Kelet-Magyarország, 1983. október (43. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-06 / 236. szám
4 Kelet-Magyarország 1983. október 6. Diagnózis planétánkról „A Föld szinte megrokkan a felhalmozódott fegyverek súlya alaitt” — jelentette ki az ENSZ-közgyűlés általános vitájában Oleg Troja- novszkij, a Szovjetunió világszervezett fődelegáitusa. Ezt a mondatot máris sokat idézi a világsajtó. Alighanem azért, mert nemcsak tartalmában, de hangulatában is jól érzékelteti azt a légkört, amelyben az idei közgyűlés összeült. A helyzet súlyosságát az is tükrözi, hogy ezt a beszédet, a minden ősszel nagy érdeklődéssel várt szovjet állásfoglalást — a sokéves hagyománytól eltérően — nem a Szovjetunió külügyminisztere mondta el. Ilyen körülmények között nem meglepő, hßgy a szovjet állásfoglalás nagyon határozott kifejezéseket használt a- feszültségért felelős erők tevékenységének kritikus elemzése során, Troja- novszkij megfogalmazta azt, amit ezekben a napokban az egész világ érez: hogy elsősorban Washington tevékenysége „minőségileg új dimenziót ad a békét fenyegető veszélynek”. Drámaian komoly megállapítás, de régi igazság az. hogy §z eredményes gyógyítás elengedhetetlen előfeltétele a pontos diagnózis. A szovjet fődelegátus tudományos alapossággal vette sorra a fegyverkezési hajszától kezdve a Közel-Keleten át egészen Közép- Amerikáig a nemzetközi helyzet neuralgikus pontjait és kimutatta a nagyon különböző problémák közös előidézőjét: egy gátlástalanul harcias, csak a saját fölényének megteremtésével törődő kormányzat áldatlan magatartását. A pontos elemzés után a következtetések levonása maradt hátra és ez — ahogyan a világ megszokhatta — minden szempontból hű maradt a szovjet békepolitika hagyományaihoz. Egyrészt azért, mert áz állásfoglalás ismét „teljes hangerővel” hívja fel a világot a közös, a békét megmentő, sőt megszilárdító cselekvésre — másrészt azért, mert — ugyancsak híven a saját hagyományaihoz — újabb három, az enyhülést célzó indítvánnyal fordult a világ- fórum színe elé. Olyan három javaslattal, amelyért az elsők között fejezte ki köszönetét az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára. H. E. Huszonnégy órás általános sztrájk bénította meg Argentínában az ipart, a közlekedést és a kereskedelmet egyaránt. Képünkön: állnak a daruk Buenos Aires máskor nyüzsgő kikötőjében is. Valid Dzsumblatt druz politikus Athénben folytatott tárgyalásokat. Képünkön: a libanoni Haladó Szocialista Párt vezetője (balra) Andreasz Papandreu görög miniszterelnök társaságában. A NOBEL-BÉKEDÍJ BIZOTTSÁG DÖNTÉSE Walesa kanta a békadijat A norvég Nobel-békedíj Bizottság szerdán Leeh Walesának ítélte az 190!). évi Nobel-békedíjat. Walesát a nyugatnémet Bundestag képviselői jelölték. Az idei Nobel-békedíj mellett jelöltjei között 75 személy és szervezet szerepelt, köztük Philip Habib volt amerikai közel-keleti különmegbízott, és a fajüldözés ellen küzdő, dél-afrikai néger püspök, Desmond Tutu. Sajnálatos módon a norvég zsűri az idén sem tudta kivonni magát a fokozódó nemzetközi feszültség, a Lengyelország és más szocialista országok elleni propaganda- kampány hatása alól, s ebben a szellemben ítélte oda a díjat. Folytatódtak Genfben a szovjet—amerikai SALART-tárgya- lások. Képünkön: Edward L. Rowny, az amerikai tárgyaló- delegáció vezetője érkezik a svájci konferenciavárosba. a Farkas Bertalannal teljesített közös űrrepülés eseményeiről számolnak be elsősorban Valerij Kubaszov naplórészletei, amelyeket ’a közelmúltban közölt folytatásokban a Szocialisztyicseszkaja Indusztrija című lap. A napló rövidesen könyv alakban is megjelenik a „Politikai Irodalom” kiadónál. Valerij Kubaszov fedélzeti mérnök eddig háromszor járt a világűrben: első ízben 1969-ben, másodszor a Szojuz— Apollo szovjet—amerikai űrkísérlet során, legutóbb pedig három évvel ezelőtt az Interkozmosz-program keretében, Farkas Bertalan magyar űrhajóssal. Naplójában saját pályafutásáról, az űrhajózás örömeiről ír, s — mint ez az utóbbi időben már természetessé vált a szovjet sajtóban — naplója részletesen szól az űrhajózás veszélyeiről, nehézségeiről is. Kubaszov naplójának tanúsága szerint a Farkas Bertalannal való közös űrrepülés „kellemetlenségei” már közvetlenül a start előtt elkezdődtek: a kipróbálásnál úgy tűnt, hogy Kubaszov szkafandere valahol nem zár légmentesen. A részletes vizsgálat kiderítette, hogy kesztyűjét nem csukta be kellő gonddal, ott szivárgott el a levegő. Nem volt egyszerű átjutniuk az űrhajóból az űrállomásba: az összekapcsolás sikerült, de beragadt a gumiszigetelés és csak nagy nehezen tudták kinyitni az „ajtót”, amelynek túloldalán Rjumin és Popov már türelmetlenül várta őket. Az űrállomáson elköltött első közös ebédet a Kubaszov és Farkas által becsempészett két csokor kapor tette változatossá — ez volt az első fegyelemsértésük. Kubaszov ugyanis megírja, hogy mind a mai napig az étkezés az egyik legkellemetlenebb része az űrbéli életnek, bár ahhoz képest, hogy Gagarin idején csak egy-két féle folyékony élelmiszer állt az űrhajósok rendelkezésére, ma már hat nap alatt 70 féle élelmet esznek az űrállomáson, s az étrendet a Progressz-teherűrhajókkal, vagy az új legénységgel érkező friss zöldség-gyümölcs gazdagítja. Mégis van mit tenni annak érdekében, hogy az űrhajósok táplálkozása ne csak kielégítő, hanem jó és kellemes is legyen — írja Valerij Kubaszov. A szovjet—magyar űrrepülés második fegyelemsértése az volt, hogy még jóval a kijelölt takarodó időpontja után is együtt ültek a vendégek és a vendégláMeghajtott tível ÖTPERCES ORSZÁGOS MUNKABESZÜNTETÉS AZ NSZK-BAN A Német Sziakszervezeti Szövetség (DGB) felhívására szerdán 11 óra 55 perctől 12 óráig az NSZK egész területén figyelmeztető munkabeszüntetést tartottak a dolgozók .követelve, hogy ne telepítsék nyugatnémet területre az amerikai rakétákat. Az egész országban nemcsak a gyárakban állt le a termelés, nemcsak a hivatalokban szüntették be a munkát, de öt percre megbénult az egész közlekedés is. A járművek vezetői mikrofonon keresztül ismertették az utasokkal a DGB felhívását, amely szerint a tervezett telepítés súlyosan veszélyezteti a nemzetközi békét és az NSZK biztonságát. THEODOR AKISZ BÉKEDÍJAT KAPOTT Mikisz Theodoraki&z görög zeneszerző Moszkvában átvette a nemzetközi Lenin Békedíjjal járó diplomát és aranyérmet, majd nyilatkozott a TASZSZ munkatársának, „Nagy megtiszteltetés számomra a nemzetközi Lenin Békedíj elnyerése. Mélyen meghatott és büszke vagyok, amiért ilyen magas elismerésben részesítették a béke és a népek közötti barátság erősítése érdekében kifejtett tevékenységemet” — mondotta Mikisz Theodora- kisz. Ügy vélem — folytatta —, hogy ez a kitüntetés személyemen keresztül a görög népnek a szabadságért, a demokráciáért, a békéért és a haladásért folytatott harcának elismerése. KÖRNYEZETVÉDŐ PARTOK ÉRTEKEZLETE A nyugat-európai környezetvédő pártok (angol, francia, nyugatnémet, belga, svéd és ír szervezetek) képviselői nemzetközi értekezletet tartottak a belga > fővárosban, s közös politikai álláspontot alakították ki az elkövetkező időszakra. Elfogadott közös álláspontjuk lényeges vonása, hogy küzdelmet hirdetnek az atomfegyverek, valamint a környezetromboló gazdasági szervezet és gyakorlat ellen, a beleszólásért, a közvetlen demokráciáért a társadalomban. A megtorlás kegyetlen volt, mert hősiesen, bátran harcoltak. 1849. október 6-án Haynau bárónak, Magyarország és Erdély teljhatalmú katonai és polgári kormányzójának rendeletére a szabadságharc utolsó bástyája, Komárom feladását követő napon Pesten kivégezték Batthyány Lajost, az első felelős magyar minisztérium elnökét. Aradon pedig mártírhalált halt tizenhárom honvéd tábornok: Aulich Lajos, Damjanich János, Knézich Károly, Latiner György, Lei ni nger-Westerburg Károly, Nagy Sándor József, Böltenjberg Ernő, Török Ignác, Vécsey Károly bitófán végezték életüket, Dessewffy Arisztidet, Kiss Ernőt, Lázár Vilmost és Schweidel Józsefet „kegyelemből” golyóval végezték ki. Nevüket megőrizte a magyar nép. A nemzet forradalmi és szabadságvágyának jelképévé váltak. A vértanúk jelképezték azokat az ezreket, akik üldöztetést, rabságot szenvedtek az egész Európát bámulatba ejtő hősies harcukért. Tévedett Haynau, amikor rendeletében azt állította: „A győzelmes császár-királyi fegyverek a magyar forradalomnak ezerfejű hidráját legyőzték”. — Hiszen 1848 szelleme tovább élt és él ma is. Bizonyítékául annak, hogy a történelem kerekét ideig-óráig ugyan meg lehet állítani, de aztán továbbhalad, s ha ke- rülőutakon is, de elér a társadalmi igények szabta célig. 1848 eszméit követte a magyar nép 1918- ban, az őszirózsás polgári forradalom idején, 1919- ben, amikor a világtörténelem második proletárforradalmával ismét az emberiség haladásának élvonalában harcoltak eleink. S az események úgy hozták, hogy 1848 centenáriuma éppen a .magyar történelem I. István óta' legnagyob jelentőségű átalakulásának idejére esett. Az 1948-as ünnepségsorozat erőt adott azokhoz a politikai harcokhoz, amelyekkel a magyar nép — élve a második világháború után, a felszabadulással kialakult nemzetközi és belső helyzettel — végérvényesen birtokba vette az országot ' Hiába bántak gonosztevőkként a honvéd tábornokokkal, hősöket látott bennük a gondolkozó világ, már akkor is. A rövidlátó Schwarzenberget a „diadalmas Habsiburg- Ausztria” miniszterelnökét saját környezetéből figyelmeztették, hogy a kegyetlenség csak olaj a rebellió tüzére: „Emberek, akik olyan halált megvető bátorsággal harcolnak, mint a magyarok, teljesen természetesen osak szimpátiát kelthetnek. Ez a szimpátia miniden letartóztatás, vagyonelkobzás, akasztás által csak növekedni fog — nem lehet egy egész birodalom természetét megváltoztatni.” Az akkor virágjában lévő brit birodalom külügyminisztere is megpróbált interveniálni, de a diadalittas bécsi udvari kamarilla nem volt hajlandó a mérsékletre. Esztendőkig senyvedtek százak, ezrek a kazamatákban. Az aradi tizenhárom és Batthyány Lajos mártírhalálán túl más bátor honvédtiszteket is kivégeztek. Másokat ezrével soroztak be közkatonáknak. Mindhiába. Az abszolút hatalomnál erősebbnek bizonyult a nemzet gerincessége. Október 6. a nemzet gyásznapjává vált. A bitó alá, vesztőhelyre ment hősök pedig példaképpé. Az ország függetlenségéért harcoló hazafiak erre emlékeztek és ezért tüntettek 1941. október 6-án Budapesten, a Batthyány örökmécsesnél. Annál a lángnál, amely a mártírok emlékét őrizni volt hivatott és abban a helyzetben új szabadságküzdelemre gyújtogatott. M eghajtott fővel emlékezünk az első felelős magyar minisztérium fejének, az aradi tizenháromnak emléke előtt. Áldozatuk nem volt hiábavaló. Nevük, amelyet egy hatkrajcáros illetékbélyeggel ellátott „akasztás! bizonyítványra” vezetett rá százharmincnégy évvel ezelőtt Ernst törzshadbíró, örökre fennmarad. Aranybe- tűklkel íródott nemzetünk történetébe. tök. Az egyik földi megfigyelőállomás felett átrepülve Rjumin ki is kapcsolta az állomás világítását, hehogy a földiek észleljék a helyzetet. S mikor Valerij Kubaszov és Farkas Bertalan mégis nyugovóra tért, Rjumi- nék még jó ideig olvasták az otthonról kapott leveleket. A közös repülés első napjaiban a szovjet kollégáknak leginkább az okozott gondot, hogyan vehetnék rá Farkas Bercit, hogy megváljon a bajuszától. Ugyanis Farkas az utolsó pillanatig sem mert hinni az indulásban, s ezért megfogadta, hogy ha elindulnak és elérik az űrállomást, lenyírja bajuszát. Társai először csak célozgattak fogadására, de Farkas Berci nemigen reagált. így aztán szovjet kollégái tanácskozásra gyűltek össze, s mint Kubaszov megírja, fontolóra vettek mindent, ami a bajusz eltávolítása ellen és mellett szól — egyebek között a magyar szebbik nem várható reagálását. Végül a „műtét” mellett döntöttek. Mint Kubaszov igen kedvesen írja, mindössze azzal vigasztalhatták a magyar fiút, hogy mire újra földet ér, ismét kinő a bajusz. Így is történt. Kétszer is levegőszivárgást jelzett a riadó a közös repülés ideje alatt: egyszer Farkas Bertalannak adódott dolga a zsilipkamrában, s így nem volt rendhagyó a légnyomáscsökkenés, a riadójelzés mégis ijedtséget okozott, mert nem készültek fel rá. Alig egy nappal később ismét a levegő elszivárgását jelezte a sziréna, a kézi légnyomásmérő adatai azonban cáfolták a jelzést. Kubaszov erről az esetről mindössze annyit ír, hogy nem történt semmi baj. Emlékeztet azonban arra, hogy sok veszély fenyegeti az űrhajósokat: például Rukavisnyikov és bolgár kollégája esetében felmondta a szolgálatot a hajtómű, de a földi szakértők közreműködésével szerencsére sikerült segíteni a bajon. Ugyancsak veszélyesnek bizonyult a hegesztési kísérlet: a kísérlet „termébe” lépő űrhajósokat gyanús szag fogadta, s felkészültek a „legrosszabbra” is. Mint kiderült, rtíindössze annyi történt, hogy a Föld mágneses pólusának hatására a „Vulkán” kísérletben kipróbált elektron- sugaras hegesztőberendezés „célzója” elállítódott, s a hegesztés helyett szinte elvágta az asztalt. Nagyobb bajt is okozhatott volna — írja Kubaszov és hozzáfűzi, hogy ma már kitűnő laboratóriumok működnek az űrállomáson. A most megjelent naplórészletek bőven beszámolnak arról, milyen nagy munkát végzett a szovjet— magyar űrexpedíció a két másik szovjet űrhajóssal együtt, hogy.an hajtották végre a magyar és a szovjet intézetek által közösen előkészített kísérleteket.
