Kelet-Magyarország, 1983. szeptember (43. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-28 / 229. szám

1933. szeptember 28. Kelet-Magyarország 7 ,w,V#V olvasóink leveleiből Postabonfás Rendbontók Csak a néhány hete érke­zett levelekből is hosszú fel­sorolást közölhetnénk arról, hogy az emberek milyen vá­logatott módszereket talál­nak ki egymás bosszantására. Mennyi mindennel tudják a szomszéd, a rokon, akár a testvér életét megkeseríteni. Egyik levélírónk az együtt­élés írott szabályait — de mondhatnánk úgy is, hogy íratlan szabályait — kéri szá­mon. Elmondja, hogy vannak olyanok a Jósavárosban, akik a cigarettacsikket rendszere­sen az ablakon dobják ki, előfordul, hogy egy egész ha­mutartó tartalmát. Mások a szőnyeget rázzák az ablakon át, noha minden háztömbhöz van porolóállvány. Csakhogy kényelmesebb az ablakon áj a másik nyakába rázni a port, a szemetet. A közelmúltban Tiszavas- vári községből panaszkodott egyik levélírónk, hogy a szom­szédja állandóan bömbölteti a magnót, szinte egész napon át. Beleremegnek az ablakok, és a hangzavar tépi a kör­nyék lakóinak idegeit. A szép szó, a kérlelés nem használt. A tanácsnak kellett intéz­kednie. Bírságolással próbál­ták jóra bírni a rendbontót, a szabálysértőt. Vajon a ki­szabott 500 forint birságnak lesz-e nevelő hatása? Szintén zajos ügyben ke­restek meg bennünket a nyír­egyházi Tanácsköztársaság té­ren lakó családok, akiknek nyugalmát a közeli Halász- csárda olykor hajnalig tartó dáridói zavarják. A hangos zene, éneklés, mulatozás sok­szor nem szűnik tíz óra, éjfél után sem, ilyenkor másnap még a jó alvók is fáradtan kezdik munkájukat, s a gye­rekek is álmosabban mennek az iskolába. A tanácsi rendelet értel­mében, lakossági bejelentés alapján megtilthatják a 22 óra utáni zeneszolgáltatást, ha egy éven belül ismételten ÖRÖM, DE. Sohase pirulj! Most jön a szemét-akadályugrás. Nagy örömmel vettük, hogy bennünket is bekapcsoltak az autóbuszközlekedésbe. A megállóhelyeken lócákat he­lyeztek el, és szilárd burko­lattal látták el a fel- és le­szállóhelyeket. De hiányoz­nak a szeméttároló edények, melyekben az utasok elhe­lyezhetnék eldobandó jegyü­ket, cigarettacsikkeket, s mindazokat a hulladékokat, amelyek most „kényszerből” a földön hevernek. G. A., Nyíregyháza, Inczédy sor 9. szám HIÁNYCIKK Márciusban többen vásá­roltunk „Pony romét” elne­vezésű kismotort. Sajnos a gumiköpeny rövid idő alatt úgy-annyira megkopott, hogy így nem vehetünk részi a közlekedésben. A gondunk, hogy az üzletben nem ka­punk hozzávaló gumiköpenyt. Miért? Ma is bolti forgalom­ban levő kismotorról van szó, melyhez alkatrészről, tartozé­kokról nem gosdoskodtak. Lukács Gábor, Mátészalka, Bajcsy-Zs. u. 24. szám GONDOS AUTÓBUSZVEZETŐ Innen, az Örökösföldről a Kert közi iskolába járnak a gyerekek, illetve a Kossuth gimnáziumba, ahol ideiglene­sen helyet kaptak a kicsinyek. Elég nagy a távolság, aggód­tunk is eleinte a gyerekekért, de ma már nyugalom költö­zött valamennyiünkbe. Autó­busz viszi a gyerekeket és hozza a Fazekas János tér­ről. De nem is ez jelenti a nyugalmat, hanem Sanyi „bácsi”-nak köszönhetjük, a gondos autóbuszvezetőnek, akii kedves a gyerekekhez, fi­gyeli, hogy magukkal viszik-e holmijukat a leszállásnál. A gyerekek már messziről inte­getnek neki, mert szívükbe lopta magát szeretetével, tö­rődésével. Köszönjük! R.-né és a Fazekas János téren lakó szülők ROSSZ CSATLAKOZÁS Egy régi panasszal fordulOK a szerkesztőséghez, ugyanis a MÁV egyetlen alkalmazottja sem reagált érdemben pana­szunkra, hiába tettük szóvá jegyvizsgálónak, állomásve- zetőnek. Többen utazunk ugyanis rendszeresen Mis­kolcról Mátészalkára, főleg pénteki napokon, hogy otthon tölthessük a, hét végét. Mis­kolcról 16,06-kor indul Nyír­egyházára egy vonat, amely 17,48-kor érkezik Nyíregyhá­zára. Innen viszont 20 perc­cel korábban, 17,28-kor indul a mátészalkai, ezzel tehát nem tudunk továbbutazni. A következő vonat 20,45-kor megy, azaz három órát kell eltöltenünk haszontalan vá­rakozással Nyíregyházán. Nem lehetne megoldani — legalább az új menetrendi időszakiban — egy megfele­lőbb csatlakozást? Oláh Éva Miskolc—Mátészalka FIGYELMESEBBEN Már szóvá tette más is, hogy az autóbuszok lehetőleg a járdaszegélyhez közei áll­janak meg, ne egy-másfél mé­terre tőle. Mozgássérült va­gyok, a nyugdíjashazhoz leg­közelebbi, Smid/t Mihály ut­cai megállóban szoktam több hasonló sorsú társammal buszra szállni. A helytelen beállás miatt nem tudunk a buszra egyből fellépni. Előbb a járdáról az úttestre, majd innen üggyel-bajjal felvon­szoljuk magunkat az így meg­magasodott buszlépcsőre. Jó lenne az is, ha a megállóhe­lyeké*: az autóbuszvezető min­den alkalommal — a mikro­fon segítségévei — közölné. K. F., Nyíregyháza, Smidt Mihály utcai lakos Szerkesztői üzenetek Ferencz Mihályné nyír­egyházi, Gosztonyi János ib- rányi és Székely István nyírtéti olvasóinknak levél­ben válaszoltunk. Budaházi Gyula besztere- ci, Labanics Istvánná me- zőladányi, Lakatos György- né nyírkarászi, Kovács Sándor tiszadobi, Kazsuk László aranyosapáti, özv. Szántó Józsefné kisvárdai, Biró Miklósné nagykállói, Bunyánczki Andrásné vi- rányosi, Lukács Gábor má­tészalkai, Lipők Sándor ke- mecsei, Szemők Józsefné nyíregyházi, Hornyák József tiszadadai, Szabadka Dezső nyírmadai, Hornyák István­ná pirieset, Müller András tiszalöki, M. Gergely József vásárosnaményi, Réti Ist­vánná ófehértói, Kövér Jó­zsefné kemecsei, Bán Lász­ióné márokpapi, Bakos Ká­roly vámosatyai, Szűcs Pál- né újfehértói, Berecz Mik­lósné buji, Losonczki Györgyné rakamazi, Kárpi­ák Jánosné nyírbátori lako­sok ügyében az illetékesek segítségét kértük. Oláh Sándorné kótaji le­vélírónk ügyében a nyug­díjfolyósító igazgatóság fog intézkedni. Balogh Istvánná olcsva- apáti lakos által reklamált munkabért a mozi üzemi vállalat számfejtette. Jósvai János nyíregyházi olvasónk kérését a posta teljesítette. Tündik István nyírvasvá­ri olvasónkat az AGROKEK vállalat levélben tájékoz­tatta. Balogh Miklós kisvárdal olvasónkat a társadalombiz­tosítási igazgatóság határo­zatban értesítette. Marcsó Ferencné vásá­rosnaményi lakost tájékoz­tattuk, hogy a kérdéses au­tóbuszmegállóhely áthelye­zésére nincs lehetőség a tér­ségben folyó építkezés és gázvezeték-fektetés miatt. Vélemények a törvényjavaslatról Az országgyűlési képviselők és tanácstagok választásá­ról szóló törvényjavaslat megjelenése óta számos levél érke­zett szerkesztőségünkbe, amelyekben kifejezésre jut: az ál­lampolgárok számára nem közömbös, hogy kik képviselik érdekeiket a tanácsokban, magasabb fórumokon. A követke­ző sorok is ezt bizonyítják. FONTOS A RÁTERMETTSÉG Magam is tanácstag va­gyok s tudom, hogy látványos eredményt nehéz felmutatni. Mégis egy tanácstag megíté­lésénél jelentős szerepe van annak, hogy választókörzeté­ben milyen a fejlődés mérté­ke. Fontos tehát e pozíciónál a rátermettség. Tudok olyan tanácstagot, aki egész ciklus alatt nem szólalt fel, egyet­len vitában sem vett részt. A jövőben jobban fog érvénye­sülni a rátermettség, mert erre valószínűleg nagyobb tekintet­tel lesznek a jelölésnél a vá­lasztópolgárok. Igaz, a hosszú idő óta aktívan, jói dolgozó ta­nácstagra nézve a majdani kettős jelölés esetleg sértő le­het. Véleményem szerint nem kellene ragaszkodni minden esetben a kettős jelöléshez. Pálur Endre pedagógus TEVÉKENY KÖZREMŰKÖDÉST Egyetértek azzal, hogy a tanácstagok létszámát csök­kenteni kell. „Szűkebb” kör­ben egyszerűbb lesz a kap­csolattartás. Mert tudok olyan esetről, hogy a választókörzet a tanácstagot csak a jelölés­kor látta, és nem is tevékeny­kedett. Nem világos előttem egészen, milyen sorrendben kerülnek a tanácstagjelölték a jelölőlistára? Helyes lenne, ha mindegyiküket külön sza­vazólapon szerepeltetnék. A gyakorlatban azt látni, hogy sokan nem szívesen mennek a fülkébe, nem használnak író­eszközt, így sok érvénytelen szavazat lehet, ha nem az el­sőként feltüntetett jelölt szá­mít ilyenkor a megválasztott tanácstagnak. Rostás Sándor, Jánkmajtis NAGYOBB AMBÍCIÓVAL Érdeklődéssel olvastam a törvényjavaslatot, miközben azt juttatta az eszembe: a ta­nácstagjelöltek „versengése” nem ölt-e majd múltat idéző kortesjelleget? Helyesnek tar­megállapítják, hogy a kör­nyék lakóinak nyugalmát za­varja a szórakozóhely. Ko­rábban csak a nyitvatartási rend változtatásával tudott a szakigazgatási szerv segítsé­get, védelmet nyújtani a la­kosságnak. Ma szerencsére már sokkal szigorúbban lép­hetnek fel. Gondoljuk, így lesz ez a Halászcsárda ese­tében is. Szilágyi László a Kinizsi utca 2. szám alól szóvá tette, hogy Nyíregyházán, a Gu- szev-lakótelep előtti kiserdő valóságos szemétdomb. Fele­lőtlen emberek még az út szélére is leszórják a szeme­tet. A rendbontókat tábla ki­helyezésével próbálta a váro­si tanács megfékezni, jóra bírni. Amint azonban levél­írónk mondja: ennek sajnos nincs és nem is volt foganat­ja. Valószínű, itt is a bírsá­golás hozna eredményt, ha valaki pontos adatokat tudna közölni a rendbontókról. Szemetelés, az együttélés szabályainak durva megsérté­se, hangoskodás, sértegetés olykor pénzbe kerül egyesek­nek. Van, akit érzékenyen érint, ha fizetni kell és leg­közelebb nem követ el sza­bálysértést. Mások meg da­colnak, amiért nagyobb árat fizetnek büntetésül. Megér­demlik. Ifj. Simái Lajosné szamosújlaki lakos 600 négyszög­öl belterületi ingatlant örökölt. Férje termelőszövetkezeti tag és háztáji juttatásban részesül. Kérdezi, hogy a tsz- nek az örökölt földet a háztáji juttatás mértékének meg­állapításánál figyelembe kell-e venni? Továbbá, hogy az 1982. április hónapban meghalt — özvegyi jogcímen ház­táji juttatásban részesülő — örökhagyó után jogosult-e az elhaltat megillető legalább 1 évi juttatásra? A tsz-törvény rendelkezései szerint: „A háztáji föld területébe be kell számítani a tag személyi tulajdonában álló földet — kivéve, ha azon jogszabály, bírósági vagy hatósági rendelkezés alapján haszonélvezeti jog áll fenn, — valamint azt a földet, amelyet a tag haszonélevezeti joga alapján használ”. A fentiek alapján a nem termelőszövetkezeti tag hoz­zátartozó által szerzett és tulajdonába került személyi tu­lajdonban álló földeit a háztáji juttatás mértékének meg­állapításánál nem kell számításba venni. Az 1982. április hónapban elhalt, özvegyi járadékot megillető háztáji föld­re az örökösök nem jogosultak, illetve részükre a tsz ilyen juttatást biztosítani nem köteles. Székely István nyírtéti levélírónk, mint „ipari” nyug­díjas, éjjeliőri munkakört lát el a termelőszövetkezetben. Felesége, aki tsz-tag volt, 1981-ben meghalt. Kérdezi, hogy munkaköréből eredően fizetett szabadságra, táppénz­re, továhbá elhalt tsz-tag felesége után háztáji földre jo- gosult-e? A munkaviszonyban álló nyugdíjas jogosult mind­azokra a járandóságokra, amelyek azonos feltételek mel­lett a nem nvr ’■'ias dolgozókat megilletik. A 15 nap alap­szabadság, valamint pótszabadság időarányos része jár a nyugdíjasnak, a ledolgozott munkaidő arányában. A mun­kaviszonyban töltött idő alapján járó pótszabadság meg­állapításánál a nyugdíjazást megelőzően munkaviszonyban töltött időket is alapul kell venni. A táppénzre jogosultság időtartamának megállapítá­sánál csak azokat a munkanapokat és munkaszüneti na­pokat lehet figyelembe venni, amelyekre a biztosított nyugdíjazása után munkabérben, illetve táppénzben ré­szesült. A táppénz összegének megállapításánál csak a nyugdíjazás után elért munkabért lehet figyelembe venni. Táppénzre való jogosultság fennáll a biztosított — munka­viszonyban álló dolgozónál — a biztosítás időtartamára és ha a keresőképtelenség a biztosítás megszűnését köve­tő 15 napon belül következik be. A nyugdíjas dolgozó legfeljebb annyi ideig részesül­het táppénzben, amennyi folyamatos biztosításban töltött ideje van a nyugdíjazása után a keresőképtelenséget köz­vetlenül megelőzően. A háztáji földhasználatra, termény juttatásra jogosult tag halálát követően a vele együtt élt házastársa (élettár­sa) — a termelőszövetkezettől 3000 négyzetmétert meg nem haladó földhasználatra, vagy ennek megfelelő ter- ménybeni juttatásra jogosult, ha a haláleset bekövetke­zésekor: elérte a nyugdíjkorhatárt; tartósan munkakép­telen, vagy törvényes tartási kötelezettség alapján mást el­tart és személyi tulajdonában vagy használatában nincs ilyen mértékű föld. A jogosultság szempontjából közömbös az, hogy az özvegy milyen munkaterületen dolgozott a nyugdíjkorha­tár elérésekor. Levélírónk a fenti feltételek megléte ese­tén jogszerűen követelheti a tsz-től a háztáji juttatás meg­állapítását. Szabó Mihály nagyhalászi olvasónk felesége 1981-ben halt meg. Húsz éven át dolgozott a termelőszövetkezetben. Két kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik levélírónk, a termelőszövetkezet azonban háztáji földet részére nem biztosít. Levélírónk a leírtak szerint háztáji földre jogosult. Javasoljuk, hogy a tsz kedvezőtlen döntése esetén kérjen jogorvoslatot az illetékes járásbíróságtól. Dr. Kondor Zsuzsanna tanám, ha egy-egy választó- körzetben nem mindig ugyan­azt a tanácstagot jelölnék, hanem ciklusonként változna. Az új tanácstag valószínű, hogy nagyobb ambícióval, •jobb szervezőkészséggel ren­delkezik és az előző ciklus­ban kitűzött feladatokat — amit nem sikerült megvalósí­tani — eredményesebben tud­ja megoldani. Ellenzem az örökös tanácstagi megbíza­tást. Gyulai Sándor BEVONNI A FIATALOKAT Nem volna helyes, ha va­laki nyugdíjas állásnak te­kintené a tanácstagságot. A törvényjavaslat elolvasása után világossá vált előttem: a jövőben erre mi, válasz­tópolgárok jobban odafigyel­hetünk, irányíthatjuk. Fon­tosnak tartom, hogy a fiata­lokat is egyre inkább bevon­juk e munkába. Ök fogéko­nyak az újra, a korszerűség­re, ötletgazdagok, akaraterő­sek. A tanácstagi munkában ez jól kamatozhat. Mások véleményét is tolmácsolom, hogy nem szerencsés kifeje­zés a „községi elöljáróság”. Egyrészt a múlt, a kapitalis­ta rendszer emlékeit idézi fel, másrészt sértő lehet e meg­különböztetés, mert aki nem elöljáró, az kicsoda? Soltész Ágnes Tar László Örökösök háztáji juttatásáról Táppénz a tsz-ben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom