Kelet-Magyarország, 1983. december (43. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-14 / 294. szám
4 Kelet-Magyarország 1983. december 14. Képtávírón érkezett Kádár János fogadta Horst Ehmkét. a Német Szociáldemokrata Párt vezetőségének tagját, az SPD parlamenti frakciójának elnökhelyettesét. (Kelet-Magyarország telefotó) A NATO kettős határozatának évfordulóján több száz diák tüntetett Bonnban a Pershing-rakéták és a robotrepülögé- pek európai telepítése ellen. Az NSZK-ban az Egyesült Diákszövetség 231 212 tagja írta alá a tiltakozó memorandumot. Németh Károly fogadta Nyikolaj Talizin szovjet miniszterelnök-helyettest. A ma és a holnap világgazdasága írta: Bognár üózsef akadémikus A magyar gazdaságpolitikának és az ország széles közvéleményének hozzá kell szoknia ahhoz a tényhez, hogy gazdasági tevékenységünk és népességünk igen kis részét képezi a világgazdaságnak és a világnépességnek, s hogy ez az arány a következő évtizedekben tovább fog csökkenni. Ennek következtében nyilvánvaló, hogy a kölcsönös és növekvő gazdasági függőségekkel jellemezhető világ- gazdaságban gazdasági fejlődésünket a külső tényezők döntő mértékben meghatározzák. Ezért a világgazdasági folyamatokhoz nemcsak alkalmazkodnunk kell, ami egy gyorsan változó világban tempóyeszteséget jelent, hanem előre kell azokat látnunk, hogy a szükséges lépéseket időben megte- hessük. A félreértések elkerülése végett szeretném hangsúlyozni- a világgazdasági függőség nem azt jelenti, hogy belső társadalmi-gazdasági erőfeszítéseink elhanyagolható tényezőt jelentenek. Ellenkezőleg: amíg a világgazdaság nemzeti gazdaságokból tevődik össze, addig a nemzeti gazdaságok fejlődése saját cselekvési rendszerüktől függ, bár e cselekvési rendszer autonómiája csökkenőben van. Minden 'világgazdasági impulzusra lehet jól vagy rosszul reagálni, lehet felkészülni, vagy elkésetten válaszolni, lehet kezdeményezően lépni és lehet passzív módon bizonytalankodni, vagy értelmetlenül kivárni. Ebben a rövid elmefuttatásban csupán egy olyan nagy tényezőcsoporttal kivártok foglalkozni, amely a holnapi világgazdaság egyensúlyát es folyamatait meghatározó mértékben befolyásolja. E tényezőcsoport a fejlett tőkés, a szocialista és a fejlődő országokban megvalósuló műszaki-technikai forradalom és annak következményei a világgazdaság jövendő struktúrájára. A jelenlegi világgazdaságban az ipari rradalom természete az elmúlt másfél évszázadhoz viszonyítva gyökeresen megváltozott. Korábban az ipari forradalom nemzeti gazdaságról (országról) nemzeti gazdaságra (országra) és régióról régióra terjedt. Természetesen. az ipari átalakulásnak különböző típusai és cselekvési rendszerei voltak; így könnyűipar-nehézipar (Anglia— Franciaország), nehézipar-mezőgazdaság (USA) és tisztán nehézipari súlyponttal (Szovjetunió) is mégvalósult. A kisebb országokban — nagyobb világpiaci függőségüknél fogva — a világpiaci körülmények lényeges mértékben befolyásolták az iparo- í sítási folyamat cselekvési rendszerét. Ez a ; folyamat nemzeti gazdaságonként és régi- - ónként 2—3 nemzedéket igényelt, azaz a : fejlődés üteme viszonylag mérsékelt volt. Változások — országcsoportonként A mai és a holnapi világgazdaságban nemcsak felzárkózási folyamat zajlik, hanem egyidejűleg három különböző, de a világpiac útján egymástól kölcsönösen függő ipari forradalom megy végbe. A fejlett tőkés országokban ez a folyamat a mikroelektronikára, a biotechnikára és a haditechnikára összpontosul, az információs és távközlési technika forradalma- ; sítása mellett. E folyamat egyik jellemző- : je, hogy az átalakulás nemcsak a termelést érinti, hanem az irányítási és vezetési rendszereket is (államapparátus, bankrendszer, biztosítás, vállalati adminisztráció, alsóbb közigazgatás stb,). Ez a folyamat nagy társadalompolitikai bizonytalanságokkal és kérdőjelekkel párosul (például munkanélküliséggel), de új külgazdasági-kapcsolati formákat és együttműködési módszereket is kialakít. Az európai szocialista országokban is olyan strukturális váltásra van szükség, amely nemcsak új ipari szakmák és tevékenységek kialakulását foglalja magába, hanem az úgynevezett klasszikus ipari tevékenységek új alapokra helyezését is, az energia- és nyersanyag-takarékosság, a köLtségcsökkentés, a minőség és az export- képesség terén. Az exportképesség természetesen nemcsak azt jelenti, hogy a világpiaci kereslethez idomoljunk, hanem azt is, hogy a partnerekkel új kapcsolódási formák sokaságát alakítsuk ki. Természetesen súlyt kell helyezni arra is, hogy — megfelelő együttműködés útján — a gazdasági fejlődést leginkább előrevivő szakmákban (a mikroelektronikában és a biotechnikában) is előrehaladjunk. A fejlődő országoknak viszont olyan iparosítást kell megvalósítaniuk, hogy gyorsan exportképessé váljanak, mert a mezőgazdasági termékeket még évtizedeken át importálniuk kell. Ebből adódik, hogy az iparosításnak ezekben az országokban is eltérő típusai alakulnak ki (Indiában, Kínában, Brazíliában vagy a néhány millió lakossal rendelkező országokban), de a gyors ipari export szükségessége minden országban fennáll. Az iparosítás útja sem folyamatos-klasz- szikus (könnyűipar), sem nehéziparra koncentráló nem lehet, mert a kialakult helyzetben, amihez ma már a hatalmas méretű adósságok is hozzátartoznak, azonnal és biztos piacra kell exportálniuk. Ezért egyes országok az exportszakmákat gyorsan és gyakran a multinacionálisok segítségével a legfejlettebb színvonalra fejlesztik, ami ugyan sok társadalmi feszültséggel és egyenlőtlenséggel párosul, de gazdasági szükségszerűséget jelent. E törekvések már eddig is eredményeztek bizonyos sikereket, hiszen ismeretes, hogy a nyugat-európai piacon a fejlődő országok iparcikk- exportja lényegesen dinamikusabb, mint az európai szocialista országoké. Nehéz feladatok E cikk keretei nem adnak módot arra, hogy az új technikai-műszaki forradalom minden aspektusát elemezzük. Itt és most végezetül csak azt szeretnénk hangsúlyozni. hogy milyen nehéz feladatokat kell az európai szocialista országok iparának megoldania. hogy a műszaki-technikai forradalom jelenlegi hullámának végén kedvezőbb helyzete legven a világpiacon, mint jelenleg. Ellenkező esetben ugyanis nemcsak a fejlett tőkés országok piacairól szorulnánk ki, hanem a fejlődő országok iparcikkpiacairól is. hiszen ott a jövőben nemcsak a fejlett tőkés országok iparcikkei támasztanak versenyt, hanem a többi fejlődő ország gyorsan dinamizálódó árui,, és szolgáltatásai is E néhány — a v. íghelyzetből kiinduló — észrevétellel és utalással is azt szeretnénk hangsúlyé ni. bogy a magyar ipar megújulásának milyen nagy jelentősége van és lesz a magyar gazdaság jövője szempontjából Kommentár Lajes csupán egy — nyilván nem is a legfontosabb — az amerikai támaszpon- : tok közül. Ámbár fekvése miatt az Azori-szigeteken lévő, tehát portugál területen kiépült bázis meglehetősen fölértékelődött. Hogyisne, amikor az Atlanti-óceán a Pentagon számára elsőrendű fontosságú vízi út: Afrika vagy Európa irányában a flottacsoportosítások és az utánpótlás szempontjából különleges olyannyira, hogy George Shultz amerikai külügyminiszter szükségesnek tartotta európai útiprogramjába Lisszabont is beiktatni. Lajest 1951 óta használja az USA, s a légitámaszpont bérleti szerződését azóta négyszer meghosszabbították. Most újabb megállapodás vált időszerűvé. Portugália — ez is hagyománynak számít — némileg följebb srófolta a bérleti díjat. Legutóbb évi 140 millió dollárt ajánlott meg Washington. Lisszabon azonban nyolcmillióval többet sajtolt ki a Pentagonból. Az Azori-szigeteken lévő bázis nem rendeltetésszerű használata esetén az amerikaiaknak engedélyt kell kérniök a portugál kormánytól. Tekintettel Lisszabon és Washington jó viszonyára, a hozzájárulás eddig nem maradt el, akár csak 1973-ban, a közel-keleti háború idején. Nemrég az eurorakéták alkatrészeit Nyugat-Európába szállító óriás gépek kapták meg a szükséges engedélyt. Miért sürgős a Pentagon ' számára a szerződés megújítása? A válasz erre nem meglepő, még kevésbé megnyugtató. Az amerikai | gyorshadtest esetleges európai bevetése a szokottnál ' nagyobb forgalmat és foko- | zottabb kiszolgálási igényt I vonna maga után ... Bár csupán egyetlen egy a I világszerte kiépült vagy bé- j relt amerikai támaszpontok ! közül, híven illusztrálja i Washington céltudatos és , ! már-már teljesen nyílt tö- | rekvését katonai fenyegetésének beváltására. Ennek jegyében tárgyalt Shultz külügyminiszter Lisszabon- i ban, s ezt a célt szolgálná egy új támaszpont építése Portugáliában, közvetlenül a spanyol határ közelében. { Az utóbbi bizonyára kettős i feladátot látna el. Egyrészt ; lehetővé tenné a fokozot- j tabb amerikai jelenlétet j Délnyugat-Európában, más- j i részt figyelmeztetésnek szán- ; nák Madridnak, amely közismerten tartózkodik a tel- jes jogú NATO-tagságtóI. Gyapay Dénes — Segíthetnél nekem. Mi ketten annak a nyavalyás ... tanknak is a végére járnánk, hehe — s bizakodóan várta a választ. Libus nem tudott semmit sem válaszolni, mert az utcán kis szamárkordé közeledett. ezzel járták a bálokat és tánciskolákat Ferényiné .Ottilia asszonyai, aki a szamarat a naményi vásáron vette egy ömbolyi cigánytól. A dobos. Hakli Zsigmond hajtotta a szamarat, csattogtatta az ostort, és összefüggéstelenül hadonászott mellette a Vak Légiós is. Hakli, Libus mellé érve, kiabálni kezdett: — Fel akarnak fogadni egy tangóharmonikást! — Vagy a tangóharmonikás vagy én! — kiáltott oda Li- busnak a Vak Léigós is. — Hány felé kell osztanunk akkor azt a kevés kis pénzt, amit megkeresünk. — A lelkernet is beleadtam a zenekarba . . Akkor megfelelő voltam, amikor fagyba-hóbu kellett menni. Magosligetig. meg Lónyáig. egy darab kenyérért étlen-szomjan játszottam. Most meg, hogy egy kicsit híresebb zenekarunk van, ajánlkozik mindenki, egy tangóharmonikás.is .. A harmonika sosem volt magyar hangszer, de ez igen — kapta maga elé a hegedűjét, mintha éppen látszani készülne — Most már oszoljanak kérem! Menjenek haza! — szólt rájuk az egyik civilru- hás rendőr. — Elmúlt már az az idő, amikor a saját szakállukra forgathatták fel a falut! — kiáltott valaki a Libus köré csoportosulók közül. A puskás ember intézkedni készült, már nyúlt is a vállán meredező fegyveréhez, amikor észrevette, hogy szemben vele, a palánk mögül, kis kétujjnyi résen, valaki éppen őt vette célba — egy górészállal. Szinte megbűvölten bámulta a górészálat. — Tegye el kérem! Nekem utasításom van, hogy használhatom a fegyveremet! — kiabálta. — Szigorú utasításunk van! — Erősítette meg egy kis sovány civil rendőr is. aki előszói- nem akart hinni szemének. csak topogott .1 palánk előtt, hol az egyik, hol másik /.sebebe nyulkált. mintha elfelejtette volna, hol tartja a revolveréi, Mindenki azt a górészálat leste. Libus oda akart menni a palánkhoz, hogy megnézze, ki célozgat a puskás emberre, de az egyik civil rendőr megfogta a vállát. — Ne menjen oda, majd mi elbánunk velük! Magának egyébként is mellettünk a helye! — és a belső zsebéből előhúzta egészen kicsi, íeke- te pisztolyát. Az események irányítását mégis a puskás ember vette át, végtére is ő ismeri itt legjobban a terepet, egy ideig itl élt a faluban. Egyébként is úgy érezte, hogy sok elszá- molnivalója akadt az utóbbi időben a faluval, most itt az alkalom, hogy törlesszen. — Van ezeknek még pisztolyuk is — jegyezte meg, s Libus tudta, hogy most az egyszer igazat mond. Néhány ember leszerelte kerékpárjáról az első féket, a belül lyukas alumínium rudat eldarabolta. 'rádrótozta a pisztoly- alakúra farigcsált deszkára, majd addig szűkítgette. alakítgatta az arasznyi csövei. hogy a töltényt beillesztve egy tompára kalapált szöggel kilőhette. A szöget befőttes gumi lendítette a tölténynek, a golyókat pedig á céllövőversenyekről lopták. Erről a pisztolyról tudhatott meg Valamit a puskás ember. A nagy izgalombán úgy látszik arra gondolt, hogy míg valaki gó- részálial ijesztgeti a palánk mögül, a cinkosa a speciális pisztollyal rájuk lőhet. A rendőrök apránként szemügyre vették a környéket. Libus elkiáltotta magát: — Tűnj el! — Talán sejtette. hogy ki húzódhat meg a kerítésnél, ki viccelhet a három civilruhással meg a puskás emberrel. Ennyien maradtak csak, összesen négyen, a többiek apránként továbbindultak a szomszéd falvakba. A palánk mögül mégsem tágítottak, újra és újra megrázta valaki a vékony kis górészálat. mintha egy géftrfez- toly lenne, és sorozatokat adna le. Leghamarabb a puskás embernek fogyott el a türel- : kétszer egymás után rátét: a palánkra, oda, ahol a bujkáló embert sejtette. A vékony napraforgószál ieesett a palánk elé. — Adja meg magát! — kiáltott a puskás ember. Lassan két apró kéz jelen1: meg a korhadt palánkon. még lassabban előtűnt az arc is: egy kisgyerek ijesztgette az egyenruhásokat meg a puskás embert. — A kislábujjam — nyög- . a gyerek, de már akkor lenn ült a palánkon, és ónná n nézte a sokaságot. — Szaladj az anyjáért! — szólt oda Libus a szamárkor- de mellett várakozó sokaságból valakinek. — Átment Na nényba a misére, mert Bacsáki tisztelendő urat elvitték ezek — mutatott a rendőrökre. A gyerek közben lecsúszott a palánkról, leült az árok,- szélre, tapogatta véres lábút^ ja! (Folytatjuk).
