Kelet-Magyarország, 1983. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-05 / 262. szám
4 Kelet-Magyarország 1983. november 5. Az ezredik napon Amikor felcsendül a himnusz A bajnoknő könnyei Harmincöt éve foglalkozom kukoricatermesztéssel. Túlzás nélkül állíthatom, az ideihez hasonló nehéz tavaszunk alig akadt. A vetési időszak kellős közepén az esőzések miatt nem tudtunk a földekre menni. Mint az égen gomolygó esőfelhők, úgy tornyosultak elénk az akadályok. Nem emlékszem, mikor volt példa hasonlóra — vetőgépeink még május közepén is a mezőkön dolgoztak. A földnek meg kell adni, ami neki jár — ezt a legnehezebb körülmények közt is szem előtt tartottuk. Az agrotechnikai előírásoktól a viszontagságok ellenére sem tértünk el. Ez meghozta a várt eredményt. Amikor hozzáláttunk a betakarításhoz, megnyugodhattunk. A tömött, fejlett csövek azt bizonyították — területünkön az idén is jól fizet ez a növény. Ahogy a földműves óvja, vigyázza a vetést, úgy kell nekünk, idősebbeknek nevelnünk fiataljainkat. S ez a munka legalább olyan fontos, mint a bő termés elérése. Es legalább olyan örömet ad. Egyik legtehetségesebb, legszorgalmasabb fiatal szakemberünk, Jantolik Mária Az emberek, különösen a nők ma már sokat adnak az öltözködésre. Nos, azok a női cipzáras sportkabátok, ballonkabátok, amelyek a Bereho- vói Ruhagyárban készülnek, méltán keresettek az üzletekben: színük ízléses, szabásuk célszerű, elegáns. Ezenkívül a gyár számos más terméke is népszerűségnek örvend. Lényeges szerepük van mindebben a kommunista muntoabrigádoknak. Ma már 16 ilyen brigádot tartanak nyilván a vállalatnál. Jó minőségű munkájukkal, magatartásukkal vívták ki ezt a megbecsülést. Az elsők egyike Mucsicska Erzsébet brigádja volt. Az események 1958-ra nyúlnak vissza. — Sízóltak nekünk, jó lenne, ha a komszomoltagokból egy varróbrigádot alakítanánk — mondja Mucsicska Erzsébet védnök-szakoktató. — Ha jól emlékszem, 30 lánnyal és néhány fiúval kezdtük meg a közös munkát. épp az idén „érett be”. Ez évben gépesített csoportot bíztunk rá. 70 hektáron, ahol azelőtt én gazdálkodtam, gondozza a kukoricát. Gyakran kijárok földjeire. Ott voltam most, a betakarítás kezdetekor is, s nem volt okom a szégyenkezésre. Mária jó tanítványnak bizonyult. A tizenegyedik ötéves terv ezredik napján két gépesített csoport serénykedett azon, hogy tovább öregbítse szov- hozunk kukoricatermesztőinek hírnevét. Honenko Viktor, a Her- szonec—200-as kombájn kezelője arra vállalkozott, s szavát állta is, hogy e napon ezer mázsa szemesnek megfelelő csövet vág le. Az elmúlt években elért nagyszerű teljesítmények, a tavalyi 120 mázsa feletti hektáronkénti átlag nem véletlen, hanem épp e két tényező összhangjának az eredménye. Mint a traktorpark brigád pártszervezetének helyettes titkára, a nevelés éppúgy mindennapi feladataim közé tartozik, mint az időszerű mezei teendők elvégzése. Ezek a napok a betakaríMucsicska Erzsébet az utódok között. (Popov Alekszej felvétele) Fiatalok voltak, ügyesek, lelkesek. Ez pedig meghatározónak bizonyult. Idő múltával mindjobban „összerázódtak ”, mind jobban elsajátították a szakma fortélyait. A következő évben megkaptuk a kommunista munka brigádja címet. Ekkora megbecsülésre mégse számítottunk. Jöttek az újságírók, kérdezgettek, faggattak bennünket. Sok mindenről szó esett, beszéltünk magunkról, egymásról, eredményeinkről, problémáinkról, a terveinkről stb. Többek között megkérdezték, vajon tudjuk-e, hogy a kerületben az elsők sorában kaptuk meg a címet? Valamennyien határtalanul büszkék voltak rá. Hol vannak az akkori brigádtagok? A fürge ujjú, kipirult arcú lányok? Igen sokan jelenleg is a gyárban dolgoznak, különféle beosztás jegyében telnek. Először a viszonylag korán érő BC 66—25 hibridet vágtuk le. Az ötéves terv ezredik napján a Dnyeprovszkij—430-as került sorra. Honenko Viktor, Béres Olekszandr, Hokidra Iván és a csoport többi tagja nyolcadik alkalommal látott így együtt neki a kukoricatörésnek. A szervezéssel nincs különösebb gond. Mindenki tudja és becsülettel végzi feladatát. Célunk: ami megtermett, az veszteség nélkül a raktárba kerüljön. Az eddigi behordott terményt vizsgálva — 115 mázsa körüli átlagra számíthatunk. Gyakran látogat el földjeinkre Navrockaja Nagyezs- da, a Területi Mezőgazdasági Kísérleti Állomás tudományos munkatársa, aki az új hibridekkel folytat kísérleteket. Az ötéves terv ezredik napján is nálunk járt, együtt vizsgáltuk meg a kukoricatáblákat. Mi termesztők, elismeréssel adózunk a kutató tevékenységének, s nagy * örömünkre szolgált, hogy ő viszont szakembereink erőfeszítéseiről beszélt elismeréssel. Pitra Jurij a szocialista munka kétszeres hőse, az irsavai kerületi Üj Életért Szov- hoz állami díjas csoportvezetője tásban. Dudás Erzsébet a bérezési osztály vezetője, Hon- csarova Ariadna a varróüzem technológusa, Cseresznye Mária minőségi ellenőrként éber szemmel bírálja el az eléje kerülő termékeket, Tarr Irén gomblyukkötő munkásnő, Frink Jolán a 2. sz. brigád megbecsült tagja... Annak az egykori híres brigádnak á mechanikusa Fekete Sándor volt. Ugyanaz a Fekete, aki ma a vállalat igazgatója. A szép hagyományok gya- • rapítását folytatják az utódok is, a 14. sz. komszomol ifjúsági brigád tagjai. A kis kollektíva irányítását az idén Bara Galina vette át Mucsicska Erzsébettől. Harmincegyen vannak. Döntő többségük komszomoltag, s megbízható munkaerő. Zékány Jolán, Ciprisz Jelena, Deák Anna például az eltelt kilenc hónap alatt megbirkóztak évi tervükkel. Javarészt női kis- kabátkákat készítenek (ezek jó minőségéről már fentebb szót ejtettünk), naponta átlag 225 ilyen ruhadarab kerül ki a kezük alól. Emellett természetesen másféle termékeket is kibocsátanak, így mű-x bőr és ballonkabátokat, blézereket stb. Mucsicska Erzsébetnek, az egykori brigádvezetőnek a sorsa? Az idei év áprilisa óta új beosztásban dolgozik: a készáruraktár vezetője lett. Nem titok, hogy a raktárba néha befutnak olyan termékek is, melyek minősége kívánnivalót hogy maga után. Mucsicska Erzsébet eljár az üzemrészekbe, elemzi a hibákat, rámutat, hogyan iktathatok ki. Persze nemcsak ilyenkor keresi fel a fiatalokat. Állandó kapcsolatot tart fenn velük, hasznos szakmai tanácsokat, útmutatásokat ad nekik. Baráth Mihály Szerencsés embernek tartom magamat. Az élet ugyanis sok szép feledhetetlen ajándékkal lepett már meg. Győzelmek, viharos tapsok, elismerések, felejthetetlen találkozások — talán így lehetne a legtömörebben jellemezni az elmúlt éveket. Természetesen, a siker nem adódott önmagától. Sok lemondással párosuló, kemény munka húzódik mögötte. Zup~ kő József,'az edzőim és csapattársaim nélkül, egymagám aligha boldogulhattam volna. Az összefogás gyümölcsének tartom azt is, hogy 1976-iban Montrealban olimpiai bajnok', tavaly pedig Budapesten világibajnok lettem. Ezúttal mégsem a sportról a mérkőzésekről és az ezekkel járó izgalmakról szeretnék beszélni. Sokkal inkább azokról a felemelő percekről, melyekben turnéim során részesültem. Külföldön mindig megkülönböztetett figyelem irányul ránk, szovjet emberekre. Ez nem véletlenül van így. Az érdeklődés a világ első szocialista állama képviselőinek szól. Azoknak, akik vállalva az úttörők korántsem könnyű szerepét, példát mutattak az errfberi- ségnek humanizmusból, helytállásból és tettrekészség- ből. Mindig jólesik dicsérő szavakat hallani hazámról. Bármerre is járok, büszkén mondom magamat a Szovjetunió állampolgárának. A sportnak köszönhetően olyan csodálatos pillanatokat élhetek meg, amelyekben csak kevesen részesülhetnek. S itt elsősorban azokra a percekre gondolok, amikor a megérdemelt győzelem jutalmaként társaimmal együtt az én tiszteletemre is felcsendülnek hazánk himnuszának akkordjai. Ilyen élményben először 1976-iban volt részem. Ugyanis ekkor játszották először számomra ezt a magasztos gondolatokat kifejező zeneművet ... Montrealban voltunk, túl a versenyek izgalmán. A stadion zsúfolásig megtelt A világ legkülönbözőbb nemzetiségű embereinek tekintetét éreztem magamon. A torkom összeszorult szememet elfutotta a könny. A fülemnek oly kedves melódia betöltötte a teret. Gondolataim legyőzték a szülőföldemtől elválasztó hatalmas távolságot és rakétagyorsasággal röpítette haza. Remélem, nem tűnik szerénytelenségnek, de elmondom, hogy a végtelen boldogságon túl rendkívül nagy büszkeség töltött el. Büszke voltam hazámra, amelynek a taps, a gratuláció is szólt. Mert bennünket kösizöntöttek ugyan, de az elismerést általunk egy egész ország címére továbbították. Már többször hangzottak fel annak a csapatnak a tiszteletére a himnusz akkordjai, melynek én is tagja vagyok, s ilyenkor mindig olyan érzés fog el, mint amilyen akkor ott, Montrealban: magasztos, gyönyörű, felemelő. Számomra a himnusz, amely soknemzetiségű dolgozó népünk boldogságát, vágyát fejezi ki, mindenkor erőt ad az újabb akadályok legyőzéséhez. Hecko Nyina olimpiai és világbajnoknő, a Baktyanka kézilabdacsapat kapuvédője Irina Maskarinyec a „Kalnyickij” állami gazdaság brigádvezetője. ö látja el a gazdaságban tevékenykedő Komszomol- szervezet titkári feladatait és egyben falusi tanácstag is. (Fotó: Tóth) /---------------------------------> Hehéz indulás után Községi emeletek T avasz az őszben. Igen, ez a jelkép jut eszükbe a du- boveieknek, amikor arra gondolnak, hogy 39 évvel ezelőtt szabadították fel a szovjet hadsereg katonái a községet. Hogy falubelijeink mennyire átérezték a történelmi pillanat nagy- szerűségét, azt mi sem bizonyítja jobban annál, hogy csaknem 400 ember jelentkezett önkéntesnek. Négy évre volt szükség ahhoz, hogy a szegényparasztok felismerjék: közösségbe kell tömörülniük, hogy kifejthessék erejüket, hogy kamatoztathassák képességüket. 1948- ban alakult meg a kollektív gazdaság, Magyar István lett az elnöke. De nem sokáig fáradozhatott a termelés szervezésén. A rejtőzködő osztályellenség 1949 októberében kioltotta az életét. Ám a közösség nem bomlott fel, ahogy azt a gyilkosok remélték. Sőt, tovább szilárdult, erősödött és magabiztosan haladt előre. Ma Dubove dolgos népe egyaránt helytáll a helyi Szovjet-Kárpátok Kolhozban, az Uszty-csomai Er- .dőkombinátban, a Teresz- vai Famegmunkáló Kombinátban és mindenütt, ahol dolgozik. A nagyközségi tanács területén 465 olyan dolgozó tevékenykedik, aki kormánykitüntetés tulajdonosa. Tanácsunk 115 képviselője szívügyének tekinti a szociális-gazdasági építés programjának maradéktalan megvalósítását. Nagyközségünk arculatát ma a szovjet hatalom óta felépült 3200 lakóházon kívül sok-sok középület is meghatározza. Megjelentek a több emeletes háztömbök is, melynek lakterülete már meghaladja a 13 ezer négyzetmétert. A gondoskodás jelképe a 125 ágyas kórház, az új poli- klinika, ahol naponta 380 beteget fogadhatnak. Három óvoda is van, melyekben bölcsődei csoportot is létesítettek. Fejlődik, bővül a kereskedelmi hálózat. 30 üzletet — áruházát, élelmiszerboltot, kenyeresüzletet, kioszkot — üzemeltetünk. Dubovén ma egy közép- és két nyolcosztályos is- kbla működik, ahol többségükben főiskolai, illetve szakközépiskolai végzettségű pedagógusok gondoskodnak a felnövekvő nemzedék neveléséről, tanításáról. A középiskolában van ugyan tornaterem, viszont a másik két tanintézet nélkülözi azt. A közeljövőben a hiányosságot szeretnénk pótolni. Ennek érdekében igyekszünk ösz- szefogni a mezőgazdasági üzem és az iparvállalatok erőfeszítéseit. Durunda Vaszil a Dubovei Nagyközségi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke J Uzsgorodon a mübútorgyárban a fiatalok nagy tisztelettel veszik körül Szergej Vasziljevics Burdukovot, a Nagy Honvédő Háború veteránját, aki részt vett Kárpátalja felszabadításában, (Fotó: Tóth) Uzsgorodon, a megyei képki&llitó csarnokban mindig sokan fordulnak meg. A látható képek mai szerzők alkotásai. (Fotó: Tóth) Hol Ycmnalc az egykori lányok? Divatot diktálnak Világ proletárját, egyesüljetek m - * Ezt az oldalt testvérSf H D H ATI in A7 f yn lapunk az Ungváron megH/Htrflll IblKL ALU iüSlÄ?
