Kelet-Magyarország, 1983. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-26 / 279. szám
Ködoszlatás Művek Babits Mihályról Irodalmi körökben Babits nevének jó csengése, műveinek nagyszámú olvasótábora van. Több kiadást megértek alkotásai. Folyamatban van életművének ismételt megjelentetése is. Jó néhány verse (egyebek között a „Cigány a siralomházban”, „A gazda bekeríti házát”, a „Fortissimo”, a „Húsvét előtt” és a „Május huszonhárom Rákospalotán”) örvend széles körű ismertségnek. Kivételes művészi kvalitását Adytól Illyés Gyulán és Németh Lászlón át Tóth Árpádig, illetve Benedek Marcelltől Gyer- gyai Alberten, Halász Gáboron, Ignotuson, Lukács Györgyön, valamint Schöpflin Aladáron keresztül Szerb Antalig szellemi életünk minden nagysága feltétéi nélkül elismerte. Mégsem ismerjük eléggé. Hogy pontosabb legyek: némely vonatkozásban félreismerjük. Hiába válaszolt annak idején az „Ady Endrének” című, ódái hangvételű soraiban maga Babits a kihívásra azzal, hogy „ ... vérek vagyunk mi ketten, / bár ellentétek, együtt egyek”. „A lírikus epilógja” nyomán a róla alkotott képről makacsul tartja magát egy, a köztudatba mélyen beleivódott hamis ítélet: Babits Ady ellenpontja, elefántcsonttoronyba húzódó poéta doc- tus, apolitikus ember volt. A születése centenáriuma alkalmából napvilágot látott és ezúttal ajánlott kiadványok (a Pók Lajos szerkesztette Babits Mihály száz esztendeje, a Belia György írói műhelyéből kikerült Babits Mihály tanulóévei, illetve Rába György Babits Mihályi) megjelentetésének a puszta évfordulós megemlékezésen túl éppen Babits Mihály feleségével, Török Sophieval. Az orvos emlékezik ...mindig szomorú volt., A nagy költő születésének századik évfordulója alkalmából számos megemlékezés hangzott el irodalmi munkásságáról, emberi nagyságáról országszerte, a fővárosban, szülővárosában Szek- szárdon, Esztergomban, nyaralásainak székhelyén, de legméltóbb megemlékezés a Magyar Nemzeti Múzeumban rendezett kiállításon látható, • ahol életének minden mozzanata végigkísérhető. Én Babits Mihálynak nem irodalmi munkásságát akarom méltatni, hanem életének utolsó napjairól óhajtok néhány szót ejteni, mint olyan, aki már az élők között a legutolsók közé tartozik, akik őt betegségében kezelték. Az 1938-as gégeműtétje után, amikor a daganatos megbetegedés miatt gégéjét műtéttel eltávolították, mely után sugárkezelést kapott, már nem tudott beszélni. A műtét után is, mint azelőtt, a nyarat esztergomi nyaralójában töltötte, s onnan járt be a városi Kolos Kórház gégészeti osztályára. Dr. Kiss Ernő gégész főorvoshoz utókezelésre. Több ízben láttam a kórház sebészeti osztályának folyosóján, amikor kezelésre jött Kiss Ernőhöz, közvetlenül a kórház mellett lévő nyaralójából, kislánya kíséretében. Ugyanis nyaralója a kórház mellett lévő kis mellékutcában, az előhegyen volt, s így nem volt fárasztó számára kezelésre járni. Ott látható ma is az ismert „művészfal”, melyet azóta már műemléknek nyilvánítottak. Ezen a falon látható az akkor élt írók legjelesebbjeinek aláírása. Ha találkoztam vele a kórházban, ismeretlenül köszöntöttem addig is, míg személyes kapcsolatba nem kerültem vele, s köszönésemet fej biccentéssel viszonozta. Miután az egész nyarat Esztergomban töltötte, Kiss Ernő gégész főorvos szabadsága alatt 1940 nyarán én végeztem kezelését, mint a kórház sebész alorvosa, mivel fáradtságos lett volna számára Budapestre utazni kezelésre a János szanatóriumba, ahol annak idején a műtétjét végezték. A kezelés egyszerű volt és abból állt, hogy tracheotomiás (légcsőmetszés) nyüásának „canül”-jét több ízben kicseréltem Nor- berta szerzetes nővér asszisz- tálása és Tingyela Mihály műtős segédkezése mellett. Az 57 éves nagy költő sovány, sápadt, súlyos beteg ember benyomását keltette. Betegségének hatása alatt állt, így érthető, hogy betegségtudata miatt mindig szomorú volt, annál is inkább, mert a műtét óta nem tudott beszélni. Várakoznia ritkán kellett, de ha mégis előfordult, nagyon lehangolta. A kórházban mindenki megkülönböztetett tisztelettel fogadta, de őt ez nem elégítette ki, örült, ha minél hamarabb távozhatott kezelés után. Általában tartózkodó tudtam azt is, hogy a Kisfaludy Társaság tagja, ami még fokozta bennem iránta érzett nagyrabecsülésemet. Amikor már nem tudott járni nagyfokú gyengesége miatt, hordágyon hozták át a kórház kertjén keresztül, amit Tingyela Mihály műtősnek az Üj Tükörben 1982- ben megjelent közléséből tudtam meg. Babits Mihály 1941-ben halt meg. Évekkel utána kezelőorvosa Kiss Ernő főorvos is meghalt, valamint a kórház akkori összes főorvosa is eltávozott az élők sorából. Az akkori kezelőorvosok közül már csak én emlékezhetek rá. Halála után 1941-ben Radnóti így búcsúzott tőle Csak csont és bőr és fájdalom című versében, melynek utolsó szakasza így szól: Halotti keze nem fogja már a tollat, béhunyt szeme nem lát több éjszakát, Örök világosság, kibomló égi láng röppen felé a földi füstön át. Dr. Balogh Z. György műtőorvos Á mozdulatlan őrszem (Részlet Babits Mihály A magyar jellemről című, 1939- ben megjelent művéből.) „Múlnak őre lenni s ellenállni a rohanó világ áramlatainak nem könnyű feladat, és semmi esetre sem tartozik a népszerű célok iközé. őseink veszedelmesnek és dicstelennek érezték a tespedést, s bizonnyal igazuk volt. Az ellenállás azonban nem tespedés, s van mozdulatlanság, amely biztosabb jele az erőnek, mint a mozgás. A pehely eléggé mozgékony, s gyorsan száll minden szélben, de ez csak gyengeségét mutatja. Az ellenállás maga a lét, s az inercia súly és hatalom. Kis nemzetek számára hovatovább az egyetlen. A cselekvést mindinkább a nagy népek monopolizálják; övék a »zúgó ár«, melyről Arany beszél, s amely »rombol és termékenyít«. A kis nép az, »amely épp e Rombolásnak útban áll«. Feladata tehát őrizni a múltat, a magáét és magában a világét. Ez a múlt jelenti az eszményeket, amelyeket egy nagyon is dinamikus újkor felszabadult cselekvésvágya talán már semmibe vesz; jelenti a jog állandóságát, az erkölcs szentségét, az igazság érvényességét, s egyúttal a magunk életét is. Népi mondásunk szerint »az a legény, aki megállja a helyét«. Soha nem volt ez igazabb, mint napjainkban. Oly időket élünk, amikor a mozdulatlan őrszem nagyobb hős, mint a rohamvezér.’' Babits Mihály: Ádventi köd Tél van megint! s víg turf-inas Reggel amint a forró pálya fölébredek, gyepét kitárja: még betekint az új tavasz, az utcalámpa sötét szobámba, 5 £n mint kinek mert odakint nagy versenyek köd van megint. tétén végső reménye remeg, Elbúvik a nap-paripa szorongva kérdem, az ég dugottabb mit rejtenek aklaiba, e függönyök hova a csillag- $ az istenek? állatok bújnak nappalira. £s iesz_e m£g Kos, Bak, Bika ... hogy fölfakad rjy. a borulat, Tan a ravasz „ 7 .;7* ’ , . 1 s kuld-e a nap égi lovas ___ ,Sötéten tartja", mfet vért ä seb, míg egy kamasz vagy megfulladt------------------------------------------------------ a köd alatt? volt, de azt jóleső érzéssel vette tudomásul, amikor kezelés után kikísértem az épületből. Ilyenkor kézfogással búcsúzott, ami számomra kitüntetés volt. Bár szerény és tartózkodó volt, de megjelenése szellemi nagyságához és rangjához illő volt. Tudtam, hogy a budapesti egyetem irodalomtanóra volt a Tanácsköztársaság idején, s In memóriám Babits Tóth Sándor, a Nyíregyházán élő Munkácsy-díjas szobrászművész a Művelődésügyi Minisztérium pályázatára emlékérmet készített Babits Mihályról, a költő születése 100. évfordulója alkalmából. Képeinken az érem elő- és hátlapja látható. (Zsák Zoltán felvétele.) És lesz-e még lángja elég hevítni, mint valaha rég e földi lét fagyát s az ember vak életét valaha még? Ágyon ülök s nincs egy szemernyi kedvem kikelni. Talán örök marad a köd amely beföd . s kásásán ing a tetők fölött. Óh könnyű rímek, friss zengzetek, csengessetek! Végem, ha vigaszt nem lelhetek tibennetek... Balogh Péter: Együtt Áz egység szobrai Balogh Péter Bukarestből hozta műveit Budapestre, amelyeket az „egység szobrainak” nevez. Több okból teheti ezt. Világnézeti megfontolásból és a formák egyeztetéséből, vagy azért; mert Budapesten tanult az Iparművészeti Iskolán, Bukarestben él; életműve népeink barátságának építését szolgálja. Fogalmazása messzemenően európai és XX. századi egyben: magyar, román forrásokat egyaránt számba vesz, nevezzék az előképet Medgyes- sy Ferencnek, Brancusinak vagy akár Henry Moore-nak, mindig új mű és Balogh Pé- ter-alkotás lesz belőle. Az egység szobraival ars poeticáját hangoztatja. Ez az egység többrétű. A realizmust bővíti új elképzelésekkel, az eszme, a forma friss és új hajszálgyökereivel, s ez a sokszoros egységre törekvés barátságot, nyugalmat, békét, kibontakozást szervez emberek és népek között. Ö így európai, így szobrász. Balogh Péter: Teremtés HU HÉTVÉGI MELLÉKLET 1983. november 26. ködoszlató voltuk, tudományos nóvumuk ad különös értelmet. A Babits Mihály száz esztendeje a Babitsról valaha is megfogalmazott ■> írások legjavának csokorba gyűjtésével hívja fel magára az olvasó figyelmét. Azzal, hogy a Pók Lajos tudatos szerkesztői munkája jóvoltából egymás mellé került és kötetté összeállt elemzések, értékelések emberibb embernek láttatják a költőóriást, mint amilyennek az egyoldalú interpretálások némelyike, s az ezek nyomán kialakult közhiedelem tartja. Belia György egészében is nagy haszonnal forgatható könyvének; a Babits Mihály tanulóév ei-nek legértékesebb . része e szempontból a költő származásáról szóló fejezet. A Babits Mihályt, a Gondolat Kiadó „Nagy magyar írók” sorozatának e tanárosan pontos élet- és pályarajzát — a Belia- íráshoz hasonlóan — jórészt Rába György saját, több évtizedes kutatási eredményei emelik az átlag fölé. A kismonográfiák minden tekintetben igényes szerzőinek sorain átsüt a kritika által is kétségbevonhatatlan tény: Belia György és Rába György a legapróbb részletekig uralják a könyvük tárgyául választott babitsi életművet. Ám amíg a Babits Mihály tanulóévei — a Babits Mihály száz esztendejéhez hasonlóan — a legszélesebb olvasóközönség érdeklődését is felkelti, addig Rába György könyve (nyelvezete és részletező előadásmódja miatt) felsőfokú ismeret- terjesztő mű. Tidrenczel Sándor ____________________________j
