Kelet-Magyarország, 1983. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-06 / 263. szám

1983. november 6.

Kelet-Magvarország

3

A boldogulás új eszköze

M

it ki nem talál az emberi elme, amikor tanácstalan? Például egy ilyen fogalmat: alaptevékenységen kívüli tevékenység. A púpus kényszerszülemény boldog ősét még melléküzemágnak hívták az új mechanizmus utáni időben, de a „mellék” jelzőt egykettőre kinőtte, majd bizonyos bizonytalanságok is támadtak körülötte. Végül itt vagyunk egy megerősödött és perspektivikus gazdálkodási formával, amihez nincs szép, magyarul megfogalmazott név.

Nehéz dolog nevet adni egy olyan gyermeknek, amelyiknek világra jövetelét ekkora vajúdás előzte meg és születése után is olyan nehezen formálódott. Megyénk gazdaságai ráadásul egy kissé „túl is hordták" az újszülöttet. A fővárosban és a hozzá közeli megyékben már nagy szeleteket szakítottak az új vállalkozási formák a lehetőségekből és természetesen a pénzekből», amkor nálunk még éppen hogy csak ébredezett Csipkerózsika. Az ügyesebb gazdaságokhoz egész gyáregységek telepedtek, az élelmesebbek pedig Pesten takarítottak, festettek, kertészkedtek, irtották a patkányt és csináltak akármit, amire igény mutatkozott.

Az első megyei próbálkozásokat o szükség szülte. Itt van például a tímári Béke Termelőszövetkezet esete. Területének több mint fele a Tisza martaléka szinte minden tavaszon. Nem véletlen, hogy az elsők között nézett a boldogulás biztosabb módja után. Évtizede lassan, hogy meglevő épületekben, saját konstrukciójú gépekkel mindenféle gumicikkeket kezdtek gyártani. Pusztán ebből az ágazatból negyvenmillió forint a forgalmuk. A sikerhez rögös út vezetett, de ma már biztos vevőkörük van.

Az áttörés a hetvenes évek vége felé következett be, ekkorra számos közgazdasági akadály hárult el a vállalkozási kedv elöl, sőt ösztönző szabályozók léptek életbe. Ennek az eredménye hasonlított a „sok az eszkimó, kevés a fóka” esethez, mert a várt zsíros falatokból ugyancsak kevés maradt.

A fellendüléssel járt, hogy megjelentek a konjunktúralovagok. Ilyenek mindig voltak és mindig lesznek, és nem fogynak el áldozataik sem. Közülük egynek-egynek a „rácsos kapu, rácsos ablak” nem kimondottan a magyar nótát juttatja eszébe. A milliók megszédítenek. A lehetséges és a tilos határmezsgyéje az ilyen — kis túlzással aranyláznak nevezhető — időszakban meglehetősen bizonytalan. De csak a jogban járatlannak.

Az, hogy többé-kevésbé sínre került az a bizonyos hosszú nevű tevékenység, végül is összefogás eredménye volt. Szükség volt ehhez néhány hiányosság pótlására, amire a TESZÖV vállalkozott. Ez pedig nem volt más, mint a jogi, tervezői és más, meg nem levő háttér megteremtése. Minden illetékes egyetértett abban, hogy tájunk arculatához kell igazítani a vállalkozásnak ezt a formáját, mert csak így verhet gyökeret. A legmódosabb tsz-eket nem

mifelénk kell keresni, így aztán csak a kevésből lehet gazdálkodni. Munkaerőben viszont gazdagok vagyunk. Elkezdtek szaporodni a tsz- varrodák. Az aranyosapáti tsz-ben mini harisnyagyárat telepítettek. Tarpán orvosi fecskendőt javítanak, Milo- tán telefonközpont-alkatrészeket ... Hosszú lenne valamennyit felsorolni, egy közös tulajdonságuk van: almaszedéskor elcsendesednek. A boldogulás eszköze került tehát az emberek kezébe. Aranyosapátiból nem kell már Várdába, Namény- ba ingázni, hazajöhettek az asszonyok. A közgazdász töredék munkaerőről beszélt, az a tímári tsz-tag plusz kereseti lehetőségről. Hazaviszi a sajtolt gumiárut, és este a család nyesi a préseléskor keletkező sorját.

Szemléletet és életmódot változtat az ipar megjelenése a mezőgazdaságban. Ha azt mondjuk: más dolog békésen szántogatni, mint új- zélandi exportvonatba ülést gyártani — miként azt az újfehértói Lenin Tsz-ben tették —, akkor rosszul szólunk, mert az lenne a tisztességes, ha mindkettőre egyforma figyelmet fordítanánk. A jótékony változásoknak máris megvannak a jelei. Egy tsz-konzervüzem- ben — azért ilyen is van már például Nyírtasson, Csegöldön — annak az asz- szonynak kell fegyelmezetten, több műszakban dolgoznia, aki régen ipart csak a messzi nagyvárosban látott. Valamikor még természetes volt, hogy télen nincs mit dolgoznia és azon sem lepődött meg a brigádvezető, ha más elfoglaltsága akadván, aznap egyszerűen be sem ment a tsz-be.

A must forrása kezdetben lassú, mert több fajta erjesztőgomba kezdi a cukrot bontani. Amikor végül egy uralomra jut, az viharosan elszaporodik és befejeződik az erjedés, később letisztul a bor. Azt lehet mondani, hogy az erőteljes pezsgés esetünkben is beindult. Bizonyítja ezt az alkotói kedv megélénkülése. Találmányokat vásárolnak és gyártanak, gazdaságos megoldásokra törekszenek. Tyúkodon például olyan takarékos mindent elégető kályhát készítenek, amely országos kiállításokon is feltűnést keltett. Az ottaniak most nyomdaüzem létesítésén fáradoznak. És ha elindul az ötletroham... Ki hitte volna, hogy Penyigén valaha is vasat fognak csapolni? Vagy hogy Rozsályban a tsz nyit fodrászatot? És azt, hogy a tuzséri közös gazdaság transzformátort fog tekercselni?

□ paraszti gazdálkodástól sohasem volt idegen a régebbi értelemben vett ipari munka. A búzát megőrölték, a lisztet megsütötték, a kenderből ing lett, a lekvár sem a fán termett, hanem „élelmiszer- ipari tevékenység” folytán vált azzá, bár az is lehet, hogy egyszerűen kifőzték. A gazdának és az asszonynak mindig volt mit csinálnia. Modern mezőgazdaságunk arculatán csak szépíteni fog ez a sokrétűbb munkamegosztás, és az egészségesebb termelésszerkezet.

Esik Sándor

______________________/

Iskolaavatás Vasmegyeren

A tantermi szárnyat már a tanév első napján birtokba vették az új iskolában a vasmegyeri gyerekek. A SZÁEV a 17 millió forintos létesítmény tornatermének építését októberben fejezte be.

Így a négy tantermes, tornatermes, s egy foglalkoztató helyiséggel is rendelkező iskolát a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 66. évfordulója tiszteletére november 4-én avatták fel ünnepélyesen.

Korszerűen szervezett a szabászat a Divat Ruházati Vállalatnál.

ÉRZÉKENYEBB VÁLLALATOK

■ ■

Önállóság, rugalmasság, alkalmazkodás

rábban már „sutba” tett technológiák alkalmazását jelenti. Vállalatunk nevét is azért változtattuk meg, mert csak közmű- és mélyépítésből nemigen tudnánk megélni. Hogy a változott technológiák két végletét említsem: a Taurus- íóliával történő szigetelés mint újdonság, egyre jobban elterjed, ezért növeljük a gyártást, a másik végleten soha ennyi téglából készülő lakást nem húztunk fel, mint most,, hiszen Nyíregyházán 56, Tiszavasváriban .15, Fehérgyarmaton 80 lakás épül így. Tudjuk, hogy nem ez a korszerű építőipar, de alkalmazkodnunk kell a megrendelők igényeihez.

— Űj dolog az is — de legalábbis szokatlan néhányak- nak —, hogy a garast is a fogunkhoz kell verni ahhoz, hogy nyereségesen építsünk. A vállalaton belül sikerült olyan belső ösztönző rendszert kialakítani, amelyik a takarékosságra sarkallja az embereket. Az építésvezető például dönthet abban, honnan kér gépet. Bizonyíték az érdekeltség hasznosságára, hogy az 1979-es nyereségszinten vagyunk. A III. negyedévben a fizikai dolgozók között 750 ezer forint nyereségprémiumot osztottunk ki.

— Sikeresnek bizonyult a leányvállalatok létrehozása is. A gépkölcsönzésben például októberben a külső igénybevevők részesedése 40 százalékos volt, ami azt jelenti, hogy nyereségessé vált ez a rész. De tisztes árbevételt és hasznot hoz a szállodai szolgáltatást nyújtó leányvállalat is. Korábban viszont ezeknek a költségei az anyavállalat eredményét rontották.

Lányi Botond

— Van olyan ellentmondás is, amit alig tudunk feloldaDiabetikus almabefőtt készül a konzervgyár gépsorán.

Eltérő sajátosságok között dolgoznak a megyében a különböző vállalatok. Egyben azonban megegyezhetnek: csakis úgy lehet eredményeket elérni, ha időben alkalmazkodnak a megváltozott körülményekhez, ha előre bekalkulálják a változásokat és ahhoz igazítják termelésüket. Vonatkozik ez az exportra éppúgy, mint a hazai fogyasztók igényeinek jobb kielégítésére. Ezért intéztünk rövid körkérdést vállalati vezetőkhöz, hogy szóljanak azokról a módszerekről, amelyekkel nemcsak tartani tudták a korábbi eredményeket, hanem adott esetben attól jobbat is produkáltak.

NYÍREGYHÁZI KONZERVGYÁR, Rudi Béla igazgató:

— Nálunk a legnagyobb változást a teljes körű vállalati önállóság hozta. A Konzervipari Tröszt keretén belül sokszor csak a potenciális képesség volt meg a jobb munkára, most viszont az önállósággal sokkal jobban tudjuk kibontakoztatni ezeket a képességeket. Az sem közömbös, hogy nem várhatunk külső segítséget, ezért sokkal érzékenyebbek lettünk a költségek alakulására. Akkor döntöttünk jól, amikor ezt az egyes üzemeken belül is érvényesítjük.

— Azt hiszem, önmagában is jelentős változást mutat, hogy 1982-ben közel 30 százalékkal növeltük a tőkés exportot. Az idén még ezt a mennyiséget is túlszárnyaljuk. Mindez annak köszönhető, hogy a piaci lehetőségeket az önállóság révén sokkal jobban megismertük, kevesebb volt az áttétel, jobb információkat kaptunk. A közvetlen tárgyalások a tőkés vevőkkel arra is szolgáltak, hogy a megrendelő igényeinek megfelelően gyártsunk egyes befőtteket, konzerveket, vagy a tárgyalás során mindkettőnknek elfogadható megoldást keressünk.

MÁV ZÁHONYI ÜZEMIGAZGATÓSÁG, Rigó Zoltán üzemigazgató:

— A mi munkánkat természetesen nem lehet elkülöníteni a vasút egészétől. Azonban az üzemigazgatósági keret már olyan lehetőségeket adott, amelyek a gazdaságosság irányába hatnak. Hogy egy példát említsek: az átrakó berendezéseink kihasználása lehetővé tette, hogy a normál kocsikból széles vagonokba is rakjunk át árut, bérmunkaként. Mindez különösen a tranzitáruknál jelentős, ahol kemény valutában fizetik meg szolgáltatásainkat Az idén így a rendes üzemi tevékenység mellett több millió forintos bevételre tettünk szert. Ugyancsak fontos, hogy bevételeinket olyan tevékenységekkel is növeljük, mint az áruk kezelése, csoportosítása.

ni. így a bérezést említhetem, hiszen bérszínvonal-szabályozás szerint növelhetjük a béreket, ugyanakkor — a vasút jellegétől eltérően — nálunk háromezren vannak, akik közvetlen teljesítménybérezésben dolgoznak. A jól kialakított bérarányoktól is függ, hogy milyen hatékonyan tudunk dolgozni. Vannak ugyan munkaterületek, mint a kézi átrakás, kocsirendezés, váltókezelés, ahol kevés az emberünk, sokszor túlórázni kell a munka érdekében.

— Természetes, hogy a Szovjetunióból érkező árut át kell raknunk, továbbítanunk az ország belsejébe. Azonban nem mindegy, hogy ennek a mennyiségi követelménynek milyen minőségi mutatókkal felelünk meg. Az eredményeink közé tartozik, hogy 6,9 órával csökkent a kocsik tartózkodási ideje a körzetben. Azzal, hogy a vagonokba a lehetséges mennyiséget beraktuk, a szerelvények a maximális terheléssel futottak, csaknem ötszáz mozdonnyal kevesebbet kellett küldeni a körzetbe.

DIVAT RUHÁZATI VÁLLALAT, Holp János igazgató:

— Vállalatunknál meghatározó a tőkés export Ez nemcsak mennyiségi kérdés^ hanem a belföldi árakat is ennek alapján alakíthatjuk ki. Elég annyit érzékeltetni az alkalmazkodásra, hogy általában két hétre, de maximum négy hétre látjuk előre, milyen terméket fogunk gyártani. Amikor az NSZK-be'i megrendelő elhozza a mintadarabot, utána készítjük el mi a magunk darabját, s látjuk, milyen munka- és időigényes a gyártás. Sajnos, az utóbbi időben az a tapasztalat, hogy a munkaigényességgel nem nő arányosan az ár.

— Ebben az évben sokkal nehezebbek a piaci feltételek, mint tavaly. Bár a tervet nem kezeljük mereven, azonban az alkalmazkodás sokszor valóságos „kötélténcot” jelent. Az idén például felméréseink szerint 29—30 millió forintos export a kedvező, emellett tudunk megfelelő mennyiséget belföldre gyártani.

— Szervezési változtatásokra is szükség volt és van ahhoz, hogy eredményesen tudjunk gazdálkodni, bár a mú’t évben elért kiváló vállalati cím is kötelez bennünket. A termelőüzemben bevezettük a 3 M szervezési módszert, amellyel sokat javult a hatékonyságunk. Most a szolgáltatásainknál szeretnénk

előbbre lépni. Szeretnénk, ha a méretes szalonjainkat ki - vá'lalati formában lehetne üzemeltetni.

KELET-MAGYARORSZÁGI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT, Kerekes Imre igazgató:

— A beruházások összetételének változása új vagy ko