Kelet-Magyarország, 1983. október (43. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-28 / 255. szám
4 Kelet-Magyarországi 1983. október 28. Közös célunk a szocializmus és a béke (Folytatás az 1. oldalról) határozottan a szocialista társadalom építésének útján jár. A dolgozó lengyel nép, a lengyel nemzet boldogulásának ugyanaz az útja, mint a magyar népé. Mi egy úton járunk és a jövőben is egy úton fogunk járni, a társadalmi haladás útján, és két szóval összefoglalható közös programunk: szocializmus és béke. Kedves elvtársak! Mi, a magyar párt- és kormány- küldöttség tagjai azzal a megbízatással és szándékkal jöttünk ide, hogy a történelmi és az új, gazdagabb tartalmú magyar—lengyel barátságot erősítsük, minden oldalú együttműködésünket bővítsük. < Most olyan időket élünk, amikor nem lehet sokat tétovázni. A programok is rö- videbbek, sok az esemény, sok a feladat otthon és a nemzetközi életben is. Két napra jöttünk, de már azel- ső nap tapasztalatai alapján is úgy érzem, hogy nem keveset végeztünk. Tegnapi tárgyalásainkon áttekintettük kapcsolatainkat, a nemzetközi helyzetet. Eszméinkből, elveinkből, a valóságból kiindulva érdemi tárgyalásokat folytattunk, s megegyeztünk, hogy a sokoldalú magyar—lengyel együttműködést tovább szilárdítjuk. Erősítjük és bővítjük a gazdasági, a politikai, a kulturális és a két orezág lakossága közötti kapcsolatokat. Az első nap benyomásai alapján állíthatom hogy találkozónk és megbeszéléseink Új lendületet fognak adni kapcsolatainknak és együttműködésünknek minden területen. Tudom, hogy önök — a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a lengyel kormány, a lengyel munkásosztály, a lengyel nép — még sok problémával küzdenek. De higgyék el _ és ezt nem udvariasságból mondom — Jaruzelski elvtárs, a kommunisták, a szövetséges pártok, a szocializmus lengyel hívei, a lengyel hazafiak nagy szolgálatot tettek nemcsak a lengyel népnek, a szocialista közösségnek, hanem az emberiségnek is, amikor gátat vetettek az anarchiának, bebizonyították, h»gy a lengyel társadalom pozitív erői kezükbe tudták venni saját sorsuk irányítását és a szocialista kibontakozás útjára vezették Lengyelországot. Kedves elvtársak! Azt a válságot, amelyet önök átéltek az utóbbi három évben, korábban mi is átéltük. Mi ezért is tudjuk önöket könnyen, kevés szóból megérteni. Nehéz volna eldönteni, hogy kinek volt keservesebb, rosszabb. A ma-' gyarországi eseményekkel kapcsolatban mi azt tartottuk az igazi tragédiának, hogy a szocialista rendszer, a népi állam igazi külső és belső ellenségei összekeveredtek félrevezetett, megtévedt emberekkel. Tagadhatatlan, hogy sokaknak voltak sérelmei, sok jogos ok volt a felháborodásra, s ezt az ellenség kihasználta. Harcoltunk, küzdöttünk, amit tudtunk, megoldottunk, s töretlenül haladunk a szocialista fejlődés útján. Országunknak ma is vannak gondjai, problémái, nálunk is meg kell találni a hatékonyabb termelés módjait, hogy a'szocializmus eddig elért vívmányait megőrizzük, megszilárdítsuk és továbbfejlesszük, s hogy népünknek világos perspektívája legyen. Nekem úgy tűnik — már elég régóta vagyok kommunista —, hogy azt jól megtanultuk, hogyan kell a kapitalizmust szétzúzni. Da. azt lassabban tanuljuk meg, hogy a hatalom birtokában, amikor az ország fejlődéséért mi felelünk, hogyan tehetünk eleget feladatainknak. Ehhez idő kell, s az sem nagyon vigasztalhat bennünket, hogy a kapitalizmusnak is mintegy 100—150 évre volt szüksége,, amíg a feudalizmus fölé kerekedett. Hazai munkánkról szólva néhány politikai jellegű kérdést szeretnék kiemelni. Elég hosszú mozgalmi munkám során rájöttem arra, hogy a kommunisták nincsenek különleges anyagból gyúrva, ugyanolyan emberek, mint a többiek: az egyik béketűró, a másik indulatos, a harmadik türelmetlen, a negyedik meg szeret parancsolgatni. A szocializmus nemcsak a kommunisták számára épül, hanem az egész nép ügye, jövője és boldogulása. Ezért ebben a munkában mindenkinek részt kell vennie, s mindenkinek azonos jogai vannak, aki ezt a társadalmat építi. Arra törekszünk, hogy párttagok és pártonkívüliek, különböző világnézetű emberek jussalak egyetértésre, fogjanak össze, és az egész nép építse a szocialista társadalmat. Szólni szeretnék a szak- szervezetekről is. Mi 1956- ban ezzel a kérdéssel elég drámai módon találkoztunk. Abból indultunk ki, hogy a szakszervezet — miként a párt is — a munkásosztály, a dolgozó nép osztályszervezete. Ebből következően első feladata az, hogy erősítse a munkásosztály, a nép hatalmát. Másik feladata, hogy támogassa a szocialista építőmunkát, a termelés kérdéseinek helyes megoldását. A régi társadalomban a kapitalisták jód megéltek abból, hogy kizsákmányolták a munkásokat. A munkásosztály viszont nem élhet meg a kapitalisták kizsákmányolásából. A szocialista társadalom a munka társadalma. Csak azt oszthatja el, amit már megtermelt. A szákszervezet további feladata megítélésünk szerint az, hogy képviselje a tagság érdekeit. Szocialista törvényeink védik a dolgozók érdekeit, de a törvényeket nagyon sok ember hajtja végre. Ezért is fontos, hogy a szakszervezet foglalkozzék a dolgozók problémáival, garantálja, hogy a munkások érdekeit szolgáló törvényeket betartsák, és emelje fel szavát, tegye meg javaslatait, ha valahol hiba van a végrehajtásban. A szakszervezetek önálló, felelős tevékenységére a szocialista társadalomban is szükség van. A párt nem hoz rájuk kötelező határozatokat. Az ott dolgozó kommunistáktól várja el, hogy érvekkel, meggyőző munkával, példamutatással juttassák érvényre a párt politikáját. További kérdésként a szocialista álltam és az egyházak viszonyáról kívánok szólni. Hazánkban, ahol több egyház működik, az állam és az egyházak '/iszonya elvi alapon, tisztességesen rendezve Van. Tiszteletben tartjuk a hívők lelkiismereti szabadságát, az egyházak autonómiáját. Kívánjuk, hogy az egyházak is tartsák tiszteletben az állam törvényes rendjét, alkotmányát, és lehetőleg értsenek egyet a nép alaptörek- véseivel. Ebben megegyeztünk, érvényes megállapodásaink vannak. A Hazafias Népfrontban a kommunisták, a pártonkívüliek, a tömeg- szervezetek képviselői a legkülönbözőbb foglalkozású emberek mellett ott vannak az egyházak vezetői is. Ez kifejezi és alakítja népünk egységét a szocialista építés munkájában. Római látogatásomkor VI. Pál pápának is elmondtam, ihogy Magyarországon az állam és az egyházak viszonya rendezett. Ezt azért tartom lényegesnek, mert segít megoldani a hivő magyar állampolgárok egyik fontos lelkiismereti kérdését. ' A felszabadulás után, amikor meghirdettük a nagybirtokok felosztását, a gyárak államosítását, akkor egy reakciós főpap, Mindszenty szembehelyezkedett ezekkel a változásokkal. A hivő ember, ha az egyházával akart tartani, akkor szembekerült államával, s annak szocialista törekvéseivel. Ha a világi haladás ügyét támogatta, egyházával fordult szembe. A hivő ember a földön is élni akar, és a hite szerint üdvözölni is szeretne. Ezt a problémát feloldottuk az állam és az egyház viszonyának rendezésével. Én minden magyar állampolgárt tisztelek, becsülök, aki elvégzi a munkáját, mert segíti a szocializmus építését: ebből a szempontból nincs különbség hivő és nem hivő, párttag és pártonkívüli között. Az állampolgárok egyenrangúak, személyes ügyét kiki intézze, ahogy jónak tartja. Kedves elvtársak! Feszült nemzetközi helyzetiben élünk. A bonyolult körülmények közepette is a szocialista országok álláspontja világos, tisztességes, igazságos, nyugodt lelkiisme- rettel képviselhető. Az imperialisták — különösen az Egyesült Államok vezető körei — katonai fölény megszerzésére törekednek. Ez megengedhetetlen. A Szovjetunió, a többi szocialista ország, köztük Lengyelország és Magyarország viszont azon az állásponton van, hogy az egyenlő biztonságot a fegyverzet alacsonyabb szintjén kell megteremteni. Közös fellépéseink ezt célozzák. Ezt bizonyítja a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének prágai ülése, hét szocialista ország vezetőinek -moszkvai tanácskozása, a Szovjetunió, az NDK és Csehszlovákia megállapodása a NATO rakétatelepítésének esetére tervezett intézkedésekről. Itt Varsóban Ismerkedtem meg Andropov elvtárs legutóbbi nyilatkozatával, amelyben Újabb előrevivő javaslatokat tett az európai biztonságot szolgáló megegyezés érdekében. A lényeg tehát, hogy tárgyalni kell és nem szabad megengedni, hogy az imperializmus katonai erőfölényre tegyen szert. A Grenada elleni agresszió is bizonyítja, mire képes az imperializmus, ha azt hiszi, hogy büntetlenül megsértheti a nemzetközi normákat, és fegyveres intervenciót hajthat végre egy szuverén ország ellen. A szocialista országok népei e nehéz helyzetben továbbra is bizakodhatnak, van erőnk. A szocialista országok összefogásával, a népek békeakaratára támaszkodva meg tudjuk akadályozni, hogy az imperialisták új világháborút robbanthassanak ki. Jó idegekre, állhatatosságra van szükség és mindenkinek el kell végeznie a maga dolgát. Végezetül biztosíthatom önöket, hogy pártunk, kormányunk, népünk a jövőben is együtt küzd önökkel igazságos ügyünk győzelméért, a szocializmusért és a béAz MSZMP KB első titkára beszéde után díszes vázát ajándékozott az üzem dolgozóinak. A nagygyűlést követően pedig Kádár János és Wojciech Jaruzelski virágcsokrot helyezett el a gyár névadójának mellszobra előtt. Nowotko a Lengyel Munkáspárt egyik megalapítója, a hitleri megszállás alatt a párt főtitkára volt és mártírhalált halt. Csütörtökön délután Varsóban plenáris üléssel befejeződtek a magyar—lengyel tárgyalások. A tanácskozásról közös közleményt adtak ki. A hivatalos tárgyalások befejeztével Kádár János a LEMP KB székiházában találkozott a lengyel és a magyar sajtó és a televízió képviselőivel. A sajtókonferenciát követően a Kádár János vezette magyar párt- és kormányküldöttség látogatást tett a Magyar Népköztársaság varsói nagykövetségén. Garamvölgyi József, hazánk varsói nagykövete tájékoztatta a delegációt a magyar kolónia életéről és munkájáról, majd Kádár János a párt- és kormányküldöttség lengyelországi útjának tapasztalatairól, a hazai építőmunka időszerű kérdéseiről szólt. Közös közlemény a magyar párt- és kormányküldöttség lengyelországi látogatásáról Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának vezetésével — a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsának és Minisztertanácsának meghívására — 1983. október 26—27-én hivatalos, baráti látogatáson Lengyelországban tartózkodott a Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttsége. A magyar küldöttséget szívélyesen fogadták, ami híven tükrözte a magyar és a lengyel nép testvéri barátságát és kölcsönös tiszteletét egymás iránt. A Kádár János és Wojciech Jaruzelski vezette tárgyalásokon kölcsönös tájékoztatás hangzott el a két párt helyzetéről, a két ország szocialista építőmunkájának tapasztalatairól, és feladatairól. Megtárgyalták a Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköz- társaság együttműködését és az együttműködés továbbfejlesztésének fő irányait. Véleményt cseréltek a nemzetközi helyzet, valamint a nemzetközi kommunista és munkás- mozgalom időszerű kérdéseiről. Wojciech Jaruzelski tájékoztatást adott a LEMP IX. rendkívüli kongresszusán hozott határozatok megvalósítása és az ország életének stabilizálása érdekében folyó tevékenységről, a LEMP vezetésével kialakuló Nemzeti Megegyezés Frontjáról, amely egyesíti Lengyelországban a haladó, hazafias erőket a szocialista építés céljainak és az ország, a nemzet kulcsfontosságú feladatainak megoldására. Aláhúzta, hogy fellépnek minden — a szocializmus belső és külső ellenségei által kezdeményezett — kísérlettel szemben, amely e folyamatot megzavarhatná. A magyar párt- és kormányküldöttség megerősítette, hogy a lengyel haladó és hazafias erők a jövőben is számíthatnak a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Népköz- társaság és a magyar társadalom támogatására a szocializmus vívmányainak megszilárdításában és fejlesztésében. A tárgyalások résztvevői megelégedéssel hangsúlyozták, hogy a magyar—lengyel kapcsolatok a marxizmus—leninizmus eszméi, a szocialista internacionalizmus elvei, a közös érdekek és célok alapján — a barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződéssel összhangban — széleskörűen és eredményesen fejlődnek. A hagyományos magyar—lengyel barátság él és erősödik. Mindebben döntő szerepe van a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Lengyel Egyesült Munkáspárt internacionalista viszonyának és szoros együttműködésének. A felek elhatározták, hogy programokat dolgoznak ki a pártkapcsolatok bővítésére és erősítésére. A tárgyalások résztvevői nagy figyelmet fordítottak a gazdasági és a műszaki-tudományos együttműködés elmélyítésének fő feladataira. A magyar—lengyel gazdasági kapcsolatok elért szintje reális lehetőséget teremt a gyártásszakosítás és a termelési kooperáció bővitésére, elsősorban a közúti járműiparban, az elektronikában, a mezőgépek, a bányagépek és energetikai berendezések, a vegyipari és gyógyszeripari termékek gyártásában. Ez egyúttal további lehetőségeket nyújt a gazdasági együttműködés korszerű formáinak kialakításához, az árucsere növekedési ütemének fenntartásához.- Megállapították, hogy a gazdasági együttműködés fejlesztésének fontos, időszerű feladása az 1986—<1990. évekre szóló tervkoordináció eredményes befejezése. Elismeréssel szóltak arról, hogy a gazdasági és műszakitudományos együttműködési bizottság hatékony munkát végez a gazdasági együttműködés tervszerű fejlesztésében. Kiemelték, hogy gazdasági együttműködésük bővítése hatékonyan segíti országaik szocialista gazdaságának sokoldalú fejlesztését, csökkenti a kedvezőtlen világgazdasági hatásokat. A tárgyalások résztvevői hangsúlyozták, hogy országaik a KGST többi tagországával együtt tovább munkálkodnak a szocialista gazdasági integráció elmélyítésén. A küldöttségek egyetértettek abban, hogy a magyar és a lengyel nép barátságának erősítése, a két ország kapcsolatainak sokoldalú fejlesztése közös érdek. Ezért a jövőben is mindent megtesznek a Magyar Népköz- társaság és a Lengyel Népköztársaság testvéri viszonyának és együttműködésének elmélyítéséért. Erre mielőbb átfogó programot dolgoznak ki. A tárgyalások résztvevői áttekintették a nemzetközi helyzet alakulását. Megállapították, hogy az utóbbi hónapokban tovább növekedett a nemzetközi feszültség, fokozódtak a békét fenyegető veszélyek. Mindez annak a következménye, hogy a szélsőséges imperialista körök, elsősorban az Egyesült Államokban és egyes NATO-országokban nem hagynak fel a katonai fölény megszerzésére irányuló politikájukkal és folytatják az új amerikai rakéták nyugat-európai telepítésének előkészületeit. Ezzel párhuzamosan fokozódik a propagandakampány a Szovjetunió, a szocialista országok és a haladás más erői ellen. Indokolt nyugtalanságot keltenek az újabb revansista megnyilatkozások, amelyek nemcsak élezik a nemzetközi helyzetet, hanem szöges ellentétben állnak az LNK és az NSZK 1970. évi alapszerződésével, amelyet az államközi kapcsolatok normalizálásáról kötöttek. Szaporodnak az imperialista beavatkozási kísérletek a szocialista országok, különösen Lengyelország belső ügyeibe, megsértik a nemzetközi gazdasági együttműködés normáit, szankciókat alkalmaznak és korlátozzák a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatokat. A felek aláhúzták, hogy a mostani helyzetben, mindenekelőtt az új amerikai közepes hatótávolságú rakéták nyugat-európai telepítési tervének megvalósítása, nagy veszélybe sodorná a nemzetközi biztonságot és a békét. A tárgyalások résztvevői megerősítették, hogy a mostani nemzetközi helyzetben különösen fontos a Varsói Szerződés tagállamai egységének megszilárdítása, és a szocialista építőmunka békés feltételeinek szavatolása. Ezért semmi esetre sem engedik meg, hogy velük szembe katonai fölényre tegyenek szert. Ugyanakkor készek további összehangolt intézkedésekre a béke megőrzése és a nemzetközi biztonság erősítése érdekében. Küzdenek azért, hogy a kialakult erőegyensúly a fegyverzetek minél alacsonyabb szintjén valósuljon meg. Ennek fényében kiemelték a Varsói Szerződés nagy horderejű békekezdeményezéseit, amelyek a fegyverkezési verseny megszüntetésére, a leszerelésre, az enyhülési folyamat fenntartására, és az államok égyüttműködésének fejlesztésére irányulnak. Továbbra is érvényesnek tekintik korábbi javaslataikat, közöttük azokat, hogy a nukleáris hatalmak vállaljanak kötelezettséget, miszerint elsőként nem alkalmaznak nukleáris fegyvert, az összes nukleáris hatalom mennyiségi és minőségi szempontból fagyassza be a birtokában lévő nukleáris fegyvereket, a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai állapodjanak meg arról, hogy kölcsönösen lemondanak a katonai erő alkalmazásáról és fenntartják a békés kapcsolatokat. Hasonlóképpen támogatják a Szovjetuniónak az ENSZ- közgyűlés 38. ülésszakán beterjesztett új, jelentős javaslatait. A felek jogosnak tekintik azt az igényüket, hogy a NATO-tagor- szágok adjanak konstruktív választ e békekezdeményezésekre. A tárgyaló felek megelégedéssel fogadták a madridi találkozó sikeres befejezését, amely bizonyítja a Helsinkiben elfogadott elvek életerejét és igazolja a reményeket, hogy az enyhülés eredményei megóvhatok, s lehetséges az enyhülési folyamat fenntartása. Mindkét küldöttség hangsúlyozta, hogy országaik az együttműködés szellemében készülnek az 1984. január 17-én Stockholmban kezdődő — az európai bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekkel és a leszereléssel foglalkozó konferenciára. Azt várják, hogy a többi részt vevő állam is ebben a szellemben ad utasítást a konferenciára utazó képviselőinek. A tárgyalások résztvevői kifejezésre juttatták, hogy országaik — a békés egymás mellett élés elvei és a kölcsönös előnyök alapján — továbbra is készek kétoldalú kapcsolataik fejlesztésére a más társadalmi rendszerű országokkal. Ugyanakkor határozottan visszautasítanak minden beavatkozási kísérletet és elvárják, hogy tiszteletben tartsák a népük választotta társadalmi rendet és országaik nemzetközi kötelezettségeit. A Magyar Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság külpolitikájának fontos eleme, hogy sokoldalú kapcsolatokat tart fenn a fejlődő világ országaival, szolidáris a neo- kolonialista törekvések ellen, a nemzeti függetlenségért harcoló népekkel. Elítélik a Kö- zép-Amerikában — így Grenadában — a Közel-Keleten, Afrikában és a másutt tapasztalható, az erő pozíciójára támaszkodó imperialista beavatkozási politikát. Kiállnak amellett, hogy a szabadságukért és függetlenségükért küzdő országok, mozgalmak önállóan, minden külső beavatkozástól mentesen határozhassák meg fejlődésüket Síkra- szállnak a válsággócok békés eszközökkel történő felszámolásáért. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Lengyel Egyesült Munkáspárt a proletár internacionalizmus elvei alapján szorgalmazza a kommunista és munkáspártok együttműködésének elmélyítését és összefogásának erősítését a nemzetközi biztonság megszilárdításáért és a béke megóvásáért folytatott harcban. A nemzetközi munkásosztály közös érdeke, hogy megfékezze a fegyverkezési hajszát. A két párt a kapcsolatok bővítésére törekszik a szocialista és a szociáldemokrata pártokkal, valamint minden olyan erővel, amely kész részt venni a háborús veszély elhárításában. A látogatás a hagyományos magyar—lengyel barátság, a szívélyesség és a nézetazonosság légkörében folyt. Mindkét fél elégedett a tárgyalások eredményeivel. Megállapították, hogy az hozzájárult a két testvérpárt, a két ország együttműködésének elmélyítéséhez, a két nép barátságának erősítéséhez, a szocialista közösség egységének megszilárdításához. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára meghívta Wojciech Jaruzelskit, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsa elnökét, hogy párt- és kormányküldöttség élén tegyen hivatalos baráti látogatást Magyarországon. A meghívást köszönettel elfogadták
