Kelet-Magyarország, 1983. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-29 / 281. szám

2 Kelet-Magyarország 1983. november 29, Gasztronómiai specialitásokkal Csehszlovák hét a magyar síneken Az Utasellátó Vállalat szervezésében november 29. és december 4. között Budapest—Nyíregyháza útvonalon közlekedő gyorsvonaton csehszlo­vák étkezőkocsi közle­kedik, melyen cseh gasztronómiai speciali­tások kaphatók. A vonat Budapestről 10 órakor indul és Nyíregyházára 13,29-kor érkezik, míg visszafelé Nyíregyházá­ról 14,35-kor indul Bu­dapestre. Ugyanebben az időbein az Utasellátó Vállalat Csehszlovákiá­ban közlekedtet hasonló céllal magyar étkezőko­csit. A rossz idő sok munkát ad a nyíregyházi Állami Biztosító gépjármű-kár­rendezési fiók dolgozóinak. Naponta 35—40 gépkocsi érkezik a telepre és a to­vábbi három, megyei kár- felvételi helyre. Sok gon­dot okoz a hiányosan ki­töltött betétlap és a pon­tatlan információadás a kárbejelentő lapon. A fiók november első felében több mint félmillió forint­nyi kárt térített meg az ügyfeleknek. Képünkön: Turóczi Ferenc kárt mér fel. (Jávor László felvé­tele) Milliék lelijításra Új könyvtár Mátészalkán Milliókat költenek évente városaink felújításra, hiszen a régi megóvása, korszerűsí­tése sokszor felér egy-egy új beruházással. Mátészalkán például 1983-ban elkezdték — és jövőre be is fejezik — az új városi és járási könyvtár Mi a divat Bulgáriában ? A napokban egy bolgár kereskedelmi küldöttség járt Nyíregyházán. Elutazásuk előtt a Nyírfa Áruházban kér­tünk interjút Georgi Ivanov Uzunovtól, a pazardzsiiki ipar­cikk-kereskedelmi vállalat igazgatójától.' — Hogyan jött létre a Nyír­egyházával való kapcsolatuk és annak mi a mozgatórugó­ja? — Nyíregyházával a Ma­gyarország és Bulgária közöt­ti gyümölcsöző együttműkö­dés keretében vehettük fel a kapcsolatot, s mi ezt öröm­mel tettük, annál is inkább, mert a pazardzsiikóiak Nyír­egyházát testvérvárosként emlegetik. A barátságon túl, a viszonyúink alapjául szol­gál az a tény, hogy mint ke­reskedőknek a célunk közös: minél több és jobb válasz­tékú áruval látni el a vásár­lókat Önök számos olyan áruval rendelkeznek, amiből nálunk nincs, vagy kevés van és fordítva. így jól kiegészít­hetjük, színesíthetjük egymás árukészletét. Első ízben járunk városukban, mely nagyon tetszik. Sok időt töltöttünk a Nyírfa Áruházban. — Mit és mennyiért vásá­roltak? — Eddig (péntek délelőtt) mintegy 300 ezer rubel ér­tékű árut vettünk, de azt hi­szem még írunk hozzá. Bul­gáriában a magyar áruknak jó a hírük. Sok borotva- felszerelést, zsilettet, lakatot, írószert, összesen vagy 77 fé­le cikket vásároltunk. Ezekért cserébe pamut ruhanemű­ket, vasipari termékeket, gyer­mekruhákat, -cipőket és egye­beket kínálunk. Szerettünk volna televíziót és Lehel hű­tőt is venni, de ez a külke­reskedelmi vállalatok között külön megállapodás témája. Azontúl kevés csokoládét is kaptunk, valamint jó néhány pipereáru önöknél is hiány­cikk. — A mi boltjainkban, áru­házainkban mi ötlött legin­kább szembe? — Az üzletekbe lépvén rög­tön az tűnt fel, hogy azok­ban milyen sok fiatal dolgo­zik, és persze a gazdag áru- választék. Nálunk az áruhá­zakban nem árulnak virá­got, minden külön boltban kapható. Nagyon jó ötletnek, szolgáltatásnak tartjuk a ha- risnya-szemfelszedést, a gyer­mekmegőrzőt, no meg a ki­csinyek szórakoztatására az. az automata csacsi egyenesen szenzációs. Mindezek barát­ságossá teszik a Nyírfa Áru­házát. A pazardzsíki üzletek kisebbek az ittenieknél. — Manapság a bolgár ke- reskedőknek és természete­sen a lakosságnak mi okoz gondot? — Nem lehet kapni villany- bojlert és -tűzhelyet. Ezeket igyekszünk a környező orszá­gokból beszerezni. Mi is ja­vában készülünk az ünnepek- ré, az itt látható pavilonokhoz (ajéndékudvar — szerk.) ha­sonlókba telepedve is igyek­szünk minél töb árut eladni. Ez így megy egészen újévig. — Bulgáriában az öltözkö­désben mi a divat? — A magyar és bolgár di­vat hasonlít egymásra. A fiatalok nálunk is sportosan öltöznek. Újabban mindenki a pamut és a gyapjú anyagú holmikat veszi. A cipők kö­zül a valódi bőrből készül­teket vásárolják, még akkor is, ha borsos az ára. Ugyan­ez vonatkozik a kabátokra és a táskáikra is. Csaknem min­denki meleg, bundabélésű kabátot szeretne. — Ha Pazardzsikban járunk hová látogassunk el feltétle­nül? — Városunkban 80 ezren latonak. Nézzék meg a hatal­mas konzervgyárat, melyben modem gépekkel dogoznak, van látnivaló az elektromos gépeket gyártó vállalatnál is, illetve Pazardzsik a me­legházi zöldségtermesztés jelentős központja. Neveze­tes templomok és más mű­emlékek is bőségesen kínál­nak nézelődnivalót. Van szimfonikus zenekarunk, ope­rettszínházunk. A neves író, Konsztantym Velicskov egy­kori házát emlékházzá nyil­vánították. Pazardzsik a Mari­es folyó partján fekszik, s ahol a folyó elágazik, ott gyö­nyörű park van, benne szob­rok és csaknem egész évben rengeteg virág, (cselényi) kialakítását a Bajcsy-Zsi- linszky úton, a városközpont­ban. A mintegy hatmillióba kerülő munkálatok folyamán idén a belső átalakításokra, jövőre pedig a homlokzat ki­alakítására kerül sor. A munka — kulturális jelentő­ségén túlmenően — azért is jelentős, mert az építők egy városképi jelentőségű épü­leten munkálkodnak, mely a mátészalkai régi épületek kö­zül egyetlenként marad meg a szatmári város centrumá­ban. Idén újították fel és alakí­tották át a gyermekkönyvtá­rat is, amely a MÁV valami­kori irodáiban kapott a ko­rábbinál méltóbb helyet. Rendbehozták és kibővítet­ték a város eddig legkorsze­rűtlenebb üzemét, a Nyírsé­gi Nyomdát is. Jobbá tették a műszaki feltételeket, kicsi­nosították a szociális létesít­ményeket és az alapterület jelentős növelésével a zsú­foltságon is enyhítettek. Meg­szépült a járási hivatal épü­lete, harminchat tanácsi ke­zelésű lakás pedig új köntöst kapott 1983-ban Mátészalkán. Fehérgyarmaton összesen tizennégy felújításra került sor az idén, az elvégzett munkák összege pedig több mint hárommillió forintot tett ki. Rendbehozták a vá­góhidat, a Kossuth téri park útjait, a 2. számú általános iskola tornatermének üvegfa­lát, a Móricz Zsigmond ut­cai óvoda külsejét és belsejét. A nagyobb lélegzetű mun­kák közül említést érdemel a gacsályi szociális otthon fél­milliós értékű felújítása, a kórház sebészetének négy- százezret érő festése és má­zolása, a nővérhívó-berende­zések kétszázezret igénylő korszerűsítése. Üj tetőt ka­pott a nővérszálló mintegy háromszázezer forintért, és a fehérgyarmati gimnázium is közel félmillióért. Korsze­rűbb lett a művelődési ott­hon színpada is. Erre majd­nem százezreit költött a vá­rosi tanács. Nyírbátorban a legnagyobb értékű — 2,1 millióba kerülő — munka a városi tanács melletti napközi otthon fel­újítása volt, a középületek közül pedig a bank épületé­nek megszépítésére szánták a legtöbbet, 600 ezer forintot Rendbehoztak huszonnyolc tanácsi bérlakást is, és fel­újították a Szabadság tét járdáit. A földutak karban­tartására kereken egymilliói szántak az idén, a csatornák rendbetétele pedig másfél milliót vitt el. Nyírbátorban 1983-ban összesen 6,1 millic forintot fordítottak felújítás­ira. Hepp Imre 36 éves nyíregy­házi lakos tavaly elvált a fe­leségétől, de továbbra is együtt maradtak a közös la­kásban. A válást Hepp ita­lozó, kötekedő, verekedő ma­gatartása miatt mondták ki, és a bíróság úgy rendelke­zett, hogy volt felesége a két gyermekkel három szobát használhat, Hepp maga pedig egyet. Heppék öt éve ismerik S. J.-t, aki korábban gyakran el­vitte munkahelyére Heppnét, sőt a Hepp családdal közös kirándulásra is elment úgy, hogy a saját családja azon nem vett részt. Ezt Hepp gya­korta kifogásolta, a feleségé­től azonban kielégítő magya­rázatot nem kapott. 1981 óta emiatt — amikor ittasan ment haza — a fele­ségét a gyerekek előtt több­ször megverte, amikor pedig a két gyerek az anyjuk vé­delmére kelt, őket is elpáhol­ta. Nemegyszer előfordult, hogy feleségét trágár szavak­kal illette a gyerekek előtt. Megtörtént olyan eset, hogy az asszony szakszerve­zeti segélyt kért és kapott, Hepp azt átvette a postástól, de a feleségének nem adta oda. (Már külön éltek.) Más­kor a konyhaszekrényből a gyerekeknek tárolt élelmet ette meg. Nem vagyok biztos ben­ne, hogy szerencsés dolog volt több mint egyhónapi időközzel adni Kalmár György riportfilmjeit Pa­kisztánról: az egyiket vala­mikor nem sokkal október közepe után, a másikat most, a múlt hét végén. Az előbbi a Panoráma kereté­ben volt látható, ez a mos­tani, a második, az elemző, a mélyebbre hatoló, az ösz- szefüggéseket megmutatni iparkodó, külön címet vi­selt: Viharfelhők Pakisztán felett. Azért gondolom, hogy jobban járt volna a néző, ha nem sokkal egymás után láthatja az első, rövidebb és a második, hosszabb riport­filmet, mert hosszabb idő után az emlékezet nehezeb­ben csatol vissza nemcsak a konkrét dolgokra, de még kevésbé adatokra, politikai nyilatkozatokra, arcokra, jellemekre. Jobb lett volna az első részt valamivel később su­gározni, időben jóval köze­lebb a most látott második­hoz. Amely igen tartalmas volt, a lakosság szinte min­den rétegét bemutatta, nyi­latkoztak benne az ellenté­tes nézeteket valló politiku­sok, üzletemberek, munkál­tatók és dolgozók. A bonyo­lult pakisztáni valóságról igyekezett minél teljesebb képet adni Kalmár György szerkesztő-riporter és Neu­mann László operatőr. Ér­demes volt megnézni ezt a minden értelemben színes és tartalmas riportfilmet. Mint általában a szóra­koztató műsorok, a Szeszé­lyes évszakok című magazin legutóbbi adása is változó színvonalúra sikerült. Ez a megállapítás elsősorban nem az előadásra, a megjelení­tésre vonatkozik, hanem in­kább az írott szövegre. Volt néhány szellemes jelenet és villámtréfa, újak és újdon­ságként hatók, de akadt egy-két olyan is, amelyet régi vicc vagy humoros té­ma tévésített változataként lehetett csak elfogadni. Inkább a jobbak közül említek meg néhányat. Min­den szülő és nagyszülő is­meri azt a fajta licitet, me­lyet most Novobáczky Sán­dor írt meg. Az unokáik je­les tulajdonságaival és ha­tásos bemondásaival dicsek­vő, egymásra licitáló nagy­mamák „aduin”, ütőkártyáin ennek ellenére jót lehetett derülni (Máté Erzsi és Tá­bori Nóra). Hasonlóan jó volt, de — okkal — kese­rű utóízt váltott ki Tahi Lászlónak A garázda című jelenete (Koncz Gábor és Körmendi János). Valóban ideje lenne már hatásosan lefogni a garázdák kezét! Telitalálat volt Mikes György: Izgága dolgozójá­ban mindkét szereplő (Ben- kő Gyula, Sinkovits Imre). Fanyar humor honolt (nem: élt!) az ugyancsak Mikes György írta Zárkózott gye­rek című jelenetben. Gya­kori helyzet és ugyancsak gyakori ez a megoldás a valóságban is a gyermek- nevelésben. Az igazat megvallva a legutóbbi Szeszélyes évsza­kokban a legtöbbre a rajz­filmeket tartam. Dargay At­tila—Nép p József—Janko- vics Marcell: Gusztáv ka­landja (a varjúval) és Dar­gay Attila: Variációk sár­kányra című alkotásait. Sok jó gondolat, emberismeret és a megoldásban, rajzban számos szellemes ötlet sű­rűsödött össze ezekben a filmekben. Seregi István Két, századunkbeli ma­gyar drámaírót — egyesek jobbára méltatlan ítélete szerint csupán „színpadi szerzőt” — rokonit a mind­máig aligha tapasztalt nyu­gati és amerikai világsiker. Természetesen Molnár Fe­renc az egyik, s Lengyel Menyhért (1880—1974) a másik. Ez neim csekély ér­dem, sőt rang. Utóbbinak, a Tájfun című jóformán valamennyi európai szín­padot bejárt és Ameriká­ban meg is filmesített szín­mű írójának, a halhatatlan Bartók-mű, a Csodálatos mandarin balettpantomim szövegkönyve szerzőjének első drámáját, a Thália Tár­sulat által 1907-ben bemu­tatott, A nagy fejedelem c. drámáját tűzte műsorára pénteken a Rádiószínház. A korai darab talán so­kak, sokunk számára jól­eső meglepetéssel szol­gált, túl a rádiós feldolgo­zás művészi kvalitásain. Ugyanis hallatán vitatha­tatlanná vált, hogy Lengyel Menyhért tollával a szá­zad eleji progressziót szol­gálta. Ä nemes törekvést már maga a színmű témája is jelzi. Arról van szó ben­ne, hogy egy kiskirály vi­déki polgármester első­sorban saját érdemei tör­ténelmi megörökítésének érdekéből idealizálja a múl­tat, a 600 évvel azelőtt helyben született „nagy fe­jedelem”-,nek szobrot állít­tat. (Csak motiváció, hogy a szobor kivitelezésével sa­ját — egyébként becsületes — szobrász fiát bízza meg.) Egyúttal elrendeli önma­ga emléktáblájának jó elő­re való elhelyezését... Mindeme törekvéséhez az alapot az egykori osztály­társa, a tudós jóhiszemű tévedése teremti meg az alapot. Tudósunk egy egész élet munkásságát szen­telte annak, hogy a törté­nelmi hőst dicsfénybe von­ja. Csakhogy a félszeg vá­rosi levéltáros felfedezte a nagy „hős” (most már idé­zőjelben !) titkos naplóját, melyből 'kiderült, hogy az kegyetlen, népnyúzó, vég letesen önérdekű szemé­lyiség volt. A szó borává tási ünnepségre érkezett tudós önmagával való meghasonlása, ünnepi prog­ramjának a lemondása, tu­lajdonképpen a becsüle­tességének és az iránta ta­núsított elvtelen követel­ményeknek a személyes tra­gédiájába fúló konfliktusa képezte a dráma magv át. A bravúros technikával szerkesztett, többször meg­lepően megcsavart cselek­mény fővonala világosan és egyben hatásosan ki munkált volt. (A dráma­írói technikához még az az ismert műfogós hozzá tartozik, hogy ha az első felvonásban egy puska lát ható vagy emldittetett, an­nak a harmadikban el kell sülnie... Itt a polgármes­ter pincéjében a sziklarob­bantáshoz tárolt dinamit, mely az érdemtelent áb­rázoló szohrot sikertelenül felrobbantani akaró tüdő­sünk halálát okozta, töl tötte be ugyanezt a drama turgiai funkciót.) Ami viszont hiányérze tét keltett, s végeredmény­ben nem emelte a drámát a szeírzője legjobb alakotásai sorába, az a szerelmi szál (a tudós leánya és a polgár- mester fia között ébredt kölcsönös vonzalom) meg lehetősen laza, vázlatos beszövése volt a történetbe, nem híján a szentimentá­lis felhangoknak sem. De hát a leleplező sztorit el is kellett adni valahogy ak koriban ... Rádiószínházunk rangos szereposztásban prezentálta a kissé méltat­lanul elfelejtett drámát Üjabb bizonyságul, hogy irodalmunk kimeríthetetlen kincsesbánya a jószemű, jó­érzékű újrafelfedezőknek Merkovszky Pál A tárgyalóteremből Családi perpatvar — kórházi ápolással A gyerekek félnek, retteg­lek az apjuktól, mert amikor ttas, durva és goromba. A 11 íves fiúra egyszer úgy rá­kapta az ajtót, hogy az a gyerek fejét érte. Még ugyan- ízen a napon a feleségét ha­lánál fogva húzta ki a kony- iából. Megtörtént, hogy a gyerekek az anyjuk testvéré­lez menekültek az otthoni úrkuszok miatt. A Hepp ma­gatartása miatt többször ki cellett hívni a rendőrséget, /agy pedig a felesége szorult írvosi kezelésre. Február 13-án egy nőisme- ■ősét vitte a lakásba Hepp. á hölgy a folyosón úgy köz­lekedett, hogy az öltözéke mindössze egy combig érő at- éta volt. Ezt Heppné kifo­gásolta, a volt férje pedig úgy a kezére csapta a kony- aaajtót, hogy a baleseti sebé­szetre kellett bemenni vele. De előbb még a perpatvar megfékezésére szükség volt újabb rendőri beavatkozásra is. (A Heppné sérülése nyolc napon túl gyógyult.) A Nyíregyházi Megyei Bí­róság Hepp Imrét kiskorú veszélyeztetése és súlyos tes­ti sértés miatt egy év bör­tönre büntette, a büntetés végrehajtását azonban két év próbaidőre feltételesen fel­függesztette. Az ítélet jog­erős. (k)

Next

/
Oldalképek
Tartalom