Kelet-Magyarország, 1983. október (43. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-09 / 239. szám
4 Kelet-Magyarország 1983. október 9. Események címszavakban HÉTFŐ: A Brit Munkáspártnak új vezére van Neil Kinnock, s új alvezére Boy Hattersley személyében — Az amerikai AFL—CIO szakszervezeti szövetség Mondale demokrata elnökjelölt mellé áll — Mitterrand megnyitja Vittelben a francia—afrikai csúcsértekezletet KEDD: A Pravda szerkesztőségi cikkben utasítja vissza az elfogadhatatlan, fölényre törekvő amerikai álláspontot a genfi tárgyalásokon — A hónap közepére összehívják a Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottságát — Ilji- csov külügyminiszter-helyettes vezetésével szovjet küldöttség érkezik Pekingbe — Helmut Schmidt Budapestre érkezik — Általános sztrájk Argentínában SZERDA: Oleg Trojanovszkij ismerteti az ENSZ-ben a nukleáris veszély csökkentésével kapcsolatos új szovjet javaslatokat — Tüntetéssorozat Chilében Pinochet ellen — Jelképes munkabeszüntetés az NSZK-ban a békéért és leszerelésért — Ellenforradalmárok gépének lelövése Nicaraguában CSÜTÖRTÖK: A nyugat-afrikai Niger Köztársaságban államcsínykísérletet hiúsítanak meg — Több ezres tömeg követeli Manila főterén Marcos elnök lemondását — Az amerikai szenátus elfogadta Reagan javaslatát: jövőre 251,4 milliárd dollárt költenek katonai célokra PÉNTEK: Reagan amerikai elnök hozzájárul, hogy megalakuljon újraválasztási bizottsága, azaz kifejezi indulási szándékát az 1984-es választáson — Észak-lrországban ismeretlen fegyveresek agyonlőnek két rendőrt — A szikh szeparatizmus szélsőségeseinek véres cselekedetei miatt központi irányítás alá helyezik Pandzsáb szövetségi államot SZOMBAT: összetűzések az el-Fatah Arafat párti és lázadó egységei között Libanon északi részén — A NATO-köz- gyűlés felszólítja a katonai szervezet kormányait a decemberi rakéta-telepítés előkészítésére — Több demokrata ellenjelölt — köztük Mondale és Glenn — síkra- szállnak a szovjet—amerikai viszony javításáért — Tiltakozó megmozdulások, tüntetések Madridban, Nyugat- Berlinben és Bonnban az amerikai rakéta-telepítés ellen A hét három kérdése O Mit jelentenek a nukleáris veszély csökkentésére tett új szovjet javaslatok? Az a három indítvány, amelyet Oleg Trojanovszkij, a Szovjetunió állandó ENSZ- képviselője terjesztett elő a világszervezet közgyűlésének ülésszakán, önmagában is jelentős, fontos békelépés. A javaslatok azonban még szembetűnőbben sokatmon- dóak, ha arra gondolunk, hogy akkor hangzottak el, amikor Genfben két, most már párhuzamosan folyó szovjet—amerikai tárgyaláson ül egymással szemben a két nagyhatalom tárgyalóküldöttsége: az eurorakéták kérdéséről és a stratégiai fegyverekről folyik a párbeszéd. A szovjet fél mindkét tárgyalásim a fegyverzetcsökkentés, a kölcsönös biztonság alapján kialakítandó leszerelés álláspontját fejti ki. Az első New York-i indítvány ugyanis a nukleáris fegyverek gyártásának, fejlesztésének és telepítésének teljes befagyasztását javasolja — azaz mindkét genfi tárgyalás számára időt, lehetőséget kíván biztosítani a kompromisszumos megállapodás eléréséig. A második javaslat azt ajánlja: nyilvánítsa — külön nyilatkozat formájában — a világszervezet az emberiség elleni legsúlyosabb bűncselekménynek a nukleáris háború kirobbantását, a harmadik javaslat egy olyan szerződés kidolgozását ajánlja, amely megtiltaná az erőszak alkalmazását a világűrben, betiltaná a műholdelhárító fegyvereket. A szovjet javaslatok félreérthetetlenül a fegyverkezési hajsza megállítását kívánják elősegíteni egy olyan időszakban, amikor az amerikai szenátus már jóváhagyta a jövő esztendő elképesztő összegű, több mint kétszázötven milliárd dolláros katonai költségvetését. A befagyasztási javaslat megfelelő megvilágításba helyezi az USA nagy reklámmal bejelentett úgynevezett „leépítési tervét” is, amely szerint az amerikaiak készek számszerűen csökkenteni a meglévő nukleáris tölteteket, ám a leszerelt robbanófejek helyett kevesebb, de új típusú robbanófejeket szerelnének rakétáikra. Ez nem más, mint a modernebb, veszélyesebb technológia hivatalos „engedélyeztetésének” javaslata, más szóval kísérlet a fegyverkezési hajsza folytatására, ezúttal olyan módon, hogy egyenesen az első csapásmérő fegyverek gyártására is lehetőséget kapjon a Pentagon. O Tárgyalások harmadik fordulójától? Ka visszapillantunk 1982. októberére és az idei márciusra, az Ilji- csov és Csien Csi-csen külügyminiszter-helyettesek mostani tárgyalásait megelőző konzultációkra, feltétlenül bizonyos haladásról beszélhetünk. Ennek jele az is, hogy nemrégen tett hivatalos látogatást — sok év óta elsőként meghívott kormányvendégként — Pekingben Mihail Kapioa szovjet külügyminiszter-helyettes. Kapica megbeszélései után a kapcsolatok igen lassú, de tényleges javulásáról beszélt. A mostani találkozótól elsősorban a kétoldalú kapcsolatok kérdésében várnak előrelépést. Pekingben elsősorban arra gondolnak, hogy növelhető a gazdasági kapcsolatok volumene; régóta szó van több kínai nehézipari üzem szovjet közreműködéssel történő korszerűsítéséről. Ehképzelhető a kulturális kapcsolatok területén történő előrelépés is. Lehetséges, hogy növelik a két ország ösztöndíjasainak számát — most 10 kínai diák tanul szovjet, 10 szovjet diák pedig kínai egyetemeken. © Mi a háttere az argentínai általános sztrájknak? Egy napra bénította meg Argentina életét az általános sztrájk: álltak a gyárak, zárva voltak a boltok, üresek voltak a hivatalok, nem volt újság, leállt a tömegközlekedés, még nemzetközi légijáratok sem indultak. A dolgozók százezrei az október végi választások (egyszerre választanak elnököt és törvényhozó testületet) előtt erejüket és elszántságukat akarták megmutatni a kormányzó katonai juntának. A junta és vezetője, Reynaldo Bignone tábornok ugyanis célzott a választások esetleges elhalasztására, arra hivatkozva, hogy az országban „súlyos zavarok, gazdasági bomlás” körülményei között nem lehet sorsfordító politikai döntéseket hozni. A junta megbízásából tartóztatta le egy tartományi bíró Julio Gonzalez de So- lart, az Argentínai Központi Bank elnökét, majd az elnök távollétében a katonai kormány felfüggesztette a tárgyalásokat a külföldi hitelezőkkel az ország adósságainak átütemezéséről. Három hónappal később aztán a bankelnököt szabadlábra helyezték — a külföldi hitelezők ekkor hozzájárultak, hogy a Nemzetközi Valutaalap fontolóra vegye a kilátásba helyezett 830 .millió dolláros új hitel folyósítását. A bankelnök azok közé a gazdasági vezetők közé tartozik, akik a hónap végén tartandó választásokon Italo Luder peronista jelölt mellé álltak. Luder nemcsak a szigorú takarékossági politikával, új munkaalkalmak teremtésének ígéretével győzött a különböző peronista áramlatok közötti küzdelemben és nyerte el a jelöltséget, hanem azzal is, hogy közölte: ha megválasztják elnökké, első törvényerejű rendeletével bíróság elé állíttatja mindazokat, akiket az ország gazdasági és katonai csődjéért felelősnek kell tartani. Bíróság elé kell állnia azoknak a tiszteknek is, akik mintegy hét-nyolcezer nyomtalanul eltűnt személy sorsáért felelősek: ezeket az „eltűnteket” a tiszti bandák ölték meg. A sztrájk jelszavai között a legélesebbek éppen azok voltak, amelyek a junta mostani és előbbi vezetőinek bűneit, gyilkosságait, gazdasági kártevését emlegették. A hadsereg már régóta megosztott, a bankelnök letartóztatása utolsó, kétségbeesett kísérletnek volt tekinthető, a választások megakadályozására. A tömegek pedig az egynapos sztrájkkal azt üzenték a tiszturaknak: a hónap végén tá- vozniok kell a hatalomból. Gárdos Miklós A héten tartotta kongresszusát az Osztrák Szakszervezeti Szövetség (ÖGB). Képűnkön: a tanácskozás megnyitóján megjelent Kircbsláger köztársasági elnök (középen) és Steger aikancellár is. Bűnös logika A tekintélyes moszkvai külpolitikai hetilap, a Novoje Vrermja egyik legutóbbi számában figyelmet felkeltő cikket közölt „A politikai kalandorság bűnös logikája” címmel. A Szovjetunió légterébe szándékosan behatolt és igen fontos hadászati objektumok kikémlelésére vállalkozó dél-koreai repülőgép személyzetének gondosan előkészített akcióját egy átfogó provokáció, egy messzebre mutató veszélyes terv részének minősíti. A Reagan-kormány célja, hogy szovjetellenes hisztéria felkorbácsolásával — középpontban Japánnal — még inkább összekovácsolják a Washington, Tokió, Szöul katonai háromszöget, az eddiginél is jobban aktivizálják az Egyesült Államok katonai tevékenységét ebben a térségben, s ezen az alapon kiépítsék a békés jellegűnek egyáltalán nem nevezhető szélesebb csendes-óceáni biztonsági rendszert — állapítja meg a Novoje Vremja. A Reagan-kormány nagyravágyó militarista programjait, birodalmi ábrándjait ismerve, aligha lehet kétséges, hogy a szocialista világrend- szer, s ezen belül elsősorban a Szovjetunió bekerítését célzó irányvonalának realizálása új szakaszába lépett. Ahogyan Nyugaton az atlanti tömbbel létrehozták a „harapófogó” egyik szárát, ugyanúgy Távol-Keleten is ki akarják alakítani a másik szárat képező agresszív államcso- portosulás katonai-szervezeti együttműködésének feltételeit. Már a dél-koreai repülőgép prokovatív határsértése előtt is megfigyelhető volt az az amerikai törekvés, hogy ezt a folyamatot felgyorsítsák. Az Egyesült Államok példát mutatott japán és dél-koreai szövetségeseinek az agresszív előkészületek fokozásában. A Counterspy című jól értesült washingtoni folyóirat szoros összefüggést lát a kémrepü- lőgép ügye és az amerikai fegyveres erőknek a Csendesóceán nyugati térségében megélénkült tevékenysége között. Az, hogy a haditengerészeti és a légierők — azaz a 7. flottához tartozó kötelékek — működési körzeteiket egyre közelebb helyezik a Szovjetunió határaihoz, sok mindent elárul a Pentagon szándékáról. Ma már ebben az övezetben, ahol azelőtt csupán egy repülő magasabb egység állomásozott, repülő- gépanyahajókkal megerősített csapásmérő flottacsoportok vannak állandó bevetésre készen. A PACOM (US. Pacific Command), vagyis az Egyesült Államok csendes óceáni parancsnoksága alárendeltségébe tartozó mintegy 474 000 tengerésznek, 140 hadihajónak és 1100 harci repülőgépének nagyobb része Dél-Koreában és Japánban települ, közvetlenül a Szovjetunió távol-keleti területeinek szomszédságában. Hogy a szárazföldi harcászati légierő potenciális lehetőségeit megnöveljék, máris 36 darab F—16-os gépet helyeztek él a koreai félsziget déli felében. Két éven belül ugyanebből a géptípusból 46 darabot akarnak állomásoztatni a japán Misawa légibázison. A több mint ezer kilométer hatósugarú vadászbombázók atomfegyverek továbbítására is alkalmasak. Ezzel párhuzamosan a Pentagon azt tervezi’ hogy a 7. flotta úszó egységeinek fedélzetén robotrepülőgépeket telepítenek, ezen kívül a Dél-Koreában lévő 40 000 főnyi amerikai erőket ugyanolyan közepes hatótávolságú nukleáris rakétákA japán Szaszebóban tüntetők tiltakoznak az Enterprise nevű amerikai repülőgép-anyahajó látogatása ellen. kai látják el, mint a Nyugat- Európában tartott csapataikat. A washingtoni admin isz- ráció most — meglovagolva a mesterségesen szított szovjet- eHenes kampányt — azt követeli távol-keleti partnereitől, kövessék ők is az USA-t a katonai erőfeszítésekben. Reagan elnök közelgő novemberi látogatása során (aligha véletlen, hogy Japánba és Dél-Koreába most megy el) nyilván első helyen szerepelnek majd az úgynevezett biztonságpolitikai kérdések. Tokióban a Nakaszone-kormány minden bizonnyal ismét hitet tesz a kormányfő ama korábbi elkötelezettsége mellett, hogy Japánt „elsül lyeszthetet- len repülőgépanyahajóvá” változtatják, s hogy az „önvédelmi erők” készek az amerikaiak oldalán részt venni a tengeri útvonalak ellenőrzésében, válság esetén pedig a stratégiai fontosságú szorosok lezárásában. Minden bizonnyal nem véletlen, hogy egyedül az idén öt nagyméretű amerikai—japán haditengerészeti és iégigyakorJatot rendeztek, vagy rendeznek még a hátralévő hónapokban, éppen ennek az elképzelésnek a jegyében. A mili tarizmus szellemét éle&zgető japán vezető körök nemcsak az Egyesült Államokkal, hanem a dél-koreai rezsimmel is „szent szövetségre” léptek. Tokió nagyarányú kölcsönökkel, segélyekkel támogatja a több mint 600 ezer főnyi hadsereget fenntartó szöuli katonai diktatúrát. Pák Csőn Hi, a junta feje, amikor vendégül látja majd Reagan elnököt, az egyre erősödő japán— dél-koreai katonai kooperációról valószínűleg éppúgy számot ad, mint arról, hogy az idei „Team Spirit ’83”-as hadgyakorlat — amelyen 70 ezer amerikai és 118 ezer dél-koreai vett részt február l-.től április 15-ig — kitűnően sikerült. De nemcsak erről lesz sző Szöulban, hanem arról is — amint ez a Ryong Hap hírügynökség kommentárjából kitűnik —, hogy az amerikai elnök „a partnereket előreláthatóan egy szovjetellenes blokk megalakítására hívja fel” és ebben a globális stratégiában — Japán mellett — Dél-Ko- reámak „kiemelt szerep jut majd”. Nos, hát ilyen háttér motiválja Ronald Reagan jövő hónapi távol-keleti útját. Ezek után könnyebb megérteni, kiknek és miért volt szükségük arra- a politikai kalandorságira, amely végül is a dél-koreai Boeing—747-es katasztrófájával végződött...
