Kelet-Magyarország, 1983. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-12 / 267. szám
4 Kelet-Magyarország 1983. november 12. Kapcsolataink sokrétű fejlesztése napjainkban különösen fontos Fred Sinowatz osztrák kancellár nyilatkozata magyarországi látogatása előtt Történelmi és nemzetközi jelentőségűek az Ausztria és Magyarország között kialakult kiváló kapcsolatok, azok sokrétű továbbfejlesztése napjainkban, a jelenlegi világhelyzetben különösen fontos — jelentette ki az osztrák kancellár. Fred Sinowatz, aki a közeli napokban hivatalos látogatást tesz hazánkban, Bécsben magyar újságírók előtt hangoztatta: a két ország példás, kiemelkedően jó együttműködést alakított ki Európa olyan területén, amely egykor á legveszélyesebbek közé tartozott. A tény, hogy kölcsönös szándékkal, ésszerű politikával a mi tájainkon sikerült nyugalmat, jószomszédi együttműködést teremteni, történelmi jelentőségű. „Mindent meg kell tennünk, hogy e kapcsolatokat tovább- * fejlesszük és nagyon derűlátó vagyok, hiszen ehhez mindkét oldalon megvan a jó szándék” — mondotta. Az áprilisban hivatalba lépett osztrák kormányfő, akinek e minőségében a budapesti az első hivatalos külföldi látogatása, elmondotta: a világpolitikai légkör meg-' romlása semmiképpen nem lehet ok arra, hogy osztrákok és magyarok ne folytassák töretlenül az együttműködést, sőt, el is mélyítsék azt. „A tény, hogy az enyhülési politika korszakában a lehető legjobban ki tudtuk használni az együttműködés előnyeit, annak is betudható, hogy igen sok személyes politikai kapcsolat alakult ki, s elmélyültek a kapcsolatok gazdasági és kulturális területen is. Ez jó alap a továbblépésre egy világpolitikailag nehéz helyzetben. Ügy hiszem, mindent meg kell tennünk, hogy kitartsunk a kooperáció mellett, hiszen nem csak Magyarországról és Ausztriáról van .szó. A példa, amelyet a különböző társadalmi rendszerű országok jó együttműködésére nyújtunk, tovább gyűrűzhet, minta lehet a világ más térségei számára. A két ország kapcsolatai bizalomépítő tényezőt jelentenek olyan időkben, amikor ilyen példára szükség van” — húzta alá Fred Sinowatz. Budapesti útjának -egyik célja, hogy jelezze, az áprilisi választások után alakult új osztrák kormány tovább kívánja ápolni azokat a kiemelkedően jó kapcsolatokat, amelyek a két ország között az elmúlt években kialakultak. Napirenden szerepel majd a világpolitikai helyzet, valamint a kétoldalú kapcsolatok egy sor kérdése, mindenekelőtt a gazdaságban. Az osztrák gazdaság vezetőiből álló népes küldöttség kíséri el, mondotta a kormányfő, s a cél az, hogy az ipari kooperációtól az idegenforgalomig a gazdaság minden ágazatában fokozottan kihasználják az együttműködésben rejlő további lehetőségeket. Világpolitikai kérdésekre válaszolva a kancellár hangsúlyozta, hogy kormánya kitart azon politika mellett, amelyet elődje, Bruno Kreisky alakított ki a Közel-Kelettel kapcsolatban. Ausztria Izrael teljes elismerését, ugyanakkor a palesztin nép nemzeti jogainak maradéktalan tiszteletben tartását igényli. Fred Sinowatz megismételte kormányának felhívását a két nagyhatalomhoz: a fenyegető fegyverkezési verseny megfékezésére kössenek elvi megállapodást Genfben, majd tárgyaljanak tovább a fegyverkorlátozás részleteiről. „Nem tudom, lesz-e sikere felhívásunknak, de mindent meg kell tenni a fegyverkezési verseny megfékezésére” — hangoztatta. A kancellár, aki burgenlandi születésű és máig Neufelden (Lajtaújfalu) él, közvetlen hangon szólt arról, hogy éppen a több nemzetiség, köztük magyarok lakta vidékről való származása, történelmi tanulmányai miatt is mindig különösen érdeklődött a szomszéd ország történelme, fejlődése iránt. „Szüleim még magyar iskolába jártak, mindig sok kapcsolatom volt magyar barátaimmal, Magyarország fejlődése mindig fontos volt számomra” — mondotta nyilatkozatában Fred Sinowatz. Robbanásveszély M ég el sem ültek Grena- dában a puskalövések dörejei, máris újabb invázió fenyeget Közép-Ameri- kában. Igaz, a térségben a végletekig fokozott feszültség nem újkeletű, de az Egyesült Államok karibi agressziója után az események más, még baljósabb megvilágításba kerülnek: A körzet országainak méretéhez képest jelentős amerikai haderőt összpontosítottak Nicaragua és Salvador határai mentén. A hazafiak mindkét államban közvetlen washingtoni beavatkozástól tartanak. Ä hondurasi, guate- malai és salvadori hadseregek különlegesen kiképzett egységei mellé most felzárkóztak azok az amerikai elitcsapatok is, amelyeknek bevallottan a dzsungelháború, a lerohanótámadás, a szabotázsakciók a fő profiljuk. A Pentagon vezetői ugyan fo- gadkoznak hogy eszükben sincs az átfogó támadás a haladó Nicaragua, vagy a salvadori partizánok ellen. Csakhogy nagyon is friss az emlék: Grenada megszállása előtt sem szivárgott ki semmi a küszöbönálló hadműveletről. Jellemző tény: Richard Stone, az amerikai elnök kö- zépramerikai ügyekkel foglalkozó különmegbízottja nem volt hajlandó biztosítékot adni arra, hogy az Egyesült Államok nem indít inváziót Nicaragua ellen. A Contadora- csoport közvetítési kísérleteit Washington szóban támogatja ugyan, ám a tények cáfolják a jól fogalmazott szólamokat: Amerika nem békét akar, hanem csöndet. Síri csöndet a „hátsó udvarban”. Nem tűr ellenvéleményt a főbb nemzetközi és gazdasági kérdésekben, nem hajlandó békésen együtt élni a haladó rendszerekkel. A robbanás- veszély adva van, immár egyetlen szikra is elég ... G renada parányi hadserege, amelyet csak néhány száz kubai munkás erősített, napokig harcolt. A kétmilliós Nicaragua sokéves küzdelemben edzett fegyveres erői, széles néptömegeket mozgósító milíciája összehasonlíthatatlanul nagyobb súlyt képvisel. Az utóbbi időben gyorsított ütemben folyik a fiatalok sorozása, a dolgozók fegyveres kiképzése. Illúzióink természetesen nincsenek: az amerikai hadigépezet képes Salvador és Nicaragua leroha- nására. De egy vietnami típusú hosszan elhúzódó partizánháború veszteségei aligha jelentenének pluszszavazatokat Reagannek a jövő évi elnökválasztások során. Horváth Gábor A fiú jól hallotta, ahogy az az ember susogott az anyjával, de úgy tett, mintha aludnék. Minden szót hallott, mozdulatlanul feküdt a dunyha alatt. Az anyja nem győzte köszönni az embernek, hogy a kannával átjött a szomszéd faluból, bujkálva, a fasorokban, észrevétlenül osonva árkokon át, rejtett ösvényeken, nehogy valaki meglássa. „Ne csak a reformátusok, a katolikusok is tartsanak össze”, nevette el magát az olcsvai ember, s Neviczky a dunyha alól fülelve sejtette már, hogy ki is lehet a jótevőjük. Az a katolikus Olcs- váról, aki átjárt az ő templomukba. Minden vasárnap, jóval a beharangozás előtt ott állt a templomkertben. Rá mindig számíthattak a misén, énekelt és imádkozott az asszonyokkal együtt, a hóna alatt ott szorongatta kék fedelű imakönyvét, ö hozta hát a kanna olajat, meg ő hoz majd zsírt is meg szalonnát. Nekik már nem volt semmijük. Az olcsvai ember elköszönt az anyjától, elcsendesült minden a házban. Az anyja ott ült a konyhában, a dikó szélén — ő óvatosan felkelt, és kinyitotta a konyhaajtót. A sarokban ott gubbasztott a télikabáttal letakart kanna, az anyja meg ránevetett: „Lesz mit ennünk, megsegít minket a Mindenható.” ★ — Gyerünk! — kiáltott fel- nőttes, határozott hangon Kerczák. „Mind a kettőnknek oda kell mennünk a kúthoz. Azt nem kívánhatom, hogy Kerczák húzza a vödröt, én meg csak álljak, és várjam, hogy majd a dinnyét is idehozza nekem. Ketten indultunk el lopni, a dinnyét is kettőnknek kell megszereznünk! Kettőnknek kell lopni... Ügy ahogyan ezt már évek óta csináljuk...” Erre gondolt Neviczky, és igazat adott a barátjának, hogy ilyen kemény hangon hívta. Már eddig is ő vállalta a nagyobb kockázatot. Itt sétálgat a szőlőben, pedig ha meglátják, bárki megkérdezhetné tőle, hogy mit keres. Már az is éppen elég volna, ha csak látnák. Ráfoghatnák a lopást. Ki kapaszkodott az árokból. Óvatosan közelítette meg a kutat. Eddig úgy gondolta, hogy fölöslegesen elővigyázatosak, nem figyeli őket senki, de most, ahogy közeledett a kúthoz, nem hagyta nyugodni a kút fölé magasodó diófa. A lombok egyre jobban eltakarták előle a kilátást, úgy érezte, mintha nemcsak ő közeledne a diófa törzséhez, de az is megmozdulna, s az ég felé törő lombok mozgását nemcsak a szellő, hanem valamilyen ismeretlen erő is irányítaná. Pár lépést tett még csak meg, de most vette észre igazán, hogy mennyire uralkodik ez a fa az út mellett, a kút körül, és titokzatos óriásként nemcsak a kora délután Módosul a jövedelenadózás rendje Adóit fizetni soha nem tartozott a legnépszerűbb állampolgári teendők közé. Az adófizetés évszázadokig csak a szegényebb néprétegek kötelességei közé tartozott, s a közteherviselés bevezetése évtizedes küzdelem eredményeként valósult meg. A Bach-korszak idején pedig egyenesen hazafias cselekedetnek számított az adófizetés megtagadása. Jókai Mór ezt nagyon szemléletesen írta meg az Űj földesúr című regényében. Hogy ezt az évszázados beidegződést mennyire nehéz megváltoztatni, meggyőzően bizonyítja, hogy három éve parlamenti beszámolójában még a pénzügyminisztef is beszélt arról a jelenségről, hogy az adófizetési kötelezettség alóli kibúvást ma is valamiféle cinkos és elismerő összekacsintással veszik tudomásul az állampolgárok —, holott ma már mindenki tisztában van vele: az adók összege nyújt fedezetet az állami közkiadások legtöbbjére. Ebből épülnek az utak, a hidak, a kórházak és az iskolák, ebből kapják a támogatást a kulturális és sportlétesítmények, s ez az összeg teszi lehetővé, hogy kedvezményesen üdüljünk. Miért kell új szabályozás? A felsorolás persze nem teljes, de érzékelteti, hogy az adózás —, ha nem is a legkellemesebb teendő —, fontos állampolgári kötelezettség, amelynek eleget tenni mindenkinek személyes érdeke is. Ehhez azonban szükséges az is, hogy adózási előírásaink, rendszabályaink könnyen áttekinthetőek, egyszerűek az egyén és a közösség számára egyértelműen elfogadhatóak legyenek. Ez az oka annak, hogy az előírások fokozatosan változtak, igazodtak a mindennapi igényekhez. Az élet azonban sokszor gyorsabban változik —, s a jelenleg érvényben lévő rendelkezések ma már számos ok miatt inkább gátat, mint ösztönzést jelentenek. Adózási rendszerünk ma már nincs összhangban sem a gazdasági-társadalmi változásokkal, sem az időközben kialakult új jövedelmi vicsendjére, de az egész világra is ügyel. Riadtan lépett -vissza: mintha egy ág nagyobbat lendült volna. De azután nem mozdult semmi. Az imént, ahogy végigtekintett a dombokon felívelő szőlőtáblákon, egy pillanatig rejtélyes, sohasem észlelt mámort érzett. Ugyan lopni jöttek, de a lopásra való készülődés izgalma sem tudta kiszorítani a hirtelen jött felismerést, hogy a szőlősorok és a gyümölcsfák csak látszólag magányosak, hisz a keskeny homokutakkal szabdalt tájban láthatatlan áramlással kapaszkodnak egymásba, az énekesmadarak hangja a fák leveleinek a zizegésével olvad egybe, s messze, az ég alját beborító akácerdő meg a dombra telepített szőlőtáblák közti mélyedésben a levegő színes remegésén szédült meg a tekintete. Délibáb lehet, futott át rajta, az apja sokszor mutatott neki ilyet, amikor kijártak a tanyára. De most nincs otthon az apja, elment a betonúira kubikolni, ritkán jön haza, ezért járkálhatnak ilyen szabadon a határban, a temetőben meg ahol úgy gondolják, hogy találnak valami elemelhetőt... (Folytatjuk) szonyofckal. Bizonyos értékhatár födött pedig egyenesen gátolja az adóköteles tevékenység folytatását —, mivel az elvonás mértéke akkora, hogy a tevékenység folytatójának teljes jövedelmét adóként kell befizetni. További ellentmondás az a túlzott differenciálás, és indokolatlan megkülönböztetés is, amely különféle foglalkozások (pl. írók, képzőművészek, kisiparosok) után fizetendő adó eltérő nagyságában jelentkezik —, s így az adórendszert egy sajátos presztízsrendszer részévé tette, ellentmondva ezzel a közteherviselés elvének. Azt sem lehet túlzottan szerencsésnek nevezni, hogy a többféle adóköteles tevékenységet folytatók különböző címeken fizették az adót, s így néha előnyösebb helyzetbe jutottak azoknál, akik azonos munkával szerzett jövedelmükkel néha az év első felében már elérték a maximális adót. Nem véletlen, hogy oly sok kisiparos szüneteltette néha fél évig Is iparát, illetve különböző manipulációkkal igyekezett jövedelmét eltitkolni. Azt hiszem, ennyi is elegendő ahhoz, hogy levonjuk a következtelést: az általános jövedelemadónak és a ■«szellemi tevékenységet folytatók jövedelemadójának a jelenlegi szabályai sok tekintetben túlhaladottak. Ezért határozott úgy a Minisztertanács, hogy gazdasági, társadalmi fejlődésünket követő, egységes, új szabályozást alakít ki. Előnyösebb a kisjöve- delműeknek Az új szabályozás legfontosabb elve az arányosabb és teljesebb körű közteherviselés kialakítása. Ehhez egy új, egységes és a jelenlegi ár- és értékviszonyokkal jobban összehangolt jövedelemadó-rendszer szükséges, amely valamennyi adóköteles jövedelem összevonásával és egyetlen progresszív adókulcstáblázat segítségével mindenki számára áttekinthető, s egyben ösztönzőbb is. Az új progresszív adótábla előnyösebb a kisjövedel- műéknék, mert az eddigi legalacsonyabb 6 százalékos adókulcs helyett 2 százalékkal kezdődik. Mérséklődik az adókulcs progressziója is. Jelenleg az általános jövedelemadó mértéke 6 százaléktól 75 százalékig terjed, és már 200 ezer forinton felüli jövedelmeknél beáll a maximális elvonási mérték. Az új rendszerben mint már láttuk, a legalacsonyabb adókulcs két százalék, a legmagasabb pedig csak 65 százalék, és ez is csak a 600 ezer forintot meghaladó jövedelmek esetében áll be. Ezzel megszűnik a tevékenységek korlátozásának, illetve a jövedelmek eltitkolásának legfőbb oka, míg a progresszió mértékének csökkenése várhatóan kedvezően hat a tevékenységek bővítésére. Az adóköteles összeghatárok emelésének másik oka, hogy az új jogszabály szerint a különböző forrásokból származó jövedelmek után a jövőben összevontan kell adózni, összességében azonban a kulcsmódosítás általában adócsökkentést eredményez — bár az állam adóbevétele várhatóan így sem csökken, miután az új jogszabályok lehetővé teszik, egyfelől a tevékenységek bővítését —, s ezen keresztül a befizetések növekedését —, másfelől megteremtik az úgynevezett láthatatlan, de jogszabályokban nem tiltott jövedelmek (hálapénz, borravaló) megadóztatásának feltételeit. Ezzel párhuzamosan szigorodnak az adóeltitkolást szankcionáló előírások is. (Felemelt adóösszeg megfizetésére kötelezhetők a mulasztók.) Az új adókulcsok Végezetül nézzük az 1984. január 1-től érvényes új adókulcsokat: 20 ezer forintig 40 ezer forintig 60 ezer forintig 100 ezer forintig 200 ezer forintig 2 százalék 400 forint, és a 20 ezer forint feletti rész 6 százaléka 1600 forint és a 40 ezer forint feletti rész 10 százaléka 3600 forint, és a 60 ezer forint feletti rész 20 százaléka 11 600 forint, és a 100 ezer forint feletti rész 38 százaléka 400 ezer forintig 49 600 forint, és a 200 ezer forint feletti rész 50 százaléka 600 ezer forintig 149 600 forint, és a 400 ezer forint feletti rész 60 százaléka 600 ezer forint felett 269 000 forint, és a 600 ezer forint feletti rész 65 százaléka Kik fizetik? Végezetül néhány mondatot- arról, hogy kik adóznak 1984. január elsejétől kezdve az új szabályozás alapján? Már azért is, hogy elkerülhessünk minden esetleges félreértést. A válasz igen egyszerű: azok, akik eddig is általános jövedelemadó fizetésére voltak kötelezve. Vagyis továbbra sem kell adózniok a bérből és fizetésből élő millióknak a munkahelyükön, a napi munkaidőben megszerzett jövedelmük alapján. A háztáji és kisegítő gazdaságokat sem érinti ez a szabályozás. Viszont az új rend szerint adóznak a kisiparosok, művészek, írók, újságírók (az utóbbiak a más sajtóorgánumoknál publikált írásaik alapján), s az orvosok, ha magánpraxist folytatnak, illetve — amint említettük — a hálapénz után. Ugyancsak — az eddigi szokásoknak megfelelően, de az új adókulcsok szerint — fizetnek adót a gazdasági munkaközösségek, illetve a vállalati gazdasági munkaközösségek tagjai is — a gm-hen, illetve vgm-ben elért jövedelmük után. Árvay Tivadar
