Kelet-Magyarország, 1983. október (43. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-29 / 256. szám

1983. október 29, Q Évszázados orvoskapcsolatok A magyar—orosz kapcsola­tok történetét kutatva egé­szen az uráli őshazáig, az írásbeliség előtti időkig la­pozhatnánk vissza a história nagykönyvében. Elég azon­ban arra utalnunk, hogy a magyar állam megteremtésé­nek idején, I. István uralko­dása alatt is élő volt ez a kapcsolat. A megvakított Va­zul fiai Lengyel-, majd Oroszországba menekültek. Az 1047-től 61-ig uralkodó I. Endre apósától, Jaroszláv ki­jevi nagyfejedelemtől kapott segítséggel verte ki az or­szágból Péter hadait, és fog­lalta el a trónt. Ezeréves tör­ténelmünk során nagyon sok magyar emigráns talált új hazára Oroszországban, majd e század elején a Szovjet­unióban. Ezek között számos értelmiségit találunk, példá­ul orvosokat is. Mint Európa többi országából, Oroszor­szágból is sok fiatal orvosje­löltet küldtek külföldi egye­temekre a XVIII—XIX. szá­zadban, s szívesen látták a világjárt külföldi tudósokat is. Már ekkor kialakult az udvar körül a magyar emig­ráns tudósokból alakult ko­lónia. Az Oroszországban élő magyar származású orvosok továbbra is fenntartották kapcsolatukat a hazai tudo­mányos élet képviselőivel, sőt publikáltak is a korabeli ha­zai lapokban. Gyöngyösi Pál 1707-ben született Derecskén. Először teológiát tanult, aztán böl­csészetet, majd az orvostudo­mányokat sajátította el a ley- deni egyetemen. Ekkor már beutazta Európát, neve jól csengett a kor tudósai köré­ben. Hamarosan meghívást kapott Oroszországba, s 1753 júniusában ötéves szerződést írt alá. A szentpétervári ten­gerészeti kórház egyik orvo­sa lett. Hamarosan bekap­csolódott az orvosképzésbe, s önálló tanterv alapján oktat­ta növendékeit. Kilenc kö­tetre rúgó tudományos kéz­iratot hagyott maga után, melyet a cárnő parancsára az Orosz Tudományos Aka­démián helyeztek el. Pékén Keresztély 1748-ban kezdte meg tanulmányait a wittenbergai egyetem orvosi karán, majd több iskola lá­togatása után ugyanitt sze- rezte'meg a diplomáját. Ha­zatérve Bács megyében ka­pott főorvosi állást. Itt azon­ban vallási és egyéb okok mi­att nézeteltérése támadt a vármegye uraival, s egy év után megvált állásától. 1755- ben útlevelet kért Pétervár- ra. Ebben az évben nyitotta meg Lomonoszov Moszkvá­ban a ma is világhírű egye­temet. Először ő is katonaorvos volt, négy év után nevezték ki a szentpétervári katonai kórház főorvosává. Egy év múlva kapta meg a nemes if­jak tisztiiskolájára főorvosi kinevezését. Ekkor írta meg első könyvét Házi gyógyke­zelő vagy a gyógyítás egysze­rű módja címmel. Hamaro­san tagjai közé választotta a birodalmi Orosz Kollégium, s a cárnő parancsára elfoglal­ta e nagy hatáskörű intéz­mény titkári székét. 1770-ben súlyos pestisjár­vány ütötte fel a fejét Orosz­országban. Pékén azonnal a helyszínre sietett, s egy éven át irányította a járvány elleni harcot Szmolenszkben. Ta­pasztalatait újabb tudomá­nyos munkában dolgozta fel, majd megszerkesztette a nagy orosz gyógyszerkönyvet. Ér­Lány virággal. (Péli Tamás grafikája.) m Simái Mihály: demei elismeréseként a cárnő a legmagasabb államhivatal­nokok sorába emelte, állam­tanácsossá nevezte ki. Fia, Pékén Mátyás folytatta apja tudományos tevékenysé­gét. A kronstadti kórház pro­fesszora lett. Tanított, több jelentős tudományos könyvet írt, s létrehozta kórházában az „állandó klinikai kórter­met”, mely az orvostörténé­szek szerint az első modern értelemben vett orosz klinika volt. Apjához hasonlóan ál­lamtanácsosi rangot kapott, s 1810-ig töltötte be professzori állását. Orlay János, vagy más né­ven Iván Orlov 1770-ben szü­letett az Ungvár melletti Pa- lágy községben. Már gyer­mekkorában tökéletesen be­szélt és írt oroszul. Fiatalon piarista tanárként működött Nagykárolyban, de sohasem lett felszentelt pap. Miután a helytartótanács megtagadta a világi gimnáziumba való ki­nevezését, 1791-ben Pétervár- ra utazott, s mint az Orvos- Sebészeti Tanintézet hallga­tója, a katonai kórházban gyakornoki állást vállalt. Diplomája megszerzése után II. Katalin kinevezte a Biro­dalmi Orvoskollégium tudós­titkárának segédjévé, majd a bécsi sebészeti főiskolára küldte tanulmányai folytatá­sára. Útlevele Orlov Iván névre szólt. Hamarosan fel­vette a kapcsolatot a Bécs- ben élő magyarokkal, s be­kapcsolódott a titkos politikai mozgalmakba. Három év múlva visszatért Oroszországba, s folytatta tu­dományos munkáját, melyért több magas elismerésben ré­szesült. 1800-ban kapta meg az udvari sebészi kinevezést, majd újabb két év múlva az udvari tanácsosi címet. Meg­hívására több magyar tudós került a cári udvarba, mint például Görög Demeter, Ba- lugyánszky Mihály, Lódy Pé­ter stb. Orvosi munkája mel­lett élete végéig foglalkozott őshazakutatással is, melyben nagy segítségére volt barátja, a neves orientalista, Jaksich Gergely. 1805. március 7-én udvari orvosi pályájának újabb ma­gaslatára ért: a cár háziorvo­sának helyettese lett. Négy év múlva kollégiumi tanácsosi rangot kapott, s több külföl­di és orosz tudományos tár­saság avatta tagjai sorába. Szinte minden elismerést megkapott, amit tudós remél­het. Megkapta a Szent Vla- dimir-rendet és más magas kitüntetéseket. Tudományos folyóiratot szerkesztett, s ha­marosan az államtanácsosok közé sorolták. S most ugorjunk néhány évtizedet. Hamburger Jenő a pesti orvosi egyetemen be­kapcsolódott a Szociáldemok­rata Párt munkájába. A dip­loma megszerzése után Ber­linbe ment, itt került kapcso­latba a német kommunisták­kal és az orosz emigránsok­kal. Hazatérve 1910-ben Za- laszentgrót községi orvosa lett, de a rendelőjében ki­sebb műtéteket is elvégzett. Röntgengépet állított fel, ami akkor még a városokban is ritkaságszámba ment. A Ta­nácsköztársaság idején föld­művelésügyi népbiztos volt, majd a Vörös Hadsereg had­testparancsnoka lett. A Ma­gyar Tanácsköztársaság vér­be fojtása után családjával együtt emigrált Bécsbe, de politikai tevékenysége miatt távoznia kellett. Lenin személyes távirati meghívására érkezett a Szov­jetunióba 1923 márciusában. Azonnal bekapcsolódott az egészségügy szervezésébe. Röntgenorvosként dolgozott Moszkvában. Rövidesen rá­bízták a Moszkvai Röntgen­intézet vezetését, melyet ha­marosan európai hírűvé fej­lesztett. Tudományos és poli­tikai munkájáért számos elis­merésben részesült. E neves tudósok és társaik alapozták meg azt a sokré­tű tudományos együttműkö­dést, mely a szocialista egészségügy megteremtésén és fejlesztésén dolgozó ma­gyar és szovjet szakemberek tevékenységét ma is jellemzi. T, Ágoston László Csanádi Imre. Egy megrongált présház falára Itt állt a front, hónapokig itt zengtek a mezők, ágyúk néztek farkasszemet, halált ökrendezők. Erőd volt akkor ez a hegy, ukránok fészke volt, lenn meg, a lágy halmok mögül. német fegyver csaholt. Hej, Puszta-Laja, — nagyapám még ott cselédkedett; aklaiból a szolga-múlt verette a hegyet. Hová ősz fejjel nagyapám küszködve feljutott, hajlékot rakni, cserepest: a hegy sem hallgatott. Felelt múlt-rontó ütegek szavával szerteszét, . mélyút, havas dombhát, orom bongta ítéletét. Lőrés volt a présház falán e tátongó üreg, Puszta-Laját figyelte — ma kihűlt helyén mereng. Mit látsz, fal odva? mit kutat kihunyt tekinteted? a vért még mindig? füstöt és sűrűn holttesteket? Mi néked a kék-fátylú táj ott távol? temetők? — Foltokban a hó elvonul, sóhajt, munkál a föld, annyi küzdelmes év után sóhajt, munkál a nép, traktor dadog, szaggatja föl hörgő csaták helyét. Kis földek, csip-csup pántlikák eggyé simulnak ott. Simulnátok bár el velük, barázdás homlokok. Kovács József:* „Világokat varázsolok" Emlékezés Kormos Istvánra íijp? H at esztendeje halt meg, pedig csak most lenne i 60 éves. Ki volt Kor­: mos István? Ifjúsági | Ahogyan a legtöbben isme rik gyermekkönyveiről, az f Égigérő fáról, tréfás mac- r kokról, Vackorról, a med- | vebocsról szóló verses meséi- ‘ ről? Műfordító? Aki 30 000 I sornyit ültetett magyarra ’ Chaucer, Burns, Puskin, . André Frénaud és mások í verseiből? Vagy költő? Hi- l szén alig több mint száz j verset írt egész életében, | költeményei elférnek egyet- I len könyvben. A méricskélés felesleges, j Mind a három műfaj egyet- i len tehetség különböző for- 4 májú megnyilatkozása. Ö . maga, Kormos István mind i a hármat teljes szívéből * vállalta, művelte. Ezáltal | csak teljesebbé nőtt életmű- : ve. Igaz, némi kényszerű- ? ség — az ötvenes évek ele- f je — aff elé hajtotta, hogy 1 ifjúsági íróvá és műfordító- '• vá is váljék. Kormos Ist- ’ ván ugyanis akkor volt fia- ; tál, induló s máris néma költő. f Pedig akkorra már az ? irodalomtörténetbe is bele­került Sőtér István Négy nemzedék című híres anto­lógiája révén. A Négy nem­zedék 1947-ben jelent meg, s Kormos Istvánnak éppen • abban az évben látott nap­világot első vékony kis ver- ; seskönyvecskéje, a Dülön- ■■ gélünk. De Sőtér István már í ennek alapján beválogatta : a kor legjobb költőit felvo­nultató gyűjteményébe. Az akkor 24 esztendős I költő olyan mélyről érke- I zett, akárcsak József Atti- j la. 1923. október 28-án szü- ; letett Mosonszentmiklóson. I Édesapját nem ismerte, édesanyja meghalt születé­sekor, nagyszülei — Héder- váry gróf cselédei — nevel- I ték. Nagyapja összetűzött az I intézővel, s Budapestre, | Pesterzsébetre költözött a | család. Tolsztojt, Stendhalt : olvasó nagyanyja mesevi- , lágában élt, talán éppen tő- le örökölte irodalmi hajla- I mait, s a valóságot varázs­lattá oldó képességét. Tiszt- I viselősködött. Két évig a ; filmgyárban volt drama- \ turg, aztán 1950-től 1977-ig, í egészen a haláláig a Móra 4 Kiadó szerkesztőjeként dol- i gozott. Hűséges életpálya az övé. Konok, következetesen épít­kező : nem kapkodott sem ; költői divatok, sem irodal- | mon kívüli sikerek után. • Huszonnégy éves korában j kiadott verseskönyve után * évtizedekig hallgatott, mint ! költő. Ez idő alatt csak meséi, műfordításai révén éj£ az irodalmi köztudatban.- Lassan legendás költővé változott. Aki van ugyan, í ám egyetlen sora sem jele­nik meg. A hatvanas évek­ben egyetlen verse — az Űj Írásban felbukkanó Von­Egy örök költöző Nyárvégi séta a kettészelt végtelenbeni emitt még zöld a lomb amott rőten parázslik egy virág pillantása átlényegülve bennem Kezemre pille száll és száll mögötte másik Átszelnek mint a szél — s értve az érthetetlent: látom ők még elérnek az utolsó virágig Egy kettészelt platán áll mögöttem — félig él félig már a halálé mint jómagam vagyok Egy kettészelt pádon kettészelt pár áléi egy szerelemtől melyre halálos fény ragyog De búcsúpillantásuk mint csillag áll szememben Tudom egy újabb csókban kiszállnak sorsuk ellen s együtt lebegnek el a zöldben és a kékben — egy dallamon amely másoknak érthetetlen Lehet lehet hogy ősz van lehet hogy ősz vagyok de tiszta tájban állok s tisztán hallom szívemben egy örök-költöző madárszárny hogy suhog Az a pár kettőnk mása tudják bár öntudatlan — Mindig tavasz is készül s élőkben eleven tájban elmúlás nem marad soha megbosszulatlan Choli Daróezi Józsefnek Don Quijote-i kamasz, negyvenen túl verőfényben: ember isten vak szemében. Kísértetnek letűnt évek, mérgezik eredendő léted. Ellened ha valami készül, jövőnk Déva-vára megépül. Végleges gödrök lakója, bélyegesen-tündöklő példa. Éltessen szerelmes ragyogás, édes fiának, borzas kölykének becézzen az ország! * Kovács József cigányköltő, Mohácson született, 1978 óta Budapesten, most néhány hónapja Nyíregy­házán él. Versei a Mozgó Világban és az Üj Tü­körben jelennek meg. Egyik szerzője volt a Fekete korall cimű antológiának. Itt vagyok elevenen cí­mű kötete előkészület alatt áll. Kelemen Krist mesterről (Majtényi Erik rímeire) Havas hajzatú kamasz korhely: ’ *­fehér sörényben ében-tündökletű fésű, ő maga szobros meg mágikus késű. 1 * Világos műhelyében a költő port nyel, lehet boros a bárszekrény-véka: ^ ' szeszes múzsák között ragyogó pásztori >. . Sűrű szavait méricskélhetik százszor, ' *' egy gondolata sem varangyos béka, Majtényi verset s«aválván tisztán vajda. Mert mindég katalánul csobban a Lajta tüzes csikókkal és míves évekkel bár, ifjúságból kiáll egy Krisztus-borda. Eleven emlékek márványa iszapos orda? Szülőföldön Kristi úr műve nem lehet zár! * KM hétvégi melléklet A fiatal Kormos István szolnak piros delfinek — törte meg csak a legendát. A hetvenes évek elején az­tán újra fölmerült: a Nép- szabadságban, az Élet és Irodalomban és másutt is egyre-másra jelentek meg versei. Interjúkat készítet­tek vele, önéletrajzi íráso­kat közöltek tőle, vagyis végre elfoglalta méltó he­lyét az irodalomban. Pályája korán lezárult, de végül is kerek egésszé vált Költészete a huszadik szá­zadi magyar irodalom egyik legvonzóbb teljesítménye. Az induló Kormos Istvánt Sőtér István így jellemezte: „Költészete csupa tréfa, frisseség, hetyke játék, öt­let és gúny. De sohasem lé­ha ez a tréfa és vidámság. Komor valóság és komorsá­got kendőző suhancos tré­fakedv arányosan vegyül­nek egymással. Ez az út to­vábbi szerencsés állomá­sokkal kecsegtet.” Szabó Lőrinc Naplójában emlékezik meg róla: „Egy fiatal tehetséges költő, sok groteszk ötlettel az írásai­ban, szürrealizmus népi magyar hangon.” Az, ahogyan ők ketten látták a kezdő költőt, mind­végig érvényes maradt. Ez nemcsak Sőtér István és Szabó Lőrinc jó szemét di­cséri, hanem Kormos István tehetségének természetét is jellemzi. Korán kialakult poézisének minden fontos vonása. József Attila, a francia szürrealisták, Illyés Gyula, Sinka István, a ma­gyar népköltészet voltak rá a legnagyobb hatással. A szegények, az elesettek vi­lágát jelenítette meg. A pa­raszti életet emelte mágikus varázslatos fénybe. Tötjb.in- terjúban is elmondta, j^Éy nem tudja leírni a Jífia- gyar”, a „szocializmus’tjfeza- vakat, mert — úgymofl|fM- az anyjáról nem bell|f a költő, annál sokkal jcfaijin szereti. Nem színlelt'sze­mérmesség, igaz érzelem. Azt írta egyik ver$£$ßa: „Világokat varázsolok, ami­kor akarom.” Valóban^í-ya- rázslatos, mágikus «HS|fő volt. Győri 'api

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom