét, és ezen jól látható a csonkítás nyoma. A bíróság a múlt hér ten zárolta a család vagyonát, miután a Callisoni fiúért a család egyszer már nagy összegű váltságdíjat fizetett. Az emberrablók most is több milliárd lírát követelnek. INDONÉZ HÁBORÚS VETERÁNOK Több mint harminc évet töltött a kelet-szumátrai dzsungelben két indonéz katona. A hatvan éven fölüli férfiak a világtól elszigetelten élő törzsek vendégszeretetét élvezték, és abban a hitben éltek, hogy még mindig tart az egykori „anyaország”, Hollandia elleni függetlenségi háború. A második világháború befejezése után elkezdődött indonéziai felszabadító harcok 1949-ig tartottak. Mert legközelebb újira őket hívják játszani. Hallotta hogy új zenekarok is alakultak, Szamosszegen meg Fehér- gyarmaton és másutt is, de Ottilia asszony senkinek sem akarta átengedni a terepet. A háború után ők kezdték ezen a vidéken a muzsikálást, ők is akarják folytatni. Szívem zengő hegedű, rajta szíved a vonó, hangja egyszer oly vidám, oly édes és daloló. Ezt énekelte a Vak Légiós már többször is. Egyesegye- dül kápráztatta el a bál közönségét. Nagyon akarta, hogy megszeressék a „tangók tangóját”. A kultúrház közepére állt ki. s' vedten hajlongott az egyre kapatosabb bámészkodók között, „ez a tangó kiszívja a vérem", motyogta fáradtan, miközben szétbontotta az álla alá igazított hatalmas méretű zsebkendőt, majd akkurátusán összehajtogatta, s olyan el- mélyülten csinálta mindezt, mintha ezen múlna a bál sikere. , Éjfél elmúlt már. amikor Kerczák elhatározta, hogy utoljára még megnézi Hakli szamarát, s ha rendben talál mindent, elindulnak haza. Éppen szünetet tartottak, amikor szinte bezuhant a terembe, el sem akarta hinni, amit az udvaron látott, alig tudta kinyögni: — A szamarat elkötötte valaki! Nincs az udvaron! A dobos szamarát elkötötték! Az előbb még láttam ... — olyasmit érzett, mintha ő lenne a felelős, mert őt bízták meg a szamár felügyeletével. És most nincs. Mit fog szólni a dobos? Mit mond majd Libus? Még Neviczky is szemrehányást tett neki: — Hogy lehettél ilyen élhetetlen? — Miért? Te is ugyanúgy vigyázhattál volna rá, a dobos azt mondta, hogy ketten figyeljük... — védekezett támadással Kerczák. A zenekar tagjai kirontottak az udvarra, még Ottilia asszony is utánuk ment. Foszladozott már a sötétség, a dobos a kultúrház udvarán csak részegeket látott. A szamarát a kordéval együtt elvitték. Dühös volt magára, hogy a két fiúra bízta az állatot, ellenőrizhette volna ő maga is, kijöhetett volna néha körülnézni, hogy nem piszkálják-e. Kirohant az útra. nyomában a bálozók seregével. — Egy tankról beszélnek, hogy eltévedt! Állítólag végigment a falun. A szamár megijedhetett tőle — mondták többen. Ez ésszerű magyarázatnak látszott, de aztán mégsem esett több szó a tankról. Hakli elindult a homokút felé, ki a határba, arra gondolva, hogy csak abba az irányba vihették el a szamarát. A faluból gyorsan kijutott, a többiek sem maradtak le, azt hitték, hogy valamilyen biztos nyomot követ, s azért rohan ennyire. Ez az út vezetett a tanyákra. A dobos nem tágított, mintha egy láthatatlan kötélen húzták volna, haladt a menet előtt. A tanyák felé sietett, ahonnan már idehaliatszott a kakasok kukorékolása. A ködben feltünedező dombok fölött magányos pacsirta énekelt, s nagyon messziről a békamadár kuruttyolt — mert igazi madár volt az; ugyanúgy repdesett. mint a sárgarigó, de a hangját a békától örökölhette, ezért nevezték el békamadámak. (Folytatjuk) Még mindig vannak tartalékaink Beszélgetés dr. Magyar Gábor miniszterhelyettessel Az idei aszályos nyár után megkülönböztetett érdeklődéssel figyel a mezőgazdaságra az ország. Sokan feltették és felteszik a kérdést: hogyan gazdálkodtak a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok 1983-baa4.* Miként ellensúlyozták veszteségeiket? Hogyan készülnek a következő esztendőre?. E kérdésekről beszélgettünk dr. Magyar Gáborral, mezőgazda- sági és élelmezésügyi miniszterhelyettessel. — Tavasszal még rekordtermésre volt kilátás a növénytermelésben, a nyári hónapok száraz időjárása viszont szertefosz- latta a reményeket. Mekkora területet érintett az aszály, mekkora a nagyüzemek kára? — A kedvezőtlen időjárás elsősorban az alföldi megyéket sújtotta, összességében kétmillió hektárt érintett, ami a szántóterületnek több mint 40 százaléka. A mezőgazdasági termelés mai színvonalát mutatja azonban, hogy összességében nincsenek olyan terméskiesések, mint amilyeneket a nagy szárazság miatt vártunk. Csak ösz- szehasonlításlként néhány adat. A mostanihoz hasonló aszály 1952-ben sújtotta a mezőgazdaságot. Akkor hektáronként 1,2 tonna búza, 1,1 tonna kukorica, 0,7 tonna napraforgó és öt tonna burgonya termett. Most búzából több mint négy tonnát, kukoricából öt tonna felett, napraforgóból pedig megközelítően két tonnát termeltünk hektáronként. Végül is azt mondhatjuk, hogy a növénytermelés eredményei elfogadhatóak. — A kedvezőtlen időjárás károsító hatása azonban nem elhanyagolható. Hogyan befolyásolja ez a jövő év eleji zárszámadásokat? Mennyi alaphiányos nagyüzem várható, milyen segítséget kapnak veszteségeik rendezéséhez? — A növénytermesztés kétségtelenül megsínylette az aszályos időjárást, így az ágazat bevételei is megcsappantak. Az állattenyésztés azonban a számítottnál gyorsabban fejlődött, bővítették a gazdaságok ipari és szolgáltató tevékenységüket is, így összességében az ágazat bruttó termelése a tervezett körül alakul. A gazdaságok nyeresége azonban mintegy 20 százalékkal les-z kevesebb, mint 1982-ben volt. Növekedtek a -költségek, a növénytermelésben csökkentek a bevételek, így a pénzügyi hiány várhatóan kétszerese lesz az elmúlt évinek. Az ágazat gondjait azonban mérsékli, hogy az aszálykárt szenvedett gazdaságok nagy része megfelelő tartalékkal rendelkezik, s ezek az ösz- szegek bevonhatók a veszteség rendezésébe. így aztán nem mindenütt kell a veszteséget központi forrásokból fedezni. A Magyar Nemzeti Bank és a gazdaságok előrejelzései szerint mintegy 120 mezőgazdasági nagyüzemnél kell az úgynevezett veszteségrendezési eljárást lefolytatni. A felmérések szerint a veszteséges gazdaságok 35— 40 százalékánál gyorsított eljárással tudjuk mérsékelni a veszteségeket. Ezekben az üzemekben bevonhatók a saját alapok, de természetesen állami dotációra is szükség lesz. Ahol az aszály miatt fejlesztési alaphiány lesz, ott a pénzügyi szervek lehetővé -teszik azt is, hogy a korábban zárolt -fejlesztési alapot most felhasználhassák. — Közvéleményünk nagy megnyugvással tapasztalja, hogy azl aszályos év után sem akadozik) az ellátás. A kisebb termés miatt azonban valószínűleg mérsékelni kell az exportot. Milyen lesz jövőre a magyar mezőgazdaság külpiaci teljesítőképessége? — Az aszály miatt a növénytermesztés eredményei csappantak meg. így elsősorban a növényi termékek kivitele okoz majd gondot. Agrárexportunk tervezett értéke azonban jövőre is a mostanihoz hasonló lesz. Természetesen ez a célkitűzés nagy erőfeszítéseket követel az első fél évben, hiszen a korábbiakhoz képest kisebb árualappal rendelkezünk. Javíthatunk azonban a külpiaci munkánkhoz, folyamatos üzletkötéseikkel, elősegíthetjük a nagy tömegű, állati eredetű élelmiszerek forgalmának bővülését. Gondjainkat azonban szaporítja, hogy az élelmiszeripacon a 80-as években folyamatosan csökkentek az árak, és számottevően fellendülésre a jövőben sem számíthatunk. Az 1984. évi exportterv teljesítése a népgazdaság egésze szempontjából is kiemelkedő jelentőségű, hiszen a mezőgazdaságnak is hozzá kell járulnia a külgazdasági egyensúly javításához. Azt gondolom. e munkában vannak is tartalékaink. A termelő és a külkereskedelmi vállalatok javíthatnak együttműködésükön. A termelők a mostaninál jobban ügyelhetnék a piac követelményeire, a külkereskedők pedig a már megtermelt árunak találhatnak jó piacokat. — A legutóbbi hetekben vált közismertté a pénzügyi szabályozás módosítása. Mi késztette a változtatásokra és mit vár tőlük a mezőgazdasági kormányzat? — A módosítás irányát a mostani gazdasági helyzet és a népgazdasági terv célkitűzései határozták meg. Eszerint a mezőgazdaságnak és az élelmiszeriparnak jövőre is el kell látni a hazai lakosságot élelmiszerrel, s ezen túlmenően részt kell vállalni a népgazdasági egyensúly javításából. E két alapvető feladat meghatározza munkánkat, s ebből következően a termelés ösztönzését is. >Arra kell törekedni, hogy a termékszerkezet igazodjon a piachoz, kedvezőbben értékesíthető, jó minőségű élelmiszereket termeljünk. A szabályozás módosítása ebbe az irányba tereli a gazdálkodást, fokozza a költség- és nyereségérdekeltséget, az Ipari és szolgáltató tevékenységnél pedig az iparvállalatokéhoz hasonló termelési feltételeket teremt. — Néhány gazdaságban ügy fogalmaznak, hogy a közgazdaság! szabályozás változása felér egy kisebb aszállyal. Ez nyilván túlzás, de az tény, hogy az üzemi számítások szerint tovább csökken a nyereség, a gazdaságoknak kevesebb pénze lesz beruházásra. A fejlesztés ütemének lassulása nem akadályozza-e a következő esztendőkben a fejlődést? — A szabályozók módosításának egyik következménye valóban az, hogy csökken a nyereség. Ennek az az oka, hogy a költségeket növelő tényezők között a társadalombiztosítási járulék emelése nem épült be a fel- vásárlási árakba. Ezzé! szemben viszont a mezőgazdaságban is megszűnik a kötelező tartalékalap-képzés, és átlagosan "'25 százalékkal csökken a jövedelemadó. így aztán az alacsonyabb nyereségből is változatlanul lehetőség nyílik arra, hogy érdekeltségi alapjaikat megfelelő szinten tartsák a gazdaságok. Az egész népgazdaságra jellemző, hogy a beruházási vásárlóerőt szabályozzuk. A mezőgazdaságban jövőre az ideihez hasonló nagyságrendűek lesznek a beruházások. Ez persze egyúttal azt is jelenti, hogy 1982-höz képest mérséklődik a fejlesztés üteme. Megítélésünk szerint ez a mezőgazdaság termelését nem akadályozza. Ha a meglévő állóeszközöket jobban hasznosítják a gazdaságok, kihasználják tartalékaikat, akkor még bővíthető az ágazat teljesítőképessége. — Sokat hangoztatott üzemi panasz, hogy a mezőgazdaságba beáramló ipari termék ára gyorsabban növekszik, mint a mezőgazdasági felvásárlási ár. Hogyan alakulnak az arányok jövőre? — A felvásárlási árak 4,5 százalékkal, a mezőgazdaságban felhasznált ipari termékek árai pedig mintegy hat-hét százalékkal emelkednek. Ez a különbség voltaképpen az egész népgazdaságot érintő intézkedésekből következik. A köLtségek növekedését ugyanis mindenütt takarékossággal és a termelés hatékonyságának növelésévei kell kigazdálkodni. így aztán nem is lenne indokolt az, hogy a mezőgazdaságban a termelőeszközök árának emelését a felvásárlási árak növelésével maradéktalanul ellensúlyozzuk. F. J. A nehezebb helyzetben in helytáll a mezőgazdaság