Kelet-Magyarország, 1983. szeptember (43. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-24 / 226. szám

1983, szeptember 24. A közönség visszatér Hogy szórakoztunk nyáron ? A harmadik kerület va­lamikor Nyíregyháza pereme volt. Illatos, falusias hangulatú utcáival, a házak előtt kis tereferére megálló asszonyokkal, jó­ízű neveivel: Serház utca. Maláta utca. Mi tagadás, a nosztalgia ideköt, egykor magam is harmadik kerü­leti voltam. Abban az idő­ben a fiatalok az azóta el­felejtett Corvin Ottó Ifjú­sági Klubba jártak, az idő­sebbek meg a nyugdíjasok klubjába, volt író-olvasó találkozó, előadás, kiállítás a Honvéd utcai művelődési házban, aztán sokáig sem­mi. Egymást váltották a népművelők, nem akadt igazi gazdája a háznak. Jámbor István tizenöt éves moziüzemi gyakorlat­tal, földrajz—népművelői diplomával került ide. Elég rossz állapotban találta a házait. Aki most megnézi a helyiségeket, talán el sem hiszi, hogy csak fél éve van itt új „főnök”; mindenfelé a rend és a gondoskodás je­lei. Cambériázitatott, ízlés­sel berendezte a klubszo­bákat, a nagyterem csillog- vdllog, tükörfala láttán a balettmester lelkesedik, ve­títőszobáját és felszerelését a mozis szakember irigyli — és ami a legfontosabb: lassan visszaszokik a kö­zönség. A nyár ugyan itt is ubor­kaszezon volt, csak a leg­szenvedélyesebb hobbisták gyűltek össze, meg a zene­kar gyakorolt, de jellemző j az elmúlt fél évre, hogy új szakkörökben kezdődött meg a munka, tanfolyamo­kat indítottak, ismeretter­jesztő előadásokat tartot­tak, kiállításokat rendez­tek, új ifjúsági klub ala­kult, feléledt az író-olvasó találkozók hagyománya. Szerencsére nemcsak a nagykönyvben előírt úgy­nevezett alaptevékenységet gyakorolják, hanem, példá­ul itt búcsúztatták a kórház egyik nyugdíjba vonuló fő- nővérét, volt i,tt esküvő nagy násznéppel, az 1. szá­mú iskola pedig rendszere- . sen itt tartja ünnepségeit. Gyermek és felnőtt kara­tecsoport edz itt, horgászok, galambászok cserélik ki ta­pasztalataikat, kondicioná­ló tornai, három klasszikus és két dzsesszbalett tanfo­lyam indult, működik itt német nyelvtanfolyam, sza­bó-varró tanfolyam, táncis­kola. s nem utolsósorban az egyre híresebb Vekker együttes. A helyi funkció­kon túl megyei feladatkört látnak el a citerások baráti körének megalakításával, ezt a Mészáros—Végh duó, a népművészet két ifjú mestere vezeti. o Két csinos lány ül mellet­tem : Rajz Gabriella és Hankovszki Éva. Harmadi­kosok a Kossuthban, mind­ketten dédelgetnek tovább­tanulási terveket, mindket­ten itt laknak a harmadik kerületben, Gabi a könyv­tárba is idejár. A művelő­dési házba a dzsesszbalett tanfolyam kedvéért jártak eddig. Mint mondják, jó lenne feltámasztani az egy­kor híres ifjúsági klubot, oda is sokan járnának szí­vesen, persze csak akkor, ha a késelők és botrány- okozók kívül maradnak. Valami olyanféle klubról kellene gondoskodni, mint a karatézók Zendo-klubja. Ez is ifjúsági klub, itt mű­ködik a házban, mondhat­juk, kiválóan, a sport kö­vetelményei diktálta sport- szerűséggel. A szintén kos- suthos diák, Varga Péter, a kliub egyik tagja rajong a sportágért, mert önfegye­lemre, szellemi gyakorlatra serkent, edzés köziben egy­mást is nevelik. Közel száz­ötven tagot számlál a klub. együtt mennek kirándulni, csillagászati előadást hall­gattak, közösen tartottak születésnapot. Külön fejezetet érdemel a Vekker együttes. Valaha a Prága utcán kezdték, az­tán annak ellenére együtt maradtak, hogy közben családot alapítottak, gyere­keik születtek. Mint veze­tőjük, Eszenyi László el­mondta, nem tudják abba­hagyni, bár semmi hasznuk nem származik belőle. A vezető egyébként rádiómű­szerész, Széles István mű­szaki ellenőr, Czene László fórfiszabó, Bénáik István cukrász. Hetente egyszer- kétszer gyakorolnak, dalla­mos rockot játszanak, azzal a szándékkal, hogy a kon­certeken üvöltöző fiatalok­nak valamivel többet nyújt­sanak az őrjöngés „igényé­nél”. Elszomorítónak tartják a nagy hobós példaképek bál­ványozását, meg azt a tényt, hogy egy-egy táncest után itt-ott, az udvarban el­dobálva, kétdecis üres üve­gek jelzik az ifjú közönség „szórakozását”. Valameny- nyien vizsgázott, úgyneve­zett kategóriás zenészek. Főleg a felszerelések, a ja­vítások költségeinél számí­tanak támogatásra. o Péntek este jártam a mű­velődési házban. Színes kép j fogadott. Az egyik klubszo­bában általános iskolások, ! apróságok hallgatták a ze- ; neismertető előadást Vival­di: Négy évszak című my- ] véről. Eközben az udvaron a galambászok gyülekeztek, meglett férfiak, akik a leg­szorgalmasabb látogatói a művelődési háznak. o Jámbor István csöndes ember. Az eldugult WC-ve- zetéket, a háztetőt, az át­alakításra szoruló vetítőter­met is magának kell meg­csinálnia^ Ez ma már csak elvileg természetes, gyakor­latiban annál ritkább. A házban ma annyi a tanfo­lyam, szakkör, foglalkozás, amennyi nagy intézmény­nek is dicséretére válna. S mindössze csak hárman vannak, a takarító nénivel együtt. Kellene egy állás egy műszaki-technikai dol­gozónak. 0 A harmadik kerület egykor a város pere­me volt. Ma virágos előkertjeivel, kertes házai­val valami családias, ottho­nos, békés település — im­már a belvárosban. Voltak, akik nyugdíjasok körzetét j látták benne, hiszen a fia­talok elmennek, a régi há­zakban idős emberek ma­radnak. Ez is igaz. De az is, hogy közben fölépült a Kert közi lakótelep. Fiatal családok lakják házait. A körzetben négyezer lakás van, ötezer család és húsz­ezer ember. Jámbor István ajánlja a művelődési ház műsorait, terveit, szolgálta­tásait. A harmadik kerület­ben valami új kezdődött. Baraksó Erzsébet N incs még egy magyar szó, ami körül annyi félreértés lenne, any- nyi bizonytalanság, mint a szórakozás, szórakoztatás. A régi rómaiak is tudták, hogy az ízlésről nem érdemes vi­tatkozni, szép közmondás ta­núskodik erről, melynek ma­gyar változata a pofonok kü­lönbözőségével teszi még vi­lágosabbá, hogy ami nekem szórakozás, másnak tömény unalom is lehet, és ami en­gem idegesít, más jól szóra­kozhat azon. Vannak azután persze bizonyos konvenciók, amik azt mondják, hogy ak­kor szórakoztatunk, amikor nem késztetjük a közönséget semmiféle szellemi erőkifej­tésre, s ezzel el is jutottunk az igénytelenség hivatalos elismeréséhez. Könnyűzene, könnyű nyári bohózat, köny- nyű cigány muzsika könnyű vacsorával (és nehéz árak­kal) stb. Igényesen szórakoz­tatni ugyanis rendkívül ne­héz. És mintha az értékrend is felborult volna. Az „olcsó” lett a drága —, aki szórakoz­ni akar, fizesse meg —. Pe­tényi Eszter és az Állami hangversenyzenekar „keve­sebbe kerül” mint egy rock- show mondjuk Pilisborosje- nőn.! Aztán van egy másik fur­csaság is a konvenciók kö­rül. Azt mondjuk, hogy a nyár a szórakoztatás ideje, amikor az ember strandra jár, és utána ki akar kapcso­lódni. Miért? Télen nem akar? Vagy fi rdítsuk meg. Nyáron egyálta an nem jöhet szóba semmi, ami komo­lyabb, épületes.bb, tartalma­sabb? Miért nem ezek mel­lett szórakoztatunk nyáron többet, miért helyettük? Va­jon a nyár közeledtével min­den ember átalakul? Aki egész télen Mozartot hallga­tott, nyáron csak a P-Mobil- ra vevő? Aztán ha leesik az első hó, azt mondja: hol az a Kis éji zene, hadd rakom föl, mert megint itt a tél. A „Szabolcs-Szatmár me­gye nyári kulturális ajánla­ta” című műsorfüzet, mely az idén először jelent meg, tar­talmazza mindazt, amit lát­hattunk • (vagy láthattunk volna, ha elmegyünk) a nyá­ron. A műsorfüzet eleve tu­domásul vette, hogy Nyír­egyházán nincs szabadtéri színpad (holott van), mert nem is tervezett oda sem­P ompás. nagyszerű nép a szatmári: Petőfi Sán­dor első látásra a ma­gával rokon, derűs nyugal­mú és forradalmi népet is­merte fel benne. A szatmári népjellem máig — és mind­örökké — A Tiszában és a Falu végén kurta kocsmában tündököl talán a legfénye­sebben. Olyan szeLíden nyu­galmas — és csillapíthatat­lan indulatú. Ha az uraság inti csendre őket: még han­gosabban mulatnak a kocs­mában, ha emberi szót hal­lanak — azonnal „véget vet­nek a zenének”. Különös táj. Még ma is, pedig Petőfi lá­togatása óta, s főként az utolsó ötven esztendőben so­kat változott. A század elején egy-két vicinális vasúti vonalat ka­pott, az I. világháború után véghely lett. s a kormány­zat már csak politikai elgon­dolásból is, jobban bekap­csolta a forgalomba; utakat építtetett. Zártsága sokat ol­I dódott. De még ma is, ha az ember Debrecenben vagy Nyíregyházán átszáll a má­tészalkai vonatra, még in- káhb ha SzaLkáról tovább megy a gyarmati, naményi. ágerdői vonalokon, vagy ép­•(Részletek a szerző Móricz Zsigmond című könyvéből.) mit. Végül mégis lett itt egy előadás, a kisvárdui állandó nyári társulat Csapod ár ma­dárkája, bizonyítva azt, hogy mindent lehet, csak akarni kell. De ha már Kisváráét említettük, vegyük első hely­re a jó példák között. A Vár- színházi esték idei program­ja, mely június 7-én kezdő­dött egy kitűnő 'Lázár Ervin- mesejátékkal, és július 31-én zárult a várszínház saját tár­sulatának zenés komédiájá­val, a Kalappal —, mely Nyíregyházán is megért vol­na legalább három előadást —, gazdag volt, változatos, és úgy szórakoztatott, hogy a tartalmat, a gondolatot sem mellőzte a könnyebb közön­ségszerzés kedvéért. Mert az ilyesmihez vállatkozókedv szükségeltetik, és bizalom egyrészt a közönség ízlésé­ben, másrészt a szervezőik, a munkatársak rátermettségé­ben, szakértelmében. Mindez a kisvárdai művelődési ház­ban megvolt. Ezért láthat­tunk ott Csurka Tstván-ko- médiát, négy felvonásos nagyoperát, igényesen ren­dezett operettet, kiváló sze­reposztásban, a debreceni Csokonai Színház elmúlt év­adjának egyik sikerdaráb- ját, a Black comedit, kaba­rét, vezető fővárosi művé­szekkel. és végüL a „saját produkciót” Csiiky Gergely: A kalap című zenés komédi­áját, amit a magyar televízió is felvett, és sugározni fog. Természetesen a „könnyű múzsa” is szóhoz jutott Kis­várdán, volt rockkoncert, slágerest, jó érzékkel válo­gatva, és ügyelve, hogy ne ez szabja meg a rendezvényso­rozat jellegét, ami egyre ha­tározottabban körvonalazó­dik, és amit úgy fogalmaz­hatnánk meg, ha forgató- könyvet kellene készítenünk hozzá, hogy: „feltétlen eszté­tikai értékeiket hordozó, és színvonalasan fölkészített előadásokkal kívánunk szó­rakoztatni is." A műsorfüzetben a nyír­egyházi színházi esték követ­keznek, a városi tanács ud­varán. Nem igazán alkalmas a városházudvar ilyesmire. A szükségből —. hogy a sza­badtéri színpad világítása nem megoldott —, nem si­került itt erényt kovácsolni, mert világítani itt is csak „hozott anyaggal" lehet, és a közönség elhelyezése is bo­pen Nagypaládra igyekszik gyalog, szekéren vagy autó­buszon — mert ahhoz most is nagyon sók kilométer a legközelebbi vasútállomás —, mintha egy múltból ittfelej­tett világban járna. A táj is más képet ölt, mi­helyt az igazi Szatmáriba ér: rétek, berkek, vízmosások: csordák és birkanyájak le­gelésznek a már régen fogyó, de még mindig elég nagy ki­terjedésű gyepeken. Nagy távolról, mint Petőfi versé­ben, ködlenek a mármarosi bércek. Tiszta időben lát­szanak a szőlős! hegyek vi­rágzó cseresznyefái is, és ta­vasszal Ibolyaerdök nyílnak végig a Tisza partján. Még a sokban rokon biha­ri embernek is feltűnő a ti­szaháti Szatmár. Szabó Pál írja 1954 őszén, friss élmé­nyei nyomán: „Hiszen vala­miképpen megrekedt itt az idő, idősebb emberek még sokhelyt vászoningben, ga­tyában járnak, az asszonyok ma is 'változatlanul szapul- ják a vászonneműket a lá­nyok, fiúk nagyon ősi módon estéli fonókéba járnak, tisz­tán romlatlanul virágzik a népdal szerte a falvakban.” Túri Danikat, Joó Györ­gyöket és Kőmíves Erzsiket ismert meg a fiatal Móricz Zsigmond ezen a tájon. Víz­zel, aszállyal, úrral küzdő, nyodatmas. Aki először gon­dolt (évekkel ezelőtt) erre a helyre, reneszánsz udvari já­tékok lehetőségeit kereste, tudva, hogy a Shakespeare- kort Angliáiban ilyen zárt udvarokon ácsolták meg színpadaikat az állandó, és a vándor társulatok. Ennek a hangulatát lehetne felidézni egy-két előadás erejéig nya­ranta, kikiáltóval, árusító sát­rakkal, laoipecsenyével stb. Ám a hangulatnak a modern épületszárnyak is ellenáll­nak, s nincs egybefüggő tér. nagyobb tömeg elhelyezésé­re. A műsorfüzet két elő­adást ígért az idén a városi tanács udvarára, ebből az egyiik, a Csapodár madárka —, mint már írtuk — átköl­tözött a szabadtéri színpadra, a másik, a Bessenyei színkör Don Quijote előadása „mű­sorváltozást szenvedett”, az Énekes madárt láthattuk vé­gül is, meglepően kellemes, fölkészült előadásban. Ha még hozzá vesszük a Zenélő udvar címen elhangzott kis- koncerteket, ennyi jutott a nyárra. Az országos népművészeti kiállításról, és a nyírbátori zenei napokról, melyek a leg­rangosabb programok voltak az idén. nem kívánunk írni. mert bár az ízlések különbö­zők. nem sorolhatjuk őket a szórakoztatás tárgykörébe. Voltak természetesen még ezen kívül programok a mű­velődési központban, műve­lődési házakban, a falumú­zeumban. és máshol is. „Lég­mindig újrakezdő, tiszta lel­kű embereket. . . A vidék amilyen szép. ép­pen olyan mostoha is lakói­hoz. Egyszer mindent elmos a víz, elmossa a házakat is, máskor a szárazság miatt arasznyi repedések szövik át a földet, nem terem semmi. A nép évről évre megküzd a sárral és aszállyal: élni akar mindenképpen. Móricz Bálint itt minden­ki: örökösen újrakezd; ha a házát elviszi az ár, már nézi a földet, hol vethet belőle vályogot. Megpróbálkozik mindennel: káposztával, rep­cével, almával; kereskedik jószággal, gabonával, kubik- ra is elmegy messzi földre — de cselédnek még a legköze­lebbi tanyára is csak utolsó esetben. Cselédlánynak so­hase voltak jók az itteni lá­nyok: nem tudtak senki em­berfiának kézit csókolomot köszönnij Ady ennek a vidéknek a parasztságát ismerte legin­kább. Innen hozhatta A pa­raszt nyár képét; e tájék fi­aira gondolva írhatta' A me­sebeli Jánost, a Nátázó, vén bakákat — a legendák ősi népét. Ö jellemezte találóan a szatmári, sőt az egész par­ti unni parasztságot, éppen Móricz Zsigmond első .novel- lás kötetéről, a Hét krajcár­ról írott köszöntőjében: „Bölcs világ ez, legmagya­egységieseibb” az Ifjúsági Park műsora volt. Tizenhá­rom koncertet sorol fel a műsorfüzet, ez tizenegy együttes és Katona Klári estje (a P. Box kétszer sze­repelt). Tömegigény van ezekre az együttesekre, ezt nem kell bizonygatni, mert az Ifjúsági Magazin és a Magyar Ifjúság erről „for­rás értékű” adatokat közöli nap mint nap, meg tapasztal­ja is az ember. Nem va­gyunk viszont meggyőződve arról, hogy csak ez kell és soha semmi más. Az igény­felkeltés, és ízlésformálás minden kulturális intézmény feladata. Van ahol ezt, né­hány eleve kudarcra ítélt programmal „kipipálják”, van ahol meg se próbálják. Az ifjúság rockrajongó nagytöbbsége bizonyára jól szórakozott. S mi, akik a változato­sabb étrendet szeret­jük és a tartalmasabb ízeket, a jövőben reményke­dünk. Jövőre talán majd me­gint járhatunk a szabadtéri­re, operát nézni, mint vala­mikor, jövőre talán a város­házudvar is megtalálja a le­hetőségeinek legjobban meg­felelő műsorokat, s remény­kedjünk —, bár nem ismerjük még a terveket —, a Korona dísztermébe, bizonyára „ki­rukkol” valamivel, mert kár lenne egy ilyen lehetőséget kihasználatlanul hagyni. rabb világ a világnak .. Az ősiségben. a szabadság- harcos, forradalmi hagyo­mányokban. a szókimondó, harcot vállaló bátorságban, az erős — éppen nem jobbá­gyi — önérzetben látta Ady az itteni magyarság sajátos értékeit. Budai Nagy Antal parasztfelkelésétől kezdve nem volt olyan forradalma és szalbadságharca a magyar történelemnek. amelyben részt ne vett volna Szatmár népe. Dózsa seregében gencsi és tyukodi kisnemesek is vol­tak. Esze Tamás talpasai Rá­kóczi zászlaja alatt harcol­tak. Ez a harcos történelem bá­torrá, határozottá, egyenessé alakította a nép jellemét. A szatmári parasztság inkább volt Dózsa György unokája, mint a hökölés népe. Kapás sorsában is kardos önérzettel élt. Ezért is tudott egy vi­szonylag magas népkultúrát teremteni, és magasabb mű­veltség felé törekedő fiainak bőséges útravalót adni... Szatmár — különösen az a része, ahol Móricz Zsigmond születik, s ahová népköltési útjain legtöbbször visszajár — sajátos színt jelent. Bihar földjén az Alföld és Erdély találkozott, a fejedelemség és a török hódoltság; Szatmár még egy szomszédot kapott: a Felvidéket, a közeli szlo­vák—ruszin kultúrával, Len­gyelországba vezető utakat, s a Habsburg császár közvet­len közelségét. S a Tiszahát még Szatmáron belül is sajá­tos helyzetű. A Szamos—Tisza köze. a Mester Attila Balogh András képe Cztae Mihály: Szatmári gyaloglások' KM HÉTVÉG! MELLÉKLET

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom