Kelet-Magyarország, 1983. szeptember (43. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-24 / 226. szám

1983. szeptember 24.

Kelet-Magyarország

3

Bekötő út

A MAGYAR FALU SORSÁRÓL tépelődő konferencián hallottam először a panaszt: jaj azoknak a községeknek, de bizony még a városoknak is, amelyeket elkerül a főút, amiket a közlekedésfejlesztési koncepció kizár az elterelő, egyenesített, korszerűsített útjaival a forgalomból. Egy- egy település, ahol azelőtt szívesen meg is pihent az utasember, ahonnét házak, utcák, olykor emberek emlékét vitte magával ma nem több, mint égy villanásnyi időre látott tábla az út mentén.

A panasztevő vitázó püspökladányi volt. Elmondta, hogy amíg a 4-es főút átment a városon, autók sora állt meg a presszó, az étterem előtt, és jóllehet a bi- harkeresztesi út nemzetközi forgalma megmaradt a városnak, sokan úgy érzik, hogy kiestek az országos figyelemlből. Másik szomszéd megyénkben, Borsodban a mezőkövesdiek mondják, hogy bizony belerokkanna a város, ha nem vezetne rajta át a 3-as út.

Megyénkben is számos példája van ennek. A fő közlekedési utaiktól távol lévő települések fejlődése még akkor is lassúbb, ha ez a távolkerülés néhány kilométernyi is. Levelek, ez a nagyon szép rendezett község az utasembernek ismeretlen. Vásárosnamény, amióta az új Kraszna-híd megépült csak néhány városszéli ház a turistának, és ezen még a város szélére épített, igaz az útnak is hátat fordító szálloda sem segít.

TERMÉSZETES. HOGY VAN VALAMI JÖ abban, ha útjaink elkerülik a településeket. Megkívánják ezt a korszerű közlekedés feltételei., a közlekedés gyorsulása, a közlekedők számszerű növekedése. Míg valamikor az országjárónak megkönnyebbedés volt településtől településig élni, a ma országjáróinak idő- és energiaveszteség lenne minden községben, városban lelassulniok. A korszerű tehát az, hogy ahol lehet, az utak igenis kerüljék el a településeket. Mit tehetünk viszont akkor a városok, községek panaszával? Nekik is igazuk van.

Vajon nem történt-e meg

a viliágban sok helyütt már ugyanaz, ami ha lassan is, de nálunk is megtörténik? Megtörtént. Aki Nyugait- Európa útjait járja, az sok helyütt úgy érezheti, mintha puszta, ember nem lakta tájon robogna át. A hangulatos kisvárosok, falvak ott sem többek villanó útjelző táblánál. Azaz: valamid vei mégis többek. Ott és ez nem túlzás, minden település egyfajta módon perel, verekszik a maga — jövedelmet is hozó — vendégeiért. Hogyan? Jó értelemben vett reklámmal. Igaz, elszáguldunk a forgalmi táblák mellett, de ott látni, ettől a forgalmi táblától nem messze, a bekötő út végén lévő kisvárosról, faluról táblányi térképet, az út elején ugyanilyen táblákon információt kapni arról, hogy találunk-e az út végén műemléket, múzeumot, éttermet, presszót, panziót, hangulatos fürdőt, akárcsak egy kilátót is. És ezek a táblák a nem okvetlen sietőnek csábítóak.

Szerencsére találkozni már hasonló reklámmal, jó értelmű lokálpatrióta tülekedéssel hazánkban is. Ma még inkább csak a Dunántúlon, de azért már másutt is. Kecskemét környékén, a Mátrában és ha szolidan is, de valamelyest megyénkben is. A múzeumokat, műemlékeket jelző táblákat már mi is kitesszük, de ennél többet még nemigen. Mi még addig sem értünk el, hogy legalább a vasútállomásokhoz elvigyünk egy várostérképet, még ahhoz sem, hogy rendszeresen felújítsuk a város határában lévő, vendéget köszöntő, vagy búcsúztató tábláinkat.

NÁLUNK, A FÖÜTTÖL akár egy-két kilométernyire lévő község is hátat fordít a főútnak, szükséges, de mindenképpen csúnya toldaléképületeit mutatja az úton járónak a falu.

Ügy gondolom, bármenynyire igaza van annak, aki a világtól való távollétre panaszkodik, szükséges lenne már ezt a panaszt abból a szempontból nézni, hogy vajon reklámjában, hírverésével, vendéglátó kedvességével, mennyire próbál egy-egy település közeledni az úthoz. Az egyetlen járható út ugyanis ez.

Bartha Gábor

f------------------------------------------------------->

A szénkupac

A

z idős nyugdíjasok nem kis gondja a téli tüzelő beszerzése. Bizony a korábbi években Sikli János bácsi is több napon át készült a nem könnyű feladatra.

— Az utat megtisztítottam, amerre a szenet cipeltem, nehogy elessek, a kosarat megerősítettem — emlékszik a több mint öt évvel ezelőtti nehéz munkáira a már 77 éves nyugdíjas.

— öt év óta nincs gondunk a tüzelő behordásá- ra, sőt még egyéb ház körüli apró munkákra sem — kapcsolódik a beszélgetésbe a felesége is.

Van idő egy kis szóváltásra, ugyanis a mátészalkai fűtőház „Vágó Jenő” aranykoszorús — KISZ- fiatalokból álló — szocialista brigádja serénykedik közel egy órája.

János bácsi a szálkái fűtőházban dolgozott eílő- ször fűtőként, majd segéd- kezelőként, később 18 évig rendezte a vagonokat

Egy napon — rendszeresen kilátogat a fűtőházba — megemlítette a műhelyben dolgozó fiúknak, hogy elromlott a kis kézikocsija. Megjavították, így kezdődött, s azóta szólni sem kell. Meglátják, mit, hol, hogyan kell

V

_______________

megreparálni, illetve miben kell segíteni.

Néhány napja a fuvaros már korán reggel a kapu elé borította a télre elegendő harminc mázsa szenet. Valaki ,— nem is a név a fontos — meglátta, hogy a Petőfi út 7. szám előtt ott a szénkupac. A tizenegy fős kollektíva döntött, a javításra váró mozdonyoknak is meg kell javulni, de a szenet is be kell hordani.

Varga László brigádvezető. Deák Béla, Hídvégi Zoltán, Hriczu László, Kovács II. Gyula, Nagy István, Vajda Sándor és Vörös József vállalkoztak János bácsiék megsegítésére és a gépek is „megjavultak”. Az egyórás munka után mondta Sikli János bácsi:

— Nekem három napig elég lett volna behordani. Ilyen brigád nincs több Mátészalkán.

K

ésőbb mondták el, hogy a közelmúltban a nyircsaholyi óvodát kerítették körbe. Rendszeresen dolgoznak a szálkái II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában. Nevetve mondják: „Jó barátunk az SZMK-elnök”, azaz Varga László brigádvezető ezt a tisztet is betölti.

Zsoldos Barnabás

Gondoskodnak elegendő takarmányról

ló üzlet az állattartás

Csökkentik az átvételi súlyhatárt

Nyáron hosszú időn át nem enyhítette a növények szomjúságát az eső, s ez bizony a termés mennyiségében erősen éreztette, érezteti hatását. Már pedig a mezőgazdasági nagyüzemekben adott az állatállomány, a jószágoknak biztosítani kell mindenütt a takarmányt. Nem lehet a kedvezőtlen időjárásra hivatkozni.

Elegendő a széna

Szabolcs-Szatmár megye éteri jár az ország állattenyésztésében, illetve az állattartásban. Jelentős a szarvasmarhaállomány, több mint százötvenezret tartanak a megyében. A sertések száma meghaladja a félmilliót, a baromfiakból pedig nyolcmillión felül van az ország keleti részében. Ezek a számok egyben azt is jelentik, nagy mennyiségű takarmányra van szükségük a tél, a tavasz folyamán az újig. Hogyan áll a megye, a gazdaságok tömegtakarmányok tekintetében? Tömören úgy lehet erre válaszolni: nem a legrózsásabban, különösen a lédús takarmánynyal van probléma.

— A széna megyei Összességben fedezi a szükségletet — fejti ki Szendrei Kálmán, a megyei tanács mezőgazda- sági osztályának csoportvezetője. — Felmérésünk szerint tizenhárom termelőszövetkezetben 7600 tonnás többlet mutatkozik, amit felkínáltak eladásra. Kilencvenkilenc gazdaságban a meglévő széna éppen fedezi a szükségletet, míg néhány termelőszövetkezetben kisebb-nagyobb a hiány mértéke. Mindössze Jármiban és Kálmánházán kell a télire szükséges szálas felét máshonnan vásárolni.

Ez így megnyugtató, persze nem annak a néhány gazdaságnak, ahonnan összesen ötezer tonna széna hiányzik. Habár megyén belül megvásárolhatják, s ez nem jelent különösebb többletköltséget. Viszont a lédús takarmányok esetében már nem lehet ilyen hangulatos képet festeni. Tizenhat termelőszövetkezetben hiányzik a szükséglet negyven százaléka. Még csak a cukorgyárakra sem támaszkodhatnak, mert az idén a répaszelet-keresletnek országosan az ötven százalékát tudják kielégíteni. Hiány tehát várhatóan a megyében is lesz, amit ezekben a napokban, hetekben még csökkenteni lehet. A kukorica esetében úgy, hogy az egész növényt betakarítják, a szemesnek hagyott, de nem kellően fejlődött táblákat be- silózzák.

Megyén kívül vándorolnak

Könyebb a mezőgazdasági szakember helyzete, ha az abraktakarmányról van szó. Czomba Lajos, a gabonaforgalmi és malomipari vállalat termelési és értékesítési osztályvezetője így foglalja ösz- sze a megyei helyzetet:

— A meglévő állatállományból és a szemes termény mennyiségéből indulunk ki. Sokéves tapasztalat alapján tudjuk, hogy 300—320 ezer tonna körüli abrak marad a gazdaságokban, kistermelőknél. Ennek a duplájára van szükség az év folyamán, amit vállalatunk biztosít a termelőknek megyei felvásárlásból, társmegyéktől vásárolt takarmányokból. Mára raktárunkban van százhúszezer tonna takarmánybúza a megyéből, ehhez vásárolunk nyolcvan- ezer tonna kukoricát. Hetvenezer tonnát a megyén kívülről kapunk, aminek nagyobb része kalászos gabona lesz, valamint a keverékgyártáshoz még ötvenezer tonna egyéb fehérjét tartalmazó takarmányt vásárolunk.

A keveréktakarmányok alapanyag-összetétele némi módosításra szorul az idén, mert több lesz a kalászos gabona, kevesebb a kukorica benne. Viszont a beltartalmi érték nem változik.

— Egyértelműen mondhatom — fogalmaz Czomba Lajos — biztosított a megye állatállományának keverék- és

abraktakarmánnyal való ellátása.

Szerződésen felül is

Eddig az állattartásról beszéltünk, ám ahhoz, hogy az asztalra kerüljön a hús, át kell venni, fel kell dolgozni az állatokat. Sőt, a tartási kedvet legalább szinten kell tartani, de inkább növelni. Mert szükség van az állati fehérjére bel- és külföldön egyaránt.

— Mi felkészültünk a megtermelt vágóállatok átvételére — mondja Tamás Imre, az állatforgalmi és húsipari vállalat igazgatója. — Ez persze nem azt jelenti, hogy minden körülmények között, hanem tervszerűen. Ezt példázza, hogy július-augusztusban a megszokottnál nagyobb volt a kínálat háztájiból, s bizony két hét is eltelt az átvételig. Ezen már túl vagyunk, ismét a megszokott tempóban végezzük a munkát.

A megyében a tavalyi évhez viszonyítva tizennégy százalékkal növekedett a sertésállomány, különösen a háztájikban. Ez arra készteti az illetékeseket, hogy csökkentsék az átvételi súlyhatárt az eddig 95 és 125 kilogramm közöttiről mintegy öt kilogrammal. Indokolja ezt a külföldi partnerek kérése is. S csak érzékeltetésként: évente 220—230 ezer sertést, 43 ezer szarvasmarhát, 120 ezer juhot vesz át a vállalat.

— A kistermelők tartási kedvével, úgy vélem, nincs probléma — folytatja az igazgató. — ötezer kocát, 600— 700 vemhes üszőt adunk át a háztájinak évente. Ennyire van igény, a vállalat pedig a szerződéseknek megfelelően átveszi az állatokat, sőt a nem szerződöttek átvételét is elősegítjük.

Sipos Béla

Kanadába is szállítanak

Piac a ruhának

Átszervexés után a naményi VOR-ban

Konzerv

Tyúkodról

A Nyíregyházi Konzervgyár tyukodi gyárában szovjet exportra készítenek 3 ezer tonna vegyes savanyúságot. (Császár Csaba felvétele)

Pilótakeksz

Mátészalkáról

A Mátészalkai Sütőipari Vállalat kettes számú üzemének építésével egy időben megkezdődött a szakemberek képzése is. A Pilótakekszet gyártó gépsoron dolgozók első. tíztagú csoportja szeptember elejétől ismerkedik a „fogásokkal”.

két a dolgozókat is. Mos,t 167-en vannak gyesen, s úgy tűnik, még évekig, többen mennek el szülni, mint amennyien a ' szülés után munkába állnak. így nagyon nehéz versenyezni. Nem is itt kell nekünk versenyezni. Itt együtt kell működnünk.

GYÜMÖLCSTERMELÉSI

RENDSZEREK:

Jobban gazdálkodni az ültetyényekkel

Az almabetakarításról, a göngyölegellátásról, a tárolásról és az értékesítésről tanácskoztak tegnap délelőtt Mátészalkán a Szamos menti Állami Tangazdaságban az ország gyümölcstermelési rendszereinek képviselői. Rajtuk kívül ott voltak a Hungarofiruct és a göngyöleg- ellátó vállalat illetékes vezetői is. A tizenegy rendszer és társulás — közte a két Sza- bolcs-Szaitmár megyei, a mátészalkai Szatmárkert és a vajai Nyírkert — az ország gyümölcstermelésének több mint a felét fogja össze Zalától Szatmárig. A tanácskozáson elhangzott: a gyümölcstermelés» rendszerek célja a meglévő ültetvények termelési szintjének emelése, a rekonstrukció, valamint az ipari alma feldolgozásának megoldása. Az elmúlt esztendőkben mindhárom tevékenységükben nagyot léptek előre a rendszerek és munkájuk nyomán az ország gyümölcstermelése.

Évek teltek el azóta, hogy nyugati szervezők intézkedései nyomán megváltoztak a viszonyok a VOR vásárosna- ményi üzemében. A termelés több mint negyedével növekedett. A kezdeti 180 dolgozóval szemben ma 576 munkás keresi fel itt munkahelyét, két műszakban. Napjainkban egyre többet hallunk a ruhaiparban jelentkező gondokról; mit éreznek ebből a naményiak? A válaszadásra Matolcsy Imre, a gyár fiatal igazgatója vállalkozott:

— Termelési értékünk közel 270 millió forint. A legyártott ruháknak piac kell. Piacot még csak lehet szerezni, de a megtartása, már nehezebb. 1980-ban lettünk önállóak, s 3 év alatt odáig jutottunk, hogy már zakókat is készítünk, s ami a lényeg, jó minőségben.

Milyen módszerrrel sikerült elérni a minőség megtartását, javítását?

— Fontos a szakember- gárda. Szinte a nulláról indultunk. Jelenleg, minden hónapban a havi bér 10 százalékát osztjuk ki, a minőségi teljesítmény szerint. Egyéni teljesítmény alapján bíráljuk el dolgozóinkat, s a kollektíva dönt. A legjobban, legtöbbet termelőnek külön, jutalmat adunk. Évről évre növeltük a szakmunkástanulóink számát. Jelenleg 91-en ismerkednek a ruhakészítő

szakmával. Ruhaipari szak- középiskolát működtetünk a városban, ösztöndíjjal segítjük a továbbtanulókat.

Állják-e a versenyt a város üzemeivel?

— A női munkaerő foglalkoztatásában, s létszám tekintetében mi vagyunk a város legnagyobb üzeme. S bár 10 éves jubileumot ünnepeltünk ez évben, a legfiatalabbak is. Sokan vannak olyanok, akik közvetlenül az általános iskola padjaiból jönnek hozzánk dolgozni. A 18 éven aluliak száma 121. Nagyon sokat kell fáradoznia a műszaki középkádereknek, politikai vezetőknek; hogy megtartsák, formálják, minőségi munkára sarkallják ezeTóth Józsefné exportellenőr

Itt a legjobban dolgozó fiatalokat lakásépítési, vásárlási kölcsönnel segítik. A kérelmezők mintegy felét tudtuk dolgozónként 30—30 ezer forinttal támogatni.

— Mi várható a piacon?

— A minőség még fokozottabb megkövetelése. S ha gyorsán s jó árut küldünk, akkor nincs baj. A Szovjetunió mellett sikerült tőkés partnereket is találnunk. Kanadába éppúgy eljutnak termékeink, mint Kuvaitba vagy éppen Szaúd-Arábiába. Lehet, hogy a jemeni vásárló azt sem tudja, hol van Magyarország, de a VOR-címkél ő is elolvassa, s nekünk kötelességünk megőrizni termékeink minőségi színvonalát. (molnár)

Matolcsy Imre igazgató