Kelet-Magyarország, 1983. október (43. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-07 / 237. szám

1983. október 7. Kelet-Magyarország 3------------------------------------------------------------------------->1 Helyben dönteni I smét lesz elöljáróság. Ha ennek örülünk, azért van., mert azt jelenti, hogy azok a fajivak, melyek az utóbbi másfél évtizedben társként csat­lakoztak egy központibb szerepet betöltő községhez, s így egy távolabb lévő ta­nácshoz tartoztak, most egy — vagy több — fokozattal önállóbbak lesznek, mint eddig voltak. És talán nem túlzás így fogalmazni: vi&z- szanyerhetik önbecsülésü­ket is. Természetesen korántsem az érzelmi momentumok a döntőek, ha a választási tör­vénytervezettel kapcsolato­san az újra megszülető elöljáróságok szerepét mél­tatjuk, hanem annak gya­korlati oldala. Igaz, nincs még pontosan kimunkálva az elöljáróságok szerepe, jogköre, hiszen a mostaná­ban lezajlott országos vita erről is szólt, de az biztos, hogy számos ügyet ismét ott intéznek majd, ahol azok keletkeztek, s azok intézik, akik az adott környezetben élve esetleg jobban érzik a felvetődött problémák nagyságát. Van a tervezetnek egy ki­mondottan praktikus olda­la is. Nevezetesen: időt és pénzt takaríthat meg a társközségben élő állam­polgár, ha nem kényszerül minden ügyével, akár egy anyakönyvezéssel, egy ki­sebb horderejű adóüggyel — vagy bármi mással — a székhely községbe szalad­gálni. Persze — miként ezt ta­nácsi vezetők is megfogal­mazták —, ez még nem le­het minden. Mert lehetővé kell tenni azt is, hogy a közös költségvetés bizo­nyos hányadával helyben rendelkezzenek, helyen döntsék el, hogy hol és mit létesítenek a pénzből. Azt hiszem, ez rendkívül fontos dolog, mert a gazdálkodás részbeni önállósága ered­ményezheti azt, hogy a kö­zösség, az elöljárósággal rendelkező falu felnőttnek érezhesse magát. Lehet, sántát a hasonlat, de úgy gondolom: a szék­helyközségek és a társköz­ségek, a tanácsok és az elöljáróságok közti vi­szonynak hasonlítania kell arra a családra, ahol a gye­rekeket valódi helyzetük­nek megfelelően felnőtt­ként kezelik, önállóságot is adnak nekik, ami persze nem zárhatja ki a minden gyerekére egyformán fi­gyelő családfő szükség- szerinti beleszólását. E gy ideje már megszűnt a szerepkörnélküliség rossz szájízt teremtő státusa. S ha minden jól megy majd, az elöljárósá­gok révén valódi szerephez juthat a legkisebb község is, a saját sorsát illetően mindenképp. S. Z. V______________________________y Vásárosnaményban az ÉPSZER kivitelezésében hagyomá­nyos és új eljárással épül a főút mellett egy négyszintes la­kóház. (elek) Osztrák megrendelésre gyárt 30 ezer darab raklapot a Felső -tiszai Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság tiszalöki telepe. (Császár Csaba felvétele) Negyedmilliárdos beruházás terve Belegrádon Feriit után salakgyapot Tanulmányterv készül a Szilikátipari Központi Kutató és Tervező Intézetben a belegrádi perlitüzem bővítésére. Az elképzelések szerint ide telepítenék Budapestről azt a be­rendezést, amelyen korábban salakgyapotot készítettek, de jelenleg környezetvédelmi okokból nem üzemeltetnek. Az említett szigetelőanyag ugyanis megolvasztott kőzet­ből szálhúzóssal készül és a megszilárdult fiinom szövet meglehetősen porlik, így gyártása a X. kerületben tart­hatatlan volt. — Nem okoz-e hasonló problémát a salakgyapot Sza- bolcs-Sza talárban? — A kér­dést Hoffmann Józsefnek, a perlitüzem gazdasági vezető­jének tettük fel. — A sűrűn lakott világvá­rosban a szálló por tetéz egy sor ugyancsak súlyos veszé­lyeztető tényezőt. Itt Beleg­rádon lakott hely csak az üzemtől távol van, a szántó­földre pedig nem jelent ve­szedelmet az elszálló kőpor, mert végül is nem idegein anyag. A kitelepülést egyéb­ként az is sürgeti, hogy Bu­dapesten nem áll rendelke­zésre elegendő számú mun­káskéz. A perlitgyár vonzáskörze­tében sem dúskálnak a mun­kaerőben, mert elég sokan bejárnak a közeli Nyíregyhá­za üzemeibe, különösen nagy számú közöttük a szakmun­kás, ami eddig nem okozott Ugyan gondot, mert jobbára segéd- és betanított munká­sok dolgoztak a perlitgyár- tásban, a salakgyapot-készí­tő gépekhez viszont szak­munkásokat kell verbuválni, ami nem lesz könnyű feladat. A felmérések szerint a nyolc­van új munkahelyre húsz kilométeres körzetből várha­tó jelentkezés, és minél több helyben lakót szeretnének itthon tartani, mentesíteni az ingázás alól. — Ha beválnak az elkép­zelések, nagymértékben meg­változik az egész gyár arcu­lata — ismertette tovább a tervet Hoffman József. —Ű] szociális létesítményekkel, étkezővel kell kiegészítenünk az eddigieket a megnöveke­dett létszámra való tekintet­tel. És ez csak egy része a körülbelül negyedmilliárd fo­rint értékű beruházásnak. Csak egy része, hiszen az itt emelendő új gyártó épüle­tek mellett két kilométeres tervezők és a kivitelezők ahol csak lehet, alkalmazzák, — Ezek szerint új arcot kap a belegrádi perlitüzem... — Teljesen. Az eddigi ki- lencvenmillió forintos ter­melési értékünket valószínű­leg megkétszerezi, de aligha­nem meg is háromszorozza a profilbővítés. Ennek megfe­lelően gyarapszik jövedel­münk is. Az .sem kis dolog, hogy amennyiben a bővítés megtörténik, márpedig, ha a jóváhagyó pecsét rajta lesz a beruházási dokumentáción, akkor egy év alatt kész le­szünk, akkor a teljes Dunán inneni országrész ellátása a feladatunk lesz. Belegrádon az eddig is si­keres perlitgyártás után je­lentős változás elé néznek, ami vezetőktől, munkásoktól egyaránt sokat kíván majd. Nemcsak a feladatok sokszo- rozódnak meg, hanem a na­gyobb üzem más szemléletet is kíván mindenkitől. Aligha volt véletlen, hogy a buda­pesti „anyagyár” választása éppen Belegrádra esett. A perlitüzem eddigi sikeres munkája jó referencia. Nincs baj az itteniek fogadókész­ségével, amit az is bizonyít, hogy máris tovább gondolták a tervet, és az alapterméket is fel akarják dolgozná kész csőhéjnak, amit már csak rá kell borítani a szigetelendő vezetékszakaszra. Üjabb munkaalkalom, újabb jöve­delemforrás, ahol így elem­zik, fejlesztik a gazdálkodást ritka vendég a veszteség. Ésik Sándor Víztároló Felső­Szabolcsban A Felső-Tisza-vidéki Víz­ügyi Igazgatóság munkája 1983-ban az 570 kilométer el­sőrendű és a 30 kilométeres másodrendű védvonal építé­sén, karbantartásán, ellenőr­zésén kívül a belvízvédelmi védművekre is kiterjed, me­lyek szemléje október 10-én kezdődik. A szemle a vízügy kezelésében lévő 1500 kilo­méter és a társulatok által kezelt további 3000 kilométer hosszúságú csatorna állapo­tára keresi a választ. A belvízrendezési munká­latok közjött a legjelentősebb a felső-szabolcsi beruházás, ahol 140 millió forint érték­ben épül víztároló. Jelenleg a szabolcsveresmarti magas­vezetésű csatorna építése fo­lyik. A télre való készülődésről — mivel a megelőzést, véde­kezési célzó felkészülés egész évben folyamatosan tart. csak annyi említhető meg, hogy a „Jeges IV.” nevű kor­szerű jégtörőhajó, mint min­dig, idén is a tokaji kikötő­ben várja: lesz-e szükség a beavatkozásra? il — Halló! Encsöm-Ben- csöm szövetkezet? — Igen. Itt Mid. Mit óhajt? — Maga az, titkárnők gyöngye? Tulipiros rózsa­szál, szívem egyetlen gyö­nyörűsége, csillagok csil­laga, álmaim álma?! Kap­csolja a főnökét, ha le­het ... — Pirulok, maga kis ellenállhatatlan, újság­írók krémje... A főnök sajnos szabadságon van. Én nem leszek jó? — Nálam csak maga jó, de most éppen arról kelle­ne faggatnom a főnökét, mit csinálnak ebben a dög melegben. — Ez gubancos, kis zse­nim ... Csak szeptember­ben jön vissza, addig sen­ki sem nyilatkozhat. — Na, de édesem, tud­ja, hogy én csak jót írok magukról... — Tudom, de az ukáz, az ukáz. Elnöki utasítás, hogy csak az elnök elv­társ nyilatkozhat a sajtó­nak. Még a főmérnök kar­társ sem, pedig milyen szép baritonja van .. . — Azért kapcsolja, jó? — Halló, itt Meleg. Pa­rancsoljon. — Hűtsd le magad, itt Nyelv­stop! a Eirkász Berci haverod beszél a Hírharsonától! Arról szeretnék írni, mit csináltok ilyen nagy me­legben? — Oké! Megmondom a főnöknek. Két hónap múl­va itt lesz. — Ne ugrass Ottó, hol­nap le kell adnom az anyagot! — Hja öregem, itt rendnek kell lenni! Csak az elnök nyilatkozhat. — Ne hülyéskedj, azt akarom megírni, izzad-e a Józsi bácsi encsöm-ben- csóm szerelés közben... — Ki tudja azt megál­lapítani a mai változó gazdasági helyzetben? — No jó, akkor leg­alább azt áruld el, mit csináltok ma? — Miért pont én? Kü­lönben is, ezt csak az el­nök tudhatja. Lehet, hogy termékszerkezetei vál­tunk útközben. Mit tudom én... — És ez mikor derül ki? — Ha a főnök kimond­ja. — No, de értsd meg, én nem várhatok két hóna­pot! — Nekem meg nincs kedvem egy fegyelmi­hez ... — Szerinted izzad a János bácsi, vagy nem? — Hát az attól függ. Ha mint magánembert kérde­zel, izzad, de ez nem a hivatalos álláspont. Ha le­írod, letagadom. Fordulj bizalommal a főnököm­höz. Fél éven belül bizto­san fogad. — De hiszen akkor már tél lesz ... — No látod? Erről jut eszembe: jöttök síelni? — A fene tudja mi lesz még a télig ... — Akkor meg miért vá­rod tőlem, hogy tudjam, mi van itt most? Tudod mit? Szerzek nektek is príma sítalpakat. A fő­nök is jön, ott bizonyosan tudsz vele beszélni. Kéz­csókom a nejednek. El ne felejtsd: karácsony előtt a Normafánál! Üdv, csécsi/ És ne haragudj öreg, a szabál, az szabál.. . Nem tudom, hogy szabad-e iz­zadnia a János bácsi­nak ... T. Ágoston László iparvágányt is építenék, ép­pen a napokban járták be a MÁV szakemberei a terepet. Gondolnak egyúttal a költsé­gek csökkentésére és szeret­nék bevezetni a gázt Nyírte­lekről. Nemcsak a kőzetol­vasztás lenne így olcsóbb, ha­nem a perlitduzzasztás is. A beruházást komplexen ter­vezik megvalósítani, ami együtt jár a terjedelmes vég­termék raktárainak megépí­tésével, így lassan kinövik a jelenlegi területüket, annak ellenére, hogy jelenleg még van tartalék földjük. Ahhoz, hogy mindennek helye le­gyen, kisajátításra is szük­ség lesz, ami a nyírteleki Dózsa Termelőszövetkezet tábláiból történik majd. — Ahhoz, hogy egy új ter­mék jövedelmezőségét meg lehessen jósolni, nem elég a használati értékét ismerni, biztos piaci kilátásokra is szükség van. — A salalkgyapotra, épp­úgy, mint az építkezéseken felhasznált és szintén álta­lunk gyártott perlitre addig igény lesz, amíg valahol építkezni fognak — bizako­dik Hoffmann József. — A családiház-építési kedv nagy­mértékű megemelkedésével annyi perlit fogy, hogy alig győzzük. Ez a köböl készült gyapot pedig egyszerűen pó­tolhatatlan a szigeteléseknél. A minél kevesebb höveszte- ség elérését pedig most már aligha kell reklámozni. A Pista bácsi E vek hosszú során, kita­vaszodástól az utol­só falevelek hullásá­ig fűzfaseprű sokaságát nyütte-koptatta el István bácsi, mindennap tisztára söpörte az Árak utcai óvo- dia udvarának minden tal­palatnyi területét. A mada­rakkal ébredt, s amikorra megérkeztek az anyukák a kis nebulókkal, már friss homok, tiszta játszótér, fel­gereblyézett udvar várta­fogadta a homokvár-építő­ket, a libikókázókat, a hin­talovak huszárait, a babázó kislányokat. A 72 éves Szopkó István keze munkájától olyan volt ez ,a gyermekparadicsom, mint egy színes, jókedvű vi­rágoskert. Pista bácsi gon­dozta, ápolta, metszette, öntözte az óvoda aranyeső, spirea, jázmin, hybiscus dísz­bokrait, s büszke volt a szé­pen nyírt sövényekre, az ápolt játszótérre. A kicsi­kért csinált mindent — na­gyon szereti a gyerekeket. Október egyik őszies nap­jának reggelén egy szőke kicsi lány meglepődve lát­ta. amikor az óvoda kapu­ján belépett: V_________________ — Édesanya! Nézd csak, nincs felgereblyézve az ud­var, a játszótér. Biztosain beteg lehet Pista bácsi... A kislányka emlékezett rá: az óvoda kertészét, min­denesét, a gyerekek szere­tett Pista bácsiját mentők számították a kórházba. Akkor árválkodott így az udvar, a játszótér, a homok­vár. Aztán felépült, s hamaro­san újra suhogott kezében a seprű, és szép homokdom­bokat varázsolt a gyere­keknek. Hétfőn sarokba állította a kiszolgált seprűt. Ő is pi­henni tér. Vajon ezután ki gereblyézi az Árok utcai óvoda kis birodalmát? Ki gondoskodik friss homok­ról, s kit metszi majd olyan gonddal, szakértelemmel az óvoda díszbokrait? Pista bácsi elköszönt a gyerekektől, az óvónéniktől, dajkáktól, az óvodától, min­denkitől. Sok szeretettel vet­ték körül eddig is, így is búcsúztatták. Farkas Kálmán _______________________/

Next

/
Oldalképek
Tartalom