Kelet-Magyarország, 1983. szeptember (43. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-27 / 228. szám
1983. szeptember 27. Kelet-Magyaronzág 3 r Óvoda épül A KÉM ÉV áj óvodát épít Záhonyban. A kivitelezés során az építők egy csoportja a külső vakolással, burkolással foglalatoskodik. (Elek Emil felvétele) Többet és jobbat termelni— kevesebb üzemanyaggal Áz elnök körzete — A tanácselnök feltétlen legyen a tanács tagja, még akkor is, ha „felhangok” is vannak. A választók között kell lenni tanácstagként, sőt: legyen függőségi viszony is. Az már más kérdés, hogy tudom-e teljesíteni, amit a körzetem akar? De felvetődött még: nem lenne-e jó, ha a falu népe — és nem a tanácstagok választanának elnököt. Az alábbiakban a kérdés emberi oldaláról lesz szó. Mátyás Sándor pedzette a problémát, Szabó József már konkrét példát is hozott, Nagy László pedig önmagáról beszélt. A gond megvilágításához pedig a kiindulópont, hogy a tanácselnöknek haragosai is vannak, mégpedig szép számmal, hiszen ahol sok volt a kisajátítás — mint Nyírpazonyban —, ahol sokszor kell büntetni, hatósági munkát végezni — mint mindenütt —, ott annak, aki tisztességgel látta el a feladatát, nem .lehet mindenki a barátja. Vagyis, könnyen megeshet, hogy aki ma elnök, holnap már nem lesz az. És — ebben mindhárman megegyeztek — nem ez a legnagyobb baj. A gond: hová vonuljon vissza az ismételten még nem választott elnök? Igaz, eddig sem esett okvetlenül ,,nyugdíjas ülés” az elnöki székben, eztán viszont — feltehetően — még kevésbé lesz így. Hisz’ ez is cél lehet. Emberi kérdőjelek Nagy László mondja: — Tizenhét éve. vagyok elnök. Mostanában sokat gondolkodom, rhi lesz, ha nem választanak meg és kikerülök az utcára? Ha én mondok fel, hat hónap a felmondási idő. De így? Elvileg fillér nélkül maradhatok. Jó, zsebemben a tanári diploma. Már most azon gondolkodtam, hogy visszamegyek ősztől tanítani, de sok kérdés vetődött fel bennem. Befogad-e a gyerek? Elfogad-e a tantestület? Én elfogadom-e őket? A következő választásnál, 1985-bfen 52 éves leszek ... Lehettem volna igazgató, de az iskolának jó igazgatója van. Mit kezdek a további életemmel? A tisztességes visszavonulás útja nem tisztázott. — Nyilvánvalóan sokan örülnének, ha nem én lennék az elnök. Legkevesebb száz telket sajátítottam ki, és Józsi bácsi biztosan nem volt boldog, hogy elvettük a kertjét.1 Most újabb telkeket fogunk kisajátítani... Ami itt-áU, csak ízelítő a kérdésekből. A. törvény — hi- hetolég — majd mindent tisztáz. Űe talán az utolsó kérdés - kört illetően — lévén emberekről, s többnyire tisztességesen dolgozó emberekről szó —, mihamarább választ kell adni. Speidl Zoltán A MEZŐGAZDASÁGI ÉS ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTÉRIUM 1983 elején tette közzé energiagazdálkodási akcióprogramját, amely — az ismert energiagazdálkodási kormányhatározatra alapozna — azt részletezi, hogy milyen konkrét teendők várnak ránk ezen a téren a mezőgazdaság szférájában. Bár az azóta eltelt rövid idő még nem ad lehetőséget arra, hogy átfogóan értékeljük, hol tartunk e program végrehajtásában, talán nem lesz érdektelen felhívni a mezőgazdasági üzemek figyelmét az ebben rejlő lehetőségekre. Az aszályos év egyébként is arra ösztönzi a tsz-eket, állami gazdaságokat, üzemeket, hogy gondosan számba vegyék: hol, milyen területen csökkenthetők a veszteségek, pótolhatók az elmaradt jövedelmek. Más szavakkal: a gazdálkodás hatékonyságának javításában még kiemelkedőbb szerepre tesznek szert az energiakímélő módszerek. Van mire alapozni. A mezőgazdaságban már eddig is egy sor életre való anyag- és energiakímélő módszer vizsgázott sikeresen a gyakorlatban. Vegyük például a mező- gazdaság legalapvetőbb termelési eszközét, a földet. A termőföld célszerűbb hasznosításával mintegy 1,2—1,3 millió hektárnyi terület termőképessége növelhető, a termelési ráfordítások egyidejű csökkentése mellett. Energiamegtakarítás ,érhető el a művelési ágak okszerű megválasztásával, mintegy 130—150 ezer hektár meredek lejtésű hegyvidéki területen. Az energiatakarékos talajművelő technológia alkalmazása — a program szerint — a szükséges eszközháttér megteremtése esetén — mintegy 3 millió hektáron irányozható elő. Nagy termelési rendszereink és élenjáró nagyüzemeink bizonyították, hogy e módszerek alkalmazásával a talajművelés költségei hektáronként akár 20 százalékkal is csökkenthetők. Szaporodnak a gyakorlati példák, amelyek azt igazolják, hogy a rövidebb tenyészidejű fajták, hibridek termesztésével ugyancsak csökkenthető az energiafogyasztás. Egyes számítások szerint a különböző tenyészidejű fajták arányának helyes megválasztásával, a gyors vízleadó képességű hibridkukoricák vetésterületének növelésével évente mintegy 15 ezer tonna fűtőolajat lehetne megtakarítani. A SZÁRÍTÁS ÓRIÁSI ENERGIAIGÉNYE MIATT világszerte a figyelem középpontjába kerültek a biokémiai tartósítási módszerek. Mezőgazdasági nagyüzemeink szakembereinek helyzet- felmérését dicséri, hogy tavaly már mintegy hatszázezer tonna gabonát tároltak nedvesen, légmentes állapotban. A lehetőségek megvannak arra, hogy később évente mintegy 2 millió tonna terményt tároljanak ily módon. Ennek jelentőségét mi sem bizonyítja ékesebben, mint az, hogy a korábbi szá- rításos technológia alkalmazásával egy tonna gabona szárításához átlagban 35 kilogramm fűtőolajat használtak fel. A nedves tárolás alkalmazásával ez teljes egészében megtakarítható. S akkor még nem is szóltunk arról, hogy a magas hőfokú, kíméletlen szárítás mintegy 10—15 százalékkal csökkentheti a betakarított szemes kukorica tápanyag- tartalmát. Ez a veszteség is elmarad a helyesen alkalmazott biokémiai tartósítási módszernél. Köztudomású, hogy a mezőgazdaság maga is termel energiát. Ráadásul ezeknek az energiaforrásoknak nagy előnye, hogy évről évre megújulnak. Felhasználásuk növelésének csupán a technikai lehetőségek szabnak gátat. A NÖVÉNYTERMESZTÉSBEN ÉVENTE mintegy 16—18 millió tonna magas rosttartalmú, száraz maradékanyag képződik. A mai hozamokat alapul véve az egy hektáron termelt kukoricaszár energiája például 1200—1500 kilogramm gázolajjal egyenértékű. A betakarítás gépi feltételeinek megteremtésével — becslések szerint — évente mintegy 6 —8 millió tonna növényi maradék válhatna fűtőenergiává. Ez azonban csak akkor járható út, ha a maradékok betakarításához és elégetéséhez szükséges berendezések nagy sorozatban és elfogadható áron készülnek, mert különben az ily módon nyert energia többe kerül, mint a hagyományos energiafajták. Noha a MÉM energiagazdálkodási akcióprogramjának csak néhány részletére hívtuk fel a figyelmet, talán ez is meggyőzi a mezőgazda- sági üzemeket arról: valóban nagyok a megtakarítási lehetőségek. Különösen akkor, ha a szóban forgó tsz — s persze állami gazdaság — ezt az általános jellegű akcióprogramot a saját adottságai, lehetőségei figyelembevételével hajtja végre, vagyis konkrétan kimunkálja, hogy náluk hol, milyen területeken érhetők el a legnagyobb eredmények. B. K. PrkfrLrtrcils — ovnnrtrfl A képen látható pótkocsialvázak és -platók a ■ OTKOC51K exportra, nyugatnémet Strautman-cég megrendelésére készültek a Mezőgép fehérgyarmati gyáregységében. Egyelőre 250 garnitúrát gyártottak ebből a termékből. Remény van rá, hogy újabb szállítmányra kapnak megrendelést az NSZK partnertől a fehérgyarmatiak. (Molnár Károly felvétele) Az ok: ha tesz valamit a körzetért, mindenki elfogódottsággal vádolhatja. Ha nem, akkor pedig az lehet a baj. Egy biztos: megfontolandó gond. Kollégái nézeteivel szemben Nagy László ezeket mondta: választék kell... „A választáskoz A választási rendszer tervezett reformjával kapcsolatban számos összejövetelen hangzottak el a vélemények. Ezúttal három tanácselnököt hallgassunk meg, akik egy kérdésben teljesen egyetértettek, s ezt a nyírbogdányi elnök, Mátyás Sándor így fogalmazta meg: „Harminc év után ráébredtünk végre, hogy választani csak úgy lehet, ha legalább két jelölt van. Azonban úgy vélem: számos kérdés nyitott, a tervezet sok problémát vet fel.” Ki legyen a tanácstag? Arra a kérdésre, hogy ki legyen a tanácstag, egyértelműnek tűnik a válasz: akit megválasztanak. Csakhogy ez nem is olyan egyszerű. Mátyás Sándor: — Tapasztaljuk, hogy nem érdeke senkinek a tanácstagság. Kapacitálni kell az embereket, hogy vállalják el a megtiszteltetést. Ma talán lennie kellene valamilyen érdekeltségnek is, amit a tanácstag elveszíteni nem akar. Ha így lenne, akkor a tanácstagokat nem kellene kérni a tanácsüléseken való részvételre. Ráadásul sokan el sem jönnek ... De ezt az érdekeltséget a megyei tanácstagokra is vonatkoztatnám, mert ismereteim szerint esetenként a megyei tanácsülések is foghíjasak. Szabó József nyírturai tanácselnök így vélekedik: — Lényegében osztom kollégám véleményét, noha nálunk nem a megjelenés a gond, de nem biztos, hogy személyes felkérés • nélkül mindenki el is jönne a megbeszélésre. Ami az érdekeltséget illeti: a tanácstag, ha munkahelyéről tanácsi munkája miatt van távol, megkapja a fizetését. De a fogadóórát, a körzetben eltöltött időt — mert lelkiismeretes tanácstagokban szabad csak gondolkoznunk — már senki sem kárpótolja, holott ez idő alatt mondjuk metszhetne, permetezhetne. Nagy László nyírpazonyi tanácselnök: — Másik oldalról nézném a kérdést, Ugyanis nem tartom mindig és mindenütt helyesnek a statisztikai elvet, ami meghatározza, hogy hány százalék legyen a fiatal, a nő, a fizikai munkás és sorolhatnám még, a tanácstagok között. Mert esetenként a statisztikai elv miatt kell más körzetből vinni tanácstagot, olyat, aki jószerint nem is ismeri azokat, akiket a tanácsban képvisel majd. Kettős jelölés — gondokkal? Ennél a kérdésnél ne egyenként hallgassuk meg az elnököket, annál inkább sem, mert lényegében egyetértettek. Ök hárman abban látják elsőként is a gondokat, hogy az új szisztémában, a kettős vagy többes jelölés esetén kiváló tanácstagok is „kieshetnek a sorból”, mert elég, ha két, három haragosa van az utcában, akik olyan ellenagi- tációt tudnak kifejteni, aminek bukás lehet a vége. Azoknál, akik eddig is bizonyítottak — hangzottak a vélemények —, kellemetlen ellenjelöltet állítani csupán azért, hogy legyen. Ezt nyilván nem tapasztalatok híján mondták: — Falun sok mindent befolyásol az irigység. Elég, ha csak annyit mondanak, hogy: „elég volt már neki”, mert a tanácstag falun valaki, még akkor is, ha feladatát nem látta el jól... Biztos, hogy ezek a vélekedések így talán túlzóak. De hárman mondták alapvetően egybehangzóan, hárman olyanok, akik régen töltik be jelenlegi tisztüket, s évtizedek óta élnek ott, ahol most működnek. Ugyanide kapcsolódik egy kérdés: Hogyan válasszunk elnököt? A nyírbogdányi és a nyírturai elnök szerint: — Ne legyen fontos az elnöknek tanácstagnak is lenni. Vagy ha az, akkor a körzet póttanácstagja álljon a helyébe. Tanácselnökök a törvénytervezetről Energiagazdálkodás a mezőgazdaságban A színész H armadszor ugrik neki a szövegnek, harmadjára, hogy abbahagyja valahol a felénél. Nem megy. Ez még mindig nem az igazi. Megtörli izzadó homlokát, ismét nekirugaszkodik. — Haragudj jobban a Klementinára — mondja neki a rendező. — Te egy piszok fráter vagy, egy intrikus alak, egy profi gazember, laki nem bírja elviselni, ha valaki tiszta és szép. Te ráadásul ronda is vagy, aki, álmomba se jöjjön elő. — Értem, — nyögi a 'színész és negyedszer is nekirugaszkodik. Hangjából szinte süt \a gyűlölet. Már így haragszik Klementinára — aki egyébként valóban szép és tiszta, hogy meg tudná fojtani. Ott ül éppen szemben vele, habkönnyű, fodros ruhában, tökéletes vállain két pici masni, még a szövegkönyvet is így tartja, félig az ölébe ejtve, mint régi flamand festményeken tartják az ábrándos szemű lányok, kedvesük levelét. — Hű, de haragszom rá — gondolja a színész. — Mindjárt nekimegyek és megölöm iiz angyalarcú bestiát, — és mondja. mondja a szöveget, hogy csak úgy fröcskölnek a szavak. — Ez az! — lelkendezik |a rendező. — így kell. Pontosan erről van szó. Mégegyszer elölről. Ötször próbálják végig a jelenetet (egyre jobb), s aztán az előcsarnokban, kifelé sodródva a jól végzett munka után vidáman nevetgélő színészek között látom, hogy az előbb még haragvó „profi gazember” kézenfog- ja Klementinát, és azt mondja neki. — Krumplit is vegyél, mert nincs otthon, meg valami húsfélét vacsorára. Én megyek a gyerekért. Mester Attila
