Kelet-Magyarország, 1983. október (43. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-11 / 240. szám

4 Kelet-Magyarország 1983. október 11. Lázár György Prágában (Folytatás az 1. oldalról) lista ország gazdaságirányítá­si gyakorlatát, s a tapasztala­tokat mindenütt a sajátos vi­szonyok figyelembevételével lehet alkalmazni. Lázár György és Lubomír Strougal áttekintette a nem­zetközi helyzet fő problémáit és megállapította, hogy a két ország valamennyi megvita­tott kérdésben azonos állás­pontot foglal el. Egyetértet­tek abban, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet és a vi­lággazdasági fejlemények megkövetelik a szocialista országok sorainak szorosabbá zárását. A küldöttségek plenáris ta­nácskozását követően Lázár György és Lubomir Strougal mintegy két órán át tartó négyszemközti megbeszélést tartott. A kora esti órákban Lázár György és Lubomir Strougal aláírta a Gabcsikovo (Bős)— Nagymaros közötti vízlépcső- rendszer felépítéséről szóló államközi szerződés kiegészí­tő okmányát, Marjai József és Rudolf Rohlicek minisz­terelnök-helyettesek pedig az építés során megvalósítandó kölcsönös segítségnyújtási egyezményt módosító jegyző­könyvet. Hétfőn este Lubomir Strou­gal csehszlovák miniszterel­nök és felesége a prágai Cer- nin-palotában vacsorát adott Lázár György és felesége tisz­teletére. A vacsorán a cseh­szlovák és a magyar kor­mányfő pohárköszöntőt mon­dott. SZOVJET HŐSI EMLÉKMŰVEK KÍNÁBAN Hejlungcsiang kínai tarto­mány kormánya teljes egé­szében felújíttatott hánom emlékművet, amelyeket a Ja­pán elleni harcokban elesett szovjet katonák emlékére emeltek a tartomány főváro­sában, Harbinban, 1945-ben — jelentette a kínai hírügy­nökség. A tartományi és a városi vezetők februáronként, a szovjet hadsereg napján koszorút helyeznek el az em­lékműveknél — írta az Űj Kína. COLUMBUS-NAP Amerika nagyvárosainak olasz származású lakossága vasárnap vidám népünne­pélyt tartott az utcákon, a hagyományos Columbus-na- pon. Az Űjvilág génuai felfe­dezőjéről minden évben meg­emlékeznek, de nem veszett feledésbe a történelmi „kon­kurencia” sem. Durham vá­roska mintegy száz polgára igaz, páratlanul rövid: 7,6 méter hosszú útvonalon tar­tott felvonuláson — Leif Ericsson normann hajós em­lékének adózott, aki — állító­lag már fél ezreddel Colum­bus előtt felfedezte Amerikát. Hat ország űrhajósai Budapesten Megkezdődött a nemzetközi asztronautikai kongresszus Megkezdődött a Nemzetkö­zi Űrhajózási Szövetség 34. kongresszusa hétfőn Bu­dapesten, a Duna Interkonti- nentál-szállóban. A tanácsko­záson — melyen 35 ország több mint 600 szakembere vesz részt — a nemzetközi együttműködés továbbfejlesz­tésének módjait vitatják meg a tudósok. A hétfő délelőtti ünnepé­lyes megnyitón a vendéglá­tók képviseletében Kónya Al­bert, az MTESZ társelnöke, a szervező bizottság nevében Ál­mór Iván, a központi aszt­ronautikai szakosztály elnöke köszöntötte a résztvevőket. Ezután Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Miniszterta­nács elnökhelyettese mondott megnyitó beszédet. Rámuta­tott: az űrhajózás tudománya segíti az emberiséget abban, hogy bővítse energiaforrása­it, jobban hasznosítsa a ten­gereket, eredményesebben szálljon szembe a sok népet még ma is fenyegető éhín­séggel. — A Magyar Népköztársa­ság kormánya örömmel vál­lalta, hogy otthont adjon a Nemzetközi Űrhajózási Szövetség kongresszusának, mert úgy véli, hogy ezzel nemcsak egyes szakterületek képviselőinek eszmecseréjére ad lehetőséget, hanem hozzá­járul az országok közötti jobb megértéshez és együttműkö­déshez. Roger Chevalier, a Nem­zetközi Űrhajózási Szö­vetség elnöke elmondotta: az idei kongresszus alkalmat ad ara is, hogy megemlékezze­nek Kármán Tódorról, a Ma­gyarországon született tudós­ról, aki jelentős munkát vég­zett a repüléstudomány to­vábbfejlesztésében. A szülő­földjén rendezett tanácskozás a legfontosabb témát tűzte napirendre: hogyan működ­hetnek együtt a világűrben békésen a különböző orszá­gok. Az elnök üdvözölte a ta­nácskozáson megjelent szov­jet, amerikai, bolgár, lengyel, magyar és román űrhajóso­kat. A tanácskozáson többen rá­mutattak, hogy a nemzetközi együttműködés szélesítésével oldhatók meg olyan nagysza­bású programok, amelyeknél például 40—50 műholdat kell bevonni a kutatás során a megfigyelésbe. így a legjelen­tősebb űrkutatási szervezetek is törekednek az együttmű­ködés bővítésére. Az Interkozmosznak, a szo­cialista országok űrkutatási szervezetének közreműködé­sével indiai és francia szput- nyikokat juttattak el a világ­űrbe. Jól halad a Vénusz és a Halley üstökös kutatására kidolgozott Vega-program megvalósítása, amelyben 8 ország kutatói, köztük ma­gyar tudósok is részt vesznek. A szakemberek ma még vi­szonylag keveset tudnak az üstökös összetételéről. Az égi­test 76 év után 1986-ban kö­zelíti meg ismét a Földet, akkor kerül olyan távolságba, hogy különböző műszerekkel elvégezhetők a tudományos vizsgálatok. A program sze­rint a 8 ország szakemberei többek között a megfigyelés­ben, az ahhoz szükséges mű­szerek kidolgozásában, az üs­tökös röppályájának mérésé­ben működnek együtt. Jelen­leg még igen messze van az üstökös, de a kutatók már egy éve folyamatosan figyelik pályáját a tudományos prog­ram pontos meghatározása ér­dekében. Sally Ride amerikai űrha­jósnő és Frederick Hauck űr­hajós beszámoltak az újság­íróknak az űrben végzett kí­sérleteikről, a súlytalanság állapotában szerzett élménye­ikről. ★ Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhe­lyettese és Czinege Lajos honvédelmi miniszter hétfőn fogadást adott a nemzetközi asztronautikai kongresszus résztvevőinek tiszteletére. Á hét végén találkozik Gromiko-Genscher Becsben Moszkvában es Bonnban hétfőn hivatalosan bejelen­tették, hogy Andrej Gromiko, a Szovjetunió Minisztertaná­csának első elnökhelyettese, külügyminiszter és Hans- Dietrich Genscher nyugatné­met alkancellár, külügymi­niszter a hét végén kétnapos tárgyalásra Bécsben találko­zik egymással. A találkozó hírét hétfőn Fred Sinowatz osztrák kancellár szóvivője is megerősítette. Mint az MTI bécsi tudósí­tója ezzel kapcsolatban em­lékeztet rá, a szovjet és a nyugatnémet külügyminiszter találkozóját eredetileg New Yorkba, az ENSZ-közgyűlés ülésszakának idejére tervez­ték, de Andrej Gromiko az Megnyílt a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség 27. ülése Bécsben. (Kelet-Magyarország telefotó) (IAEA) Zénón Cipris negyvenéves, eredeti foglal­kozása jogász. Saabolcs-Szatmár lengyel test­vérmegyéjében, Rzeszówban a LEMP vajda­sági bizottságának ideológia titkára. Nemré­giben került erre a posztra. Láthatóan fáradt, de tele van energiával és szívesen szánt arra másfél órát, hogy válaszoljon a Kelet-Ma­gyarország — az ottani területi újság, a No- winy magyar testvérlapja — néhány kérdé­sére. — Mi magyarok három éve aggódó figye­lemmel kísérjek a Lengyelországban történ­teket: Szabolcs-Szatmárban érthetően a rze- szówi vajdaság áll az érdeklődés homlokte­rében. Hogyan ítéli meg a terület jelenlegi helyzetét? — Lengyelországban a helyzetet nem lehe­tett, s ma sem lehet egyformának minősíteni. Itt, a mi területünkön a Szolidaritás befolyá­sa korántsem volt olyan erős, mint például Gdanskban, vagy másutt. Vajdaságunk jelen­legi helyzete — abból is kiindulva, hogy itt korábban nem voltak nagy megmozdulások — jónak mondható. Nem udvariasságból mon­dom: ehhez jelentősen hozzájárult területi pártlapunk, amely az elmúlt három évben megőrizte elviségét, a szocialista ideológia ta­laján dolgozott. Ez kedvezően befolyásolta a gondolkodást, s ma is a valóságnak megfele­lően tükrözi a hangulatot. — A helyzet jobb megértéséhez kérdezem: milyen a gazdasági élet? — A termelés folyamatosan növekszik, s a prognózisok is ezt a jó tendenciát jelzik. A légkör az üzemekben javul, nagy figyelmet fordítunk az új szakszervezetek alakulására. Újságunk naponta külön rovatban ad hírt ezekről, s immár nem kevés e rovat terjedel­me. Konkrét számokban: az év eddigi nyolc hónapját tekintve — az elmúlt év hasonló időszakához képest — tizenegy százalékkal nőtt vajdaságunkban az ipari termelés. Ez gya­korlatilag nehezen mérhető — bizonyítható eredmény, mégis azt mutatja, hogy az irány nem rossz. Iparunk termelése 1982 májusától emelkedő. Ez is az egyik előnyünk másokhoz képest, hiszen az ország egyéb részein csak később indult el ez a folyamat. — ön szerint itt miért alakul kedvezőbben a termelés? — Ez nagymértékben összefügg a légkörrel. Két legnagyobb üzemünk — a mieleci repülő, gépüzem és a rzeszówi műszergyár — nagy kooperációs partnere a Szovjetunió. Ezek az üzemek onnan pontosan kapják a termelé­sükhöz szükséges nyersanyagot. A vajdaság sok üzeme azonban nyugati termékeket dol­gozott fel korábban és a nyugati piacokra orientálódott. Miután a nyugatiak lengyelel­lenes gazdasági szankciói életbe léptek, az ilyen üzemek képtelenek a korábbi szinten termelni, sőt erőteljesen visszaestek. Két nagy baromfitelepünk például amerikai takarmány­ra alapozott, de a szállítások leálltak. Ennek ellenére negyvenezer tonna baromfihúst pro­dukáltak tavaly a telepek. Nagy dolognak tartjuk ezt. Mit tehetnek ebben a helyzetben a pro­paganda munkásai? — Elsőrendű feladatunk a párt politikáját megértetni. Mire gondolok? Gyakorlatilag és leegyszerűsítve arra, hogy azt kell megértet­nünk minden emberrel: saját munkájának eredményével találkozik a boltokban. Ha ja­vul a fegyelem, ha jól vizsgázik a gyakorlat­ban a gazdasági reform, ha stabilabb és ter­melékenyebb lesz a gazdaság, akkor lesz jobb az ellátás a hazai piacokon. — Jártam a boltokban, ön milyennek, jó­nak tartja az ellátást? — Közel sem. De ehhez tudni kell, hogy két évvel ezelőtt egy élelmiszerboltban mindösz- sze egy üveg ecet, ha volt. Ma nagyon kevés üres boltot fog találni nálunk. Lehet, hogy ami ott van, az magyar szemmel semmi, de a mi számunkra igen sok ... Húsnak, lisztnek, kenyérnek, tejnek, cukornak mindenütt és ál­landóan lenni kell. Kenyeret sosem adtunk jegyre, zsírt, olajat, margarint pedig ma már jegy nélkül adhatnak. Igaz, csokoládéból csak a kisgyerekeknek és csupán havi egy tábla jut, — ha van. S a ruházat sem divatos és igen drága, de már van. A helyzethez tarto­zik, hogy rengeteg pénz áramlott ki koráb­ban. A Szolidaritás szinte mást sem csinált, mint sztrájkot hirdetett, ugyanakkor bért emelt, s e mögött nem volt magasabb telje­sítmény és több áru. Ebből a helyzetből a ki­lábalás nem egyszerű. Munkánk hatékonysá­gát a gyakorlat méri — ez az egyedüli mód­szer a bizonyításra. Ügy véljük átbillentünk a holtponton, s továbbhaladhatunk. Ez meg­követeli mindenekelőtt a párttagsággal való szüntelen találkozást, folyamatos párbeszédet. Törvény, hogy a pártbizottság minden titká­rának, a megyei pártapparátus minden dol­gozójának kint kell tartózkodni az életben, az emberek között. Nézze meg, most is alig ta­lál embert a pártszékházunkban... — ön láthatóan fáradt. Elmondaná merre járt az elmúlt hetekben? — Szeptemberben négyszer voltam a diá­kok között, beszélgettem az újságírókkal, a kultúra területén dolgozókkal. Nyílt és ke­mény találkozások voltak, olyan beszélgeté­sek, ahol nyoma sincs az úgynevezett parádés látogatásoknak! Mozgalmasak a napjaink. Eddig az évben százötvennél több ilyen be­szélgetésen vettem részt, amelyekről ponto­san informáljuk a pártvezetést, de a beszél­getések résztvevőit is. „Szerviz” címmel infor­mációs bulletint jelentetünk meg hetenként. Ez hasznosan segít a szélesebb körű párbe­szédben. E találkozásokon mindig konkrét gazdasági, társadalmi kérdések vetődnek fel, jó lehetőség ez álláspontunk kifejtésére. — A pártban is tapasztalni a kedvező vál­tozás jeleit? — Igen. Elsőrendűen fontos, hogy míg ko­rábban a taglétszám csökkent, ma növekszik. Nem egyszerűen arról van szó, hogy az em­berek belépnek a pártba. Olyan pártba lép­nek be, ahol komoly munkát szükséges vé­gezniük! Korábban pontosan ez hiányzott a politikából. A pártról szólva: a legfontosabb­nak természetesen az alapszervezeti munkát tartjuk. A Szolidaritás alapszervezeteinket erősen megbontotta. A párt tagjainak egy ré­sze minden körülmények között jót, szocializ­must akart. Egy másik része a Szolidaritást tartotta jónak, egy harmadik viszont mindent tagadott. Volt végül a többség, a korábban joggal csalódott, s közömbössé vált a jövő iránt. Nagy dolog, hogy ezek az emberek — mert végül is felvetődött a kérdés, hogy mi. vagy a Szolidaritás — magukhoz tértek és mind aktívabbá válnak. Talán nem mond el mindent, de sokat sejtet megmozdulásaink aránya. Idén hét és fél millió május elsejei felvonuló tett hitet Lengyelországban a szo­cializmus mellett. Rzeszówban az emlékmű előtti felvonulási téren nem volt elég hely, még a környező utcákban is álltak. — Ezek ellenére mégis tengernyi a gond! Hol van a problémák gyökere? — A gazdaságban. Az iparban, amelyet ko­rábban erősen túlméreteztek, a munkás- és szakemberhiányban, a szervezésben, a fegye­lemben. Szóltam a nyugati importhiányról, ami miatt sok nyersanyagot nélkülözünk, hi­telt nyugatról nem kapunk. Ebbe a helyzet­be játszanak bele a korábbi politika torzulá­sai, amelyek erőteljesen megzavarták a párt és a tömegek, a párt és a párttagság együtt­működését. Hozzájárult a helyzet kialakulá­sához, hogy bár akkor is jártak a vezetők a munkahelyekre, ám azok a találkozások túl­nyomórészt formálisak voltak, amelyeket in­kább a protokoll, mint az őszinte beszélgeté­sek jellemeztek. Ezért is kell újból megte­remteni a bizalmat a hatalom és az emberek között, elérni, hogy higgyenek nekünk. Ez a kulcskérdés. És egyúttal meg kell birkóznunk a megkeményedett nemzetközi gazdasági-po­litikai körülményekkel is. A Szabad Európa, Amerika Hangja és a sok más nyugati rádió- állomás a nap minden percében bombázza az emberek fejét, tagadva — kétségbe vonva a jobbításra irányuló erőfeszítéseinket. Ebből a magyarok is láthatják, milyen rendkívüli helyzetben dolgozunk. Lengyelország a kapi­talizmus és a szocializmus harcának jelentős terepe. — Meg tud válaszolni a lengyel vezetés e kérdésre: hogyan tovább? — Erősíteni a bizalmat, a kapcsolatot a tö­megekkel — e nélkül bármit elérni lehetet­len. Terjeszteni akarjuk bevált módszerein­ket. Alapvetően javítjuk a kapcsolatot a mun­kásakkal, hogy senki ne a nyugati adóknak higgyen, hanem a pártnak és világos prog­ramjának, s tisztán lássák: az értük van, a párt nekik akar jót. Ez sem egyszerű ilyen körülmények között. De ezen múlik a terme­lés, az ellátás, a holnapi munkalehetőség. Fontos teendőnk nemzetközi téren a kapcso­latok erősítése a testvéri szocialista országok­kal, nem utolsósorban éppen a magyarokkal ezen belül Szabolcs-Szatmárral, testvérme­gyénkkel, — ebben is nagyok a tartalékaink. A szocializmus- és szovjetellenes propagan­dával nagyon sok példát tudunk szembeállí­tani: a barátság gyakorlati megnyilvánulá­sait. Sokat mond az is, hogy a Lengyel- Szovjet Baráti Társaságnak vajdaságunkban ma 70 ezer tagja van! — Az ideológiai offenzívában látjuk a párt­munka fő feladatait. Közelebbről: a fiatalok megnyerésében, hiszen az elmúlt három év­ben erősen félreinformálták őket. Szerencsé­re közülük is sokan másként látják már a dolgokat. Újra szerveződött az ifjúsági szö­vetség. Vitáink alapján közelednek hozzánk a fiatalok. A hazaszeretet és az internaciona­lizmus eszközeivel is igyekszünk hatni rájuk, s mindenekelőtt világossá akarjuk tenni előt­tük, hogy csak a jó munka, a tanulás — és kizárólag az — jövőjük egyetlen biztosítéka. Talán apró a példa, de nekünk sokatmondó: az utóbbi hetekben 25—27 éves fiatalok je­lentkeznek a pártba. Alakulnak a fiatalok la­kásépítő szövetkezetei, amelyeket az ifjúsági szervezet irányít. A cél, hogy az ifjúsági szer­vezet is megújuljon, hagyja el a formális vo­násokat. Az első kívánalom irántuk a szolid, jó munka, a szabad idő okos szervezése, fel- használása. — Hozzá kell szoknunk a vitákhoz. Hasz­nálható, rövid és nyomós érvekre van szük­ség, hogy a lakosság velünk jöjjön minden célért, s ellenségeinknek ezt a még törékeny stabilitást ne sikerüljön megzavarni. Őszinte és mindennapos párbeszéd a néppel: ez az egyetlen lehetőségünk a sikerre. Kopka János Megküzdeni a bizalomért Interjú Zénón Cipris-self a LEMP Rzeszúw vajdasági Bizottsága titkárával amerikai kormány magatar­tása miatt nem vehetett részt az ülésszakon. A hír szerint kétnaposra tervezett tanács­kozások középpontjában vár­hatóan a NATO tervezett ra­kétatelepítése áll. A bonni kormánynak különleges érde­ke fűződnék a genfi fegyver­zetkorlátozási tárgyalások si­keréhez, hiszen azok kudarca esetén az új amerikai rakéta­fegyverek többségét az NSZK területén telepítenék. A terv végrehajtása ellen heves el­lenállás tapasztalható az NSZK közvéleményében is — s ez egy okkal több lenne rá, hogy a bonni külügyminisz­ter a korlátozási megállapo­dás sikere érdekében fejtsen ki erőfeszítéseket. Nyilvánvaló, hogy a Szov­jetunió változatlanul ki­egyensúlyozott, a felek biz­tonságát figyelembe vevő megállapodás mellett van a genfi tárgyalásokon és kéSz — amint már ismételten je­lezte — az egyenlőségen ala­puló kompromisszumra is, mutatnak rá az osztrák fővá­rosban, amely már hagyomá­nyosan ad helyet magas szin­tű kelet—nyugati eszmecse­réknek. Mint az MTI moszkvai tu­dósítója megjegyzi, Andre; Gromikónak és nyugatnémet kollégájának ebben az évben már két alkalommal is lehe­tősége volt tárgyalni egymás­sal. Januárban a szovjet dip­lomácia vezetője járt Bonn­ban, míg Hans-Dietrich Genscher július elején Kohl kancellár társaságában járt a szovjet fővárosban, ahol kü­lön megbeszélést is folytatott a szovjet külügyminiszterrel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom